Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Április 29.

Április 29.

Óriás-súly a bánat, elnyűtt nagykabát.

Rám nőtt. Lassan bőrömmé vált.

Fakó szürkére színez, még jól sem áll.

Eddig hordtam, mégis jó lesz eldobni már.

Sorsunk mikor elhagy, mint hűtlen jó barát,

csak állunk, s csodát várunk, míg nem pörget tovább.

Aztán mégis újraindul és új tüzet szít.

S egyszer újból velünk fordul és égig repít!

Van tovább! Vidd világ elsírt, régi könnyeim!

Ha ragyog a szívem, elmúlik a sötétség.

Van miért, van kiért vívnom őrült harcaim!

És mindig is így lesz, bárhol jár a sorskerék.

Tóth Vera

Ma remélem az én sorskerekem is elindul felfelé. Tegnap kaptam másik gyógyszert a szívemre, nem javult a ritmuszavar... Olyan érdekes, belülről rág, emészt fel ez a mostani káosz. Pedig jó a kedvem, vidám vagyok, bár elég egy utalás, mint tegnap és hoppá, potyognak a könnyeim. Pedig nem akarom. Talán mégis struccpolitikát folytatok? Nem nevezném annak. Csak reménykedek, bízok abban, hogy megoldódik a helyzet. Viszont a bizonytalanság, amit mások is árasztanak, ami körülvesz, amitől égnek áll a hajam, mint az új törvényjavaslatok… Nem kenyerem a politika, de ellehetetlenítenek így sok-sok embert…. Ha kövér vagy, ha ez oka a betegségednek és nem tudsz lefogyni, minek neked gyógyszer, vess magadra, még meg is büntetnek. Taníts 28 órában (ha van hol, az a jobbik eset), de a másik is annyiban tanít, így majd délután 3 előtt nincs lehetőséged kezdeni. Oldd meg! De szerencsétlen gyerek már olyan fáradt addigra, hogy nem sokat tudsz vele érdemben kezdeni. Érdekel ez valakit? Na és te naplopó menj dolgozni, akkor is ha nincs hova, mert 3 hónapig lehetsz csak munkanélküli!!! De senki nem kérdezi miért lettél azzá? Már megint kesergek? Nem. Ezek a szomorú, hiteles tények napjainkban itthon. Kérdezősködök mindenféle foglalkozású emberektől, hogy hol és mit dolgoznak, gondolván, akkor én is megpróbálom. De mindegyik legyint, nem vesznek fel újakat, inkább leépítenek… Nos, kérdem én, akkor ki mondja, meg mit tegyek? Mit tehetek?

Április 28.

Április 28.

A megbocsátás kulcs a belső békességhez és szabadsághoz. Gyógyítja az elkeseredett szívet, harmóniát ad a munkában, és segít, hogy otthon érezzük magunkat a világban, és nyitottan éljünk embertársainkkal. A megbocsátás az egyedüli módja annak, hogy leváljunk már korábban befejeződött, de még fel nem dolgozott kapcsolatainkról, és a belső küszködésektől megszabadulva folytathassuk végre utunkat. (...)A megbocsátás mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy kiszabaduljunk mások cselekedeteinek hatalmából. A megbocsátás belső megkönnyebbülést ad, és képessé tesz arra, hogy reménnyel a szívünkben éljünk. Itt és most. Dr Rosa Rivas

Április 27.

Április 27.

A fiú felnő az apához, és az apa felnő a fiához. Az életem egyben a tiéd is, s a te életed az enyém. Mindig veled leszek akkor is, ha már nem leszek. Superman c. film

A mai nap ünnepek sorozata számomra... ma 40 éve született meg életem párja, akivel éppen ma 17 éve, hogy először szülők lettünk!

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Wass Albert

Ezt kívánom, de nem csak nekik, mindnyájunknak!

Április 26.

Április 26.

Olyanokká kell lennünk, mint a hold. (...) Az emberek akkor is panaszkodnak, ha túl erősen süt a nap és elviselhetetlenül meleg van, meg akkor is, ha túl sokat esik vagy túl hideg van. De (...) senki nem zsörtölődik, ha süt a hold. Mindenki boldogan, a maga módján üdvözli a holdat. A gyerekek saját árnyékukat figyelik és a fényében játszanak, míg a felnőttek összegyűlnek a téren, hogy történeteket meséljenek, és egész éjszakán át táncoljanak. Csupa jó dolog történik, ha süt a hold. Ez már elég ok arra, hogy olyanok akarjunk lenni, mint a hold. Ishmael Beah

…és kapom a jót… ezt köszönöm… Az elmúlt napokban igyekeztem keveset kockulni, nem is írtam, mert jöttünk-mentünk. Ezt nagyon bírom. J De telhetetlen vagyok, még többet szeretnék adni és kapni is. Most sem szeretnék sokat itt ücsörögni, mert rengeteg az elintézni valóm. Igyekszem, hogy sikeresen véghezvigyem kis és nagy feladataimat, de egy nagyobb löket kellene. Mármint az agyamban, ami megadná a végszót, amivel kitalálnám a hogyan továbbot. Tudom, türelem, csak úgy érzem, toporgok egy helyben, és a bizonytalanság az egyik dolog, amit nagyon nehezen viselek. Mégis nem kesergek, néha persze kibuggyan belőlem, de annyira szeretném jól érezni magam, és látni, hogy a környezetem is így érez. Hogy bármekkora dolog legyen, tudjuk megbecsülni, elfogadni a segítséget és tudni segíteni másoknak is! Örömmel! Nagyon nehéz olykor, de hinni kell. És én hiszek! J

Április 25.

Április 25.

A család olyan szó, amelynek a jelentésében benne van a biztonság, a sziklaszilárd alap, az a hely, ahová hazamehetünk, amelyben felnőhetünk..., amelyből kirepülhetünk, de mégis emlékszünk rá és belekapaszkodhatunk..., mert amit ott hallottunk, örökre megmarad a fülünkben és a szívünkben..., az emlékek színes szoborként egy életre belénk vésődnek, apró, csillogó színű szilánkokból, amelyek némelyike ugyan haloványabb, sőt néha egészen elhalványul, olyannyira, hogy már-már elfelejtjük..., ám teljesen sohasem merülnek feledésbe. Ez az a hely, ahol elkezdődik az életünk, és ott szeretnénk, ha véget érne.

Danielle Steel

Április 24.

Április 24.

Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.
Gerald G. Jampolsky

Április 23.

Április 23.

Mindig van okunk egy ajándékra... Ha más nem, önmagában az, hogy élünk. Élünk és szerethetünk. Hogy mosolyoghatunk. Hogy lehet egy szép történetünk. Hogy lehet múltunk, lehet jövőnk. Hogy egymás szemébe nézhetünk. Hogy adhatunk. Mindent. Akár az egész világot. Hiszen az emberben ott van az egész világ. Benned is. Ha magadat adod - az egész világot adod. Csak ki kell választanod azt, amit ma adni akarsz. A világot. Csomagold be szeretettel, és helyezd el az ajtó elé. És várj. Ajándékod, ha szeretettel adtad, célba ér. És ajándékodnak bármikor örül, aki kapja. Mert mindig van alkalom az ajándékra.
Csitáry-Hock Tamás

Április 22.

Április 22.

A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre. Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: "az önfeledésnek is megvan a maga öröme". Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosoly. Helen Keller

Tulajdonképpen….szép az élet… J

Április 21.

Április 21.

Imádom a barátságos embereket - tudod, aki felemeli a kezét, amikor előreengeded a zebránál, akivel összenézel, és egymásra mosolyogtok, amikor egy vallási fanatikus imára fakad a metrón, aki szól, hogy "leejtettél egy ötöst", amikor leejtettél egy ötöst -, szóval azokat, akik egy csöppnyi boldogságot árasztanak, mert noha tudják, hogy a mindent átható ellenségesség érthető, de tudják azt is, hogy nem kötelező. És kevés van belőlük.

Anna Maxted

Che sara,che sara,che sara

Che sara della mia vita chi lo sa!

So far tutto o forse niente

da domani si vedra

E sara, sara quel che sara.

Mit remélsz? Gyermekkorom slágere.. ….

Idézem: Mit remélsz, mit remélsz, mit remélsz? Mondd az életedtől mégis, mit remélsz? Talán mindent, talán semmit, de ha győz a józanész, többre mész, és nem lesz oly nehéz…..

Mosoly! Fizetés, tegnap. Hurrá! ....

Jótétemény… letudva, akarva-akaratlanul... Ezért béke a lélekben. Pillantás félreértelmezve (?), avagy mégsem, ebből kifolyólag levélírás, válasz, majd ezt követve beszélgetés… Vége rossz irányt képezve, számomra meglepetést okozva. De nagyon-nagyon. De nem ítélek le senkit, csak elcsodálkozom, hogy valaki Istenfélő emberként olyat mond, hogy te itt már ne bízz senkiben? Ne higgy, és ne remélj? Én azért remélek és hiszek, valamint bízok. Majd még előtte falnak is néztek, majd fellökve, köszönésem sem fogadva… Elgondolkodtat… ja és hogy én beszéljem meg az illetővel? Én nem bántottam őt véleményem szerint, csak mást gondolok. Na, ez a bűnöm. Meg az, hogy elvégeztem mások helyett a munkát. Micsoda szégyenletes cselekedet! J

Mindezeket leszámítva, most olyan mosolygós béke van bennem, tegnap beszélgetés egy „új” barátnéssal. Őt érdekelte, mi van velem. J És engem is, hogy vele mi történik. Véletlen vagy nem véletlen beszélgetések és találkozások! Nosza! Magamhoz ölelem a világot kedvem van! J

Április 20.

Április 20.

Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.
Andrew Matthews

Április 19.

Április 19.

Képes leszek szeretni minden szeretetlenség fölött,
Adni akkor is, ha mindentől megfosztanak;
Örömmel dolgozni minden akadály ellenére;
Kinyújtani a kezem még a legnagyobb magányban és elhagyatottságban is;
Felszárítani a könnyeimet akkor is, ha zokogok;
És hinni akkor is, ha nem hisznek bennem.
Paulo Coelho

Április 18.

Április 18.

Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világban, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ mindig annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz. Márai Sándor

Április 17.

Április 17.

Sokféle jövőnk lehet. Ennek szálait éppen most szőjük. S ha valóságnak hisszük a boldogtalanságunkat és a diszharmóniánkat, ha valóságnak hisszük a szenvedélyünket és a félelmünket, akkor azt szőjük bele az idő szövetébe.
Müller Péter

Nagyon kellenek ezek a hétvégék. Ezek a munkatársmentes napok. Mert nem vagyunk egy légtérben ugyan, de a világhálónak és a telefonösszeköttetések köszönhetően értesül az ember lánya sok mindenről. De nem óhajtok ezekkel foglalkozni.

Április 16.

Április 16.

Úgy látom, jelenkori életünk hívatlan publikum előtt zajlik. Ez a kukkoló tömeg minden történést zsigeri szinten leszól, kritizál. Ily módon durván megsértik a szabadságomat, az életem megéléséhez, a hibáim elkövetéséhez, az örömeim intimitásához, a tökéletlenséghez való jogomat. Utóbbin azt értem, hogy jogom van nem megfelelni mások elvárásainak. Végtére is itt vannak nekem az enyémek. Szóval az életünk inkább állóvízben röfögés hascsikarással.
Vavyan Fable

The Secret oldalról:

Hangom után megfordul a szél

Miről szól minden? Az érzésről, a tapasztalásról. Pontosabban: az érzések megtapasztalásáról. Legszebb érzés pedig az öröm. Ezt kell átélni minél többször. Az örömöt. Ezért vagyunk itt. Sok dolog okozhat örömet. Neked mi okozza? A legnagyobb, legforróbb örömöd mitől éled át? Mi az, ami felpezsdíti a véred? Mi az, amit elérsz, átélsz, megtapasztalsz, és utána azt mondod:

"Igen, ez AZ! Ezért vagyok itt. Ez a választott küldetésem. Ez a legfőbb vágyam, ez a legforróbb öröm, amit most átélek. Ez a legszebb zene, amit játszhatok, ez az, amit csinálni akarok."

Találd meg a hangszered és játssz! Csak játssz. Ezért vagy itt. E végett próbáltál ki annyi mindent az életben. Utad során biztosan előfordult már, hamisan játszottál. Nem szólt szépen. Szeretted a játékot, tán még élvezted is, mégis – mégis nem volt az igazi. Aztán eljutottál más hangszerhez, szebben szólt, közelített már ahhoz, amit akartál. Mégsem erre vágytál. Érzed. Tudod. A szíved jelzi, jó – jó, ez is jó, de… kell még valami más. A zene szólt, de nem teljesen úgy, ahogy akartad, valami mást vágytál. És haladtál sorban hangszerről hangszerre, lépésről lépésre. Mígnem ráleltél a saját hangszeredre. Mely a legnagyobb örömet okozza. Mellyel játszva, valami mást élsz át. És megfog, megérint. Igen ott, legbelül. És innentől kezdve tudod, ezt kell játszanod, ezzel kell foglalkoznod. Ezért vagy itt. Hogy játssz a hangszereden, és hozd ki belőle a legtöbbet.

Aztán előfordulhat olyan is, hogy már a hangszereden játszol, nem tudod tökéletesen használni. Gyakorolj, tanulj, fejlődj! És legyél nyitott. Nyitott mind a szívedben, mind, amikor szemeiddel nézel szét a világban. Amikor kérdés van, mindig van válasz is. Ha le is tértél az utadról, van, aki visszaterelget, van, aki segít. Ha nem találnál vissza egymagad a választott utadhoz, hangszeredhez, jön valaki, aki rámutat: Fiú, neked ezt kell csinálnod. Ezért vagy itt, nem? Akkor? Mire vársz még? Just do it! ;)

Koncentráció. Folyamatosan célodon kell tartanod a figyelmed. Ez visz előre, így érheted el a sikert. Bármilyen törések, fájdalmak, bármi, ami esetleg nem esik jól. Mind arra való, megmutassa, merre van az utad, hogyan járj rajta. Minden eseményből tanulhatsz. És tanulnod is kell. Ezért történt, ami történt. A tanulságért, mely olyan tapasztalat, mely megerősíti szíved – lelked – szellemed. Megtörtént, mert meg kellett történnie. Minél előbb jössz rá, minden érted történik az életedben, annál előbb lesz békés a lelked, nyugodt a szíved. És ezek nagyban hozzájárulnak, hogy tudj szépen játszani, tudd megszólaltatni a hangszered, tudd használni a képességeid. A képességek önmagukban semmit nem érnek. Akkor érnek valamit, amikor használod őket.

Bármily kemény leckéket is élsz át, bármi történik is, egyben biztos lehetsz. Szinkronban vannak veled ezen események. Annyi és olyan „leckéket” kapsz az életben, melyek épp akkor (most) a legjobban segítenek hozzá céljaid eléréséhez. Mindent el lehet viselni, csak nézőpont, illetve szemlélőmód kérdése, milyen gyorsan és mennyit tanulsz, fejlődsz. Azt mondtam elviselni. Igen, nem elég átélni a dolgokat, el is kell őket viselni. Legyen az akár kudarc, akár siker. Bizony, a sikert is tudni kell elviselni. Mert van, hogy néha ijesztő. Még, ha nem is vagy esetleg tudatában. Mert mivel jár a siker? Mi kell hozzá? Változás. Mert ha még nem vagy ott, ahol lenni akarsz, akkor valami más az, amire vágysz. Ehhez pedig változni és változtatni kell. Kiszélesíteni a látótered, meglátni és élni a lehetőségekkel, feloldani gátlásaid, melyek korlátoznak, megszüntetni magadban a megbúvó kételyeket, úrrá lenni gondolataidon, a célra összpontosítanod, és mindezt lazán. Lazán és elegánsan. :)

Milyen, mikor oooooooolyan a hozzáállásod? Hm. Nézzük: olyan dolgok jellemeznek, mint magabiztosság, önbizalom, szeretet. Mindenben meglátod a jót, elfogadó vagy az élet eseményeivel. Észre veszed, mennyi mindent becsülsz nagyra. Nyugodtság jellemez, élénken él benned a nyugalom, érzed az erőd. Tudod, hogy jó dolgok történnek, helyén van az eszed és a szíved. Teljes nyugodtsággal veszel tudomásul mindent, mi történik, mivel tudod: jól alakulnak a dolgok, valami okból épp úgy kell lenniük, ahogy vannak. Most jó. :)

Jó nyomon vagy, mikor érzed a siker ízét. Mikor tisztán és világosan látod, igen, képes vagyok rá, már meg is csináltam. Ugye milyen jó érzés? Most először érzed ezt, vagy érezted már, de letértél az útról és most kerültél vissza? Nem számít. Lényeg, hogy légy éber, legyél figyelmes, szíved legyen tiszta, lelked legyen nyugodt, elméd legyen koncentrált. Ez kell.

Mikor újra a számodra megfelelő hangszeren játszol, és mikor minden erőddel azon vagy, csak játssz, nos ilyenkor érzed ezt: Most élsz. Most élsz igazán. És élni jó. Öröm. Élvezet. :)

Lehetne még ragozni. De most ennyi. Hisz nem csak írnom kell, játszanom is. :)

Kezembe vettem ismét az irányítást. Nincs már vergődés, nincs ide –oda evickélés. Nincs félénkség. Félelem? Az is messze van már. Minden rendben. :) Áramlok. Engedem, mit engedni kell, fogadom, mit fogadni kell. Ugye milyen érdekes az élet? Akkor irányítasz jól, mikor nem akarsz mindent irányítani. Engedni tudni kell. Ez nagy dolog. Mert a siker, mármint az igazi, a világraszóló, az eget rengető siker egyik alap tulajdonsága, hogy tudsz engedni. Nincs benned ragaszkodás, nincs benned sem kétely, sem csalódás. Elfogadod, és megérted a dolgokat. Minél tisztábban látsz (jól), annál előbb tudsz megérteni bármilyen eseményt. És minél kevesebb dolog korlátoz, annál könnyebb elfogadnod, mit megértettél.

És amikor nem korlátoz semmi? Áramlás. Teljes és tökéletes. Határtalan és korlátlan szabadság. Szállsz. Repülsz. A szíved vezérel, eléred az örömeid, játszol a hangszereden, és amikor igazán jó vagy, úgy játszol, mint még soha senki. Külön „kategóriát” képviselsz. A határtalanságot. A tudatos ébrenlétet. A… a… a… nevezheted sok féleképp. A szíved úgyis tudja, érzi, mi az, amit tenni akarsz. Hát tedd meg! Ezért vagy itt. Csak csináld! :)

Sok embernek tartozom hálával. Olyanoknak, kik már nem élnek. És olyanoknak, kik élnek és zenélnek. :) Nem emelek ki név szerint senkit, csak ennyit mondok: Nagyon köszönöm! :)

Újra játszom. :) Most. És azon, amin kell, az én hangszeremen. :) És hallod? Hangom után megfordul a szél is. :)

Utóirat: néha el kell menni, hogy visszatérhess. Mikor visszatérsz, lesz, akit itt találsz, lesz, akit nem. Mindenki játszik a saját húrjain. És, amikor találkoznak emberek, kik összeállnak és zenekart alkotnak... Nos, az nagyon szép. Az nagyon jó.

Április 15.

Április 15.

Amikor érezzük, eljött a változások ideje, akkor elkezdjük (...) visszanézni életünk filmjét, szembesülvén minden kudarccal, ami addig ért bennünket. Természetesen, ahogy egyre idősödünk, ezzel arányosan szaporodik ballépéseink száma is. Ám ezzel egy időben a tapasztalat biztosítja a bekövetkezett vereségek jobb megértését, ugyanakkor utat is mutat a további lépések megtételéhez.

Paulo Coelho

Nem tudom mit is írhatnék. Pontosan azért, mert oly sok minden és oly furcsán történik. Mintha egy szélkakast figyelnék innen is és onnan is, forog, amerről a szél fújja. Vagy tán több szélkakast látok? Azok vesznek körül? Én nem akarok azzá válni!!! Sok lett az üresjárat, annak érzem a gondolataimat, és tényleg ott tartok, hogy csak csóválom a fejem. Amíg más tesz rá, hogy mi tartozik a feladatkörébe, és itt az ellentmondás-à joggal, addig csinálom helyette a dolgokat, mert az üresjáratos óráimnak ez a feladata. Megkérdik, miért? Mert ők is megtartják az óráikat, nekik akkor az a dolguk, nekem meg ez. Csókolom. Olyan okosak, de azok voltak évekig. Könnyű a tűztől távol dolgozni és messziről okoskodni. Nos, pontosan ebbe fáradtam bele az évek során. Én talán nem végeztem volna szívesen olyan feladatot az elit suliban, mint mások, ahelyett, hogy azt pilláztam hétről hétre, melyik gyerek tetves és hogyan szóljak miatta… Hogy alapvető viselkedési és tisztálkodási dolgokkal voltam elfoglalva tanítás helyett?Hogy éveken keresztül sokszor úgy próbáltam bármit is tanítani, hogy nem volt hangszerük, amin gyakorolhattak volna? Meddő próbálkozás, hisz nem is nagyon akarták… Hosszan sorolhatnám… De ez múlt idő, fátylat rá. Oldják meg. Vagyis nem találtak megoldást a problémára. Jogorvoslatot. Talán okosabbak lettek, de nem léptek előre. De nem azt mondtam nekik? Mindegy. Lassan elmúlnak a napok és még mindig hiszem, hogy lesz jobb. Nos ezért dolgozom. Ennyi

Április 14.

Április 14.

Torzító tükör a félelem, túlzása rettentővé nagyít, csúfsággá rajzol bármilyen véletlen vonást is, a felkorbácsoló képzelet pedig őrült és képtelen lehetőségekbe rohan bele.

Stefan Zweig

Most este van, és reggel szoktam írni. Tegnap reggel „házi dogát” kellett összehoznom, ma meg…

Jár az agyam, vagy mégsem…. Mintha már említettem volna, hogy annyira nem szeretek orvoshoz járni.. Ma pl a szívem (ki gondolta volna) rendetlenkedett vizsgálat közben… Ritmuszavar… gyógyszerek… Fogyás… Majd kímélő életmódként a munkahely…a vele járó aktuális eseményekkel és felhangjaival…No…Ez van… Hmmm….

Április 13.

Április 13.

Az ember erről álmodik éjszaka. Nappal látja, hogy kilométeres akadályok tornyosulnak közte és a vágya tárgya között, de meggyőzi magát, hogy megvan az ereje, hogy túljusson rajtuk. És még akkor is ezt mondja magának, amikor az első akadályon átbukva véresen, zúzottan, nyomorultul terül el.
Jodi Lynn Picoult

Április 12.

Április 12.

..Az öreg Cherokee indián meséli az unokájának, hogy egy nagy harc dúl a lelkében. A harc két farkas között zajlik.

Az egyik gonosz és tele van dühvel, irigységgel, bánattal, fájdalommal, arroganciával, önsajnálattal, bűntudattal, kisebbségi érzéssel, hazugsággal, hamis büszkeséggel, felsőbbrendűséggel. A másik jó és tele van békével, örömmel, szeretettel, alázatossággal, reménnyel, szerénységgel, jósággal, kegyességgel, bőkezűséggel.

Az unoka kis gondolkodás után megkérdezi: "és melyik farkas fog győzni"?

Az öreg azt válaszolta: "amelyiket etetem."

Fogy a türelmem. Vagy nem tudom micsodám. Egyre kevésbé óhajtok részt venni bármiféle „megmozdulásban”. Szeretném a dolgom tenni, a saját utam járni. Persze, a többiek is, de az út, amit ők választanának, kicsit hangos nekem. Hangos és rettentő mód elégedetlen. Na, nem mintha én olyan elégedett lennék, de kérem szépen, türelem…. Megfontoltság, nem kapkodás, előre”nézés”, „látás”. Ha nem társulok, ellenségük vagyok. Ha igen, a magam ellensége. Hadd döntsem el, mit is szeretnék, mit látok jónak. Viszont nem óhajtok tanácsot sem adni, mert mostanában nem jövök, ki jól belőle… Én… Nevetséges. Jót akar az ember, és a végén ő károsul. Ezt nem kérem, inkább megtanulom a csöndet is. Nekem az elég nehéz, de egyre jobban arrafelé visz az út. Valami arany középutat kell megtalálnom, bár nem mindig van. J Jogi orvoslatok útja…. Ijesztően hangzik. Nekem tényleg valami békeharcosnak kellett volna lennem, még mindig hiszek a szó, a hit és a jóság erejében! Pedig milyen sokan harcolnak és küzdenek ellene!!! Szajkózzák sokszor a fájdalmukból és elkeseredettségükből formálódó gondolataikat… Tele keserű és negatív töltettel…És a lehető legelképesztőbb formákban! Emberek! Hova lett a hitetek??? Tudom, persze, nap, mint nap szembesülök én is azzal, hogy van-e még miért, miben minek hinnem…? Nem kérdés ez számomra. De sosem fog jönni sem a sült galamb, sem másmilyen égből pottyant segítség, ha csak morgok és ellenszegülök. Ha tehetetlenül és kétségbeesve topogok egy helyben ahelyett, hogy a megoldáson gondolkodnék. Azon, hogy magamnak, hogyan is tudok segíteni. ÉN. Akár a gondolataimmal, cselekedeteimmel, látásmódommal. Túl egyszerűnek tűnik az a megoldás a szememben, hogy fogadjunk ügyvédet, majd ő megoldja. Esélyt sem adni arra, hogy idővel, mégpedig záros határidővel esetlegesen rendeződhessen a dolog anyagi része, annak valamilyen hányada. Ha évekig csendben voltak, és nem azt írom, hogy voltunk, mert mi nem ezt tettük, de akkor csendre intettek a most nagyhangúak. Szóval, ha annak idején nem hallgattak ránk, nem léptek fel erélyesen, akkor most miben bíznak? Megint valaki másban. Jó kis magyar mentalitás, majd valaki megoldja helyettünk ezt is. Ebbe fáradtam bele az évek során, mert én is sokszor és túl sokáig reméltem, hogy majd segítenek, hiszen már sokszor írtam: ígértek mindenfélét. Kaptam pofont, sokat, amíg tényleg rá kellett jöjjek, csak magamra számíthatok…de vannak szerencsére kivételes emberek, akikre szintén!!!! És ezért köszönet és hála!!! Nos… Akkor is hiszek abban, hogy békésen is érünk el eredményt… Itt és Most! J

Kívánom, hogy mindenki tudjon rendet teremteni saját kis lelkében, világában, életében, mert a nélkül nehéz higgadtan, józanul és megfontoltan gondolkodni és cselekedni!!!!

Április 11.

Április 11.

“Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül. Ha kétségeink vannak önmagunkkal valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos dolog az, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül győzelmeket is arathatnánk.” (Norman Vincent Peale: Hit)

Nem lehet mindenen átlépni. Próbálom, de nehéz. A kimondott szavak visszacsengenek a fülembe, évekig. Rossz tulajdonság. Szeretnék erről is leszokni. Szeretném azt hinni, hogy békés úton is vannak megoldások. Hogy amit az ember elért, azt nem adja fel, átalakíthatja, formálhatja, de el nem felejtheti. Furcsák az emberek. Tényleg jellemző, hogy sértettségében olyan dolgokat hajlamosak mondani,….édes, jó Istenem… S ha nem fröcsögsz vele együtt, akkor számukra az olyan, mintha szembe álltál volna velük. És most teljesen különböző emberekre gondolok, teljesen különböző területekről. Még mindig érnek új és újabb meglepetések, amelyek arra sarkallnak, hogy ne szólj… Ne adj tanácsot, ne akarj segíteni, ne nyilváníts véleményt. Hova jutunk? Az emberi normák teljesen kiveszőben vannak, s ha ennek ellenére megpróbálsz emberségesen gondolkodni, akkor az már ellenszenvet szül. Igen, lassan kezdem megérteni, miért maradnak idős korukra barátok nélkül az emberek. Rossz megfogalmazás, nem is tudom kifejteni úgy, ahogy kellene, a lényege, mindenkinek CSAK és kizárólag a saját élete, problémája, sorsa a legfontosabb, legnagyobb, a LEG……

Persze így van jól, de így veszítünk el hiteket, embereket és sorolhatnám. Nagyon rossz ezzel szembesülni, főleg nekem, aki egy elég röghöz kötött vagyok. Nyitott vagyok az új dolgokra, de sajnos még mindig túl nagy hangsúlyt fektetek a megszokásaimra, /-hoz, /-nak… És kapom az új pofonokat. De nem fogom a másik orcám is odatartani minden esetben. Egyre jobban elgondolkodtatnak történések, de már utálom, hogy mindenen „el kell gondolkodni”. Néha olyan jó lenne, ha spontán mennének a maguk útján a dolgok. Vagy lehet, hogy úgy mennek, csak én látom másként? Ez is teljesen nézőpont kérdése… Most viszont indul a nap, és mosolyogva állok elébe!

Április 10.

Április 10.

"Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, ésmegváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan." Született feleségek c. film

Április 9.

Április 9.

„Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk, de az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren, és veszettül próbálnak beilleszkedni. (...) A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk, és reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére, mint a gyerekek. Sosem adjuk fel a reményt."

Számítottunk rá, de amíg nem mondta ki senki szemtől-szembe, addig reménykedtünk. De tegnap összedőlt a kártyavár. Mégsem tud az ember mást tenni, amit valamennyire a szív és az ész kombinációja diktál. De, azért még mindig hiszem, minden megoldásnak utánanéz, hogy a ledolgozott hónapokat ki tudja fizetni. Csak te állsz ott, nem tudván, merre lépj, hiszen hiába böngésztem tegnap az álláshirdetéseket… Megkérdezte gyermekem, na, most ezt is megírod a sikertörténetekbe? Mosolygok rajta, mert a siker majd az lesz, amikor túléljük, átvészeljük, és a megoldásokat kitaláljuk. De ő ezt még nem így fogja fel. Persze, én is kudarcként és kilátástalanságként és iszonyatos nehézségként élem meg azt, hogy miből fizetem ki-be, miből oldom meg, miből adok enni és így tovább…. Azonnal ezen pörögtem, néha pityeregtem, majd erőt véve magamon száguldoztak a gondolataim ide-oda. Csak érdemben nem csináltam semmit, szalad a lakás… De most nem megy, illetve nem ment… Majd ma… kicsit... lépek előre.. Persze… másként nem megy… Nem szabad sürgetnem az időt, majd alakul, csak nagyon nehéz várni, sosem volt az erősségem. Olyan sokat írtam már róla, tanulnom kell a türelmet, mégis tudatosítanom kell magamban. Bárt a világ is így állna hozzá, és türelemmel viseltetnénk embertársaink felé…. És mosollyal, hittel, kitartással!

Tegnap volt Budapesten a díjátadó, amire nem tudtam elmenni. Azért remélem, hogy a könyvek valamilyen úton eljutnak hozzám! Mert ezen írásaim kissé zanzásított változatával és a szavazataitokkal, a „Sikertörténetek 2011” íráspályázaton eredményt értem el. Köszönöm szépen!!!

Április 8.

Április 8.

‎"Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámoznak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennük a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt."

Április 7.

Április 7.

Engedd, hogy a kudarc Rávilágítson a legfőbb tanulságra:

Minden naplemente Egy nagyon, nagyon fényes

És erőteljes napfelkelte kezdete.

Sri Chinmoy

Április 6.

Április 6.

Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...) Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak. /Wass Albert/

Múlnak a napok. Igyekszem töltődni, ami lassan megy. A megingott, elveszett hitet nagyon nehéz újraépíteni. Iszonyatos módon akarni kell. Az akarat bennem van. Az utálatos szó, a „körülmények”, bár azt mondják, magunk alakítjuk, azért nem egészen így van. Szóval a körülmények oly sokszor belerondítanak az elhatározásainkba, és az elképzeléseinkbe. Tudom már azt is, hogy meg kell tanulni elfogadni, hogy mindennek oka van. Meg kell találni onnantól kezdve azt, ahogyan tovább arról a pontról. Ezt is felfogom ésszel. Csak amikor az ember lelke érzékenyebb az átlagosnál, amikor a szép is és a csúnya is könnyet tud csalni az ember szemébe, ugyanúgy, ahogy a jó valamint a rossz is, akkor icipicivel nehezebb könnyedén elfogadni a dolgok menetét.

Április 5.

Április 5.

Sok emberrel beszéltem, sok embertől tanultam. Kitől így, kitől úgy. Volt, aki bölcs volt, nagy tudású, számokat és adatokat mondott, könyvek voltak körülötte, és tanulmányok. Volt, aki szemüvege mögött idézett másoktól, hogy még igazabb legyen az igaza. Egy más színű szemüveg ugyanígy tett, idézett, és az ellenkezőjét bizonyította. Azt is mondta, az első szemüveg vak és süket. Volt, aki nem kertelt, azt mondta, változzak, vagy elkárhozom, majd megmondta, hogyan változzak. Olyan is volt, akivel nagyon berúgtunk, mondtuk, szar a világ, inkább igyunk. Volt, aki kiabált velem. Vagyis talán nem is ő kiabált velem, hanem az eszme, amivé akkoriban lett. Volt, aki sokat ígért, és tudtam, hogy érdekből beszél. Egy alkalommal valaki alig mondott valamit, és valahogy szavak nélkül is tudtam, hogy igaza van.

Tisch Ferenc

Április 4.

Április 4.

Az igazán kínos mindig az volt, amikor döntenem kellett, ez okozta mindig a legnagyobb kínszenvedést. Viszont amint meghoztam a döntést, attól kezdve nem haboztam többet, hanem egyszerűen csak véghezvittem, amit elhatároztam - és rendszerint hatalmas kő esett le a szívemről, hogy már minden eldőlt. Stephenie Meyer

Igen. Szombaton nagyon, de nagyon magam alatt voltam. Most ez a két nap távol a gondot okozó munkahelytől kicsit helyrehozott, de ma indul megint minden előröl. Persze, beszélni kell róla, de nekem néha már sok(k) a vitázás, veszekedés, hőzöngés. Mindenki fújja a magáét, ami mind igaz, csak fáraszt!!! Kiszipolyozza a maradék energiámat, amit lassan pumpálok magamba. Több hit kell, még sokkal több. Bár néha akkor meg úgy érzem nagyképűség. Arany középutat kell megtalálnom.

Nagyon sok a duruzsoló…. Ez bosszant, bánt felkavar, felmérgesít és én is olybá leszek. Akkor pedig megszólom magam. Mert feleslegesen kreálok rossz érzéseket magamnak. Ha pedig csitítom őket, akkor meg az a vád ér, hogy ja, ha nekem mindegy! Nem mindegy, de nem mindig látom értelmét a duruzsolásuknak. Megfogadom nap, mint nap, hogy nem veszek benne részt, de a hülyeségük úgy felhúz, mert fáradt vagyok, hogy részese leszek én is. Nehéz napok, hetek ezek… Hosszú nap lesz ez a mai is …

Április 3.

Április 3.

Minden egyes könnycseppel, mit
Hullatunk,
Kevesebb lesz, folyton fogy a
Bánatunk;
S minden egyes szálló sóhaj
Visz belőle valamit...
- Hej, az idő, hej, az idő
Tűrni lassan megtanít,
Lassan-lassan megtanít...
Nadányi Zoltán

Április 2.

Április 2.

Soha senki sem számít arra, hogy kirántják a lába alól a szőnyeget; az életünket megváltoztató események általában nem jelentik be önmagukat. Az ösztönök és az intuíciók segíthetnek, küldhetnek néhány figyelmeztető jelet, de még ezek sem tudnak felkészíteni arra, hogy gyökértelennek fogod érezni magad, amikor a sors a feje tetejére állítja a világodat. Ilyenkor düh, zavar, szomorúság és frusztráció keveredik össze az emberben - valahogy úgy, mint a fehér szemcsék a hógömb belsejében. Évekig eltart, hogy leülepedjen az érzelmi por, de te eközben sem állsz le, mindent elkövetsz annak érdekében, hogy keresztülláss a viharon.
Saul Hudson

Amikor nehéz a lelkem, de nincs gyógyír…. Amikor olyan keserű vagyok, hogy valamit elértem, amit szerettem volna, de nem tud kellő örömet okozni… Amikor csak jönnek a könnyek és nem tudok megállj!-t szabni nekik. Amikor nincs elég erőm, mert úgy érzem és nem tudom honnan feltankolni… Amikor úgy érzem magam vagyok széles-e világon… Bírnom és hinnem kellene, mégis most kipukkadt a lufi… Szégyellem is rendesen… Össze kell szednem magam, a gondolataim, az érzéseim, mert csak így állhatok talpra. Tudom, hogy csak magamra számíthatok. Úgy érzem, senkinek sem vagyok fontos.

Megőrjít. Besokalltam. Viszont oldjam meg egymagam a problémákat. Hát nem bírom!!!!!! Vagyis most úgy érzem, mert nekem bírnom kell, és járhat az agyam, hogyan is jussunk túl rajta. Mert ugye én erős vagyok, én kibírom. Most viszont lemerültem, kimerültem, elfáradtam… Csak a sírás van, de most az sem könnyít… Jaj Istenkém, adj erőt, hogy magam legyek!!!!!