Április 28.

Április 28.

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő.
Müller Péter

Akár….

Együttlét. Milyen szép szó, mennyi érzés, mennyi kifejezés van benne. Milyen tág, a benne rejlő lehetőségek tárháza! Hiszen lehet bensőséges, baráti, családi, társadalmi, szerelmi, intim. Mennyi minden megbújik mögötte. Utalhat kellemes percekre, borzongató pillanatokra, fergeteges jókedvre, meghitt csöndekre… Együttlét…. amikor együtt vagy vele.. a kedvessel, a fiatallal, az időssel, a gyermekkel , a szülővel, a férfival, a nővel, a társsal, a baráttal. Egy légtérben, egy térben, egy időben. Manapság a modern technika segítségével már a távolság is áthidalható, és ott lehet valaki, amikor szükséged van rá, legyen bár távol tőled. Az is egyfajta együttlét. Igaz, lehet fokozni lefelé és felfelé is, és elég lényegesen, szorosan kapcsolódik hozzá az érintés. Emeli a pillanatok fényét egy tétova mozdulat, egy simogatás, egy ölelés, és ezek fajtája is sokféle lehet. Bátorító, szeretettel teli, vidám, szerelmes, baráti, testvéri…. Igyekszem a kellemes oldaláról megközelíteni, de tudjuk, van másik oldala is. Együttlét… Kötelező, néma, fáradt, gyűlölt, szomorú. Miért? Miért nem segít ilyenkor az a bizonyos érintés? Egy tétova mozdulat, egy simogatás, egy ölelés. A megfáradt, visszahúzódó kezeket, ne tartsa vissza a félelem. A félelem az elutasítástól, a csalódástól, a reménytelenség homályában… emiatt megkopnak, elfáradnak, elmaradoznak, végül eltűnnek az érintések. A szavak, a meghitt csendek…. az együttlét.  Elszaladunk, kapkodunk, félreértünk, elmegyünk egymás mellett. Nem adunk alkalmat,a tisztázásokra sem magunknak, sem a másiknak. Elfelejtjük, milyen sokat jelente egy kéz, egy arc, egy ölelés, egy bíztató pillantás, egy kedves hang.  Néha begubózunk, sokszor begubózunk, egyre többször begubózunk. Kell a csend, a csenddel való együttlét is nagyon fontos. A csendben meghallhatjuk saját gondolatainkat. De tudni kell a csendből időben kilépni. Mert az ember társas lény. Keresi az alkalmakat, a társakat, akivel megosztja, akinek elmondja, akivel megbeszéli, akit meghallgat, és aki meghallgatja. Lett légyen ez a szabad ég alatt, egy padon, egy kávé mellett, séta közben, telefonon, vagy bármilyen lehetőséggel élve a kapcsolattartásra. Együttlét – együtt-lét. Létezés együtt, egymással. Szavakkal kimondva, szempillantással, szemvillanással, vagy kikerekedett szemekkel jelezve, sűrű, vagy bátortalan sorokban leírva, csendekkel tarkítva. Tudni kell meghallani a másik érzéseit, ha nem is mondja ki őket, tudni kell visszahúzódni, ha nem igényli túlzott jelenléted a mindennapokban, amikor hallgatni kell, de tudni előlépni, mikor érzed ott bent, hogy lépned kell. És tudni kell a megfelelő helyre igazítani ezeket a dolgokat magadban. Akkor értelmet nyer az életben több minden, amit eddig nem tudtál mire vélni. Ha megfelelően kezeled a pillanatokat, ha esélyt adsz türelemmel magadnak, megérted. Meghallod és megérzed. Az együttlét fontosságát, amit jelent, amit jelenthet. Amikor a szürke napokon egy mosolyt lop életedbe, amikor ünnepi harangok helyett hallgat, amikor az öledbe bújik, amikor nem kérdezi könnyeid, csak segít felszárítani… Amikor megérted apró mozzanatait, jelzéseit, értékeit. Amikor megérted apró mozzanatait, jelzéseit, értékeit. Akár köszöntés helyett….Nagyon sokféle lehet. Nagyon sokfélére szükségünk van. Nagyon tudnunk kell vigyázni rá, ha valamelyikre rálelünk. Sok minden vár még ránk….külön-külön, együtt. Találkozások, beszélgetések, szavak, pillantások… milyen tág a benne rejlő lehetőségek tárháza! Mi is ez? Van egy szép szó, mennyi érzés, mennyi kifejezés van benne. 

Együttlét.