Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Május 24.

Május 24.

Váci Mihály: Ha érdemes, ha nem

Ma sem volt könnyű élni.

Nem lesz könnyű sosem.

De érdemes volt! - mindig

érdemes lesz, hiszem!

Nehéz- s el kell fogadni,

ki szemben áll velünk,

s azokat elviselni

kikkel menetelünk.

Ütésük úgy eltűrni,

hogy meg se tántorodj:

- a túloldal ne lássa

mint hull szét táborod.

Emelni, vinni vállon,

ki gyenge s már kidől:

s mert rá is jut erődből

ledöfne- úgy gyűlöl.

Naponként mosolyogni,

kínban, azok között,

kik összefenik szemük

egy jó szavad mögött.

Menni velük - már régen

nem értük - Csak azért,

mert e sereg iránya

valami célt ígért!

Velük és ellenükre

annyi közt egyedül,

- vívni, mégis azért, mi

csak együtt sikerül!:

Mindez ma sem volt könnyű

- s nem lesz könnyű sosem -

de törvény előtt vállalt sors ez,

HA ÉRDEMES, HA NEM!!

Nos, ez a tegnapi nap margójára íródott. Nagyon érdekesek az emberek. Lehet, én is az vagyok, mások szemében. De nagyon nehezen viseltetek dolgok iránt, ami valahogy kizökkent az általam meghatározott normákból. Na ez lett egy mondat… Mások az értékrendjeim. Nem vagyok begyöpösödött, de annyira furcsa, amikor tisztán emlékszem a segítséget kérő hangokra, arra, hogy mindent elkövettem, amikor segíteni kellett. Megtettem. Talán megköszönték, már nem emlékszem, nem tartottam számottevőnek. Viszont azt hiszem, ők nem emlékeznek ezekre a dolgokra. Legalábbis ez volt a benyomásom. Talán nem is kell. De az igazi énje némely embernek előbújt és ez az, ami megint arra ösztökél, „Csipkerózsika”ébredj fel a naivitásodból! Persze-persze… Tudom… Tudom, hogy futok még köröket, nem keveset, de jó sokat, tudom, hogy vár még néhány pofon. Amikor az érdekek, értékrendek felcserélődnek… Akkor becsukódik az a kapu, amin azt hitted ki-be járkálhatsz. Kedvesem, rá kell jönni, és ésszel fel is fogom, hogy a múlt az azért múlt, mert elmúlt!!

Nincs visszaút, előre nézünk! Lám mások is így tesznek! Azt hiszem, genetikailag vagyok olyannak kódolva, amilyen vagyok. J De hagyjuk már ezeket a tegnapokat! Olyan gyönyörűen süt a nap! Meleg van, a reggel illata néhány órája olyan érintetlen volt! Mosolyognak a virágaim, növekednek a csíráim, és ezek az élmények megmosolyogtatnak engem is! Töltődöm tőlük, nagyon igyekszem!!! J


Május 23.

Május 23.

Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viszonyulnak majd hozzád, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél. - Anthony de Mello

Hinni kell. És a kapcsolatokat ápolni, és beszélgetni. Tettem, teszem én is, és jobban érzem magam. J Viccesnek hangzik, de néha olyan „költői” dolgok jutnak eszembe, holott, csak észreveszem, megfigyelem a természet apró csodáit. Eddig is így volt, de most már tudatosan időt is szánok rá. A szakadó esőben a vízfüggöny kialakulását, érezni az illatát, majd észrevenni, hogyan alakul át csendes esővé, majd máskor érezni a meztelen talpam alatt a füvet. Késztetést éreztem erre és levetve a cipőmet nem győztem magamba inni ezt az érzést. Olyan ritkán adódik… A felhők és a fény játékát az égen egy elvonuló zápor után, és hosszan sorolhatnám.. Majd említhetném a beszélgetést, amiből ismét oly sokat tanultam és bölcsen alkalmazom is a hallottakat, egyelőre sikeresen, sikerrel megélve azokat. J Hiszen csak magamban kell eldöntenem sok mindent, hogy mit is akarok. És türelem, önuralom. Ezek a szavak elkísérnek most már a mosollyal, szeretettel karöltve. Hajlamos vagyok a heves érzelmi indulatokra, nem baj. Az is kell, annak is megvan az ideje, helye. A baj az, ha az ember már erre sem képes. Elég bölcsnek is kell lenni, hogy magunkénak tudjuk, mikor kell alkalmazni a magunk módszereit. Persze előbb ki kell fejleszteni ezeket magunkban. Nem egyszerű a feladat, de célravezető. Jó szívvel, szeretettel ajánlom Mindenkinek!! J

Május 22.

Május 22.

Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Reménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben, a gondolkodó szívedben. Fáklyaként vezet majd a labirintusban. Kornis Mihály

Öröm, fény, ragyogás, szeretet, megszokás, csalódottság, régi beidegződések.

Megtanulom lassan, hogy a régi beidegződések helyét átvegye valamiféle új.. Nehéz elszakadni a 40 éve kialakult rendszertől, de megint azt kell észrevennem, csak magamnak okozok csalódást, ha nem teszem. Az a szeretet, ami jelen volt, az a ragyogás, a fény, mind hétköznapi szavak, máshogy mégsem tudom kifejezni magam. Jóleső és szívet melengető érzés volt, hogy olyan ember szavait hallgattam, aki része volt a fiatalságomnak, akihez személyes élmény fűz, és dicsekvésnek tűnhet, de mindezeket elmondhatom. Büszke voltam, hogy a gyermekem eljutott a bérmálkozásig, hogy részesülhetett eme szentségben, hogy így alakította az élet. Tudom, még nagyon sok türelmet kell tanulnom. Nagyon sok elutasítást megélek, átélek és túl kell tennem magam ezeken, másfajta szemléletmóddal. Igen, az a „na és” meg kell, forduljon a gondolataimban, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt szeretném. Sokkal könnyedebbnek kell lennem felfogásilag, mint vagyok. Sok minden tudatosodik bennem, rálátások nyílnak a dolgokra. Ezt köszönöm! J

Május 21.

Május 21.

Hogy a most következő órákon megálld a helyed, sokkal több energiára lesz szükséged, mint korábban. Meg kell tisztítanod a tested a feszültségtől, meg kell szabadítanod az elméd a pangó ismeretektől, és ki kell tárnod a szíved az igazi érzelem energiái számára. Hogy meglásd, mire vezet valami, legjobb, ha megvárod, amíg az a végéhez ér. Mindannyiunkban különös képességek rejlenek.(...)

Dan, testesítsd meg azt, amit tanítasz, és csak azt tanítsd, amit megtestesítesz. - Mi mást tanítanék, mint tornát? - A torna elég jó, egészen addig, míg arra használod, hogy valamilyen egyetemesebb üzenetet hordozzon. Tartsd tiszteletben a többi embert. Add meg nekik először, amit akarnak, és azután, egyszer talán némelyikük akarni fogja azt, amit adsz nekik. - Honnan fogom megtudni, hogy valami mást akarnak? - Tudni fogod. - Biztos vagy abban, hogy tanárnak kell lennem: Én nem érzem magam annak. - Úgy tűnik, hogy abban az irányban haladsz. - Sokszor úgy tűnik, hogy olvasol a gondolataimban, és belelátsz a jövőmbe. Lehetséges, hogy egy napon én is rendelkezni fogok majd ilyen képességekkel? - Reméltem, hogy nálad tökéletesen elmarad a különleges képességek iránti vonzalom. De ha már felmerült, el kell távolítanunk az utunkból. Szóval, mit akarsz tudni? - Hát, először is, valamit a jövőbe látásról. Te mintha időnként képes volnál rá. - A jövőbe látás a jelen realisztikus észlelésén alapul. Ne akard ismerni a jövőt, amíg a jelent sem vagy képes tisztán látni. - Legtöbbször olvasni látszol a gondolataimban. - Ami azt illeti, az esetek többségében tudom, mi jár a fejedben. Könnyű olvasni a gondolataidban, mert rá vannak írva az arcodra. Nem kell varázslónak lenni ahhoz, hogy valaki olvasni tudjon a másik gondolataiban. - És a valódi képességek? - Tényleg léteznek különös képességek. A harcos számára azonban ezek a dolgok teljességgel mellékesek. Ne hagyd, hogy eltérítsenek. A boldogság az egyetlen képesség, ami számít. És a boldogságot nem nyerheted el. A boldogság talál meg téged, de csak akkor, ha minden másnak megadod magad.

Dan Millman: A békés harcos

Május 20.

Május 20.

Mikor engedj?

Mivel az önsajnálat alapja gyakran az, hogy folyvást engedsz mások akaratának, magától adódik a kérdés: – Mikor engedjek és mikor makacsoljam meg magamat?

A válasz igen egyszerű. Akkor engedj, amikor nem fontos neked a dolog. És akkor makacsold meg magad, amikor neked fontos dolgokról van szó. Néha megalkudni is lehet, de néha nem. Ebben mindig érzelmeidre hallgass.

Ennek a tanácsnak egyetlen gyönge pontja van. A legtöbb ember nehezen tudja eldönteni, mi igazán fontos neki. Szerintem a legbiztosabb, ha felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon elviselsz-e emelt fővel ennyi frusztrációt, vagy addig-addig fog gyűlni benned a keserűség, míg végül robban.

Martha nem akart veszekedést amiatt, hogy a férje mindig megvárakoztatta. Továbbra is érte ment, és hazavitte a munkából. Néha olyan sokáig várt, mintha a férfi megfeledkezett volna róla. De mert Martha nem akarta veszélyeztetni a házi békét, nem szólt semmit, és nem rendezett jelenetet. Hónapokig tűrte a férje figyelmetlenségét, fokról fokra dühösebben, mígnem egy szép napon úgy nekiesett a szegény embernek, hogy az csak hápogott. Azután rettenetesen bántotta, hogy így elvesztette az önuralmát, és másnap bocsánatot kért a kirohanásért, majd megint zokszó nélkül várt tovább kényelmes férjurára. Úgy érezte, többé nem teheti szóvá a dolgot, végtére is, miért olyan elviselhetetlen, hogy az ember vár egy félórát, vagy akár egy órát is a férjére, ha ezzel megválthatja a családi békét és nem dúlja fel a házasságát?

Martha sokkal okosabban tette volna, ha felismeri igazi érzéseit: azt, hogy gyűlöli a várakozást, és úgy érzi, a férjének egyébként sincs semmi oka arra, hogy annyit piszmogjon az üzletben, míg ő odakint megsül vagy épp megfagy a kocsiban. Számtalan depressziót takaríthatott volna meg magának. Csak be kellett volna látnia, mennyire idegesíti ez a figyelmetlenség, s ha ideig-óráig megalkudott, hosszú távon mégsem állhatta meg szó nélkül. Végül is ez döntött. Erezte, hogy a végtelenségig nem bírja tartani a száját, akkor hát minél előbb nyitja ki, annál jobb. A férje legalább mindjárt megtudja, hányadán állnak; és ő is azon nyomban jobban fogja érezni magát, mert kimondta, ami a szívét nyomja, nem beszélve arról, hogy ha idejében teszi szóvá, nem lesz újabb kiborulással egybekötött nagyjelenet.

Martha ezek után megpróbálkozhat még egyszer komolyan beszélni a férjével, figyelmeztetheti, hogy ha zárás után öt perccel nincs a kocsiban, akkor nem vár tovább, otthagyja. Azután ehhez is kell tartania magát. Egy-két ilyen alkalom után a férfi bizonyosan belátja, mennyire fontos ez a feleségének, és egy kicsivel gyorsabban mozog. Nem elég fenyegetőzni, hogy majd ezt meg azt tesszük, foganatja annak van, amit meg is teszünk. Vagy, hogy közhellyel éljek, a tettek minden szónál érthetőbben beszélnek, és kiváltképpen igaz ez ilyen esetekben.

És most tekintsük át mindezt még egyszer. Lehet, hogy szerinted a késve érkező férjre várni nem olyan nagy ügy, de Marthának az volt. Ezért tartozott annnyival önmagának és férjének is, hogy tegyen ellene valamit. Martha tudta továbbá azt is, hogy az ügy nem holmi múló bosszúság csupán, hiszen sehogy sem bírt napirendre térni fölötte. Márpedig, ha napirendre térni nem tudott, akkor szembe kellett néznie vele, mégpedig minél előbb. Neki tehát a kocsiban való várakozás nem olyan apróság volt, amiben engednie kellett volna. Talán, ha a férje otthagyja, filozofikus bölcsességgel belenyugszik. Más nő meg ezt nem vette volna ilyen higgadtan tudomásul. Legyen hát mindenkinek természete szerint. Csak légy őszinte magadhoz és döntsd el, hogy mit bírsz elviselni és mit nem. Azután vagy egyszer s mindenkorra fütyülj rá, vagy tégy valamit ellene, mégpedig az első alkalommal.

Paul Hauck

Május 19.

Május 19.

Hogyan birkózzunk meg az elutasítással?

Az emberek főként azért rettegnek az elutasítástól, mert azt hiszik, az elutasítás annyit jelent, hogy ők semmire sem jók, mert ha nem így lenne, akkor nem utasították volna el őket, az elutasítás tehát hitványságuk bizonyítéka. E nézet szerint az elutasító mindig felsőbbrendű és mindig helyesen cselekszik, míg az elutasított mindig téved és mindig hibás valamiben.

Vajon igaz-e ez? Miért ne tévedhetne az, aki engem elutasít? Nem lehetséges, hogy az ő idegei is kimerültek, és tulajdon gyengeségei, féltékenysége és előítéletei irányítják, amikor ítélkezik fölöttem? Ha egy percre megállsz és elmerengsz azon, hogy minden egyes ember, aki valaha élt, él vagy élni fog ezen a földtekén, legalábbis időnként irracionális érzelmek hatására cselekszik, akkor hogyan hiheted rendületlenül, hogy ezek a körülötted hemzsegő irracionális emberek mindig hibátlanul ítélkeznek? Úgy hiszem, ez az első lecke, amit meg kell tanulnunk mások értékeléséről – ők is lehetnek aljasok, előítéletekkel teltek, utálatosak és irigyek. Ha elutasítanak téged, talán többet mond róluk, mint rólad. Ha például barátod lemegy a zöldségeshez és szőlőt, barackot, banánt vesz, de nem vesz almát, akkor mit mond ez neked az almáról? Azt, hogy az alma rossz? Hogy senki sem szereti az almát? Hogy az alma szégyellhetné magát, kaphatna idegösszeroppanást és depressziót? Ellenkezőleg! Az, hogy barátod elutasítja az almát, csupán annyit árul el, hogy neki nem ízlik, jobban szeret más gyümölcsöket. Ettől még másoknak minden bizonnyal nagyon fog ízleni ugyanaz az alma. Egyszóval, sokat megtudtál a barátod ízléséről, az almáról azonban az égvilágon semmit.

Mennyiben más az, ha a barátod téged utasít el? Lehetséges, hogy nem ért egyet a politikai nézeteiddel, de ebből még korántsem következik, hogy a te politikai nézeteid rosszak, vagy igen? Lehet, hogy nem tetszel neki – talán épp a vállig érő hajad ellen van kifogása. Ami megint csak nem rólad, hanem az ő előítéleteiről árulkodik. Ha akarod, persze, figyelembe veheted a véleményét, eldöntheted, hogy igaza van-e, és úgy határozhatsz, hogy levágatod a hajadat. De dönthetsz úgy is, hogy nincs igaza, és ha nem tetszik, hát fel is út, le is út. Vagy ha a barátsága olyan nagyon fontos neked, akkor a kedvéért is levágathatod a hajad, ésszerű kompromisszumot köthetsz magaddal, feltéve, hogy nem érzed túlságosan magasnak az árat. Bárhogyan is, ha arra az okra koncentrálsz, amely miatt elutasít, akkor kiderülhet, hogy igaza van, de az is lehet, hogy nincs. De sohasem helyes eleve arra a következtetésre jutni, hogy igaza van és az elutasítás bizonyosan jogos, ha azzal okolja meg, hogy hitvány emberi lény vagy. Még ha ismeretségi körödben mindenki elutasít, akkor sincs elégséges bizonyíték arra, hogy értéktelen ember vagy. Martin Luther Kinget sok ezren elutasították. Ami azt illeti, több ezren elutasították Jézust is. Ez azonban aligha jelzi, hogy ők ketten rossz, értéktelen emberek voltak.

Alkalomadtán egy-egy elutasítás még nem ok arra, hogy kibillenj lelki egyensúlyodból. A bölcs ilyenkor igyekszik visszaszerezni a másik elismerését, vagy ha ennek nem látja értelmét, akkor tudomásul veszi, hogy ő is csak ember, nem tehet mindenkinek kedvére, és keres magának olyanokat, akik elfogadják. Kiváltképp megszívlelendő tanács ez, ha szerelemről van szó. El sem tudom mondani, hány olyan emberrel akadt dolgom, aki teljesen összeomlott, csak azért, mert akit szeretett, elutasította. Kétségkívül nem kellemes, ha az emberre rossz szemmel néznek, de aligha élet-halál kérdése. Minden olyan esetben, amikor az elutasított egyénnel sikerült megértetnem az elutasítás okát, és rávennem, hogy igyekezzék fejleszteni egyéniségének azt az oldalát, amely miatt most elutasításban volt része (már amennyiben fejlesztéséről szó lehetett), majd arra biztatnom, hogy keressen új kapcsolatokat – az elutasítás hamarosan feledésbe merült vagy veszített jelentőségéből, vagy éppenséggel az elutasított javára vált. S akadtak mások, akikkel azután nagyszerűen kijött.

Erre utalok, amikor azt mondom: „Légy jó magadhoz.” Helyezd magasabb szintre önmagad. Tartsd többre magadat akkor is, ha mások nem ezt teszik, és meglepve fogod tapasztalni, hogy az emberek is egyszeriben többre becsülnek majd. Az egészségesen önérzetes emberek, akik nem engedik, hogy alkalomadtán egy-egy elutasítás kizökkentse őket a kerékvágásból, jóval kevesebb elutasításban részesülnek, mint azok, akik minden egyes elutasítás után depresszióba esnek és azután annyira igyekeznek elejét venni a legközelebbi elutasításnak, hogy túlságosan is keresik a mások kedvét. Feszülten várják másoktól az elismerést és lélekben szinte fejtetőre állnak csak azért, hogy szeressék őket. Ettől azonban többen fognak elhidegülni tőlük, mint valaha is sejtenék. Az emberek megérzik, hogy az illető milyen kétségbeesetten igyekszik kivívni az elismerésüket, és ettől feszengenek. Ráadásul azon is eltűnődnek, vajon mi lehet a hiba annál, aki olyan nagyon igyekszik a kedvükben járni.

PAUL HAUCK

Május 18.

Május 18.

"Ne aggódj!

Legtöbbünk sokat aggódik.

Aggódunk a munkánk miatt, a gyerekek miatt... és hogy mit szólnak

majd a szomszédok!

És ráadásul vannak, akik ezt okoskodásaikkal még tovább fokozzák:

„A helyedben nagyon aggódnék emiatt! "

De a folytonos aggódás nem hogy felesleges, hanem egyenesen

KÁROS! Először is, vonzza a balszerencsét.

Másodszor: árt az egészségnek.

Tehát mit tehetsz az aggódással? Halaszd el!

ELŐSZÖR cselekedj, az aggodalmakat pedig bizonytalan

időre dobd félre! A sikeres és hatékony emberek is ezt teszik.

Bármikor, amikor aggódni kezdesz, kérdezd meg magadtól:

„Mi a problémám most, ebben a pillanatban?"

Mit gondolsz, mire fogsz így rájönni? Hacsak nem vagy épp

életveszélyben, nincs is problémád!

Persze történnek katasztrófák. Lehetsz beteg. Lehetnek pénzügyi

nehézségek. De mindez nem ok arra, hogy riadt nyusziként éld

az életed. "

Amikor beüt a krach, kezeld PERCRŐL PERCRE a helyzetet.

Csak akkor roskadsz össze, ha az elméd a jövőbe kalandozik.

És az elméd mindig a jövőbe akar kalandozni!

Maradj a jelenben! Tégy meg mindent, amit csak tudsz,

csak épp hagyd ki belőle az aggodalmakat!

Gondolj csak vissza eddigi életedre! Kerültél már olyan helyzetbe,

amit nem éltél túl? Ugye, hogy nem?

A jelennel mindig megbirkózol. Csak a képzeleted okoz nehézségeket!

Amikor rád tör az aggódhatnék, halaszd el!

Amikor megkérdezik tőled: „Nem aggaszt-e ez vagy az téged?",

felelj így: „Gondoltam már rá, de még nem volt időm aggódni!"

Andrew Matthews: Legyél boldog MOST!

Magam is meglep az a nyugalom, amivel konstatálom a helyzetemet. Tudom, hogy nem lesz munkahelyem, nem tudom, mit is fogok csinálni, mégsem óbégatok (nagyon) J . Legalábbis a régi önmagamhoz képest elég higgadtan viselkedem és viseltetek. Persze, természetesen vannak, akik negatívumként élik meg a változásom, keresve azt a régi énem, aki azonnal ugrott, és szó nélkül cselekedett. Ugrok most is, csak lassabban és főleg, hangot adok nem tetszésemnek. De zavar az, hogy folyton megy az aggódás, ami nem az ő szájízük szerint van, azt megszólják… Folyton bűnbakot kell állítani, ebbe én elfáradtam. Tudom, sokszor igazuk van, de a jelen helyzetemben nem is vagyok hajlandó ezekbe a dolgokba belemenni.

Próbálja meg mindenki az életét helyre tenni, én is azon vagyok, éspedig olyan módon, ahogy ez NEKEM célravezető. Az ÉN életem és már megint itt tartok. De fülembe cseng Kedves Ismerősöm kérdése: Miért mások életét éled? Tényleg. Önálló személyiségként, önálló gondolatokkal, felelősséggel rendelkezem. Természetesen kérem és elfogadom a segítséget, de nem mindenáron. Valamiféle szabadságot keresek az állandó kötődések mellett, valamiféle kiteljesedést, nyugalmat, boldogságot és biztonságot, amit nem találok, ha folyton egy őrlő malomkerékben szaladgálok, mint a mókus. Nekem is vannak terveim, céljaim, bár most ott van a bizonytalanság, a „Merre és hogyan tovább?”című fejezet. Mégsem értik meg, hogy nekem a legnehezebb. De előtanulmány volt a „türelem” tanulása, lám, elmondhatom, jó diáknak bizonyultam, valamit sikerült elsajátítanom. És ez már elégedettséggel tölt el. J

Május 17.

Május 17.

....amikor egy érzékeny ember nagy stressznek van kitéve, gyakran, ha a körülmények ezt megengedik, a természethez fordul: keres magának egy erdőt, rétet vagy egy parkot, akár egy aprócska kert is megteszi; más környezetet kutat fel, és hogy elgondolkodjon helyzetén. miért? ez egy ösztönös cselekvés. segítségre, reményre, vigaszra, vezetésre vagy egyszerűen csak békére van szüksége. ez valódi ösztön, a lélek üzenete.

...milyen érdekesek azok a pillanatok, amikor az ember szakíthat egy kis időt arra, hogy megálljon és megcsodálja a természet virágainak szépségét, vagy az ég kékjét, vagy igazi zenét hallgasson! azelőtt soha fel nem fedezett szépség nyilatkozik meg, súlyos feszültségek oldódnak fel.

És mi van akkor, kérdezte valaki, ha nem vagyok képes bepillantást nyerni? mit tegyek, hogy megtörhessem ezt a száraz, monoton, fárasztó és terméketlen, lelki értelemben sivatagi létezést? a válasz: ha meditációd sikertelen, menj ki a természetbe, amikor csendes és szép, fordulj a művészethez,amikor emelkedett és fenséges, hallgasd meg egy nagy lélek szavát akár nyilvánosan, akár egy magánbeszélgetés során, fordulj az irodalomhoz, keress egy ihletett könyvet, olyan valakiét aki képes volt bepillantást nyerni.

...a zene alkalmasabb közvetítője a misztikus tapasztalásnak, mint a nyelv: képes jobban átadni annak titokzatosságát, örömét, szomorúságát és békéjét, mint bármely kimondott szó. a fáradt intellektus serkentője és a felkavart érzelmek nyugtatója a zene. a szépséget felismerni, érzékelni vagy éppen megalkotni annyi, mint boldogságot csempészni az életbe. a természet szépségének csodálatából, a zene, a költészet és az irodalom értékeléséből belső segítséget és meditációs témát meríthetünk.

....a legnagyobb balszerencse nem az, amikor megtapasztalunk valamit, hanem amikor félreértjük és következetesen félremagyarázzuk. Hogyha jellemünket rossz irányba befolyásolja, hogyha hitünk csökken általa, ha nehezteléssel, keserűséggel, haraggal vagy gyűlölettel tölt el bennünket, akkor nem sorsunk sérült meg, hanem mi magunk. létezik a körülményeknek és a szerencsének egy olyan apálya és dagálya, amelynek hullámai tisztára mossák az emberiség életét. léteznek olyan ciklusai a változásoknak, amelyeket figyelembe kell vennünk, és amelyekkel összhangba kell hoznunk terveinket és cselekedeteinket, amennyiben súrlódás nélkül akarunk élni, és el akarjuk kerülni a felesleges erőveszteséget. meg kell tanulnunk, mikor kell előrehaladni és meglovagolni a hullámot, illetve mikor kell meghátrálni és visszavonulni. El kell jutnunk ahhoz a hithez, sőt némelyeknek közülünk ahhoz a bizonyossághoz, hogy ha lehetséges lett volna egy jobb kozmoszt létrehozni, a teremtő-tudat végtelen bölcsességében megtette volna. Nem hihetünk istenben anélkül, hogy elfogadnánk az ő világegyetemét. nyugodtan rábízhatjuk jövőnket a csillagokra, ha tudjuk, hogy képesek leszünk hűnek lenni önmagunkhoz.

...mivel azt állítjuk, hogy a gonosz erők mindig önmaguk pusztulását okozzák, ez nem azt jelenti, hogy a továbbiakban mindnyájan nyugodt üldögéléssel töltsük időnket. ez nem válhat tétlenség ürügyévé. ellenkezőleg, arra kell, hogy inspiráljon, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk arra, hogy megvédjük ezektől az élet legfontosabb dolgait. A végén győzedelmeskedik az igazság és a szeretet - bármilyen messze is legyen még ez -, hiszen mélyen elrejtve ott laknak az emberek szívében, és az élet által adott utasítások lassan felszínre hozzák majd őket. Magunkévá kell tennünk isten türelmének legalább egy részét.

(Paul Brunton)

Május 16.

Május 16.

A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tied. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. A lényeg az, hogy e vízió dimenziói és tisztasága határozza meg világunk dimenzióit és életünk minőségét. Amilyen mértékben vakok vagyunk, illetve amilyen mértékben torzítjuk a valóságot, oly mértékben csökken életünk és boldogságunk. Következésképp, ha meg akarunk változtatni, akkor először ezen az alapvető vízión, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk.

A növekedés és a teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó, büntető látásmód valójában lánc, amely gúzsba köt bennünket. Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Ahhoz, hogy megértsük, miért maradnak olyan sokan a torz látásmód önkéntes rabjai, látnunk kell, hogyan határoz meg bennünket a látásmódunk. Így világosabbá válhat, miért vonakodunk annyira attól, hogy újragondoljuk és felülvizsgáljuk azt a látásmódot, amellyel elkezdtük életutunkat.

Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek. Ennek ellentéte a káosz. A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket. A káosz nagyon félelmetes élmény.

Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam. A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi. Ki akarná felcserélni a régit újra, minden biztosíték nélkül? Tudom, hogy mit birtokolok, nem tudom azonban, hogy mit fogok kapni vagy éppen mit veszíthetek. Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. Ha feladom régi látásmódomat, amely bizonyos értelmet adott életemnek és viselkedésemnek irányt mutatott, akkor az új látásmód ad e majd ugyanilyen biztonságot az életemnek?

100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Általános vélekedés szerint a legtöbb ember csupán 10%-át hasznosítja életenergiáinak. Csak 10%-át látják a világ szépségének, az emberi érzésvilág mélységének és gazdagságának csupán tíz százalékát élik át. Botorkálnak a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élnek, hogy közben a szeretet tört hányadát adják és kapják.

(John Powell)

…és este is írnom kellett…

Ha már a hullám összecsapott felettünk, átkunk, szidalmunk szánkból kiapadt, lelkünkből fakadt könnyünk kiszáradt, jusson eszünkbe, azért születtünk, hogy küzdjünk. Ne adjuk fel, kezdjük újra és újra, hisz valaki mindig szeretettel várja, hogy hozzá segítségért megérkezzünk.

Anatole Hongrois

...úgy tűnik elvesztettem az állásom, a munkám, és sehol sem találom.... ha valaki közületek bármilyen módon és formában rátalálna, meglelné, kérlek Benneteket, privát üzenetben értesítsetek! Mert ettől függetlenül még hiszek és bízok!

A hitem az enyém, azt nem vehetik el tőlem, fakul, kopik, de hiszem, hogy egyszer újra fényleni fog! Nem sírok, már sokszor meg tudom állni! Hiszen CSAK az állásom, a munkám vesztettem el, ez mások döntése volt.... Nagyon nehéz most...Valamiféle változás szelét érzem..Váltásét. Nem biztos, hogy nekem a tanítással kell megkeresnem a hitelre-valót. Olyan vihar előtti csendre utal sok minden, csak azt nem tudom, honnan jön a forgószél. Úgy érzem magam, mint Dorothy, Óz a csodák csodájából... Meg kell vívnom a harcaimat is és mégsem térhetek le a sárga köves útról!! "Mindíg a sárga úton, jön velem sok barátom,egy - kettő, egy- kettő , száz csoda felé!"

Még gyermekkoromból emlékszem így a dal szövegére! Megvannak a bádogemberek és a gyáva oroszlánok is a történetből, a madárijesztő sőt a jó és a rossz boszorkány is! Alakul a történet... De még a forgószél előtt vagyok, és ki kell várnom, míg eljutok Smaragdvárosba!!!

Kérlek Benneteket, ha valamilyen módon hozzá tudtok tenni a történethez, akkor írjatok!

Ha mumpicokkal kell tanácskozni, megpróbálom, ha meg kell menteni a madárijesztőt, meg a bádogembert, szívesen segítek, és így tovább...

Csak segítséget kérek, hogy járhassam az utam!!! Dalolva!!!

Köszönöm Kedveseim!!! :)

Május 15.

Május 15.

A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.

Paulo Coelho

Május 14.

Május 14.

Beszélgetés Istennel

Álmomban Istennel beszélgettem:

„Tehát, te beszélgetni akarsz velem?” – kérdezte Isten.

„Csak ha van időd,” – mondtam erre.

Isten elmosolyodott és csak annyit válaszolt: „Örökkévalóságnyi időm van. Nos, mik azok a kérdések, amelyek felmerülnek benned?”

Nekifogtam hát: „Mi az, ami számodra a legfurcsább az emberekben?”

Erre Ő: „Az, hogy az emberek a gyermekkort unalmasnak tartják, majd amikor felnőnek nem vágynak másra, csak arra, hogy újra gyermekek lehessenek. Csak azért, hogy pénzt keressenek, az egészségükkel fizetnek, majd pénzt fizetnek, hogy újra egészségesek legyenek. Az, hogy megfeledkeznek a jelenről, mert azzal töltik az idejüket, hogy félelemmel tekintenek a jövőbe és marcangolják magukat a múltjuk miatt, pedig sem a múltban, sem a jövőben nem élhetnek. Az, hogy úgy élnek, mintha soha nem kéne meghalniuk, majd úgy halnak meg, mint akik soha nem éltek.”

Ekkor Isten megfogta a kezem és egy ideig mindketten csendben hallgattunk. Majd azt kérdeztem tőle: „Akkor mit szeretnél, hogy az emberek megtanuljanak?”

Ő mosolygott és így felelt: „Azt, hogy a szeretetet ne kényszerítsék ki másokból, hanem azáltal, hogy szeretetreméltóvá válnak, engedjék, hogy a szeretet önmagától jelenjék meg mások szívében irántuk. Azt, hogy ne hasonlítgassák önmagukat másokhoz. Azt, hogy a gazdagság ne azt jelentse, hogy milyen sok mindenük van, hanem azt, hogy megértsék, mennyire kevésre van szükségük hozzá. Azt, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy másokon mély sebeket ejtsenek, azonban hosszú évek, hogy begyógyítsák azokat. Azt, hogy a megbocsájtást valóban meg kell élniük a lelkükben. Azt, hogy két ember képes akár ugyanazt a dolgot is másféleképpen látni. Azt, hogy néha nem elég másoknak, hanem saját maguknak is meg kell bocsájtaniuk. Valamint azt, hogy én itt vagyok velük… Mindörökre!”

Edgar Allan Poe

(Forrás:Holló-Szabó Julianna)

Május 13.

Május 13.

“Egy férfi, megoldást keresve az aggodalomra, egy “aggodalomtáblázatot” rajzolt, és ezen jegyezte föl félelmeit. Megfigyelte, hogy félelmeinek 40 százaléka olyan dolgok miatt volt, melyek valószínüleg soha nem fognak bekövetkezni; 30 százalékuk múltbeli döntések okozta sajnálkozás volt, amin már nem tudott segíteni; 12 százalékuk más emberek vele kapcsolatos kritikáit tartalmazták; 10 százalékuk pedig az egészségével volt kapcsolatos. Arra a megállapításra jutott, hogy aggodalmának 8 százaléka volt csak igazán jogos!

Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

Május 12.

Május 12.

Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!

Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

– Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?

– Értem – hebegtem megrendülve.

– Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?

Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

– A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…” (Wass Albert: Nagyapám tanítása)

Május 09.

Május 09.

Nos, már megértheted, mennyire kevés értelme van azt tanácsolni a feszült embereknek, hogy lazítsanak, ha nem tudják, milyen érzés a "nyugodtság". De ha már egyszer megtapasztalták a mély ellazultság állapotát, akkor van viszonyítási pontjuk; akkor már könnyebben észreveszik a feszültség megjelenését, és lépéseket tehetnek elengedése érdekében. És ha már tudod, milyen érzés az igazi egyensúly, elkezded észrevenni, hogy mi billent ki az egyensúlyodból életed bármely területén; ez automatikus jelzésként szolgál számodra, ami visszatérít önmagad központjába. Az Egyensúly Törvényét kiegyensúlyozatlanságaid felfedezésekor alkalmazod.

Dan Millman

Az elmúlt napok margójára:

Volt egy születésnap, amelyen rengeteg jókívánságot kaptam, felemelő érzés volt!

Még akkor is, ha esetleg aki írta, elmegy mellettem az utcán. J Akad ilyen is.

Aztán voltam kicsikét énekelni is egy templomi esküvőn. Elmondhatom, szép volt, megint elég bizalmatlanul mentem oda, pedig semmi okom nem volt rá. Szóval, menne minden ilyen simán, szépen, tényleg feleslegesen túlaggódjuk a dolgokat, mondhatnám, édesebb utána siker?

Hülyeség. Csak a mai világban tényleg annyi megerősítés szükségeltetik ahhoz, hogy reményteljesen gondolkodjunk, viselkedjünk és cselekedjünk. Pedig nagyon fontos az előrelépés szempontjából. Érzem, és tapasztalom, hogy visszafelé mozdulok olykor. Sűrű hetem lesz, hála Istennek, tényleg örülök neki, ugyanakkor megint ott van az a rusnya félelem is. Huss!!! El vele, jó messzire!!! Nicsak, még a nap is kukucskál valahonnan a felhők mögül, ébredezik! Éljen!!!

Május 08.

Május 08.

- Erősebb vagy, mint gondolnád (...), de csak ha te magad akarod.

- Nem könnyű.

- Persze hogy nem, de meg kell értened, hogy nem az érzéseidről beszélek. Azokon nem lehet uralkodni. Később is fogsz sírni, később is lesznek pillanatok, amikor úgy érzed, nem megy tovább. De úgy kell tenned, mintha ez nem így volna. Az ilyen időszakokban az egyetlen, amit uralni lehet, azok a tettek.

Nicholas Sparks

Május 07.

Május 07.

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe: egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, apróságoknak örülni, mindenért hálásnak lenni, jó tanácsot adni, egy levél megírásával örömet szerezni, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem tenni szóvá, amit a másik hibázik, a levert hangulatot nem venni komolyan, nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt, megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, találni egy tréfás szót a gyerekeknek, elismerni az elkövetett helytelenséget, örülni a holnapi napnak, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.

Hetényi Varga Károly

Május 06.

Május 06.

Kalkuttai Teréz anya "8 parancsolata"

‎1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet.

Ne törődj vele! Te csak építs.

2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.

Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!

3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe.

Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.

Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

‎5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz.

Ne törődj vele! Te csak légy becsületes, tisztességes és őszinte!

6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző.

Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet.

Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.

Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

(forrás: Kaplonyi barátok)

És a jókívánságok:

Évente legalább egyszer kívánhatunk valamit a szülinapi gyertyák fölött. Egyesek többet is bevetnek. Szempillákat, szökőkutakat, szerencsecsillagot, és néhanap egy ilyen kívánság valósággá válik. És aztán? Olyan jó, mint gondoltuk? Sütkérezünk a boldogság meleg fényében? Vagy csak ráébredünk, hogy még hosszú a be nem teljesült kívánságaink listája? Boldog Születésnapot!

‎"Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (...) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület."

Wass Albert

Boldog Szulinapot ...es egy gyonyoru evet...

‎...torták, rózsák,égő gyertyák s néhány szívből jövő kívánság.Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,nem kell azt úgy a szívedre venni.Boldog születésnapot!Boldog születésnapot!....

válaszom:Fölfedeztem, hogy sokkal jobb vagyok és sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam, s a kor csak az olyan emberek lépteit lassítja meg, akiknek soha nem volt bátorságuk a saját ritmusukban menetelni. Paulo Coelho

szia énekes pacsirta! má megint elment egy év? Bódog szülinapot!

Kis "dalos pacsirta"! A mindig túlélő, újrakezdő, talpra álló, gyönyghangú, folyton beszélő, mindennap nekünk erőt adó szösszenetek írója, olykor könnyező vagy épp göndörkacajú, és persze csak azért sem öregszünk meg asszonyság................................... BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!!!!!

válaszom: Túl életünk delén. Itt már tapasztalattal válhatsz gyermekké újra, megvalósítva belőle, amit a valódi gyermekkorod nem adott meg. Újra nagyon közelről vagy nagyon távolról nézheted az életet. Onnan, ahonnan igazán érdemes. Ne menj el mellette! Ne játszd el! Ez a kor is legyen a Tiéd! Károlyfi Zsófia

Hajrá, a legszebb részek következnek!

Nagyon boldog születésnapot kivánunk!!!Maradj ilyen életvidám még legalább 120 évig!!Ehhez kivánok jó egészséget az egész család nevében!

Születésnapodra sok boldogságot, örömet, sikert és egészséget kivánok sok szeretettel.

Édes lánykám!Hallgass rám, s a köszöntésemet fogadd olyan szeretettel, ahogy azt én szánom neked.Sok boldogságot és sikert kívánok életed következő szakaszában is.Sikerülni fog, mert sikerülni kell!

‎"Még egy gyertya a tortádon,nem is kell mondani,örülj hogy van még egyáltalán erőd elfújni!"-->ez nem komoly, Boldog szülinapot!

Nagyon boldog születésnapot kívánok és jó egészséget! Egyben köszönöm a gondolatait, melyeket megoszt velünk itt, mindig elgondolkodtatnak vagy mosolyt csalnak az arcomra.

Isten éltessen születésnapod alkalmából és sok boldogságot és egészséget kívánok!

Boldogságos 29. szülinapot kívánunk!

Isten Eltessen Nagyon Sokaig Ezen a Csodas Napon. Nagyon Boldog Szuletesnapot Kivanok!

Nagyon boldog születésnapot kívánok szeretteid körében!:)

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van, Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja. Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.(ősi ír áldás)

Isten éltessen, és tartson meg még jó sokáig ilyennek!!!

minden szepet es jot kivänok neked!!!!

Születésnapodon kívánok neked sok szépet,

Legyen vidám, derüs számodra az élet!

Szerencse galambja mindig feléd szálljon,

Légy boldog sokáig ezen a világon.

Ez a nap mindig felkavarhat,

Hisz az idő ura, a mi kis világunknak.

Egy nap, mely minden évben eljő,

Ha kell, ha nem, telik az esztendő.

Mind, ki reménykedve várja,

Mikor lesz már elég idős, a világ számára.

Ő ismét eljött, bár váratott magára,

De, Te feljebb léptél az élet oltárára.

Míg az ember ifjú, várva várja,

Kezdődhet az élet, gyerünk fejest bele,

A nagyvilágba.

Ne légy hát tétova, használd a percet,

Éld meg mindenét és soha ne felejtsed.

Halld hát, a poéta szónokát és fogadd meg,

Minden elhangzott szavát.

Ez úton kívánok minden jót és szépet,

De legfőképp, Boldog születésnapot Néked.

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

Isten éltessen! :)

Isten Éltessen még Nagyon Nagyon Sokáig:):):):)

nagyon boldogságos születésnapot!:)

Isten Éltessen Sokáig, Boldogságban, Egészségben, Szeretetben! Hozzon az Élet nagyon sok Sikert, kápráztass el Bennünket a gyönyörű hangoddal még nagyon sokáig!! Sok pussssssz! :))))

Boldog......remek hangulatú szülinapot kívánok! Ölellek!

Boldog Szülinapot! Sok Boldogságot és sok szép önálló estet! Puszi

Tortás helyett ezzel a tavasztidézővel kívánok neked derűs boldog jövőt, közelit és távolabbit, sok erőt, egészséget szülinapodon!

A jo hir az, hogy a világ legegészségesebb dolga a születésnap. Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él. Isten Eltessen Nagyon Sokaig, Boldog Szuletesnapot!