2012.
Január 01.
A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév, és már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltad, és kezdd elölről! Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük. Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi, és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy új év. Ez egy esemény. Kicsi vagy nagy? Valami, ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad, vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat, és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.
Grace klinika c. film
…tegnap a naplómban elkezdtem egy zárszámadást, de nem jutottam sokáig vele.. A januárba fogtam bele, de annyira sok keserűséget idézett fel, hogy nem volt energiám továbblépni… Most pedig úgy gondoltam, összefoglalnám azt, mit is kívánok… Tulajdonképpen olyan sokan megfogalmazták már előttem, talán nem is tudok semmi újat mondani… Mindent szeretnék. :) Mindent, ami szép és jó. Tömören.. Na, megint jó sokra jutottam, de néha van úgy, hogy annyi mindent szeretnék leírni, megfogalmazni, de a sok kavargó gondolatból nem tudom kihámozni szépen… most is ez sikeredett…. :)
…aztán mi is történt ma? Először is átléptünk az újévbe, munkával persze, de ez a legszebb része, Himnusszal, mély érzelmekkel. Számomra ez mindig megindító, sőt, még arra is jutott időm, hogy pár perccel éjfél előtt magamban gyorsan összefoglaljam az elmúlt évet, hálát adva minden szépségének és keserűségének egyaránt. Mert mindegyikből jutott bőven, csak mi folyton a rossz oldalát tartjuk szem előtt, mert nehezebben birkózunk meg vele.. Na és persze egyik-másik mély nyomokat hagy bennünk.. Ha csak egy gyors számadást csinálok:
JÓ, AMI 2011-BEN TÖRTÉNT VELEM: megcsináltam az önálló estem, színpadon vagyok, különböző szerepekben, kicsikét tanítok is, ha éppen van kit, vannak terveim, aztán kötöttem új ismeretségeket. Találtam új barátokat, szereztem rengeteg , új tapasztalatot, tanulom a türelmet még mindig, a gyermekeim eredményesek voltak, kisebbik tud focizni a tavalyi nagy sérülése után. Hiszek abban, hogy a pozitivitás eredményes, mert kéremszépen tapasztalom, szépen és lassacskán. Nyertem a „The Secret”oldalon 3 db könyvet a „Sikertörténetek”-hez küldött írásommal. Nyertem egy meditációs CD-t is Csillagvirág honlapján. Igyekszem az egészségemet EFT-vel is kordába tartani, de nem csak az egészségem, magam is. Nagyobbikam megszerezte a jogosítványát, jól tanul, vannak tervei. Párom sikeresen, csont nélkül bajnokságot nyert, feljuttatva kis csapatát ezzel az élvonalba. Ezen kívül elvégezte az UEFA „A” licencet is. Kaptam felkéréseket fellépésekre, sikerült kicsikét fogynom, eljutottunk Debrecenbe a barátainkhoz, élnek a szüleink, szeretem a tesómat. Tartom a kapcsolatot sok régi és új ismerőssel, megmaradtak régi barátok. Kipróbálhattam magam olyan területen, mint még eddig nem tettem. Vannak barátok, akik mellettem állnak, számíthatok rájuk és ez nagyon jó. Sok könnyemet szárították már fel. És ez kell!!!
ROSSZ, AMI TÖRTÉNT VELEM 2011-BEN: májusban munkanélküli lettem 43 évesen, diplomásként, nem tudtam azóta sem elhelyezkedni,régi és új ismeretségeim között akadnak olyanok, akik nem tartják be ígéreteiket, szavukat, valamint nem fizetik ki a pénzemet…amivel NEKIK pénzt kerestem a munkámmal. Párom is elvesztette az állását, mert a sikerszéria után, kézhez kapva egy teljesen másik állományt, erősítés nélkül nem tudott 5 mérkőzés alkalmával eredményt felmutatni, így további lehetőséget nem adva neki, elköszöntek egymástól munkaadójával…(feledve az előtte néhány héttel elért sikert!!!) Nagyobbik gyermekem is megsérült a fociban és műteni kellett a térdét, a kicsinek is tovább tartott a gyógyulás, és még nem teljes. Sajnálattal észleltem, hogy elmaradtak „barátok”, emberek az életemből. Ki magától, ki pedig a sors kifürkészhetetlen végzete miatt. Sajnos betegségeim is időről-időre felütik a fejüket… és jelentkeznek… Aztán adódott új is, elég keményen szívritmuszavar formájában, köszönhetően a stressz-mentes életemnek. Emelkedett a hitelem törlesztő részlete, valamint EON túlfogyasztásom miatt, tetemes összeget kell visszafizetnem.. És kérelmemet, melyben leírtam anyagi helyzetemet, elutasították, nem adtak többet 6 havi részletfizetésnél, az pedig nem nagyon kivitelezhető… Aztán vannak emberek, akik többször másznak bele az aurámba, mint az egészséges lenne… és erre nincs szükségem…
Nicsak, mégiscsak megvan a zárszámadás, bár először nem ilyen formában gondoltam megírni… :) És még mennyi minden nem jutott hirtelen szembe!!!
Vissza a mai naphoz…
Szóval, miután ezen-azon része elmúl t a mai hajnalnak, és egész hosszú (kb 8 óra) alvás után már felkeltem, sőt ebéden is túl voltam, amikor is csengettek… Kikukucskáltam, majd meglepődve tapasztaltam, hogy az az asszonyka áll az ajtóm előtt 4 -5 éves forma gyermekével ismét, aki karácsony első napján is becsöngetett. Kellemes karácsonyt kívánt, alázattal, én akkor adtam neki 200 Ft-ot, félig szemlesütve, hogy bocs, de magam is munkanélküli vagyok. De azt mondtam magamban, bent vár a terített asztal, és mindenféle finomság, szegény kisgyerekkel ez a nő meg járja karácsonykor a házakat… (ez már csak konklúzió.) Tehát ma ismét becsöngetett, és első reakcióm a kikukucskáláskor a méreg volt, de aztán előkotortam egy százast a pénztárcámból (mivel mától a férjem is munkanélküli), hogy azért mégiscsak… adhassak valamit… Mondtam is neki, jóasszony én most ennyit tudok adni. Persze előtte boldog új, évet kívánt. Láttam, van nála egy kis szatyor, abban gyümölcs, meg becsomagolva talán sütemény… étel… Aztán megkérdezte, hogy valamilyen használt gyerekruhát tudok-e neki adni, vagy ágyneműt. Mondtam, várjon egy pillanatot, és kerestem két rég nem használt garnitúrát, sőt egy vastag, dzsekis gyerekmellényt és egy télikabátot, majd pár szem szaloncukorral a tetején szatyorba tettem. Köszönte szépen, nem baj ha nagy, majd jó lesz az…. Azután nem sokkal mentünk autóval és láttam, hogy van egy pokróc is náluk, a buszmegállóban ültek. De olyan hiányérzetem volt, ahogy rájuk néztem, nem tudom mi. Örültem, hogy tudtam segíteni, és így kezdhettem az évet. Nem sokkal később, amikor hazaértünk, meglepődve vettem észre, hogy az ajtónk előtti „kispadon” ott van a mellény és a kabát…. Kérdezem a gyermekem, mi ez?? Hogy került oda? Mondja, a szomszéd csengetett be, hogy a lépcsőházban volt elszórva… Hát… kérem… Annyira akartam adni, hogy jó legyen neki is, a kisgyereknek is… Tudom, mi volt a hiányérzet is, nem volt a kezében a kabát, mert az a szatyorba nem fért el. Kicsikét, nem, sőt, nagyon rosszul esett, mert akkor ne fogadta volna el, odaadtam volna másnak. Mindegy, még megtehetem, hiszen nem veszette el, csak naivka voltam… Ezek szerint vannak dolgok, amik óév-újév ide vagy oda… nem változnak. Hogy is mondja az idézet?” A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet.” Voilá 2012!!!!
