Január 2.
Te magad vagy az az erő, amely életre hívja a történéseket - a jót, a rosszat egyaránt. Rajtad áll, melyikre tartod magad érdemesnek: helyes gondolkodással a szerencsét idézed meg, vagy gondolkodás nélkül cselekszel, és bajokat zúdítasz az életedre. Rajtad múlik, bearanyozod-e napjaidat vagy feketére fested magad körül a világot.
Hioszi Tatiosz
Igen. Így van. Mégis oly sokszor beleavatkoznak a körülmények. Nálunk is van „körülmény”...
Sokszor bántó...nekem, legalábbis.
Az esetek többségéből levonva…. Egyre fontosabb lesz az elmúlt 20 évet tekintve a magánszféra. Kezdek korosodni, bár soha nem zavart, hogy Úristen! Már negyven-akárhány (most éppen három) éves leszek!!! Viszont igazat kell adnom a szüleimnek, akik azt mondták, és ezt már korábban is írtam, hogy hipp-hopp elszállnak az évek, a gyerekek felnőnek. Majd meglátom! Most látom…
Szeretném egy kicsit ezt az időszakot kihasználni. És azt is szeretném, ha párommal több időnk jutna egymásra. Én igényelném. Nem sok adatott meg nekünk abból, hogy úgy igazán kettesben legyünk, magunkban, egymásra figyelve. Őszintén? Hiányzik… szerintem ez teljesen normális dolog. Hiszen soha nem adom fel, csak néha fáradok…A gyerkőcök azt mondják, nekem soha semmi sem jó. Férfipalánták. De nekem ez jutott, meg az, hogy mégis kicsit más irányt mutassak a gondolkodásukban. Gondolkodásmódjukban. Nem könnyű dolog, de majd úgyis csak felnőttként értik meg. Addig pedig mondom a magamét, mert nem hiszem, hogy olyan rosszakat mondok és akarok nekik. Természetesen más a felfogásuk, mint ahogy ennyi idősen a miénk is különbözött a szüleinkétől. De útmutatót lehet adni nekik. J
Mert annyira okos, szép és értelmes egyedek, legyen boldog és sikeres életük!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése