Január 4.

Január 4.

Ha rugalmas vagy, és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.
Andrew Matthews

Igen. Ez alapjában véve, most már tudom: igaz. J

Tudom továbbá azt is, hogy még rengeteg dolog áll előttem, hiszen a fejlődésnek nincsen vége, annak határa a csillagos ég. De annyira számít akkor is a körülötted élők viselkedése, hiába viseltetsz irántuk megértéssel, szeretettel, türelemmel, amint felbukkan egy számukra náladnál fontosabb egyed, máris elfelejtik, ki is vagy. Olyannyira szembesülök ezzel nap, mint nap. Persze, ezen is túl fogom tenni magam. Csak kicsit nehezen viselem. Igen, hagyni kell őket olyannak lenni, amilyenek. Magam megkímélem az általuk okozott fájdalomtól, de ugyanakkor el is szigetelődünk egymástól. Ez az, amit nehezebben viselek, bár látom, ha azonosulok a fenti mondattal, én indítom el ezt a távolodási folyamatot. De fordítsuk csak meg! Ha tartom magam a leírtakhoz, akkor megint a türelmességet gyakorolom, hiszen majd rájönnek arra, hogy fontos volt-e a személyem nekik, vagy sem. Ha igen, akkor újra megjelennek az életemben. Viszont akkor nekem ugyanolyan fontosak lesznek-e még? Hmmmm…. Érdekes gondolatmenet. És itt most azokra az emberekre gondolok, akikkel napi kapcsolatban állok. Hiszen attól még beszélhetünk egymással, CSAK a hangnem más…

Azt érzem, egyre keményebb leszek. Nem hiszem, hogy ez baj lenne…attól a szívem még a helyén van! Meg azt érzem, hogy tök jól elvagyok magam. Azt hiszem azért, mert belül köszönöm szépen, jól vagyok! Csak állandóan próbára tesznek! J Hát tegyenek… J J