Január 28.

Január 28.

Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát. Samuel Beckett
Tegnap elfáradtam. Nem nyűgös fáradtság volt, egyáltalán nem. Több helyen voltam, intéztem dolgokat (nyomda), főztem, gyakoroltam (ének), máshol is intézkedtem, próbáltam (helyszín), dolgoztam (ez kissé túlzás, de ott voltam a suliban), majd megint próbáltam (varrónő), vásároltam, és kaját csináltam. Átlagos nap. Majdnem. Mennyi minden belefért. A mai nap is hosszú lesz, ráadásul nem kaptam választ a vasárnapi levelemre, a Tanodát illetően. Pedig találkoztam is a címzettel, azt mondta, persze-persze, válaszol. Várom. J Tényleg meg kell írnom azt a bizonyos listát is most már, a teendőkét, hogy átlássam a tennivalókat, fontossági és időrendi sorrendet állítsak fel, mert beleveszek a részletekbe. Ezen kívül jó lesz, ha memorizálom a dalaimat is, mert bizony tegnap adódtak kis zavaraim a próba során. Úgy érzem magam, mint egy gyerek! De ez szerintem természetes!! Sokat várok ettől az esttől? Bevallom, valahol igen. Azt nem tudom leírni, hogy mit, mert a szavak nem adják vissza az érzés nagyságát, milyenségét. Hiszen a kis környezetem sem fogja fel, hogy teátrális jellegű lesz az est (kicsikét), a kiegészítőkkel. De nem aggódom, lassan helyreáll minden, bennem és körülöttem is! J