Február 27.
A
lélek heves benső viharában a gondolat úgy csapkod, mintha folyadék lenne. Ide-oda
hányódik, megdagad, s néha a hullámok tompa moraját hallatja. Apály, dagály,
hullámhegy, örvénylés, a zátony előtt megtántorodás, dara és zápor, szétszakadó
felhők mögött kicsapó villanások, a henye tajték meddő csapkodása, vad, de
nyomban összeomló nekizúdulások, rettenetes és elpocsékolt erőfeszítések,
kísértetiesen felderengő hajótörés, árnyak és összevisszaságok és minden, amit
a végtelen tud, megvan az emberben is.
Victor Hugo
Victor Hugo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése