Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.
Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.
A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.
A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.
Andrew Matthews: Élj vidáman! című könyvéből
Változóak a dolgok. A gondolataim is. A gondolataim által az érzéseim is. Már sokszor tudok szelektálni közöttük, már kevésbé fájnak reakciók, de azért még mindig belelopóznak az agytekervényeimbe. Azt hiszem, ha ezt sem tennék már meg, az maga lenne a közöny. Azt a bizonyos arany középutat kell szem előtt tartani. Bevallom, az elmúlt napokban olyan sok pozitív visszajelzést kaptam, amire némely embertől nem is számítottam! Mert csak kibújik belőlük a szeretet! Mindez felém!!! Ugye nem kell, hogy megijedjek tőle? Csak váratlanul ért, de elmondhatatlan érzés, és még jobban inspirál arra, hogy amit teszek, azt még teljesebben tegyem!! Pont négy hetem van az estemig! Néhányan rácsodálkoznak, hogy mi lesz ez? Hogy jutott eszembe? Mit fogok csinálni? stb..
Hát hogy? Nos úgy, hogy énekelni szeretnék!!! Mégpedig olyat, amivel érzéseket tudok közvetíteni, amit képes vagyok átadni! Kiadni magamból! Gyerekként, amióta 13 éves koromtól volt zongorám, ha valami bántott, leültem mellé, és énekeltem. Megvettem a Slágermúzeum sorozat és a Könnyűzenei Koktél c. kottákat, majd később az albumokat /Abba, Képzelt riport…,Sanzon-album,Operett-válogatás, stb. Azóta is szenvedélyesen gyűjtöm a kottákat, elmondhatom, rengeteg van és erre büszke vagyok. Vizsgák után is összeszedem az elhagyott példányokat, noha van belőle több is. J De ez a kis magángyűjtemény az én egyik kincsem. Kottát, könyvet SOHA nem dobunk ki!
Morog is a családocska. Pasik… J
Szóval elkanyarodtam kicsit, de ezek a dolgok is kellettek az elhatározásomhoz.
Én benne vagyok a dalokban, vagy ők vannak bennem, teljesen mindegy. Egy órányi kikapcsolódást szeretnék nyújtani az embereknek, hogy mosollyal az arcukon térjenek haza, ja és szívnagyobbodással!!! J Sálálálálá….!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése