2011. január 1.

2011.

Január 1.

Kányádi Sándor
Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe', hitbe', kedvbe',
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk. . .
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. -
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe'!

Itt van, elérkezett… Az újesztendő, amit virágzó orchideával csodálok, ami mindig egy új kezdet. Ahogy a virágom is. Egy új kezdet, ami folytatás is egyben, hiszen elkezdődött tavaly valami, aminek messze a vége!!! Nagyon pici porszem vagyok a világegyetemben, de nélkülem nem lenne teljes. Mint ahogy mások nélkül sem, kár, hogy ezt nem mérik fel. Kár, hogy nem néznek eléggé körbe, hogy a fél éve lenyílott virág újraéledését nem veszik észre, nem keresik a saját éledezési lehetőségeiket!!!

Ezek a károgások mások miatt. Kemény küzdelem lesz. Nem baj, állok elébe. Még több hittel. Mert hiszek. A Mindenben, Istenben, a Szeretetben, a Jóban, s nem utolsó sorban Magamban. Ez az egyik legnehezebb, hiszen az emberek többsége önmagától fordul el legelőször.. Mert elfelejt bízni, mert nem veszi az akadályokat, ha falba ütközi, azonnal hátat fordít, és visszafelé indul. Káromol és dühöng, nem baj, az is kell néha… Csak ezek a mérgelődések, magunk felpaprikázása hályogot képez a szemünkre. Okoljuk a körülményeket, sokszor jogosan, de nem teszünk ellene semmit. Nemhogy lassan, nekiállna mindenki a falakat lebontani. Hiszen jó részüket magunk építjük, építettük magunk köré. Mindennek megvan az oka. Ezeket egyszerű halandók lévén nem tudjuk teljesen feldolgozni, nem fogadjuk el. Amikor az ember közeli hozzátartozóival történik valami rossz, nehezen értjük meg. Tovább kell lépni. A dolgok mögé kell tekinteni, megkeresni a „körülményekben” a lehetséges okokat. S ha megtaláltuk esetleg…na olyankor rettenünk meg és nem vállaljuk fel a szembesülést az igazsággal. Pedig nagyon kicsi dolgokkal is sok mindent helyre lehetne hozni… Nos, én ezekben látom a jövő küzdelmeit, kezd körvonalazódni, hogy hol érnek majd támadások, mert tudni kell, azok lesznek. Ma is ért már, de nem fogok könnyet ejteni… Kis folyómnak haladni kell, szaladni tovább, egyre szebb tájakon át, az a néhány örvény nem számottevő. J A nélkül nincs, de mindig lendít egyet a sodráson… Tényleg? Látott már valaki visszafelé folyó folyót? J Ugye nem… nos akkor nekünk miért is kellene visszafordulni?