Január 13.

Január 13.

Amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie hozzá, hogy rossz lépéseket tegyen. A csalódás, a vereség, a csüggedés mind-mind Isten eszköze, hogy általuk megmutassa nekünk az utat.
	Paulo Coelho Tegnap. Volt. Múlt időben. Elmúlt. Vannak ilyen napok, de ezek kellenek a megújuláshoz. Nagyon rossz volt az előző reggelem, de a könnyek is segítettek. Aztán ledobtam fürtjeimet is a délelőtt folyamán, most olyan „pumuklis” fejem van. Ezt is én akartam. Persze, hiányzik a lobonc, de majd megnő. Majd, a gyerekeim jó szereplése a vizsgán, ami megint csak elégedettséget hozott egy bizonyos szinten, aztán a telefonok, üzenetek. Kellenek az apró sikerek, nem lehetünk érte elég hálásak. Csakhogy ezeket az apró sikereket is észre kell vennünk. Hiszen sokszor, illetve legtöbbször annyira természetesnek vesszük őket. Pedig el kell érni azokat. Munkával, hittel, kitartással, szorgalommal. Milyen sokszor használom ezt a szót mostanában. De nem hiába, hisz tanulom. Az értelmét, a jelentését és mindazt, amit ad. Csak kissé nehézkes vagyok irányába. J Mert még hiányoznak dolgok felém, tőlem, általam.