Augusztus 31.

Augusztus 31.

 "A navigációs rendszer soha nem kérdezi, hogy „Hol voltál?", „Miért voltál ott olyan sokáig?" A feladata mindössze annyi, hogy segítsen eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahol lenni szeretnél. Érzelmeid hasonló vezérlőrendszerként szolgálnak, mivel elsőd-leges feladatuk az, hogy segítsenek megtenni az utat jelenlegi helyzetedből oda, ahol lenni szeretnél."

Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik!

Voltam ma a rádióban, élő adásban. Azt hittem nehezebb lesz, de nem! Mondtam volna még és még és még!  J Tudom: exhibicionizmus! Teszek rá. Még szép kritikát is kaptam:

Kedves! Éppen most hallgatom a műsort a Rádió Aktívban és már most, csak szívből gratulálni tudok. Határtalan tehetség és a hallottak alapján nagyszerű ember :) Véletlen találtam rá a mi programunk a CINKEfészEKFeszt bemutatása előtt egész délután hallgattam és így hallottam meg a műsort. Nagyon örülök, mert élményben volt részem ez által, köszönöm :))) A Webber Magdaléna és a többi is lélegzetelállítóan szép!

Ó, köszönöm-köszönöm! Ugye, hogy érdemes!

Olya jó lenne mindig énekelni, ezzel tényleg örömet szerezni az embereknek, mosolyt csalogatni az arcukra, elfeledtetni a gondjaikat! És olyan jó érzés, hogy ezt én adhatom! Nos, erre törekszem!!

Augusztus 30.

Augusztus 30.

Egy férfi, akinek pénzre volt szüksége, megkéri a gazdáját, hogy segítsen neki. A gazda próbára teszi: ha az egész éjszakát a hegyekben tölti, nagy jutalmat kap. (...) Megkérdezi legjobb barátját, Aydit, nem őrültség-e belemenni egy ilyen fogadásba.

- Segítek neked. Holnap, amikor fönt leszel a hegyen, nézz előre. Én ott leszek a szomszéd hegy tetején, az egész éjszakát ott töltöm egy neked gyújtott máglyával. Te csak nézd a tüzet, gondolj a barátságunkra, és ez majd melegen tart. Sikerülni fog, meglásd, utána pedig majd én kérek valamit cserébe.

Ali kiállta a próbát, elvette a pénzt és elment a barátjához.

- Azt mondtad, fizetséget kérsz...

- Igen, de nem pénzt. Ígérd meg, hogy ha egyszer az én életemben is átsuhan a hideg szél, meggyújtod nekem a barátság tüzét.

Paulo Coelho

Augusztus 29.

Augusztus 29.

 Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni.

Jodi Lynn Picoult

Augusztus 28.

Augusztus 28.

Ha az ember életében egyszer csak minden összeomlik, (...) kell valami, ami egyszerű és kiszámítható, amibe bele lehet kapaszkodni. És ha az ember történetesen nem talál mást e célra, mint a szemhéja mögött egészségesen, jól szervezetten lüktető vérnek és az októberi napfény utolsó sugarainak váltakozását - nos, akkor elfogadja és szépen meg is köszöni. Mert ha nem talál még ilyen fogódzót sem, ha nem akad rá valamire, ami legalább ilyen elemi szinten ésszerű és megmagyarázható, akkor új világrendjének idegenszerűsége előbb-utóbb az őrületbe kergeti.

Stephen King

Augusztus 27.

Augusztus 27.

Érezted már valaha, hogy amikor valami olyasmit értél el az életben, amiért kétségbeesetten dolgoztál, szenvedtél, véres verejtékkel harcoltál, akkor a sikerélmény megváltoztatja a felfogásodat? A gondolataidat másként fűződ, másként tekintesz a barátaidra, a rokonaidra, a környezetedre? Másként tekintesz még egy pohár vízre is... Úgy veszed észre, hogy a reggeli halványan derengő napfény másként törik meg a felhőkön és porszemcséken, másként hatol be a világba? Így reagálsz, ha beteljesül egy régen áhított vágyad, és így reagálsz akkor is, ha a halál torkából ragadnak ki az angyali, segítő kezek.

Dora Craiban

Augusztus 26.

Augusztus 26.

Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. Továbblépsz, még egy lépésfájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionális hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg. Mert aki fél, az elkezd kifogásokat gyártani, hogy megmagyarázza a saját szegényes lelki bizonyítványát. Ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit tettünk magunkkal, elkezdjük sajnálni magunkat. Ami jajveszékelésbe fordul, majd marjuk magunkat, hogy lehettünk ilyen hülyék. De még mindig nem változtatunk.

Csernus Imre

Csalódás, kettősség, türelmetlenség, tikkasztó hőség, széthullás, csalódottság, manipuláció, reménytelenség, értetlenség, próbálkozás, meg nem értés, izzadság, közöny, hontalanság….

Érdekes szavak, nem?

Művészet az, hogy a kezedre játszom a figurákat, és elhitetem veled, hogy te ütötted le őket, mert te vagy a ravaszabb, és én a hülye. Minél inkább a helyzet urának hiszed magad, valójában annál kevésbé vagy az.

Revolver c. film

Újabb idézetet kellett keresnem, a helyzetnek megfelelőt. Akinek nem inge… Valahogy mostanában olyan érzésem támad, több alkalommal, hogy ezt hozzá kell tennem… Azt hiszem én nem vártam a csodára és ezért nem ért csalódás. Reményem volt… hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt. De sokat erősödtem a nyáron. Igen. Magam javára kellett fordítanom mindazt a sok felejtenivaló dolgot, ami történt. Át kellett értékelnem nagyon - nagyon sok mindent. Mégpedig abból a szemszögből, ahonnan engem nem ér „meglepetés”. Meg kell, igen, jelen időben, tehát meg kell tanulnom kezelni a problémáimat, magamnak. Valahogy mindig várunk valamire, de a lehetőséget magunknak kell kiaknázni? Vagy megteremteni, vagy kivárni? Nem tudom, melyik a helyes kifejezés. De azt tudom, hogy kellő türelem és elszántság nélkül nem fog menni. VAN olyan dolog, ami miatt az ember rájön, hogy lépnie kell. Ja, hogy erről írtam reggeli idézetemben? Igen, bár az éppen Valakinek szólt, aki érezte is, hogy neki „írtam”. De az embernek el kell szánnia magát, hogy önmaga mellett áll, vagy táncol önmagával a tükörben. Mert az a tükör ott áll az útban, és ott lesz mindig, amíg át nem lép rajta. Bele kell tudnia nézni a tükörbe és el kell fogadnia, amit lát. Ha már bele tud nézni és mosolyog magára, akkor lesz elég ereje ahhoz, hogy belenyúljon a tükörbe és kézen fogja önnön magát. De amíg csak táncol a tükörképével, addig majd folyton mást akar. Nem tudja eldönteni a tükre melyik oldalán áll, akadályokba és falakba ütközik minden oldalról, vagy éppen hátat fordít saját magának a tükörben, ha megfordul. Tudom én azt, hogy nem egyszerű, rengeteg könny és álmatlan éjszaka áll az elmúlt évek távlatában. Mégis sikerül ezeken a dolgokon tovább lépnem, még, ha tövisekbe is ér a talpam. De csak rajtam múlik, emelem –e a lábam a következő lépésre, ami lehet, hogy selymes , puha fűbe fog landolni. Ha nem próbálom, nem tudom meg. Addig pedig csak topogok a tövisen, ami újra és újra megsebzi a lábat. Ehhez már nincs kedvem, sorry…. Nem győzöm a szavakat úgy illeszteni egymás után, hogy akinek nem inge…. Én belenyúltam abba képbe és magam mellé álltam.

… az igazi lelki társ az nem más, mint egy tükör, aki megmutatja, mi az, ami téged visszatart. Ő az, aki felhívja a figyelmedet önmagadra, hogy végre megváltoztathasd az életed.

Elizabeth M. Gilbert

Augusztus 25.

Augusztus 25.

 Komoly erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy megszabaduljunk az emlékezetünktől, de ha ez sikerül, elkezdünk ráébredni, hogy sokkal többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Itt élünk, ebben az óriási testben (...), amiben benne van minden megoldás és minden probléma. A lelkedet látogasd meg, ne a múltadat.

Paulo Coelho

Így kellene…. Érnek meglepetések és boldogsággal tölt el, hiszen, igazolják a hozzáállásomat!! Azt csinálni, amit szeretek, úgy, ahogy szeretem! Így kellene… Nekem is , és jön az örökös, DE…Hogy az ember esendő, és elveszíti hamar a reményét, hogy megadja magát a vereségnek…. Bolond szokás.. Mondjam, hogy tipikus magyar szokás? Azonnal kétségbeesni, majd eltemetni magunkat nyomban, megsiratni saját koporsónk mellett magunkat, és fürdőzni a gyászolók könnyeiben. Igen, ez mind könnyebben működik, mint gondolkodni, megemberelni magunkat, összeszorítani a fogunkat és felkelni. Mert kell… Így kellene…. Milyen igazuk van azoknak, akik azt mondják, keményebb legyek. Nos ez a keménység pedig a stílusomra vonatkozik. Távol áll tőlem, mert szeretek mosolygós és kedves lenni az emberekkel. De igen, veszem észre, hogy kihasználják. És nagy ívben, tesznek rá. Majd jót nevetnek és a saját serpenyőjükbe tudják bele a hasznot. Legyen az anyagi, lelki, bármilyen. Ezen kellene változtatnom és…  Állj!!!…  Ezen változtatok és így teszek! Tudom, hogy a saját magam dolgát könnyítem meg. Nos, próba szerencse!!!! J

Augusztus 24.

Augusztus 24.

Úgy élj, hogy visszanézhess. Ne haraggal, hanem örömmel forgathasd át emlékeidet, visszafelé. Nehogy sajnálkoznod kelljen... Okosan élj. De főleg: szépen. Gazdagon, ne a szó anyagi értelmében, hanem szellemeikben. Ahogy a vonuló vadak hagynak nyomot maguk után, úgy hagyj te is. Hogy rád találjanak, ha keresnek. Hogy rád találhasson, aki keres. Hogy ne felejtsék el a vonulásodat. Jeleket hagyj a világban, téged jelzőket. Gondolatokat, amelyek rád mutatnak. Emlékeket, bármilyen, csak markáns legyen... akkor jól éltél. Akkor éltél helyesen. Úgy élj, olyan megfontoltan, okosan és szépen, hogy még az elmúlás fájdalmát is eltakarja a jóleső emlékek felizzó melege. Úgy élj!

Hankiss János

Érdekes. Egyik nap elkezdtem írni, de nem találom. Igaz, nem is voltam teljesen felkészülve rá, hogy a témát bővebben kifejtsem, mert valahogy nem mindig tudom a gondolataimat úgy kibogozni, hogy más is megértse….. Valahol megbújik talán a dokumentumaim között? Bár én úgy emlékszem ide, erre az oldalra írtam….

Augusztus 23.

Augusztus 23.

Ha az ember újra meg újra elismétel magának bizonyos dolgokat, ha újra meg újra maga elé képzeli a sikert, azzal gyakorlatilag arra programozza az agyát, hogy igyekezzen valóra váltani a képeket. Ennek persze az ellenkezője is igaz - aki meg van győződve róla, hogy ő született vesztes, hogy állandóan kirúgják a munkahelyéről, hogy képtelen takarékoskodni, vagy soha nem fog lefogyni, az ezeket ismételgeti magában - mi az eredmény? Minden rémálma valóra válik.
Scott Sigler

Augusztus 22.

Augusztus 22.

Az ember belép az életbe, hogy keressen és találjon elegendő szépséget, hogy megőrizze, hogy elnyerje és növelje, hogy küzdjön érte, hogy mindennel szembenézzen, és megküzdjön érte, és ne törődjék a halállal, és még haldokló szemeit is feléje fordítsa. És a félelem és unalom és nemtörődömség és a mohóság, amelyek alapjában véve testvérei a félelemnek, akik leselkednek ránk, és előkúsznak éjszakánként, ezek ellene vannak, hogy elpusztítsák, hogy tönkretegyék és megsemmisítsék. Csak fel kellene emelnie szemét, és akkor meglátná, hogy mindez éppoly valóságos része az életének, mint a futó felhők vagy mint a hajló fűszál, de ő lesüti a szemét, és megmarad dörmögő, gyáva, piszkos, elhízott kis csavargónak, aki tele van álmokkal és gyáva kifogásokkal.

Herbert George Wells

Augusztus 21.

Augusztus 21.

Nem keresünk. Elfogadunk. És akkor az élet sokkal intenzívebb és ragyogóbb lesz, mert megértjük, hogy minden lépésünk, az élet minden pillanatában, nagyobb jelentőségű, mint mi magunk.
Paulo Coelho

Augusztus 20.

Augusztus 20.

Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a Földet, és figyelik, hallják, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen". És a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen". És a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a hívő, az optimista, a jóra készülő emberek dolgai általában jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem. Vigyázni kell, hogy mikor száll el fölöttünk a két angyal. Csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a bizalom.

Popper Péter

Augusztus 19.

Augusztus 19.

Ha azonban az ember keresztültört mindennapi körülményei papírfalán, azokon a képzeletbeli falakon, melyek legtöbbünket bebörtönöznek a bölcsőtől a sírig, akkor mindenesetre tesz egy felfedezést: ha a világ úgy, amint van, nem tetszik neked, megváltoztathatod. Határozd el, hogy mindenáron meg fogod változtatni és akkor meg is tudod változtatni. Megváltoztathatod rossz és haszontalan irányban, de éppúgy teheted jobbá, kényelmesebbé vagy legrosszabb esetben legalább sokkal érdekesebbé.

Herbert George Wells

Augusztus 18.

Augusztus 18.

Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmedet. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.

Virgil Thomson

Igen, ez nagyon ül. Éppen ebben vagyok benne nyakig. Hiszen amivel próbálkozom, az számomra egy teljesen más jellegű feladat, mint amit eddig csináltam. De megpróbáltam, és folyamatosan próbálkozom, tehát első pont félig kipipálva. Hogy miért csak félig? Mert az emberben azért a drukk folyamatosan benne van, és ekkor érkezünk el a második ponthoz. Azért van bennem drukk, mert még rengeteg a tanulnivalóm. Persze, nagy firifittyel úgy gondoltam, kisujjamból kirázom! Mondjuk, ez jó abból a szempontból, hogy volt merszem nekifogni. Ma azt hiszem, még magabiztosabb leszek, mint eddig. Olvasok utána, próbálom magamban rögzíteni az eddig tapasztaltakat, ráérezni a fonákokra, felkészülni a csavaros kérdések megoldásaira. A tapasztalatokat tudatosítani magamban, előnyt kovácsolni belőle. Talán ez is félig kipipálva, mert azt hiszem ez az a pont, amit nem lehet teljesen befejezettnek tekinteni. És el is érkeztünk a harmadik ponthoz. Azt hiszem, szeretem csinálni. Miért csak hiszem? Mert nagyon az elején vagyok, tanulóstádium, más miliő, mint az elmúlt években, rá kell érezni az ízére. És igen, hinni abban, hogy sikeres vagyok ebben is! Ez nagyon fontos! J

Mert el kell döntenem, mit akarok. Hát persze, hogy olyan munkát, amivel a megélhetést biztosítani tudom, ami tetszik is, mondtam, nem kell feltétlen tanári állásnak lennie. Persze azt is művelem, abban a néhány órában, amit sikerül megkapnom. Nehogy azt gondolja valaki is, hogy egyszerű a dolog! A csudát, de nem adom fel, nem tehetem és nem is akarom! Viszont rá kell hangolódni a váltásra, a más munkamorál elfogadására, alkalmazkodni kell, ha úgy gondolom keresnivalóm van ott. Nos, én úgy gondolom. Azt azért tudni kell, hogy sokan vannak, akik ellene vannak ennek a feladatnak, és ennek hangot is adnak. Nem óhajtom folyton bizonygatni, erre nem akarok felesleges energiát pazarolni. Inkább arra összpontosítok, hogy a feladatomat egyre jobban és sikerrel vigyem véghez. Na. Most ez van, ezt kell szeretni. J

Augusztus 17.

Augusztus 17.

Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére, és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Meg van? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!

Tuti gimi c. film

Augusztus 16.

Augusztus 16.

Aki adni képes, folyvást gazdagszik. Ez az egyszerű összefüggés sokakat mosolyra fakaszthat, de sokkal inkább irigykedniük kellene, mert pont abból rekesztődnek ki, ami után minden ember vágyik, lelkük harmóniájából.

Joshi Bharat

Augusztus 15.

Augusztus 15.

A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely, és bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. (...) Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább, csak így lehet győzni. Ha tudod, hogy mit érsz, menj és küzdj meg azért, ami jár, és közben viseld el a pofonokat!

Rocky Balboa c. film

Szombaton lakodalom volt, vendégek voltunk, kivételesen.  J Mármint a magam részéről. Aztán hazafelé, vagyis a ház elé érve igen furcsállottam, hogy az egyik szomszéd néni hajnali 3-kor az utcán kever, ismerve az „egészségi” állapotát. Nos, nekem volt igazam, amint a kapuhoz értünk, láttuk, hogy elesett. Segítségére siettünk, majd mentőt hívtunk. Bár azt mondják, már hazaengedték, nem tudom a családját értesítette-e valaki. Őszintén? Azt sem tudom merre van a családja. Szegény, az orvosi papírjaival bóklászott éjjel az utcán és abszolút nem tudott semmiről. Na ez az, amiről említést tettem már többször. Élünk egymás mellett és fogalmunk sincs a másikról. Mert szaladunk, rohanunk bele a nagyvilágba, mint az ő családja is. Talán nem is sejtik, mi van az orvosi papírokra írva. Viszont azt is tapasztaltam már, ha segíteni próbálok, még a végén és leszek a rossz. Ugye, ki dönti el?

Hozzá kell tennem más műfajban. Álláshirdetések böngészése, még mindig. Találok egy ilyet:

„fénymásoló (nyomtatókezelő, ügyfélszolgálati munkatárs)”, elvárása: gimnázium. Valamint angol középfok!

Na, most megint elmehetek a diplomámmal valahová. Nem, nincs kifogás, hogy nincs nyelvvizsgám és nem beszélek társalgási szinten idegen nyelvet. Anno ezek nem voltak feltételek és ugye változik a világ. Mert amikor lediplomáztam, nehéz volt elhelyezkedni és igen, csak óraadónak sikeredett. A megélhetéshez viszont az éjszakázást kellett vállalni heti három alkalommal, az öt nap tanítás mellett. Sem idő, sem pénz nem adatott a nyelvtanulásra. Aztán családvállalás, sportoló férjjel, vállalva a költözést pici babával, egymagam vele naphosszat, megint nem volt lehetőség, semmilyen előbb említett téren. Majd ez így ment évekig, második gyerek, majd két gyerekkel férjem munka nélkül, azután haza, állásvállalás. Gyermekek megoldása „babysitterrel”, mert zenét tanítani délután lehet ugye, apa pedig szintén délutánozik…. Maradt a nyelvtudatlanság. Bár anno, nagyon anno, beiratkoztam a TIT-be, nagy német érettségivel a hátam megett, haladó tanfolyamra, aztán győztem a nemcsak nevükben svábok mögött megbújni a padban, mert nem tudtam úgy karattyolni, ahogy ők. Illetve volt munkahelyemen is jártam angolra, de néhány hónap után  megelégelte a főnökség, holott ő íratott be …) így abbamaradt…. nos… Kérdezem  a kedves álláshirdetőket, mi is az a nagyon fontos állás, aminél elengedhetetlen az angol-tudás? Köszönöm a választ.

Augusztus 14.

Augusztus 14.

Amikor elindulunk az úton, mindig van egy többé-kevésbé határozott célunk, amit általában el akarunk érni. (...) Megtanulni egy dolgot azt jelenti, hogy kapcsolatba lépünk egy olyan világgal, amiről a leghalványabb fogalmunk sincs. A tanuláshoz alázatosnak kell lenni.

Paulo Coelho

Augusztus 13.

Augusztus 13.

Összeomlani akkor, amikor eljön az igazság pillanata, hagyni, hogy az ellenfél lélektani hadviselés révén felülkerekedjen, kétségbeejtő játékkal önmagadra mérni vereséget - ez milliószorta szánalmasabb, mint versenybe szállni, és annak rendje és módja szerint alulmaradni.

Darren Shan

Korán ébredtem, ötkor…. Olvasom ismerőseim bejegyzéseit. Egyikük önmagát okolja, mert nem tud megfelelni az elvárásoknak. Jó, még fiatal, de már ilyen kétségek gyötrik. Mert ilyen társadalomban élünk, ahol azt látja, szülei hajtanak, és mégsem mennek egyről-kettőre, elveszti állását egyikük, nem fizetik ki a bérét…sorolhatnám. A másiknak elvitte a bank a házát, mert nincs munkája, csak hitele és nem tudta törleszteni. Az már a kutyát nem érdekelte, hogy viszont van két gyereke. Ilyen világot élünk. Szánalomra méltó, és elkeserítő. Annyira szeretnék segíteni ilyenkor. Van, akinek sikerül is. De némely ember, sajnos saját magán sem hajlandó segíteni, a külső tényezőket meg főleg nem fogadja el. 

Augusztus 12.

Augusztus 12.

Nem a nehézségektől félt: attól ijedt meg, hogy választania kell egy utat. És ha egy utat ki kell választani, akkor a többit ott kell hagyni. Előtte pedig még ott állt az egész élet, és mindig arra gondolt, hogy később talán megbánná mindazt, amit most csinálni szeretne. "Nem merem elkötelezni magam, mert félek, hogy rosszul döntök" - gondolta. Minden lehetséges úton végig akart menni, de épp ezért végül egyiken se ment végig.

Paulo Coelho

Augusztus 11.

Augusztus 11.

"A navigációs rendszer soha nem kérdezi, hogy „Hol voltál?", „Miért voltál ott olyan sokáig?" A feladata mindössze annyi, hogy segítsen eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahol lenni szeretnél. Érzelmeid hasonló vezérlőrendszerként szolgálnak, mivel elsődleges feladatuk az, hogy segítsenek megtenni az utat jelenlegi helyzetedből oda, ahol lenni szeretnél."

E. és J. Hicks: Kérd és megadatik!

Augusztus 10.

Auguszt 10.

Új célt tűztünk ki. Döntöttünk. Nem nézünk vissza. És nem siránkozunk a sorsunkon. Mert ha csak ülünk itt és siránkozunk, az egyetlen, ami marad nekünk, az a siránkozás. Én majd jajgatok, te meg felelsz rá. Na, az lesz ám csak szép! Csodásan éreznénk magukat. És egy nap arra ébredünk, hogy megaszalódtunk. És amikor látjuk az összeaszalódott képünket, akkor bánhatjuk majd az elvesztegetett éveket. De akkor már késő lesz. Az idő rohan.

Mara Meimaridius

Kaptam rá választ,hozzászólást: Igazad van! Bulizunk,úgy teszünk ,mintha nem fájna,néha sírunk ott ,ahol senki sem látja,aztán nevetünk,mert az fiatalít!A végén gazdag-szegény ugyanott végzi,csak az nem mindegy,hogy élt ,milyen bort ivott,észrevette e az élet adta apró örömöket,vagy "belehalt" a svájci frankos hitelébe!Puszillak.

És én is válaszoltam: Így van, az élet megy tovább! Bulizunk, mint régen, sírunk-nevetünk, mint régen, csak legfeljebb nem dolgozunk együtt, mint régen... és majd egyszer mesélünk róla, hogy hol volt, hol nem volt....egyszer régen....! De addig is: Kedveseim! Új célt tűztünk ki...................

Augusztus 09.

 Augusztus 09.

Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.
Helen De Rosis

Van energia és van kétely is. Tulajdonképpen, ha jobban magamba nézek, talán elkényelmesedés is van. Igen, nekem kell még több dologban áldozatot hozni. Legalább is erről szólna a fáma.  Bár nincs fix lóvé, útiköltség, ez már egyfajta áldozat. Persze, tudom, türelem. Tegnap is olyan helyzetbe csöppentem bele, amitől úgy leizzadtam, mint egy ló. Mert hiányos volt a tudásom. De ezeket csak a saját bőröm tapasztalásain keresztül tudom meg. Hallgatóként nem ugyanaz a feeling.  J  Tervezek, persze a továbbiakra is. Csak szétszakadni nem szeretnék, majd lassan beleszokok. A „másik” dolgomat biztosabbnak hiszem, az viszont menős… Óóóóóó trallala, hol a zene? Elvész? Mert azt sem szeretném…  Nos, majd kiderül, mi az, amit ki tudok hozni magamból. 

Augusztus 08.

Augusztus 08.

Fontosak a barátok - ezért szeretném, ha minél több barátom lenne. Fontosak a mosolyok - ez is nyilvánvaló. De milyenek a mosolyok? Bőséges a választék belőlük. Némelyik gúnyos, némelyik művi, diplomata mosoly. Ezek nem elégítenek ki, sokkal inkább félelmet, gyanakvást keltenek bennem. Ám a valódi mosoly reményt adó, biztató, üdítő. Ha azt akarjuk, hogy valódi mosoly ragyogjon az arcunkon, meg kell teremtenünk magunkban a valódi mosoly forrását.
Tendzin Gjaco

Nahát a tegnap! Akkora nevetéssel zárult, ami rég volt, de nagyon jólesett!

Történt ugyanis, hogy poénból úgy több századiknak helyes megfejtést írtam egy tv-műsor internetes oldalára. Aztán néztük a tv-t, egyszer csak látom a nevem a képernyőn! Hirtelen csak elkezdtem a férjemet lökdösni és kiabáltam, hogy figyelj, na, nézd már, ott a nevem , ő meg, mint a lukinyúl, csak nézett ki a fejéből, hogy mi a bajom??????? Aztán a műsorvezető hölgy bemondta a nevem, hogy én nyertem Pécsről!!! Mi úgy röhögtünk, hogy csak úgy zörgött, a férjem elkezdett kiabálni a gyerekeknek, hogy na, anyátok nyert a tv-ben, mire persze kiderült, hogy egyik gyermek fürdik, a másik meg otthon sincs. Na jó, ezt tudtuk, de a nagy örömben elfeledkeztünk róla!

Szóval azt hiszem, szép napot, hetet zártunk tegnap!

El kell indulnom az úton… vagyis elindultam, az első akadályt sikerrel vettem, a többit is azzal veszem!!!  

Persze pontosítok, nem a nyeremény volt az első akadály, hanem az „új” vagy „leendő” munkám első próbatétele a mélyvízben! Ugye nemrég azzal zártam egy írásomat,hogy:

 „Talán nem tudom biztosan, mit is akarok? Lehet. Azt tudom, hogy énekelni, mosolyt adni, jó szót, szeretetet, azt szeretnék!

Ha valaki tud ilyen állást, szóljon bátran!”

Nos. Itt először beszélgetnem kell, kicsit megismernem őket. Ezt szeretem, így nem esik nehezemre. Szerencsés voltam a kiválasztottakkal, jó fejek és rugalmasak voltak mindketten. És ezt szeretném a továbbiakban is, hogy kötetlen, laza beszélgetést tudjak irányítani, teremteni! És ezért hálás vagyok!! J

Augusztus 07.

Augusztus 07.

Merjünk álmodni. Ne szabjunk gátat az álmainknak. Megmászhatjuk a legmagasabb hegyet és belefulladhatunk egy bilibe, ha ez a bili kelőképpen nagy. És ha valaki azt mondja, nem vagyunk képesek valamire, feleljük azt, hogy de igen. Megcsinálom! Menni fog!

 Gyógyegér vacsorára c. film

Augusztus 06.

Augusztus 06.

 “Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.” (Napoleon Hill)

Akkor ma bevetés.  Hiszek és bízok magamban, tudom, hogy mit akarok. Ma elkezdhetem a bizonyítási eljárást saját magamnak. Azt is tudom, hogy az elutasítást nem kudarcként kell értelmezni, bár ebben nem lesz részem, csak lehetőségként említem meg.  J Igen, van kedvem hozzá, igen hozzáállásom is és elszántságom is. J Hát gyerünk!!!!   J

Augusztus 05.

Augusztus 05.

 A bizakodó gondolkodás hatalma nagyon sok mindent legyőz. Olyan sok borúlátó ember van. Vannak, akik eleve azt mondják mindenre: ezt nem lehet megcsinálni, ezt nem tudod megcsinálni. (...) A fenébe is! Ha az ember nem próbálja meg, akkor biztos, hogy nem sikerül!
Malcolm Gladwell

Csak úgy. Zajlanak a hétköznapok megszokott és kevésbé megszokott eseményei. Érdekes, tanulságos, mosolyogtató... na és persze kevésbé mosolyogtató. Írok, mert kedvem tartja. Nem azért, hogy különleges mondanivalója legyen. Csupán azért, hogy megosszam a gondolataimat. Már az sem baj, ha nem érdekel senkit. Elolvashatja bárki, aztán vagy tetszi neki, vagy nem. Mert mindennapokban élünk, szaladunk egymás mellett, vagy ritkán megállunk és beszélgetünk. Minap is ez történt velem,  a belvárosban. Munkaügyi Központ padjain várakozva érdekes beszélgetések fültanúja lehettem. Megtudtam többek között, hogy az öreg Móni hamarosan szabadul a sittről, meg azt is, hogy a 12 éves kisfiú már biztos dolgozik a szomszéd lányon...  Oóóóóóó....  :)   Majd összefutottam volt kis kolleginával, aki  hónapok óta keringőzik volt munkahelye és a hivatal között. Nagyon megörült nekem, azt gondolván, jótevője vagyok, aki meghozta neki a várva várt papírokat.... De az már tőlem független és csak nem akar megérkezni...                                                                   

 Miután  Munkaügyi Központban tanulságos kis köreimet lefutottam, elmentem barátném új munkahelyére "vizitelni". Nézd csak, örültek nekem, Ő is, és a mosolygós, kedves, számomra ismeretlen kolléganői is. Elbeszélgettük az időt hamar és már perdültem is tovább. A Citrom utcában aztán ismerősök áradata fogadott! Csak egy picit cseverésztem mindegyikükkel, mégis másfél órába telt míg azt a bizonyos 20 méteres szakaszt megtettem..... aztán uzsgyi, irány a buszmegálló. De még így is utánam kiabált egy kedves ismerős, hogy ezer éve nem látott, visszakiabálta, neki, hogy még vagy ezer évig nem is fogsz, és már mentem is át az úton. A buszmegállóban állt egy néni, aki nagyon ismerős volt. Ismerhettek, odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy Anna néninek hívják-e és ismerhetem-e a gyárvárosi óvodából. Csak hunyorgott (mosolyogva), igenlően bólogatott, majd mikor megmondtam, ki is volnék, nocsak, örült nekem! Elmesélte, hogy 84 éves és megy a barátnőjéhez, stb...stb... majd jött a buszom...

Augusztus 04.

Augusztus 04.

Isten tudja, hogy mindannyian az élet művészei vagyunk. Egyszer vésőt és kalapácsot ad a kezünkbe, hogy szobrot faragjunk, máskor ecsetet és festéket, hogy fessünk, megint máskor pedig papírt és tollat, hogy írjunk. De soha nem fogom tudni használni a kalapácsot a vásznon, sem az ecsetet a szobron. Ezért még ha nehezemre esik is, el kell fogadnom a mai áldásokat, akkor is, ha éppen nem áldásnak érzem őket, hanem átoknak.

Paulo Coelho

Augusztus 03.

Augusztus 03.

Az előítélet gyakran úgy kezdődik, hogy bizonytalannak érezzük magunkat. Ahhoz, hogy javítsunk a közérzetünkön, olyan emberek közelségét keressük, akik úgy néznek ki, úgy gondolkodnak, és úgy viselkednek, mint mi. (...) Holott bármely konvenció, bármely konfliktus, bármely háború mindkét oldalán csakis emberek állnak egymással szemben. A külső eltérésektől eltekintve mind ugyanazt akarjuk. Mindannyian békére, biztonságra vágyunk kívül és belül, és keressük a lehetőséget, hogy szeretetet adjunk és kapjunk.

Daniel Gottlieb

Augusztus 02.

Augusztus 2.

Minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.

Paulo Coelho

Tároló-háború

Idén volt 13 éve annak, hogy néhány évi vándorlás után „letelepedtünk”. Ide bizony, a kis panellakásunkba. 64 négyzetmétert mondhatunk magunkénak, amit az idők során kissé kinőttünk. Persze tudni kell, én abból a gyűjtögetős fajtából származom, akinek a nagyapja a rozsdás szöget is felvette az utcán, zsebre tette, otthon lecsiszolta és kiegyengette, mert még jó lehet egyszer valamire. Ennyire azért nem durva az esetem, viszont a gyerekek játékait, egyéb ilyen-olyan dolgokat nem dobok el. Házunk a régi időkben szemétledobóval működött, ami a félemeletekre lett építve. Költözésünkkor ez a funkció már nem üzemelt, ami abból a szempontból szuper, hogy nem képezi a csótányok szaporodási helyét. Akitől vettük a lakást, mellékelt a kulcsokhoz egy közös tároló kulcsot, ami viszont nem ez a picuri, hanem a lenti nagy tárolóé volt. Amihez kulcs az egész lépcsőházból, így csak nekünk volt. A miértjét nem tudom, így alakult. Milyen a magyar? Hamarosan jöttek a szomszédok, hogy adjuk át, mert ne sajátítsam ki, az a házé. Természetesen fiatal voltam, rugalmas és alkalmazkodó, vagy lehet, csak fogalmatlan, és átadtam. A helyiség azóta is üres, anno lakógyűléseket tartottunk bent, arra viszont kicsi. A házban egyébként működik presszó, barkácsbolt és pékség, tehát a lakók nem rendelkeznek olyan tároló helyiségekkel, mint más házakban ez adott. És innen a háború.

Gyermekeim nőttek, feleslegessé vált a babakocsi, a kiságy stb, és gondoltam egy merészet, körbe jártam két emelet lakóit, mivel mozgást a félemeleti tárolónál nem tapasztaltam. Az akkori lakók lemondtak javamra a tárolóról, hisz van olyan szomszédom, aki kettőt is „birtokol”, így zárat cseréltettem, lomtalanítottam és beköltöztem. Mivel középen ott böszmül a szemétledobó cső, így körbe kellett ügyeskednem a szajréval. Tettem be polcot, megoldottam. Hosszú évekig nem is volt semmi gond. Hanem amikor kedves szomszédunk hazatelepült önkéntes kiküldetéséből, el kezdte hiányolni a tárolót. Dúltam-fúltam, és megkérdeztem, egymaga lakik akkora lakásban, mint mi négyen, mi az amit nem tud elpakolni? Hát a kerti dolgait, amit nem hagy kint, nehogy lába keljen. Tudomásul vettem és elkezdtem helyet csinálni… Mire megoldottam, közölte, ő bizony nem teszi oda a dolgait, mert feltörték a pár emelettel lévőt és ő ezt nem kockáztatja meg a fűnyíróval, stb….

Közben lakók az emeleteken jönnek-mennek, vagy szomorúan tudomásul vesszük, hogy eltávoznak az élők sorából. Viszont a tároló-harc folyik. Kedves szomszédom, akivel egyébként baráti a viszony, azóta is folyamatosan piszkál a tárolóért. Nekem ez elég kényes téma, mert nem szeretek senkivel konfliktusba keveredni, főleg, ha egy fedél alatt élünk. De erre ugrok. Ma reggel fültanúja voltam egy vitának, amire egy másik tároló adott okot, mert az ablakom alatt zajlott. Nincs ezzel semmi gond. Csak egyszer kíváncsi lennék, ténylegesen kit is illet és miért. Ma már azon a ponton voltam, hogy magamtól felajánlom, hogy kipakolok és átadom, de rájöttem, nem vagyok a magam ellensége. Így legfeljebb majd a közös képviselőnek teszem fel a kérdést, hogy mi is a helyzet, hátha pontot tesz az ügy végére.

Augusztus 01.

Augusztus 1.

Világéletemben hittem benne, hogy a nap legcsodálatosabb pillanata, amikor reggel felébredünk. Mindegy, hogy vacakul érezzük-e magunkat vagy jól, egy biztos: aznap még bármi történhet velünk! És az sem számít, ha az esetek többségében semmi különös nem történik. A lehetőség benne van a reggelekben.  Monica Baldwin

Mert, hogy ugye hétfő. Ráadásul az első augusztusi hétfő.

Vendég-zenész

Néhány nappal ezelőtt városban felnőtt gyermekem (akárcsak az anyja), furcsa arckifejezést öltve jött be a szobába. Anya! - mondta, valami fura hang szól a konyhában, - valami „állat” van bent!

Mivel félálomban voltam, kikecmeregtem az ágyból és próbáltam a zajra összpontosítani a hallásom. Hallgatózok, de csak tücsökciripelést hallok, igaz, közelről. Másféle hang volt. No, de akkor már én sem voltam biztos benne, hiszen szép számmal akadnak itt bőregerek is, ezért óvatosabbra vettem a figurát. Kiérve a konyhába (na most panelban ez nem távolság), lopakodtunk, de a villanyt felkapcsolván csend fogadott. Akkor próba, újra, villany leolt, zaj ismét aktivizálódik. Na de hol? Merre? A polc felől, viszont sötétben nem pakolnám le inkább, mert éjjel nincs kedvem romokat takarítani, marad a villanyfény. Csendben. Viszont is mit keresünk? Tücsköt, vagy denevért?  Kijön a férjem, erősítésként, majd faluhelyen tapasztalt zajoktól kiművelt füleivel megállapította, milyen fogalmatlan városlakók vagyunk, hogy ez tücsök. Huh, egy gonddal kevesebb, mert az legalább nem akar rémületében stílust váltani a frizurámon. Így is, amikor a hátsó kapun közlekedek haza, mindig rám mered egy áram rázta denevértetem fentről! Nem egy szívet melengető látvány. Főleg, hogy a penészfoltokból áporodott dohszag terjeng, a pékség megfelelő szellőzésének mellőzése miatt.

Szóval tücsök. Mindjárt meleg lett a szívem körül, mert eszembe jut, amikor én még kislány voltam. Akkor az oviban előadtuk a Tücsök-mesét, és én voltam a hangya!!!! A szorgos, a dolgos, kis kioktató hangya!!! Még egy fénykép is van róla valahol!

Vissza a konyhai tücskömhöz!!! Persze, nem találtuk meg. Ennek örömére végigmuzsikálta az éjszakát, és meg kell mondjam, nem volt zavaró. Tényleg olyan volt, mint kisgyerekként, amikor családi házban lakva, kicsit közelebb voltunk a természet adta szépségekhez, mint a paneldzsungelben. Utcánk végén volt a patak, ami csak egy szennyvíz-elvezető, vagy mi volt, mennyit is játszottunk ott! Csak úgy hívtuk, árokpart. A szomszédjainknak ott volt túl a kertjük, nem volt elkerítve. Mi pedig ott csináltunk bunkert, ott nőttünk fel. Azt sem felejtem el, amikor a tesóm meg a Zsoleszék abban versenyeztek, ki tudja messzebbről átugrani  az árkot. Nem is beszélve arról, hogy éppen jó borongós idő volt, valamilyen esőzés után és a patak rendesen meg volt áradva. A messzebbről átugrani pedig azt jelentette, hogy sréhen ki tud messzebb ugrani. Persze mindezt úgy, hogy apuék ne vegyék észre. Ebben valami miatt nem vettem részt, pedig fiúsítva voltam rendesen. Na, éppen a tesóm került sorra, nekifutás, ugrás és az Öcsi eltűnt a patak „habjai” között. Oóóóóó…. Nem is tudtuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk, mert amikor felállt, akkor úgy nézett ki…... Az összes szutyok lógott róla, amit a patak szennyvize felhalmozott. Most is ráz a röhögés az emlékképtől. Csakhogy Apu kint mosta az autót, úgy 50 méterrel odébb, és nagyon féltünk, hogy most mi lesz. Egy darabig tébláboltunk, de aztán kénytelenek voltunk hazamenni, mert Öcsi már fázott is. Talán meg sem mertünk szólalni, amikor hazaértünk. Apu pedig? Hát ordított, mint a fene, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát. Volt ott aztán takarodj be!!! Végső soron igaza volt, mert tilos volt az árkon átugrani, hiszen tele volt mindenféle szeméttel, kővel, hordalékkal…. Még jó, hogy nem lett baj, szerencsénk volt az esős idővel. Anyu vagy öt adag vízben tudta csak kimosni a ruháit, a nagybátyám pedig elnevezte Öcsit Búvár Kundnak. Na, elég messze kanyarodtam a tücsöktől, de itt az árokparton meg a Cigánydombon szedtünk mi tücsköt-bogarat, lepkét, virágot!  

Szóval, vissza a konyhába. Ma délelőtt a panelspájzomban (asztal alatt) kotorásztam hagyma után, de gondoltam utánanézek a tücskömnek. Mivel este megint hajtóvadászat alakult ki utána, akkor kisebbik gyermekem érdeklődött felőle (hiába, városi gyerek hol lát ma már ilyet!!!), de nem lelték. Bár a férjem megjegyezte, lepakolta a polcot és valamit érzett lepottyanni, de nem látta. Muzsikált is nekünk szakadatlanul!!! Persze előtte eljátszottuk a sötét –zene, világos – csend, játékot a villannyal. Szóval ma délelőtt kikotortam a kis polcomat az asztal alól és egyszer csak ott volt valami fehér bogár. Hát, ez vagy fényt kapott, vagy albino, de én fehér tücsköt még nem láttam! Persze, nem vagyok egy bogarász, deee, ilyet tényleg nem láttam. Vittem is a fiúknak megmutatni, de nem igazán izgatta őket hajnali kilenc órakor… Aztán kitettem őt az erkélyláda virágaira…. Egy darabig szemmel tartottam főzés közben, aztán egyszer csak eltűnt…. Kutattam utána …. Nem tudom hova lett ….Lesem a sötétet….  Csak reménykedem benne, hogy ma este ismét felhangzik a tücsökmuzsika…

Július 31.

Július 31.

 Ha nem vagy képes megváltoztatni körülményeid, legalább változtass azon, ahogyan szemléled azokat. S ha sehol sem látod a remény felcsillanó jelét, csak lépj ki a mindennapokból, s hallgasd meg egy madár énekét, gondolkodj el rajta, mit mesélhet, mielőtt szárnyra kap.    Donna Fargo

Július 30.

Július 30.

Ha be akarsz pillantani az emberek lelkébe és meg akarsz ismerni valakit, ne azt figyeld, hogyan beszél, hallgat, sír, vagy hogy megmozgatják-e a nemes eszmék, hanem azt, hogyan nevet. Aki szívből tud kacagni, jó ember. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Július 29.

Július 29.

Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.

Osho

Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak. Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt. Megérinteni a remegő kezet, elmélyedni a repdeső tekintetben, azt sugallni: "Most te, egyedül te vagy a fontos", s lenyugtatni a zaklatott lelket, azáltal, hogy osztozunk vele.

Jókai Anna

Hogy is mondják? Kerekedj felül a téged ért sérelmeken? Vagy, ne vedd sértésnek, ami nem egyezik a véleményeddel? Nem tudom. Még mindig nagyon érzékeny vagyok. Ez most már így is marad, de mint előzőleg valahol írtam, nem is bánom. Azt hiszem mások is azok, ezért adódnak súrlódások. Megint nem magunk miatt, hanem a körülmények miatt. De lépjek már túl rajta, könyörgöm!

Meg azon is, hogy elindítasz egy dolgot többedmagaddal, vállalod a közvetítést, mert te elérhető vagy, akár telefonon, akár neten. Hát persze, miért ne… Majd amikor dologra kerül a sor, kapod a tájékoztatásokat, akkor, majd…. majd, ha ráérek, beszélünk. Ezzel sincs semmi baj. Kezdem azt hinni, tényleg nálam van a gubi…. Ez a megcsinálom, intézkedem fajta. Lassíts! Tudom, ésszel felfogom, mentalitással még nem mindig. És akkor persze úgy ítélem meg, hogy a másik érdektelen.  Jól van, látom le kell szoknom erről (is), mert nem vezet jóra.