Mosolydal: január 2011

Február 1.

Mivel mi határozzuk meg, hogy mire gondolunk, ezért a boldogságunk szükségszerűen saját kezünkben van. Senki sem tölt gondolatokat a fejünkbe.

Ahhoz, hogy boldogok legyünk, a boldog gondolatokra kell koncentrálnunk. Mégis milyen gyakran tesszük az ellenkezőjét! És milyen gyakran előfordul, hogy fel sem figyelünk arra, ha megdicsérnek minket, viszont még hetek múlva is egy barátságtalan megjegyzésen rágódunk! Ha megengeded, hogy egy rossz élmény vagy egy kellemetlen megjegyzés kösse le gondolataidat, akkor ennek viselni fogod a következményeit. Emlékezz rá: te kontrollálod a gondolataidat.

A legtöbb ember csak pár percig emlékszik a dicséretekre és évekig a sértésekre. Gyűjtik a szemetet, olyan hulladékot hordanak magukkal, amivel húsz évvel ezelőtt dobálták meg őket.

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint otthon rendben tartása – meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Andrew Matthews: Élj vidáman! című könyvéből

Változóak a dolgok. A gondolataim is. A gondolataim által az érzéseim is. Már sokszor tudok szelektálni közöttük, már kevésbé fájnak reakciók, de azért még mindig belelopóznak az agytekervényeimbe. Azt hiszem, ha ezt sem tennék már meg, az maga lenne a közöny. Azt a bizonyos arany középutat kell szem előtt tartani. Bevallom, az elmúlt napokban olyan sok pozitív visszajelzést kaptam, amire némely embertől nem is számítottam! Mert csak kibújik belőlük a szeretet! Mindez felém!!! Ugye nem kell, hogy megijedjek tőle? Csak váratlanul ért, de elmondhatatlan érzés, és még jobban inspirál arra, hogy amit teszek, azt még teljesebben tegyem!! Pont négy hetem van az estemig! Néhányan rácsodálkoznak, hogy mi lesz ez? Hogy jutott eszembe? Mit fogok csinálni? stb..

Hát hogy? Nos úgy, hogy énekelni szeretnék!!! Mégpedig olyat, amivel érzéseket tudok közvetíteni, amit képes vagyok átadni! Kiadni magamból! Gyerekként, amióta 13 éves koromtól volt zongorám, ha valami bántott, leültem mellé, és énekeltem. Megvettem a Slágermúzeum sorozat és a Könnyűzenei Koktél c. kottákat, majd később az albumokat /Abba, Képzelt riport…,Sanzon-album,Operett-válogatás, stb. Azóta is szenvedélyesen gyűjtöm a kottákat, elmondhatom, rengeteg van és erre büszke vagyok. Vizsgák után is összeszedem az elhagyott példányokat, noha van belőle több is. J De ez a kis magángyűjtemény az én egyik kincsem. Kottát, könyvet SOHA nem dobunk ki!

Morog is a családocska. Pasik… J

Szóval elkanyarodtam kicsit, de ezek a dolgok is kellettek az elhatározásomhoz.

Én benne vagyok a dalokban, vagy ők vannak bennem, teljesen mindegy. Egy órányi kikapcsolódást szeretnék nyújtani az embereknek, hogy mosollyal az arcukon térjenek haza, ja és szívnagyobbodással!!! J Sálálálálá….!

Január 31.

Vannak néhányan az életedben, akik mérgező hatást gyakorolnak rád. Velük együtt időt eltölteni veszélyt jelent a reményeid, a törekvéseid és az álmaid megvalósítására nézve. Félelemmel, kétellyel és bizonytalansággal fertőzik meg az elmédet. Mikor éppen hogy megszabadultál a negatív programozásodtól és hiedelmeidtől, akkor még nagyon gyenge vagy és hajlamos a visszaesésre. Gyakran van ekkor szükséged egy bizonyos ideig fizikai és érzelmi távolságtartásra közted és a régi kapcsolataid között. R.G.

Még vannak dolgaim magamban, amik oly gyerekesek, persze ez jó. J De a hozzáállásomnak nem szabad annak lennie. Annak is örülök, hogy ezeket észreveszem és igyekszem magam helyre tenni, helyreigazítani. J

Érdekes volt tegnap, amikor a férjemmel levelet „alkottunk”. Egyfajta beszámolót kellett írnia az előtte álló feladatokról, elképzeléseiről. Egy szóval sem tiltakozott, amikor átfogalmaztam a mondandóját jelen időbe (!), mintha már úgy működne a dolog, hogy így tálalja fel. Nem pedig úgy, hogy ez úgysem jön létre,stb. És nagyon örültem, hogy így áll hozzá!!

Apró lépések előre. Olyan jó. Alakul, formálódik az életünk. Említettem már, hogy minden e havi csekkem be van fizetve és nincs elmaradás? J

Utolérjük lassan magunkat, persze a hitel attól még ott van. De nem rágódok rajta napi szinten, mert fölösleges. Van még belőle 12 év, most legalábbis így áll a helyzet! De adódjon lehetőség, azt is megoldjuk előbb!! Akkor minek rontsam el kesergéssel azt a 12 évet? J

Koncentrálok inkább a mai napra, ami elég hosszú, de ha túl vagyok rajta, akkor holnap már kedd.

Tegnap elvégeztük a zenék technikai dolgait is fiammal, mondhatni: konyhakész. J

A „forgatókönyv” is másodpercre lebontva készen áll. J Bár úgy tűnik, tegnap nem csináltam semmit, azért ezek a dolgok fejben lefárasztottak, mert autodidakta vagyok a számítógép kezelését illetően, ahhoz képest tegnap egyedül hangsávot vagy mit erősítettem, konvertáltam. Meg ilyenek… Kinevet a gyerekem, de ez egy kicsit nekem lassabban megy és többszöri magyarázatra szorul. De meg van!! J

Január 30.

Az amatőr és a profi között az a különbség, ahogyan a félelmüket kezelik.
A félelem az, ami visszatartja az embereket attól, hogy azzá váljanak, amik valóban lehetnének. Valamennyien rendelkezünk alkotó energiával, megvalósításra érdemes célokkal, lehetetlennek tűnő, de elérhető álmokkal. De minderről hajlandók vagyunk lemondani. Ezt persze mi nem ismerjük be önmagunknak. Inkább találunk valamilyen hihető kifogást, vagy másokat okolunk helyette (nincs pénz, idő, a körülmények nem kedvezőek...). Randy Gage

ÓÓÓÓ a tegnap!! Feltettem a netre a plakátomat és annyi szívmelengető visszajelzést kaptam!

Nagyon szép lett a plakát, sok sikert a fellépésekhez!!!

És megmondta, hogy így lesz!!!!! Kíváncsian várom! Millió puszi

…de jó lenne ott lenni!!! ))))))))))) Ausztriából….

Nahát. Ez igen! Sikeres estét kívánok

De jóóóó erre haza kell mennem nekem is! Gratulálok!! Budapestről…

Ez nagyon klassz!! Megpróbálunk elmenni:

…nagyon szépen énekelsz!
Kíváncsi vagyok olyan dalokra is,amit még tőled nem hallottam!

Január 29.

Két évvel ezelőtt féltem bármit is akarni. Úgy gondoltam, hogy az akarás próbálkozáshoz vezet, a próbálkozás pedig bukáshoz. Erre most azon kapom magam, hogy nem tudok betelni az akarással. (...) Világot akarok látni, meg akarom lepni magam! Fontos akarok lenni, a legtöbbet akarom kihozni magamból. A saját életemet akarom élni, nem pedig hagyni, hogy mások tegyék azt helyettem. Győzni akarok, hogy mások örülhessenek a sikereimnek, veszíteni akarok, és túltenni magamat rajta. Nem akarok félni az ismeretlen kihívásoktól. Nagylelkű és segítőkész akarok lenni, pont olyan, mint egyesek voltak velem. Érdekes és meglepetésekkel teli életet akarok. Nem hinném, hogy mindezt el is fogom érni, csak a lehetőséget akarom megragadni. Lehetőséget, hogy a dolgok megváltozzanak.
Tiszta szívvel foci

És a hozzászólások:

1. 1.Erős vagy és bátor! Aki mer, az nyer! Talán az nem mindegy, hol nyerünk!? -és itt nem a pénzre gondolok!

2. 2. Gratulálok, az eredményeidhez- bár ezt lehetne más szóval is írni:):)!!! Igent mondtál az álmaidnak, hajrá, és lám mennek a dolgaid!! :)

Január 28.

Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát. Samuel Beckett

Tegnap elfáradtam. Nem nyűgös fáradtság volt, egyáltalán nem. Több helyen voltam, intéztem dolgokat (nyomda), főztem, gyakoroltam (ének), máshol is intézkedtem, próbáltam (helyszín), dolgoztam (ez kissé túlzás, de ott voltam a suliban), majd megint próbáltam (varrónő), vásároltam, és kaját csináltam. Átlagos nap. Majdnem. Mennyi minden belefért. A mai nap is hosszú lesz, ráadásul nem kaptam választ a vasárnapi levelemre, a Tanodát illetően. Pedig találkoztam is a címzettel, azt mondta, persze-persze, válaszol. Várom. J

Tényleg meg kell írnom azt a bizonyos listát is most már, a teendőkét, hogy átlássam a tennivalókat, fontossági és időrendi sorrendet állítsak fel, mert beleveszek a részletekbe. Ezen kívül jó lesz, ha memorizálom a dalaimat is, mert bizony tegnap adódtak kis zavaraim a próba során. Úgy érzem magam, mint egy gyerek! De ez szerintem természetes!! Sokat várok ettől az esttől? Bevallom, valahol igen. Azt nem tudom leírni, hogy mit, mert a szavak nem adják vissza az érzés nagyságát, milyenségét. Hiszen a kis környezetem sem fogja fel, hogy teátrális jellegű lesz az est (kicsikét), a kiegészítőkkel. De nem aggódom, lassan helyreáll minden, bennem és körülöttem is! J

Január 28.

Minél több emberrel ismerkedem meg, annál boldogabb vagyok. Az ember a legnyomorultabb ismeretség révén is tanul, gyarapszik, s többre értékeli a tulajdon boldogságát. Samuel Beckett

Január 27.

Műveden építs mindennap valamit, mindennap. Néha csak javítsd egy részletét, néha, mikor erőtlen vagy, csak rendezgesd, tedd helyére a rendetlen sorokat és oldalakat. De mindennap építsd egy mozdulattal.
Márai Sándor

Lehet ez bármi. Amit a művednek érzel. Az Életed a fő műved. A gyermekeid, vagy családod, a munkád, a kapcsolataid. Természetesen ebben is meghatározó a fontossági sorrend, a türelem.

Ha nem építed fel magadat belülről, akkor a dolgaidban csak a kapkodás és az idegesség lesz a jellemző. A tapasztalat szól belőlem. J

Hogy is van ez?

1. Türelem

2. Türelem J

3. Türelem J J

4. Egészség + türelem

5. Tervek és célok + türelem

6. Türelem

7. … és így tovább

Apró lépések előre, hol hátra. S ha csak topogsz egy helyben, az is érted van. Mert türelem, a következő lépésig. Kell, épít, segít. Csak elfogadni oly nehéz. Aztán ott a kitartás c. fejezet. Őt követi az önbizalom, a hit. J Olyan egyszerűn tűnik így leírva. Mégis mennyi erő kell a kivitelezésükhöz! Belőlük sosem elég!!! Itt és Most!

Január 26.

Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek. Jókai Mór

Történet No.1.

Amikor jót akarsz valakinek, nem biztos, hogy segítő szándéknak fogja fel. Rajtad áll, hogy a feléd vágott rejtélyesnek „hitt” üzenetén továbblépsz, vagy még rágódsz egy kicsit. Mint én most. Amikor két ember hónapokon át, heti rendszerességgel találkozik, kialakul egyfajta kapcsolat. Olyan barátságféle, hiszen az olyan dolgokról is beszélgetnek, amiket más előtt nem tárnak fel. Kialakul egyfajta bizalom. Az egyik fél egy gyermek édesanyja, aki egyedül neveli őt, a másik fél, e gyermek tanára.

Az ember gyereke azt hiszi, hogy csak az ő 18 éves korában lehetnek barátságok, csak az ő barátai (ezt az anyukája véleménye szerint meg is kérdőjelezem…) jogosultak véleményt mondani, a maguk „érettnek” hitt kis agyával. Persze, nincs is ezzel semmi gond, egyfajta életkori sajátosság. De amikor közösségi oldalra kiírja, hogy most innen ellép, mert jóakarói, így többes számban, anyjának visszamondták, hogy ő miket ír ki a közös üzenőre, depressziót megállapítva a sorokból. J

Ezen már csak mosolygok. Depresszióról szó sem esett, csak arról beszélgettünk, hogy kár a szíve összes fájdalmát a falra írni, mert csak kiszolgáltatottá teszi magát az előtt, akihez, végül is, nem is olyan burkoltan szól. Még nem tudja, hogy kinevetik, a háta mögött kibeszélik. Olyan felszínesek a mai lányok barátságai. Tisztelet a kivételnek. Őszintén.

Nem favorizálom magam, de 16 évesen levelet írtam egy tanácsadónak, a barátnőm „elvesztésével” kapcsolatban. Akkori barátja, most férje válaszút elé állította, vagy ő, vagy én… mindezt egy 10 éves legjobb barátság után…. Nos ,akkor dr. Lux Elvira azt írta nekem, hogy nagyon örül, hogy 16 éves lány nem a fiúkkal való problémája miatt kereste meg, hanem a barátság megtartása ügyében kért tanácsot. Pedig szerelmes is voltam, mindig!! J

Történet No.2.

Tegnap este párom megint letörve jött haza. Beszélt egy orvossal, aki nem kecsegtette semmi jóval, a gyermek lábával kapcsolatban. Persze a véleményét csupán az elmondottak alapján alkotta meg. Ez nem gond, hiszen a realitások talaján maradt. Párom viszont összeomlott. Sikerült erősnek maradnom, és mosolyogva mondtam neki, hogy mindent megteszünk, amit lehet, hogy a dokinak ne jöjjön be az elmélete. S hogy ne adja fel!!!

Bizony az Élet nem kínál tálcán semmit, illetve nem sokat. Meg kell tanulnunk, hogy MINDENÉRT meg kell küzdenünk, meg kell tanulnunk hinni és egyre csak hinni, bízni. Még több energiát fektetni abba, hogy szilárdan harcoljunk a dolgainkért! Fegyverek nélkül, sokszor önmagunkkal viaskodva. De kitartással, Itt és Most!!! Mindörökké!!

Január 25.

Az az ember, aki keresi önmagát, magára is fog találni, vagy legalábbis közelebb kerül önmagához. És azokat az embereket is megtalálja, akik neki ezen az úton segíteni tudnak.

Maxie Wander

Tegnap. Az a nap, amikor leszerveztem a dátumot! Az előttem álló öt-hétben teljesen fel kell készülnöm! Ne is lehet ez másként! Mindent a helyére kell tennem, ennek is megtalálom a módját!!! Azt hiszem, ezeket a feladatokat megint rögzítenem kell, mert hajlamos leszek csapongani!! Hála Mindenkinek, aki előre, avagy hátra mozdított ez ügyben! J

Tegnap este a Tesóm azt mondta, írd bele a blogodba, hogy büszke vagyok rád! Nos, megtettem. De tudom pontosan, hogy Ő is részese a dolgoknak, hiszen oly sok apró pontból tevődik össze, amit szeretnék, mert az Est, az egy állomás, azt követi majd a többi! Csak a pályaudvarról a vonatnak el kell indulni, de már fűtik hozzá a mozdonyt!!! J

Tegnap. Az a nap, amikor segítséggel ugyan, de megrendeltem a tárhelyet és a domain nevet. J Ez, meg főleg nem sikerült volna a Tesóm nélkül! Hiszen Ő alkotta meg a design-t, s ha majd beindul a honlap, és bárkinek tetszik, nosza, lehet tőle rendelni!!! J

Az utat, amelyen járok, amelyre rátaláltam, hosszú keresgélés előzte meg. És hiszem, hogy jó irányba haladok. Még sokszor elégedetlenkedem, még sokszor hirtelen vagyok. Néha bánom, néha nem. J Az utat majd a Tesókám is megtalálja, segíteni szeretnék neki ebben. Olyan sokféle lehetőséget kaptunk otthonról, a szüleinktől, mind a génjeinken, mind a tapasztalatokban. Most már rajtunk múlik, melyiket válasszuk irányadónak. Ugyanis próbálgatjuk hosszú ideje egyiket és másikat is. Elveszünk a részletekben, nem tudjuk melyiket is tegyük fő vonalnak. Bízom abban, hogy eljön az ideje! No és az enyém is!!!

Tegnap. Az a nap, amikor végre a bankszámlám nem mínuszt mutatott. Persze a befizetésekkel ezen is változtattam, J de legalább mozgolódik. J

Tegnap. Az a nap, amikor megint lépéseket tudtam tenni előre!!! J

Január 24.

Jobbak vagyunk másoknál, mert többet tudunk, vagy mert így élünk?... Nincs olyan, hogy jobb.Sose leszel jobb, ahogy kevesebb se leszel soha senkinél. A szokás a probléma. Mindig tisztában kell lenned azzal, hogy te döntesz, hogy te vagy a felelős a cselekedeteidért!"
A békés harcos útja c. filmből

Január 23.

Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.
Müller Péter

Igen. Megint vegyesek az érzéseim. Kavarognak bennem a gondolatok.

Az elmúlt nap bővelkedett jóban és kevésbé jóban egyaránt. Nem tehetek róla, de szeretem a dolgokat leegyszerűsíteni, letisztázni, átlátni. Mert csak úgy tudok érdemi munkát végezni, ha a feltételek nagyrészt adottak. De amikor nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal…. Szeretem a dolgaimat előre megtervezni, azt hiszem ez még nem baj. Legyen egy tendencia, aminek alapján nekiindulok az előttem álló feladatnak. Viszont amikor ezt még lehetőségem sincs megbeszélni az erre illetékesekkel, akkor inkább hagyom a fenébe.

Nem, félreértés ne essék, nem vagyok mérges, sem dühös. Csak véleményem van. J

Január 22.

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amiteddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk.
Sarah Garden

Január 21.

Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszer csak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz, és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég, és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.
Vavyan Fable

Mosoly. Mert melenget a Nap, belülről. Akkora hitnek kell lennie bennünk, amely segít rajtunk! Ez az első! Tegnap kaptam pár sort útmutatóul:

"Ha az elméd nyugtalan, negatív, boldogtalan,

- a munkáddal,

- a kapcsolataiddal,

- a pénzeddel,

- a kielégítetlen vágyaiddal

kapcsolatos gondolatokkal van elfoglalva, nem tudsz

az élet pozitív dolgaira koncentrálni.

Ily módon pedig elkerül a béke, és egy boldogtalan világhoz vagy láncolva.

Kezd el Itt és Most - láss hozzá, és formáld át, fogalmazd újra az életed egy új, pozitívabb módon." (Zen kapu - 37.)

Nagyon találó szavak, mondatok, de érzéseim szerint ez szerencsére csak kis részben igaz rám. Az Itt és Most már megtörtént, hiszen a kapuban állok, de nem akarom döngetni,lassan úgyis kinyílik!!!! J

Január 20.

Adj lehetőséget a dolgoknak, hogy megtörténjenek! Adj lehetőséget a sikernek, hogy bekövetkezzék! Lehetetlen megnyerni a versenyt, ha nincs bátorságod odaállni a rajthoz, lehetetlen bármiben is győznöd, ha nincs bátorságod harcolni. Nincs tragikusabb, mint az olyan ember élete, aki megálmodott valamit, akiben ott él a becsvágy, de aki állandóan csak vágyakozik, reménykedik, és sosem ad lehetőséget az álmának, hogy megvalósuljon. Egy pislogó álmot dajkál, de nem tesz semmit, hogy a parázs lángra lobbanjon.
Richard M. DeVos

Úgy látom, tényleg magamnak kell sok mindent még a továbbiakban alakítanom. Ha az egyik úton nem megy, akkor a másikon kell tovább próbálkoznom. A felelősség súlyát nem érezzük át, nincs harag érte, csak magam okolhatom, hogy eddig nem jutott eszembe. Hiszen megmondták: CSAK MAGADRA SZÁMÍTHATSZ!!!!! Milyen igaz.

Január 19.

Az életben csak egy dolog biztos - leszámítva a halált és az adózást. Mindegy, mennyire próbálkozol, mindegy, mennyire jók a szándékaid, akkor is hibázni fogsz, és megbántasz másokat, és téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni, csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok. Ha valaki igazságtalan, mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek, és a legtöbb, amit remélhetünk, az az, hogy egy nap szerencsénk lesz, és feledni tudunk.
Grace klinika c. film

Olyan érdekesek az emberek. Tüskések. Ma is. Érdekes, mennyire másnak látom őket. Milyen apró, nüansznyi dolgokat veszek észre. A rezdüléseiket. Figyelem. Tudatosan? Nem tudom.

Pedig eddig is figyeltem és észleltem. Csak valahogy most másmilyennek tűnik. Olyan erős bennem az a vágy, hogy a jót mutassam az embereknek, hogy segítsek a kishitűségükön, az önbecsülésükön és mindazon, amitől szoronganak, ami gátlásokat és rossz érzéseket ébreszt bennük. Keresem az utam ez irányban. Jó ám! Mert valamiféle elhivatottságot érzek! J

Január 18.

Az élet, szépem, olyan, mint a kottaolvasás. Vagy érted, vagy nem. És ha érted is, még nem biztos, hogy kicsalogathatod a hangszeredből azokat a hangokat. De amikor mégis muzsikát varázsolsz elő a kottából, kiderülhet, hogy hallástalanok hemzsegnek körülötted.
	*Vavyan Fable*

Hemzsegnek ám. Szúrnak és böknek, vádaskodnak, sértődnek, morognak és panaszkodnak. Sértegetnek, nem vállalnak felelősséget, bántanak és bántódnak. Elvárnak, de nem tesznek érte, egyik kezüket nyújtják, de a másikkal duplán markolnak.

Észreveszem az emberek csodálkozását és reakcióját, amikor tőlem, ezek szerint meghökkentő módon, lereagálom a dolgokat. KIMONDOM a véleményem. Néha én is megrettenek tőle, hogy hoppá, mit is mondtál? Viszont könnyebb vagyok tőle. Tényleg, miért is kellene hallgatnom?

Tudom, kicsit majd finomítani kell a modoromon, mert egyelőre csak bugyog ki belőlem a hosszú évek alatt csak magamnak mormogott vélemény. azt hiszem ez nem baj. Nem haragszok senkire, de már nem engedem, hogy a saját káromra tegyenek. Volt belőle részem az elmúlt évtizedben rendesen. Természetesen rengeteg jó élményben is volt részem, mégsem ezek alakították az utam. El kellett jutnom idáig, ennek ez volt a rendje…. Mert ezek nélkül nem találtam volna rá a mostani énemre. Sosem lesz tökéletes, nem is cél, hisz olyan nincs. Csak érzem, hogy egyre jobb minden, ami meg ugye az a bizonyos KÖRÜLMÉNY, azon igyekszem magam túltenni.

Szeretek vidám lenni, alapvető természetem és mentalitásom az. Rengeteg visszaélést tapasztalok e miatt is. Nos, ezen még gondolkodnom kell, hogyan tovább. J

Január 17.

Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat. Louise L. Hay

Tegnap végig néztem azt a videót, ami Louise L. Hay könyvéről szól.

…..délután megvettem a könyvet. J

Szükségem van ezekre a gondolatokra, erősítésre. Mosolyt teremtenek, és amikor a gyermekeim itthon vannak, nagyjából épségben, hálát adok. Mert történnek szívfacsaró dolgok, amikor teljesen értelmetlen dolgok miatt fiatal életek esnek áldozatul. De nem erről akarok írni….

Ha az emberek jobban odafigyelnének arra, ami velük, körülöttük történik, akkor másfelé venné az irányt az életük. Magunknak kell észrevennünk, testünk jelzéseiből, gondolatainkból, hogy merre járunk. Nekem sikerült. Ezért vagyok azon, hogy másoknak is segítsek! Még mindig nem látom tisztán a formáját, de kezd körvonalazódni a dolog. Persze, egyszerre egy felé koncentrálok, hiszen most az estem a legfontosabb. De mellette vannak terveim, céljaim! Ez visz előre, ez segít, hogy leküzdjem a nehézségeket, az akadályokat. Nagyon sokat kell dolgoznom azon, hogy még türelmesebb legyek, mert hajlamos vagyok úgy viselkedni, mint a gyerekek. J Gondolok itt arra, hogy házon kívül igyekszem toleráns és megértő lenni az emberekkel, itthon viszont ugrok mindenre. De megírom a kis kártyáimat, amit a videón láttam!!! S ha szükségét érzem, előveszem! Egy próbát (kettőt-hármat…) megér!!! J J

Január 16.

Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyben utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember.
Borisz Akunyin

Január 15.

És amikor az ember sötét időket él át, és találkozik egy halvány reménysugárral, akkor muszáj, hogy a bokájánál fogva, szorosan ragadja meg azt a sugarat, és mindaddig el se engedje, amíg az ki nem húzza a posványból - és ez nem önzés, ez kötelesség. Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény, jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít, milyen csekélységről van szó.
Elizabeth M. Gilbert

Furcsa az élet. Mostanában a szavak más jelentőséget kapnak. Mármint nálam, a saját értelmezésem szerint. Például kezdek megutálni szavakat. Tudom, nem hangzik szépen, mégis valami késztet a felé. Ilyen szó a KÖRÜLMÉNY. Már maga, olyan körülményes. J S ha valami körülményes, akkor az én fülemben negatív a felhangja. Ami megütötte még a fülemet, az a BONYOLULT szó volt. Ugyanígy. Ha bonyolult, akkor az már körülményes. Ugye milyen érdekes? De lehet, hogy csak nekem hangzik annak. Olyan szépen le lehet mindent egyszerűsíteni. Rájöttem, na persze csak félig, hogy a világ összes problémáját nem tudom megoldani. Jaj, nagy szavakat használok, akkor ezt is leegyszerűsítem: a kis világom problémáit nem tudom megoldani. A körülöttem élőkét. Már nem is akarom. Csak annyit tudok elérni, hogy mosolyt csalok az arcukra, hogy pozitivitást sugárzok feléjük. Nem hangzik valami soknak, pedig az. Jó lenne, ha a falakat kicsit bontogatnák, ha elhinnék a szavak és a gondolatok erejét, ha hinnének, bíznának.

Ha ezeket a szavakat használnák többet, kiegészítve a hálával. Mi az a hála? Csupán néhány őszinte gondolat, néhány köszönöm, ha kilépsz a házból és rád süt a nap, ha eléred a buszod, pedig lemondtál már róla, ha vidáman mész az utcán és a szembejövő rád mosolyog, ha egy kisgyerek csivitelését hallva mosolyogsz, és azt látod, a feje fölött egy másik mosollyal találkozol. Olyan apró dolgok, de máris szebbé teszik az ember pillanatait és a kis apró pillanatokból tevődnek össze az élet nagy dolgai. De az emberek bezárkóznak magukba, házaikba, gondolván, a személyes szférába nem engednek bepillantást. Pedig ez nem arról szól. Hitet, reményt, néhány jó szót adni, nem nehéz. Csak akarni kell, és megpróbálni. Persze jönnek pofonok, de az erősít, ha az adott pillanatban nem is úgy érezzük. Mégsem szabad feladni!!! Én látom a fényt, és nem az alagút végén járok már, hanem a közepén!!! J

Január 14.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az öröm csakis vagy elsősorban az emberi kapcsolatokból származik. Isten mindenüvé rejtett belőle. Benne van mindenben, abban is, amit átélünk, tapasztalunk. Csak vennünk kell a bátorságot, hogy szembeforduljunk megszokott életmódunkkal és újfajta, a hagyományostól eltérő életet kezdjünk.

Christopher Johnson McCandless

Világba kiáltani az örömöt, ehhez lenne kedvem! Hogy elmeséljem mindenkinek, hogy történik JÓ is, hogy mindenki átérezze, a türelem erejét. De most már meg kell történnie annak a lépésnek, ami a célszalagot átszakítja! Ehhez kérek segítséget, onnan Fentről!

A tegnapi nap, nos, tulajdonképpen minden várakozást felülmúlt. Mert hinni kell abban, hogy sikerülhetnek dolgok, amit az emberek többsége erősen megkérdőjelez. No, de hogyan tapasztalnák meg, amikor az eleve reménytelennek látszó dolgot meg sem próbálják? Nem veszik a bátorságot! Tegnap azt mondták rám, elég bátor vagyok, hogy csak úgy megtettem, azt, amit. De végül is bejött. Köszönet és hála érte!!! Tovább erősít abban, továbbsodor azon az úton, ahol éppen tartok! Hinni és bízni! Elsősorban magunkban, mert a nélkül nem fog menni! Persze kételyek sajnos vannak, félre kell őket rugdosni, száműzni a gondolatainkból!!

Lottóötös? Persze, az is egy cél. Legalább meg kell venni a szelvényt. Jól jönne, hát hogyne.

De nekem most elsősorban a munkám gyümölcsének learatása a cél! Az egyik! Aztán jön a másik! Majd a harmadik, így szépen sorjában.

Most az örömöt kóstolgatom, és finom. Most kaptam. de már adni szeretnék! Mert mást nem tudok adni, mint a mosoly és a dalok, a zene belőlem áradó örömét! Most csordul! J

Január 13.

Amikor valaki megtalálja az útját, nem szabad félnie. Elég bátornak kell lennie hozzá, hogy rossz lépéseket tegyen. A csalódás, a vereség, a csüggedés mind-mind Isten eszköze, hogy általuk megmutassa nekünk az utat.

Paulo Coelho

Tegnap. Volt. Múlt időben. Elmúlt.

Vannak ilyen napok, de ezek kellenek a megújuláshoz. Nagyon rossz volt az előző reggelem, de a könnyek is segítettek. Aztán ledobtam fürtjeimet is a délelőtt folyamán, most olyan „pumuklis” fejem van. Ezt is én akartam. Persze, hiányzik a lobonc, de majd megnő.

Majd, a gyerekeim jó szereplése a vizsgán, ami megint csak elégedettséget hozott egy bizonyos szinten, aztán a telefonok, üzenetek. Kellenek az apró sikerek, nem lehetünk érte elég hálásak. Csakhogy ezeket az apró sikereket is észre kell vennünk. Hiszen sokszor, illetve legtöbbször annyira természetesnek vesszük őket. Pedig el kell érni azokat. Munkával, hittel, kitartással, szorgalommal.

Milyen sokszor használom ezt a szót mostanában. De nem hiába, hisz tanulom. Az értelmét, a jelentését és mindazt, amit ad. Csak kissé nehézkes vagyok irányába. J Mert még hiányoznak dolgok felém, tőlem, általam.

Január 12.

Tóth Árpád : Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan?
borús? hideg?
Bocsáss meg érte.
Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús,
összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik,
balkörmű gazok
Szállnak a mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.

De légy türelmes.
Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz,
ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

Lehet, hogy front van. Nem tudom, mindenesetre negatív érzések kavarognak bennem. És ez rossz.

Persze, ezen is túl leszek… J A megkönnyebbülést hozó könnyek mossák kifelé a salakot… Jöjjön ki mind…. Mert húz lefelé, súlya van. Nem is hinné az ember lánya, hogy mennyire rátelepedik ez a hangulat, még akkor is, ha nézeteivel totálisan ellentétes. Nos, ezért a mai vers… Mára az idézet nem volt már elég, Tóth Árpád pedig egy örök kedvenc. Köszönet a soraiért

Január 11.

Január 11.

Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált:
- erősebbé tett
- megismertetett új emberekkel
- lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
- képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Scott Shaw

Igen. Még mindig ott tartok, hogy a türelem nagy varázsszó. Meg kellene végre értenem, hogy ami történik, vagy éppen nem történik, az értem van. Csak a véges emberi agyam ezt nehezen tudja magáévá tenni. Amikor megkérsz valakit egy szívességre, hogy következő hónapban szükséged lenne arra, amit kértél és rábólint, az szuper!!! Aztán úgy vagyok vele, mint Nagy-Bandó annak idején a kabaréban: vártunk, vártunk. Majd újra vártunk, kértem újra, vártam és várok azóta is. Eltelt közben három hónap. Az eredeti időpontom novemberben lett volna, most január 11 van. Mondtam, hogy a türelmet gyakorolni a legnehezebb. Próbálom a jó irányból nézni a dolgokat, csak kicsit nehéz.

Aztán a többi dolog. Nem folytatok struccpolitikát, igen is, látom a dolgok negatívját, mégis azt kell, mondjam, mint máskor is, a remény hal meg utoljára. Attól, hogy sírok, nem alszom éjjel, ragozom elölről-hátulról, oda-vissza a dolgokat, segíteni érdemben nem tudok. Lehet vádaskodni, kérdéseket feltenni, úgyis azt mondanak, amit akarnak. Vagy elhiszem, vagy nem. Inkább megpróbálok más perspektívákat keresni, a saját boldogulásom érdekében. Az már egy lépés előre. De milyen sokan nem merik ezt meglépni! Ebből VAN elegem. Nálam így indult el ez a bizonyos változás. Az önsajnálat és a panaszáradat, ami kibuggyant belőlem, mit kibuggyant… folyt, már tetőzött. Amit sajnálok, hogy nem előbb. De ennek most volt itt az ideje, ezt is tudomásul veszem. Csak, hát ugye türelem… J

Magamról