Január 18.

Január 18.

Az élet, szépem, olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod a hangszeredből azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted.
	Vavyan Fable

Hemzsegnek ám. Szúrnak és böknek, vádaskodnak, sértődnek, morognak és panaszkodnak. Sértegetnek, nem vállalnak felelősséget, bántanak és bántódnak. Elvárnak, de nem tesznek érte, egyik kezüket nyújtják, de a másikkal duplán markolnak.

Észreveszem az emberek csodálkozását és reakcióját, amikor tőlem, ezek szerint meghökkentő módon, lereagálom a dolgokat. KIMONDOM a véleményem. Néha én is megrettenek tőle, hogy hoppá, mit is mondtál? Viszont könnyebb vagyok tőle. Tényleg, miért is kellene hallgatnom?

Tudom, kicsit majd finomítani kell a modoromon, mert egyelőre csak bugyog ki belőlem a hosszú évek alatt csak magamnak mormogott vélemény. azt hiszem ez nem baj. Nem haragszok senkire, de már nem engedem, hogy a saját káromra tegyenek. Volt belőle részem az elmúlt évtizedben rendesen. Természetesen rengeteg jó élményben is volt részem, mégsem ezek alakították az utam. El kellett jutnom idáig, ennek ez volt a rendje…. Mert ezek nélkül nem találtam volna rá a mostani énemre. Sosem lesz tökéletes, nem is cél, hisz olyan nincs. Csak érzem, hogy egyre jobb minden, ami meg ugye az a bizonyos KÖRÜLMÉNY, azon igyekszem magam túltenni.

Szeretek vidám lenni, alapvető természetem és mentalitásom az. Rengeteg visszaélést tapasztalok e miatt is. Nos, ezen még gondolkodnom kell, hogyan tovább. J