Március 22.
A
napkorong felbukkan a messzeségben, és a fénysugarak követhetetlen gyorsasággal
végigbukfenceznek az óceán fodrain, hogy egyetlen szeszélyes ugrással az
ablakomban teremjenek, és elvakítsák álmos tekintetem. (...) Olyan ez, mintha
az álmaim véletlenül átcsúsztak volna velem a valóságba, ott keringenének
körülöttem, a szempilláim, az ajkam simogatnák, hívnának a túlsó partra. Álom
és valóság között lebegve szárnyaira emel ez az édes áramlat - elhiszem egy
pillanatra, hogy valahol, túl a tengereken, tényleg létezik az az álomvilág. Én
tudom. Én már jártam ott.
Gaál Viktor
Gaál Viktor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése