Mosolydal: 2011

December 26.

Csak kétféle ember létezik a világon: amelyik beszél és amelyik cselekszik. A legtöbbje csak beszél, nem tesz mást, csak beszél. De ha összevetjük tudjuk, aki cselekszik, az változtatja meg a világot, és aki ezt teszi, rajtunk is változtat. Ők azok, akiket nem felejtünk el! Te melyik vagy? Aki folyton csak beszél, vagy aki a sarkára áll és cselekszik?

Testvérbosszú c. film

Írni akarok, de nem megy….Furcsa dolog, mert annyi minden kavarog a fejemben, szeretet és szomorúság, bánat és öröm, azt hiszem, legjobban az elengedés lenne a lényeg. Mi emberek, szokásokat alakítunk ki, azokhoz igazítjuk mindennapjainkat és ünnepeinket, aztán amikor valamiféle változás áll be, akkor esünk kétségbe, akkor gondoljuk azt, hogy a világ ellenünk fordult, azonnal a saját veszteségünket fedezzük fel és hánytorgatjuk fel. Holott lehet, hogy előnyünk, hasznunk, származik belőle. Csak az a baj, és megint jövök a „csak”-okkal, hogy elsőre nem a lehetséges jó ötlik az ember agyába… És akkor elkezdenek a negatív gondolatok zakatolni a fejünkben, születnek újabb és újabb negatívumok belőle, amíg az ember már fizikai tünetet produkál. Nekem is sikerült tegnap. Nem mondom, hogy büszke vagyok rá, és ép eszemmel mindennek tudom az okát. Csak (és megint az az átkozott csak)egyszerűen nem vagyok még szent és malaszttal teljes, hogy mindent úgy fogadjak el, ahogy történik. Igen. Belátom és bevallom… Tudom, hogy vannak dolgok, amik egyre jobban idegesítenek, és nem tudom magamba zárni őket… Már nem megy… Pedig arra törekszem, hogy türelmesebb legyek, befogadóbb és elengedőbb… De ugye a röghöz kötött dolgaink, a megszokásainkból való engedés a legnehezebb.. Pedig egy legyintéssel, egy mosollyal is meg lehetne oldani, de jobb az embernek magát belül emésztenie, hogy ez most miért így történt, miért alakult így. Majd még jobban igyekszem….

December 25.

Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája.

Csitáry-Hock Tamás

December 24.

Szenteste

mily

csodás

ünnep van

ma, megszületett

a drága K i s j é z u s k a.

Eljött hozzánk, Atyánk küldte

áldást és békességet hozott a Földre.

Az emberek örömére karácsonyfa ragyog érte.

Kecses gyertyák, fényes gömbök, csillagszórók,

alma, dió, narancs és finom édes csokis szaloncukrok,

sok-sok csillogó gyönyörűség díszíti, ékesíti e zöld lombot.

A karácsonyfa minden ága egy - egy tündérmesét rejt magában.

Te is könnyen átélheted, gondolatban elérheted, csodáját remélheted.

A családnak minden tagját aranyhajú víg angyalkák énekükkel hívogatják.

Dalolnak és bolondoznak, gömbtükörből mosolyognak, boldogságot sugároznak.

Csengő hangjuk messze zengi: Mennyei érzés szeretetet adni, és viszonzásul kapni.

Vidámságuk kedves nekünk, dalra fakad szívünk, lelkünk. Angyal szárnyuk égig emel,

üzenetünk

viszi ma el.

A fa körül

család örül,

vacsorához

asztalhoz ül.

Hangjuk lassan elcsendesül.

Koós Anna

http://www.poet.hu/vers/58847

December 23.

A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.

Pilinszky János

December 22.

December 22.

Azt kívánom, hogy az élet minden rezdülését felfogjam. Meglássam a játék titkait, tudjak a szabályait, tudjam a lapok értékét. Tudjam, mikor kell dobnom és mikor kell emelnem. Tudjam, mi a szavak jelentése, az érzelmek ereje, a gondolatok értelme. Felismerjem az őszinte mosolyokat. Meglássam a szemekben a szeretetet. Minden rajtam múlik!

J. J. Stalter

December 21.

December 21.

Azt gondolom, fel kellene fedeznünk az emberi kapcsolatok szépségét, újra meg kellene tanulnunk ölelni, ölelni szavakkal, cselekedetekkel, jósággal, jóindulattal. Ahelyett, hogy teletömnénk bevásárlókosarainkat minden földi jóval, meg kellene tanulnunk önmagunkat szeretni, és ezen keresztül eljutni a másik ember őszinte, feltétel nélküli szeretetéig.

Simon András

December 20.

December 20.

Az a legnehezebb, hogy amikor az ember elért egy szintet, akkor is frissnek kell maradnia, mindennap. A világ rohanvást változik körülöttünk, hát nem? Tehát bármilyen nehéz is, a siker kulcsa csak az, hogy keblünkre öleljük az állandó változást, és haladjunk az idővel.

Richard C. Morais

December 19.

December 19.

Hogy megvédjük magunkat ebben a világban, nemcsak mítoszokkal és vallásokkal, gondolatokkal és hiedelmekkel veszük körül magunkat. Hanem zenével is. Hangokkal és ritmusokkal, dallamokkal és harmóniával. A zene is véd minket egy idegen világban. Betölti a körülöttünk lévő űrt; a csend félelmetes ürességét. Fütyürészünk éjjel az erdőben, hogy ne féljünk, és ne legyünk olyan védtelennek a sötétben. Afrikai törzsek a dobok ritmikus morajlásával töltik ki az ürességet maguk körül. Amikor énekelünk, akkor az énekhang hullámai töltik ki a teret körülöttünk. Egy walkmannel az övünkön és egy fülhallgatóval a fejünkön kizárjuk a valóságos világot; gyalogolhatunk egy félelmetes metropolis legzajosabb utcáján, közben mégis a zene és a harmónia világának közepén érezhetjük magunkat. Körülvesz minket a dallamok és ritmusok láthatatlan védőburka. Amikor a zene elhallgat, a nemlét és a csend birodalma vesz újra körül minket.

Hankiss Elemér

December 18.

December 18.

Az érzésekkel szabad ugyan vitatkozni, de nem érdemes. Mert minden igaz, ami a világon megtörténik. És a világon minden megtörténik. A dolgok pedig akkorák, mint az ember. Akkorák a világ dolgai, mint az ember kedve. És ugyanaz a dolog hol nagy, hol pedig parányi, ahogy nagy vagy kicsi bennünk a kedv. A világ ajándék, és benne az összes dolog ajándék, becsomagolva a kedélyek ezerszínű papírjába.

Darvasi László

December 17.

December 17.

Amikor úgy érzem, hogy semmi sem sikerül, a kőtörők munkájára gondolok, akik százszor is ráütnek a nagy kődarabra, s azon még csak egy repedés sem látszik. A százegyedik kalapácsütésnél azonban a kő kettéválik, és én tudom, hogy nem az utolsó csapástól, hanem attól a száztól, amit előtte mértek rá.
Jacob van Rijs

December 16.

December 16.

Ahelyett, hogy folyton folyvást lázasan csinálunk valamit, hagyni kellene, hogy a dolgok történjenek a világgal és velünk. Be kellene engednünk az életünkbe a véletlent és a szabadságot, s hagyni a világot, hogy teremtse önmagát. Meg kellene tanulnunk újra egyszerűen csak lenni, létezni. Tanulnunk kellene a játszó gyerek mély áhítatából és békességéből.

Hankiss Elemér

December 15.

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant,megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLETEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

(Chaplin)

„Meg” hát…

Nem tudom, milyen címet adjak egyelőre ezeknek a soroknak…Persze mire olvassátok, már meg lesz, de most még kavarognak a fejemben a gondolatok, lelkemben az indulatok. Ha nem akartok keserédes dolgokról olvasni, akkor lapozzatok tovább. Ugyanis napról-napra még mindig keresgélem lelkem állapotát tükröző gondolatokat, és persze hogy van, akit fárasztok is vele, bár nem kötelező végigolvasni. Engem jobban zavar mondjuk az összevert emberek, gyerekek, kutyák, állatok fotói, van, hogy egymás után négy példányban tűnik fel egymás után, elszomorít és tudom, hogy van olyan, aminek igazság-alapja van, de sok a fotoshop által pihent agyúak kreálmánya.. Hogy ilyenekre gondolnak… Persze, ahogy az általam feltett videók sem mindig nyerik el a köz tetszését, csak ezek a durva képek bántják a szememet. Mint ahogy azon az írások is, amik hasonló tartalomról szólnak. Megverte, megfenyegette, megbántotta, megzsarolta, megkínozta, megerőszakolta, megbecstelenítette, megalázta, megnyomorította, megcsonkította… Egyre borzalmasabb.. És milyen igekötővel vannak e szavak „meg”áldva? Jöhettek okoskodó barátaim és belém köthettek, nem vagyok nyelvész, sem magyartanár… Nekem a „meg” szócska, a matematikai „plusz” kifejezést juttatja eszembe. Amikor azt tanultuk, hogy egy meg egy az kettő, hozzáadást, többletet, pluszt jelent. Vannak ilyen szavak is a tarsolyomban, mint például a megdicsérte, megoldotta, megállapodott, meghálálta, meghatotta, meghitt, megfizette…. Na, témánál vagyok! Úgyhogy, ha véletlenül eddig is elolvastad, akkor még abbahagyhatod! Szóval megfizette, a szó jó értelmében. Mert van a megfizetett érte (kissé negatív hangulatú) kifejezés, én viszont a megfizette alatt, az egyénnek kijáró, megjáró jussának kifizetésére gondolok. Ami a mai világban, furcsa ugyan, de eléggé nem egyértelmű dolog. Persze, még mindig itt tartok. És most tartok csak itt igazán. Olvasom, utcán hallom, a volt Elcoteq-dolgozók esetét, hogy az elbocsátott pécsi dolgozók sem fizetést, sem egyéb juttatást nem kaptak decemberben, és hogy máris a parlamentben van az ügyük. Történik valami legalább az ő esetükben. Mert a miénkben, egyelőre csak bírósági végzés van arról, hogy ugyanezek a járandóságok, amik április (!) óta nem kerültek kifizetésre, jogilag megjárnak. Vagy megfizette a járandóságot jutalék formájában pl az a cég, aki, ha nem termeltél profitot a nap folyamán, olyan zárást csinált neked aznapra, hogy füled-farkad lekonyult… De ők sem fizetnek…. És sorolhatnám!!! Nem unod még Kedves Olvasóm? Tudod, ha ezeket a kis idézeteket nem kutatom fel magamnak (és Nektek), ha nem erősítem magam többek között, Barátaimmal való kapcsolattartással, pozitív gondolatokkal, akkor már rég megtörtént volna az, amit az ember senkinek sem kíván. Viszont elérnek, egyre sűrűbben rossz periódusok… Kivédem őket, mégis elgyengítenek, és elszívják az erőmet, mert egyre kevésbé van miből töltekezni. Még jó, hogy mindjárt Karácsony. A lelkem már hónapok óta készül rá… És ennyi… Szépen fel van díszítve a lakás a világítós füzéreimmel… Csak nem kapcsolom fel őket, mióta kijött az EON levele… J Marad a mécses, meg az illóolajak, füstölők….Az is szép, hangulatos. J Egyre-másra azt hallom, ne ajándékozzuk egymást. Kedves Olvasó! Tedd a szívedre a kezed, Te nem szeretsz ajándékot kapni és adni? Én mindkettőt imádom, és nem érdekel a tény, amiket fentebb említettem, valahogy megoldom! Szeretem az egész hangulatát, a mondanivalóját, az Advent idejét, egyszóval beragyogja a szürke, téli napokat. Ez az írás, meg, mint a Luca-széke, úgy készül… Már azt sem tudom, honnan indultam el, persze közben mosok, takarítok, szervezek, leveleket írok, chatelek…stb… Szóval hangulatok, ködös-szürke-borongós, fénytígérő-reményteljes. Már más a kedvem, mint a téma elején.. Most azt kívánom ennek a sok szerencsétlen embernek, nem, nem a ki nem fizetett dolgozóknak, még csak véletlenül sem, hanem azoknak, akik „meg”tették azt, hogy nem fizettek… Na… Szóval nekik kívánom, hogy legyen áldott, békés Karácsonyuk, ne érje őket azon gondok sokasága, amiket maguk mögött hagytak, amiket okoztak. Élvezzék a jól megérdemelt ünnepi asztal bőségeit, az ajándékokat, mert ezt mind tőlünk kapták! Kedveseim! Arra gondoljunk, hogy fantasztikus ajándékot tudtunk nyújtani nekik, és ha olvassák a soraimat, (bár miért olvasnák)adjanak hálát ők is, hogy ilyen dolgozóik voltak! Hmmmm….. sosem voltam „normális”, itt ülök és mosolygok magamban. Tényleg ezt kívánom, de azt nem mondtam, hogy nem zaklatom őket továbbra is kis sms-bombáimmal, telefonjaimmal. Mert örülök az örömüknek, de sarkalom őket arra, hogy ők is adhassanak! Azt hiszem, kezdek belebonyolódni….De én értem, mit is akarok kifejezni… És látod , Kedves Olvasó, máris jobb a kedvem, mert elmélkedtem szép dolgokról, kiírtam az engem bántó dolgokat magamból… Értelmezhetitek, ahogy akarjátok, panaszlevélnek, de akkor csak az egyik oldalát veszitek észre, mert mindenki azt olvassa ki belőle, ami őt érinti. Értelmezhetitek kissé gúnyosnak, ebben némileg van valami, de mégsem teljesen. És értelmezhetitek úgy, ahogy én gondolom. És ezt köszönöm Nektek, mert akkor megértettétek… És ezennel meg is született az írásom címe: „meg”hát…

December 14.

A türelem tulajdonképpen a szeretet építőművészete. Egyfajta "passzív" alkotás, amikor a belőlünk áradó szeretet és bizalom éppen azáltal készteti változásra a másik embert, hogy nem szólunk bele az életébe, nem sürgetjük, nem szabunk neki sem határidőt, sem feltételeket. Egyszerűen csak várunk rá. Ez a legfontosabb.

Simon András

December13.

Amíg mások eredményeit szapuljuk, nem kell szembenézni önmagunk hiányosságaival és hibáival. Ez azonban veszélyes érzelmi folyamat, mert megengedő önmagunkkal szemben és destruktív a másik felé, ami azt is jelenti majd, hogy nem sok változás történhet a realitásban, hiszen véleményezni mindig is könnyebb lesz, mint cselekedni.
Tari Annamária

December 12.

Az emberek között ne az isteneik, hanem cselekedeteik szerint tegyél különbséget. Keresd a tisztaszívű, igazságot kereső és békességre törekvő emberek társaságát, akinek szívében nem irigység és gonoszság miatt van nyugtalanság, hanem a dolgok igazi rendjének kutatása miatt. Ezek az emberek a világ világító fáklyái, az ő fényeik felé igazítsd te is életed útját.
Dáné Tibor

Még mindig bújom az álláshirdetéseket, és érdekes dolgokat olvasok. Na persze. lehet, hogy csak nekem érdekesés szembetűnő. Azt már kifejtettem többször, hogy a hirdetések legtöbbje MLM rendszerű, vagy pénzügyi, illetve biztosítási, biztosítói, értékesítési munkára szól. Aztán vannak még a külföldre csalogató, táncosnői, vagy nevén nevezett erotikus munkára csalogató hirdetések, és ejtsünk szót arról, ami nekem szemet szúr: ez a rengeteg igazgatói vagy egyetemi tanári, docensi, adjunktusi, tanszékvezetői, vezetői, intézményvezetői közalkalmazotti állás. Hova lettek innen az emberek? Vagy honnan lett ennyi státusz? Mondjuk nálam a biztosítékot egy helyi középiskola portási álláshirdetése verte ki, ahová is két idegen nyelv középfokú ismeretével kellett rendelkezni. Nem mondom, hogy nem helyénvaló, de amellett egyben nevetséges. Amiért bennem esetleges kisebbségi komplexusok adódnak: diplomával, de kellő nyelvtudás nélkül már portásnak sem lennék alkalmas? Szóval csak meresztem a szemeimet, (mostanában elég gyakran) és mosolygok csendesen, hogy miközben azt halljuk, hogy a felsőoktatásban szigorú szabályokat és határokat emelnek a felvételinél (figyelemmel kísérem, mert ugye nagyobb gyermek éppen felvételizni készül) közben szinte csak a sok-sok papírral, sok-sok „iskolával”, végzettséggel rendelkezőknek kínálnak állást. Vagy fordítva. A mezei diplomával rendelkező korombeli családanya, aki igazán az volt, nos…mi a feledés homályába vesztünk..

December 11.

Az ember maga alkotja meg útját. Az én dolgom, hogy megtegyem a mindenkori következő lépést. Az én dolgom, hogy tanuljak szeretni, megbocsátani, és ne ítéljek. Fogadjam el a világot olyannak, amilyen, higgyek a mosolyban, a vigaszban, az odafordulásban, a segítségnyújtásban. Higgyek önmagamban és egy jobb világban.
Tisch Ferenc

December 10.

A túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti a pusztítás helyett.
Suzanne Collins

December 09.

Teljesen mindegy, hogy hány évesek vagyunk, ha merünk belevágni új dolgokba, akkor a nyolcvanéves is érezheti magát húszévesnek. De a húszéves - vagy harminc -, aki nem mer új dolgokba belefogni, úgy fogja magát érezni, mint a százötven éves. Tehát azért vannak az öreg fiatalok, és vannak a fiatal és középkorú haldoklók, akik látszólag élnek, de valójában nem élnek.
Csernus Imre

December 08.

A véletlen olyan, mint a talányos kockajátékok (...) . Bizonytalan és kikerülhetetlen játék ez, amit születésünk pillanatától mindannyian játszunk. Annyiszor vetünk kockát, ahányszor csak levegőt veszünk, s még csak nem is sejtjük, hogy sorsunk vajon kívánságaink, aggodalmaink, ábrándjaink vagy vágyálmaink szerint alakul-e majd. És ezt a félelmeinket elfeledtető, szélhámos és rendkívüli játékot játsszuk nap mint nap. Újra és újra elgurítjuk a kockát, de hiába erőlködünk, hogy jó számokat dobjunk, ez csak annyit ér, mint a halálon keseregni: a sors csapdáit úgysem kerülhetjük el.
Rafael Abalos

December 07.

Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.
Eckhart Tolle

December 06.

Aggok Mikulása
Gyermeki szemeikben ártatlanság csillan,
mára az idő nyomai lelkükről elillan,
gyerekek szavalása mosolyt csal arcukra,
meghatottságtól egy könnycsepp csillan dalukra.

Ma nincs betegség, fájdalom, magány,
ma még a kaszás is veszít a csatán,
és megjött kire izgatottan vártak,
az ápoló mikulásruhában.

Jó aggok neve hosszú listáján,
ma nem maradhat senki se árván!
Nevük hallatára arcuk kipirul,
az örömtől mindenki kivirul.

Egymásnak nevetgélve mutatják,
a Mikulás aprócska csomagját.
Boldogok! Ez volt mit oly nagyon vártak;
egyetlen napra újra gyerekké váltak.
Any Brandt
http://www.poet.hu/vers/57980

Tegnap kellet volna írnom, és szándékoztam is, „Zéró tolerancia”címmel. Ez az elmúlt nap eseményeire, történéseire utalt volna, de csak a fejemben született meg az írás és az emberi kapcsolatok ápolásának szenteltem az időt inkább. Arról akartam írni, hogy intézendő dolgaim során, fél órával korábban mentem egy hivatalhoz, mert a neten az ügyfélfogadási idő akkorra volt írva, ehelyett aztán mégsem így volt. Szakadt az eső, de közben feleslegessé vált félórámban megejtettem a gyermekeim bérletének megvásárlását. Miközben persze magamban dohogtam, hogy miért nem találja ki a Volán, a decemberi félhavi diákot, aztán eszembe jutott, hogy lám-lám, a matek sosem volt erősségem, hisz nincs vége a sulinak december közepén, mint a régi szép időkben, neeem…. Még december 21-én is iskolába kell menniük, a lehető legfeleslegesebb módon, hisz tudjuk, az utolsó napok, az utolsó másfél hét már ott is az ünnepek jegyében telik. Néha elpocsékolt időtöltéssel, már bocsánat. Szóval akkor OK, ötlet elvetve, bérlet megvéve, téma lezárva. Visszasiettem a hivatalhoz, bár még negyed órám így is volt, hogy az ügyfélfogadás kezdetét vegye. Naivként alapoztam az emberek jóindulatára, hogy a hivatalnak van egy kis előtere, mielőtt a szűk, sorban állásra kijelölt folyosóra érnénk, vagyis, hogy majd oda esetleg beengednek bennünket, mert szakad az eső. Szép magyar szokásként, bár szemmel tartottam a három pácienset, akik előttem voltak, egyre feljebb kerültem a lépcsőn, de az ajtó nem akart kinyílni. Széldzsekimről, néha lecsorgattam a vizet, de azt már kevésbé toleráltam, amikor a mellettem álló asszony unalmában pörgette a z esernyőjét, hatványozva ezzel az ég felülről reám zúduló áldását ilyetén módon oldalról is. Nos végre elmúlott az én órám szerint kettő perccel az a bizonyos ügyfélfogadási idő kezdete, amikor is szépen vasalt öltönyében az e posztra kijelölt úriember kinyitotta az ajtót és beengedte azt a felhalmozódott csürhét, ami időközben összegyűlt. Nem kérek elnézést a kifejezésért, közöttük voltam én is, és tágra nyílt szemmel bambultam, hogy kit érdekel ki mikor érkezett, úgy csődültünk be minta birkák. Sikeresen elintéztem a dolgom ide eső részét, majd siettem tova, a város túlsó felére, problémám másik felének intézésére. Majdnem karambolba torkollottam, hiába, exhibicionista módon kellett fékeznem, bár a hétvégén végre felszerelt téli gumik ezt nem nagyon tolerálták, és az autó csak csúúúszott, na mondom ez a vég, de mégsem! Hála Istennek! Mert nő lévén, láttam zöld van, ok, akkor a sor is majd elindul oldalvást pillantottam, hogy lesz-e parkolóhely ott, ahol megállni szándékoztam. Csakhogy a sor nem ment, bár a lámpa zöldre váltott, mert a kanyarodó sávban busz állt, ami lassított a haladás menetét…. És visszafordítván fejemet nagggyon közel volt az előttem lévő autó… no, de megúsztam, néhány fejcsóváló pillantással, és nagyrészt itt is elintéztem hivatali dolgaimat. Aztán hazamentem, majd ismét autóba ültem, hogy kedves ismerősömmel találkoztam. Mert ritkulnak életünk azon pillanatai, amit a kapcsolatok ápolására fordítunk. Nos, ez most ilyen volt. És hozott egy másik ismeretséget is. Aztán elmentem a körmeimet rendbe tetetni, de azt sem csak a körmök miatt, hanem a barátnémmal folytatott beszélgetések miatt. Kellenek. Ezek kellenek az életünkbe és bizony hiányoznak is, ha elmaradnak. Mindennapi Mikulás-örömök. A délután folyamán kaptam sok jó tanácsot, lélekemelőt, sőt kézzelfoghatót egy CD formájában is, vagyis nekem tegnap jött a Mikulás. Erről jut eszembe! Szombaton a városban, az Árkádnál találkoztunk egy csapat motoros Mikulással, olyan jó volt látni az emberek ötletességét, ahogy mosolyt csalnak embertársaik arcára! Majd hazafelé Kertvárosban, a buszmegállóban állt egy Mikulás, de a szépek közül való, nagy és igazi Mikulásos szakállal, gyönyörű szép ruhában, nem a szedett-vedett fajtából!! Nahát, gondolhatjátok, hogy rádudáltam és visszaintegetett!!!!!! Család meg nevetett rajtam, mert kiabáltam, hogy ott egy Mikulás, jaj de szép, integessünk neki és nyomtam a dudát!! Ezek annyira építenek a lelkemen, és annyira szükségét érzem!! Mai idézetemre egy kedves ismerős azt írta: Ez az érzékenység Rád vall,drága Mária :) mire azt feleltem:Köszönöm szépen, ez így van,hisz: Sosem szabad elfelejtenünk a bennünk lévő gyermeket. Mert a bennünk lévő gyermek az, aki megakadályozza, hogy megbolonduljunk.
Dokik c. film

…és még a fejemben volt az L-lel kezdődő rendszámú, fiatal hölgyike által vezetett Seat szuttyogása is, ami bosszantotta a csőrömet ott előttem, meg egyéb ilyen apró zsörtölődésre okot adó semmiségek. De még ma reggel is Mikulást játszottam, felriadva fél 6-kor (talán), hogy jaj! Nem tettem ki a kitenni valót! Csak a hagyomány kedvéért! Még a Mikulás-csizmát is előkotortam a fiúknak, bár nem igazán értékelték eme cselekedetemet, nekem megvolt az örömöm. Nekik is ám, de ebben a korban ez nem kifejezendő… J

Nos, ha így haladok, a teendőim sora nem fogy, úgyhogy tudnék még írni, de most itt abbafejezem… Pedig ugye lehetne írni még a télben nyíló tavaszról, amire az időjárás is okot ad, de legfőképpen az érzés és a tudat, hogy tél után tavasz érkezik, mióta világ a világ. Legyen az a természetben vagy a szívekben, az életünkben! Énrám, egoista módon élve a kifejezéssel, már nagyon rám férne…. Kiböjtölöm a tél hátralévő részét és egy csodálatos tavaszt engedek az életünkbe!!! Addig pedig hagyom, hogy a kis mindennapi Mikulás-örömök fényesítsék napjainkat!!!

December 05.

Az van, hogy végül is jól vagyok.
Kaján mosollyal alszom mindig el.
Sorjáznak éjszakák és nappalok.
Kiegyezve mind a semmivel.

Mert lágy közönyben ázik szét az élet.
Az én életem. Ez lett, hát ennyi van.
Nem kesergek: nincs bennem önérzet.
Mások híján jól elvagyok magam.
Kálmán Gábor

December 04.

- Nem is értem, miért jöttél úgy ki a sodrodból pusztán azért, mert Mrs. Lynde azt mondta, hogy csúnya vagy és vörös hajú. Tőled is elégszer hallom.
- Óóó, de micsoda óriási különbség van aközött, ha az ember maga mondja, vagy mások szájából hallja! (...) Lehet, hogy az ember tudja, hogy így van, de azért titkon reménykedik, hogy mások talán az ellenkezőjét gondolják róla.
Lucy Maud Montgomery

December 03.

A bennünk élő örök gyermek visszavágyik az anyai biztonságba, a szeretet ölébe. Lett légyen az író, tanár, kétkezi munkás, vagy akár a felületen csillogó-villogó közszereplő. A lelke mélyén mindenki simogatásra vágyik.
Jókai Anna

December 02.

Lelketek gyakran csatatér, melyen az értelem és a mérlegelés vív háborút a szenvedéllyel és az étvággyal.
(...)
Engedjétek hát lelketekben az értelmet a szenvedély magasába emelkedni, hogy dalra keljen;
És lelketek értelemmel kormányozza a szenvedélyt, hogy a szenvedély minden nap új erőre kapjon, és miként a főnix, saját hamvai fölé repüljön.
Kahlil Gibran

A játék tartson, ameddig a játéknak van ideje, de amikor komoly dolognak jön el az ideje, abba kell hagyni a játékot.
Szilvási Lajos

Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon. És letörölni, azt nem engedem. Mosolyogva ütök majd vissza mindig. Mosolyogva, de erősebben.
Fejes Endre

December 01.

Ha képes vagy rá, mindig zárd le azokat az időszakokat, melyek használhatatlanok a számodra. Csak hátráltatnak a jövő elkövetésében.
Weaver Andrea

…és egy növendékem ezt írta nekem:

Tudod, kerültem már nagyon elkeseredett állapotba. Nos, arra jöttem rá, hogy semmi mással, csak a mosoly aranysugarával tudom szétoszlatni a bensőmben lebegő ködöt. Erre azt fogod mondani: nehéz mosolyogni, ha az ember boldogtalan. Ez így is lenne, de a mosolyt tanulni kell. És hamar rájössz, hogy sokkal nehezebb boldogtalannak lenni, ha mosolyogsz."

Sok ma az elkeseredett poszt. Mosolyogni!! :))

November 30.

Ellankad a legtörekedőbb, és munkát kedvelő érdem is, ha azt örökké porba tapossák. Ahol a hang varázsló édességét nem érzik, az akaratos mesterség visszavonja magát, és vagy a puszta hasadékokban huhog, vagy a varjakkal együtt károg, vagy, a mi legfájdalmasabb, rejtekbe sohajt. És egy ily sohajtás, higyjétek el, égre kiáltó...
Kármán József

November 29.

Titokzatos, megfejthetetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny, olyan változó. Egy gyenge fuvalom nehéz lavinákkal zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja kelteni.
Ady Endre

Majd egyszer felnövök. Talán. Vagy sosem? Józan eszem azt mondatja velem a tapasztalatok alapján, éppen itt lenne az ideje, a gyermeki énem pedig csak rácsodálkozik a dolgokra, hogy megint megtörténhetett velem az, ami… Mert annyira hiszek és hinni akarok abban, hogy az emberek jók, ha valaki szavát adja, ígéretet tesz valamire, akkor azt be is tartja…. Ha valaki barátként viseltetik irányodba, akkor azt őszintén teszi, szíve melegével. Mégis, nap mint nap történik valami apró jel, ami megcsorbítja ezen hiedelmeimet. Nem vagyok az a fajta, aki másokon átgázolva küzd a maga útján… Anyukám és Apukám, imádlak Benneteket, de ezt valahol jól elcsesztük… Mert a tisztelet az elöljáróid, feljebbvalóiddal szemben, az őszinteség és az egyenesség ma olyan feleslegesnek bizonyul. Hiábavalónak? Nem, nem ez a pontos meghatározás, inkább az, hogy nem célravezető. Ha a kis világomban akarok meghúzódni, félve az emberek reakcióitól és véleményeitől, akkor jó. Akkor toporoghatok egy helyben, és tágra nyílt szemmel rácsodálkozhatok azokra a dolgokra, amelyek ugyan az én fejemben keltek életre, de naivitásom és kigondolásuk által érzett örömöm folytán, világgá kürtölése nyomán, másnak adatott az érdem. Egyszerűbben? Folyton elpofázom az ötleteimet, amiből mások profitálnak. Hmmm… Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt, szintén eszembe jutott valami frappáns, amit exfőnököm reagálásra sem méltatott, majd hetekkel később egy értekezleten saját ötleteként adott elő. Hogy akkor fejlesztettem- e ki magamban a szem tágranyit- pofa befog- nagyotnyel c. magatartást, vagy csak erősítettem mindinkább, nem is tudom. Mert családi hagyományai vannak a hülyeségnek. Apu, az adott kor és a családi hátterének lehetőségeihez mérten annak idején a lakatos szakmát tanulta ki. Nem is akármilyen módon. Az csak hab a tortán, hogy Anyuval való házassága révén bekerült az Eiter lakatosdinasztiába, ahol is ugye nagypapám volt a főnök. Dolgozott is nála valameddig, aztán kiváltotta az ipart, maszek lett belőle. Emellett mindig érdekelte a történelem, a csillagászat, a technika, és szívta magába az ismereteket, információkat könyvekből, tv-ből, rádióból. Mindig szólt a rádió a műhelyben, és munka közben is elraktározta az ott hallottakat. Be is iratkozott a gépipari technikumba, aminek elvégzését az én érkezésem szakította meg. A családot kellett eltartani. Talán az egyik meghatározó momentum az is lehetett, hogy az egyik órán a nagybetűs TANÁR egy mozdulattal áthúzta és egyesre értékelte azt a szakrajzát, amit munka után órák hosszat szerkesztett, készített. Pedig ebben a mai napig verhetetlen!!! Arról nem beszélve, hogy rajzolásban, festésben is, autodidakta módon, de jó. Na, szóval Apu követett el olyan klassz kis dolgokat, hogy ihaj! Mindig újított, mindig voltak ötletei, találmányai, ha valamihez nem volt megoldási lehetőség, hát kitalált egyet. Lett légyen az egy célszerszám, egy új munkafolyamat, szinte nem ismert lehetetlent. Addig agyalt, amíg rá nem jött megoldásra. Nagyszerű újításai voltak, találmányai! De sajnos megmaradtak az íróasztalában, illetve, milyen érdekes, mások éltek vele. Hogyan? Volt olyan eset, hogy dolgozni jött hozzá alkalmazottként egy fiatalember. Nagyon jóravalónak tűnt, éveket dolgozott a műhelyben, segített is a ház körül, ha arról volt szó. Majd elment, és silány utánzatát kezdte el gyártani annak a híres „detektív-rácsnak”, amit Apu csinált a városban egyedül kézi-munkával(!), minden egyes ív hajlítása kézzel történt. Idővel be is vallotta valakinek, hogy azért jött oda dolgozni, hogy megtanulja a fortélyokat. Mondjuk ez valahol elismerés is. Mi is több ilyen rács kivitelezésében segítettünk, sőt volt olyan időszak, hogy az elektromos esztergapadon dolgoztam egész nyáron, sokszor könyékig a gépolajban… Volt olyan munkása, aki nagy sporttáskával járt dolgozni, aztán mikor kilépett, akkor vette észre, hogy eltűntek dolgok… Történt, hogy egy „barát” felkérte egy gázkazánnal kapcsolatos dologra. Apu, agyalt, rajzolt, szerkesztett, tervezett, és a kész dolgot persze kiadta a kezéből, áttekintésre a megrendelőnek. Na, ezt nem kellett volna. Bizonyos idő múltán az illető himmegett-hümmögött , megköszönte visszaadta a papírokat. Ja, és ezenkívül egy mérnökkel, aki lemásolta a tervrajzokat és a projektet, meg is csináltatta és szabadalmaztatta…. A BARÁT…. Jajjj édes szép apukám, ezeket a naivitásra hajlamos génjeidet jól átörökítetted nekünk!! Mondjuk persze, lehet belőle építkezni a jövőt illetően, csak ki kell böjtölni azokat a körülményeket, amik keletkeznek a folyamatok során…. Magam is, aki már megtapasztaltam ezen dolgok sokaságát, még mindig nem adtam fel! Legfontosabb, hogy higgyünk magunkban, mert a nélkül nem jutunk előrébb. Aztán higgyünk magunkban, mert ez megerősít abban, van keresnivalónk. Majd higgyünk magunkban, mert az bátorságot ad a következő lépés megtételéhez! Ez nagyon fontos! A következő lépés! S ha megtettük ezt, akkor higgyünk magunkban, hogy képesek vagyunk újra emelni a lábunkat, egy újabb lépés megtételére! Azután higgyünk magunkban, hogy lesz elég kitartásunk, hogy véghezvigyük azt, amit elterveztünk! Jönnek közben a pofonok, mert olyan nincs, hogy nem jönnek, de ha jönnek, akkor is higgyünk magunkban, mert ezen áll vagy bukik minden! Ha feladom, akkor mi marad? Nem sok. De ehhez hinni és bízni kell!!! Nem várni… Illetve türelmesnek lenni, de észrevenni az apró lehetőségeket, amiben meg tudunk kapaszkodni!

Kedveseim! Lehet, hogy ma magam erősítésének írtam le ezeket a dolgokat, mert nekem is nagy szükségem van rá! Kívánok nagyon szép napot mindenkinek!!!

November 28.

Jelenleg túl sokat foglalkozunk a kompetenciával, a motivációval, és az akarattal, ugyanakkor nem jut elég figyelem az értékekre, az erkölcsre és az emberségre.
Edgar Henry Schein

Reggel van, vagy hajnal… nem tudom minek nevezzem….hat óra és sötét. Gyermek már rég elment rorátéra, amellett, hogy iskolai kötelessége, nem csak azért teszi. És bevallom, valahol irigylem. Nagyon örülök, hogy amit annak idején gondoltam, nála sikeredett. Na, nem tudom megfogalmazni? Lényege, engem is beírattak annak idején hittanra, elkezdtem templomba járni, de az akkori politikai körülmények nem tették lehetővé… vagyis a szüleimet behívatták az iskolába és közölték velük, ez bizony nem lesz így jó. Így aztán nem járhattam tovább. De a szívemben-lelkemben a hajlandóság (milyen bután hangzik) megmaradt. Nem volt a neveltetésünk olyan nagyon, vallásos, sőt…. Azt tudtam, hogy szüleim hívő embereknek mondják magukat, de nem jártak templomba csak elvétve. Így aztán ez a fajta életmód nem is lett jellemző nálunk. Hanem a középiskolába kerülve olyan közösség tagja lettem, ahol nagyon sok (ha a max 21-es osztálylétszámon belül sok-ról lehet beszélni), vallást gyakorló osztálytársam lett. Ez köztudott volt, és egy szegedi osztálykirándulás alkalmával meg is érintett bennünket a Csoda. Történt ugyanis, hogy az elszállásolásnál két különböző épületbe kerültünk. Az egyikbe a társaság nagy része, a másikba pedig két vagy három szoba erejéig mi. Unatkoztunk és azt találtuk ki, hogy paplanhuzatba bújva szellemesdit játszunk a többieknek a másik fertályon. Át is lopóztunk a nagy sötétben, de ahány szobába benyitottunk, az mind üres volt. Persze addigra be is mérgesedtünk, hogy ezek a szemetek hol vannak, minket kihagynak, mire az egyik szobában rájuk találtunk. Akkori komoly szlogenünkkel nyitottunk rájuk: bagoly mondja verébnek, hogy kuvik-kuvik, és erre a válasz, ne megjött a Schrämpf…. Ott ültek egy rakáson, egy gyertya fényénél…. Persze nekünk sem kellett több, jól megsértődve viharzottunk vissza, és gyártottuk az elméleteket, hogyan is toroljuk ezt meg, miként nem állunk velük szóba másnap. A főhadiszállás a mi szobánk lett, (Iván Katival) a nagy stratégia után pedig mindnyájan egy szobában próbáltunk aludni , mert összetartottunk ( Kaszás Karcsi, Keszler Jancsi, Hammer Gábor, Schubert Dóri, Kati meg én), de olyan szűk volt a konvektor, ami nekem jutott, hogy a Katával kilopóztunk a fiúk szobájába, és a Csubit otthagytuk a pasikkal. Mondjuk, nem tudom a Kordé Ágika ezalatt hol volt??? Reggel elmentünk felfedező útra, majd a többiekkel próbáltuk a távolságot tartani. Aztán elmesélték, mikor engedékenyebbek lettünk, hogy felolvastak a Bibliából és beszélgettek, és ebbe a meghitt állapotba kuvikkoltunk bele… Megbeszéltük, hogy este már mi is csatlakozunk, és igen, akkor érintett meg ott bennünket a Csoda. Valami felejthetetlen élmény volt számomra, ami azóta is tart. Illetve már előbb kezdődött, hiszen egy németországi zenekari út alkalmával kaptunk ajándékot, és ez a helyi közösség magyar nyelvű kiadványait tartalmazta. Azt hiszem egy Bibliát, valamint a Kereszt az aszfaltdzsungelben c. könyvet, amit még szakiban a Németh Dávidnak kölcsönadtam, és nem került vissza hozzám.. Ez a könyv volt az, ami elindított bennem valamit. Többször elolvastam. Valaki, esetleg nem tudja, hol bukkanhatok rá? Aztán akkor valami kialakult az osztályban. Bár a többiek ( Magay Judit, Vörös Györgyi, Megyesi Dóri, Sutyinszky Bea) már jártak annak előtte Bíró Lacihoz, most én is velük tartottam. Voltam is nála a Püspöki Palotában, és ereklyeként őrzök egy könyvet, amit tőle kaptam. Ő most a tábori püspök. Mint ahogy jártak fel Gyárvárosra is, ahol Bókai Zoli nagybátyja volt a plébános, szigorú, de jó ember, és ott volt akkoriban kispap Garadnay Balázs, aki ma a püspöki helynök. Zoli ott kántorkodott, és kántorkodott még az osztályból a Sill Gábor is. Kirándulás után egy darabig nagyon összetartó kis társaság voltunk, óraközi szünetekben nem is mentünk ki a teremből, hanem énekeltünk. Voltunk együtt beatmisén Pécs-Szabolcson, meg a Havi hegyen, jönnek elő az emlékek. Aztán egyszercsak ez is szétzilálódott. De bennem megmaradtak az emlékek, élmények, látom, ahogy fogjuk egymás kezét, a könnyek, az őszinte vallomások… Ez is eszembe jutott egy hónapja, mikor a 25 éves osztálytalálkozónk volt. Az a jó, hogy van mire emlékezni, még ha a mának is kell élnünk. Mert ezek az emlékek késztetik az embert arra, milyen irányba is vegye, vagy ne vigye az életét. Visszatérve a gyermekemhez például. Hiszen advent vette kezdetét, ami a gyermekkorunkban nem volt „divat”. Nem volt adventi koszorú, és fogalmam sem volt arról mi is az a roráté. És talán felnőttként is most először gyújtottam meg az első gyertyát úgy, ahogy azt kell…..nem a gyufára gondolok…hanem itt bent…

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben
mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj,
szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon,
szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni
szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel
ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen
hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló
télapóktól, leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas
szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.
Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak,
mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny,
törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell
elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség
fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől,
bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát
maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindannyiunknak Uram!
( Tamásy Éva)

November 27.

Meggyötörten állni
a decemberi
fagyos ködben
csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben
titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban
eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában
próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt
csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben

és hinni

hinni
a szívekben
születő Fényben.

(Kovács András: Advent)

November 26.

Időbe telik (...), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Osho

November 25.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől nyomtalan.
Wass Albert

Békére szomjazó lelkem nyugalmát mindig megtöri valamilyen esemény… Ez önmagában teljesen természetes folyamat, hiszen a világ változó, változnak az emberek, az élethelyzetek, a körülmények, minden, ami mozgásban van… Azt viszont szomorúan tapasztalom, hogy egyvalami nem változik, a gonoszság és a rosszindulat. Vagyis dehogynem változik, rosszabbodik. Megdöbbenve hallom a hazug rágalmakat, szembesülök azzal nap, mint nap, hogy az emberek nem vállalják fel a tetteikért a felelősséget. Akkor máris akad bűnbak, aki t lehet okolni saját erkölcsi nyomorunkért… Nevezhetjük gonoszságnak, irigységnek…. Megnézném ezen lények lelkét, vajon milyen állapotban vannak? Nem kívánok én rosszat senkinek, hisz mindenkit utolér a végzete, de tényleg…. Annyira beletekintenék tekervényes agyszövevényeikbe, mi is játszódik le abban, amikor valamilyen ötlettől vezérelve elindul ama folyamat, mely kimondatja vagy cselekedteti velük azt, amit tesznek… Már tudom, hogy hatalmas ego-val rendelkeznek, ha így jobban utánagondolok, hasonló karakterű emberek… Csak azt nem tudom megfejteni, mi a büdös fene hajtja őket egyre, hogy másokat befeketítsenek, másokat szidjanak, megalázzanak, kárt okozzanak… Hiányzik belőlük a szeretet… Ez nagyon sajnálatos dolog.. Beteg a lelkük, sérült, vagy eleve… Mindenesetre elgondolkodtat, persze csak azután, hogy magamból kikelve őrjöngök, mint az állat, hatalmas károkat okozva ezzel magamban!! Olyan vagyok, mint Déva vára…. amit felépítek magamban hosszú hetek során, egy pillanat alatt le tudom rombolni, igaz, utána könnyebben építkezem.. Azon kellene dolgoznom, hogy ezek a pillanatok ne tegyenek ilyenné, könnyebben tudjam kezelni a helyzeteket. Még akkor is, amikor arról hallok, hogy az az illető, aki milliós nagyságrendekkel tartozik emberek sokaságának, ügyvéddel hajtat be olyan pénzeket, amiből fedezhetné ugye a tartozásait… De nem teszi, mert törvény adta lehetősége van. Állambácsi eddig is szépen megoldotta, felé lévő tartozását úgy hajtotta be, hogy az inkasszózott számláról visszavette azt a pénzt, amit hónapokon át utalt, és egyik zsebéből a másikba tette.. Ez mondjuk dolgozók bére volt, de ez olyankor nem érdekes…. Jaj , tudom, semmi közöm hozzá… Illetve valami mégiscsak van… És ezen illető, aki évekig káoszban élt, nem látta át saját anyagi bázisát és helyzetét, most ügyvédet küld évek múltán emberekre, saját hanyagságát megfejelve borsos ügyvédi munkadíjjal. Ezzel szemben bíróság által megítélt adósságát pedig nem fizeti ki „nincs” címszóval. Ez a tisztesség manapság.. Mert a tőle részletfizetést kérő leveleket nem válaszolta meg, nem bírálta el, mert nem tudta már a feje felett lévő hullámokat irányítani, de megoldotta! Végrehajtókkal!!! Ezért háborog a lelkem és fordul ki a gyomrom… Ráadásul kompromisszumos megoldásra sem volt hajlandó… Kérem… Ezért tartunk itt.

DE…. Hozzáteszem, azon vagyok, hogy az ilyen és ehhez hasonló dolgok ne hozzák ki belőlem az állatot… Azt meghagyom nekik, hisz ők viselkednek úgy… mármint ezek a fent említett egyedek… Bár az állatnál ösztönös némely cselekedet, így nem piszkolnám be őket az efféle hasonlítgatással…

És közben megfeledkezünk az apró örömökről? Nem, nem szabad, mert az visz előre. És ezeket az embereket félreállítják az utunkból….

November 24.

Búvóhelyet keres az ember, és megtalálja
önmagát, szétnéz, mint tűz mellől az ősember,
elég-e ez? Nem kell kerítés, nem kell
biztonsági zár, riasztó sem kell,
nem kellenek őrök, emberi és gépi
szemek, emberi és gépi falak, nem
kell a másik félelme, nem kell a másik
irigysége, hogy saját magunktól önmagunkig
eljussunk.
Vörös István

Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert.
Berkesi András

November 23.

Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét. A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítőkészség és a szeretet is. Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.
Lőrincz L. László

November 22.

Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad - egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.
Anthony Robbins

Persze kaptam ezért kétkedő szavakat… erre volt a válaszom:

Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:
hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;
így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,
s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.) Fodor Ákos

November 21.

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.
Chuck Palahniuk

November 20.

Ígérd meg, hogy fordítasz arra időt, hogy szerencsésnek, boldognak és sikeresnek érezd magad. Ne pazarold az időd arra, hogy kétségbeesetten vágyakozz dolgok után.
Tuti gimi c. film

November 19.

Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kinek a lelke élettől vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
És himnuszt zeng az élet hajnalán.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt
Az élet sínjén győztesen robog,
Minden szikláról virágot fakaszt?
Csak az tud élni: aki mosolyog...
Sándor Dénes

Jól vagyok. Ez a pillanatnyi helyzet, valamiféle fura jó érzés. Nem tudom szavakba önteni. Fényeimet kitettem, megvan a sajátos hangulata. Gyertyám is ég, szeretem. A mások által szapult, ködös, szürke idő is kedvemre van, helyesebben, most van itt az ideje. J Olyan igazi novemberi. Nézem, ahogy minden már a karácsonyról mesél… Az újságok, a kirakatok, a boltok áruválasztéka. Igazság szerint ritkán mozdulok ki itthonról, akkor is autóba be, és irány a színház, vagy vásárlás, vagy anyuék. Nincs nagyon más. Ma lesz kivétel, lesz muzsikálás is. Múlt héten is volt, ritka pillanatok egyike. És nézegetem az embereket, rövidke útjaimon, de nézegetem és olvasom őket a közösségi oldalakon. Ott nem vélem felfedezni a karácsonyi hangulatot. Olyan sokszor leírtam már, az emberek keserűek, kilátástalanok, tegnap egy barátunk azt mondta, burokban élek. Lehet. De ezt a burkot mindenki maga köré vonhatja! Hitből, szeretetből és pozitív szemléletmódból. Nekem most a jelenemben van, mert így akarom. Nagyon jó érzés, akkora energiamezőt érzek magam körül, mint …nem is tudom… Úgy adnék belőle mindenkinek, hogy megérezze, megértse!!!

November 18.

Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyű a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni.
Gary Chapman

Hideg, dér, „télszag”, köd. Ráereszkedik az emberek hangulatára is. Észlelem, érzékelem és próbálom vidítani. No persze a magam kis sajátos módján, több-kevesebb sikerrel. De ugyanakkor a magam életében is észlelem apró jeleit. Közömbösség, szürkeség, tunyaság, brrrrr, nem szeretem ezeket, mégis belelopóznak a napjaimba. Tavaly ilyenkor, már felfényeztem a lakást, vagyis mindenhol a fényfüzérek már esténként ünnepi hangulatot varázsoltak. Már októberben, persze az kicsit korai volt, mégis akkor éreztem szükségét. Most is érzem, de az előbb felsorolt jelzők, még késleltették ezt. Ma lesz a napja , hogy előkeresem őket.

Végignéztem a minap a házunkon, és nem először vettem észre, hogy a mi ablakunkon árválkodik csak virág. Ma őt is megsajnáltam, mert apró kis őszirózsám virágait a dér borította. Tavaly vettem, és a volt munkahelyemen vészelte át a z őszi szünet szárazságát, aztán újraéledve az egész tanévet, majd hazahoztam. Kiültettem a konyhaablakba, és virágot hozott. Most féltem a fagytól, pedig ez az élet rendje…..

Aztán mennyi minden megváltozott egy év alatt. Nem részletezem. Csak pislogok, mert magam sem hittem volna.

Meleget kell „csinálni”, itt belül magunkban, hittel, szeretettel. Elfogadással és elengedéssel. Amikor nem látunk túl a mán, csak a holnapig esetleg, nem szabad elkeserednünk és semmivé válnunk. Nem szabad feladni a hitünket, önmagunkat! Persze a legborzasztóbb dolgok történnek meg velünk, igen, de miért? Valamiért bizonyosan, hogy észre térítsen, felnyissa a szemünk, nem jó felé haladunk, valamit nem jól csinálunk. Hogy történtek dolgok, amiket megelőzhettünk volna, ha előbb kinyílik a tudatunk? Most már nem tudom, hiszen múlt… De a jövőre nézve adhat ötletet, hogy mi legyen másképp, hogy ne ismétlődjenek meg azok a dolgok. Sokszor nagyon nehéz, éppen tegnap írtam egy kedves volt ez is olyan fura, mert nem érzem annak, nem érzem azt, hogy ő csak volt) kolléganőmnek, hogy a két mosoly közti perceket élem meg nehezen… Pedig sokan nem hinnék rólam. Ez van. De a sok szerencsétlenség (?) között, ami ebben az idei évben történt észre kell vegyem a sok jót is, azt a rengeteg új élményt, ami ennek során, ezek következménye okán, ez alatt, és ennek folyamán történt velem!! Az önálló estem, az feeling, ami ott a színpadon adatott meg nekem! El nem mondható érzés! Aztán az új ismeretségek, kapcsolatok! Ezekből adódóan az új tapasztalatok! Azok a tanulságos mondatok, amiket barátaim, szeretteim mondanak, Istenem!! Mennyi igazság van bennük, még ha nem is mindig szép gondolatok!!! Vagy az új szerepköröm, ami szó szerint szerepkör!! Amire titkon mindig vágytam! A színpadon lehetek! Nahát! Olyan lépéseket megtettem, amiket sosem hittem volna!!! Hogy azt mondtam, én már nem akarok tanulni!!! És most vágyom a tudásra, azokra a dolgokra, amiket szeretnék és el is fogok sajátítani! Hogy mégis a folytonos, állandó tanulást választom? Na, persze nem a bürokratív, iskolai keretek között, hanem az életben, az utamon!! Néha annyira más szemszögből ítélem meg a dolgokat, hogy tényleg, magam is elcsodálkozom, de tetszik! Látom azokat az apró kis gyöngyszemeket, amiket felszedegetve készül a gyöngysorom! Csak észre kell vegyem őket, és kézbe kell vennem! Persze nagyon jó, amikor valaki lámpást ad a kezembe, hogy a szürkületeknél, a sötétedésben is rátaláljak a kis gyöngyeimre. Na és még valami nagyon fontos…. A hála. Azért, amit elértem, ami megadatott. Ez bizony hiányzik az életünkből, mert gyarló az ember, és csak a hiányt emlegeti folyton! Azt elfelejti, ami van, mert az természetes! Hát nem! Én már azért is hálás vagyok, ha egy jót alszom! De bizony ám!!! J És hálás vagyok mindenért, ami velem történik, mert javamat szolgálja. Na igen, az adott pillanatban persze én sem mindig gondolom ezt, de ha már visszapillantóból nézem a történéseket, bizony rá kell jöjjek, a miértekre… Mert nekem kell tennem azért, hogy másképp alakuljon az, ami nem tetszik. De ehhez el kell fogadnom az új dolgokat és el kell engednem azokat, amikre már nincs szükségem. Ez az egyik legnehezebb dolog. Mert gyűjtögető vagyok, szellemi, fizikai síkon egyaránt. Viszont legalább bevallom. J Pedig meg kell tanulni elengedni ahhoz, hogy az újnak helyet adjunk. Csak le kell vetkőzni a berögzött megszokásainkat. Sokkal több szeretetet kell engednünk az életünkbe, akkor is ha falakba ütközünk! Én például mostanában nem haragszom, inkább teszek rá…. arra, azokra, akik megbántanak. Persze ez sem megy egyik pillanatról a másikra, de már könnyebben megy, mint eddig. Csak magunk tudjuk az agyunkat irányítani, programozni!!! Nagyon nehéz, tudom. De célravezető!!! És nem elég az agyunkat használni, ott a szívünk és a lelkünk, ami segítségére van, csak nem merjük őket eléggé igénybe venni!!! Pedig abból nagyon szép dolgok jöhetnek létre! Higgyétek el! Ugye, lehet a jóról is beszélni, csak ki kell nyílni a szürke hétköznapok rabságából!

Kedveseim! Szeretetteljes napot kívánok!

November 17.

Önmagából senki sem léphet ki, senki sem adhat mást, mint ami lényege, legfeljebb ha idegen lényeget akar produkálni.
Móricz Zsigmond

November 16.

A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.
Ruediger Dahlke

November 15.

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett.
Lázár Ervin

November 14.

Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.
Jókai Anna

November 13.

A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.
Andrew Matthews

November 12.

A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.
Wass Albert

November 11.

Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.
Paulo Coelho

November 10.

Bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdőik, hogy elfogadom azt az állapotot amiben vagyok.
Csernus Imre

November 09.

Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.
Vanilla Ágnes/ József Attila

November 08.

Te ki vagy? Mit akarsz? Mit remélsz? (...) Egyik pillanatban azt gondolom, most már semmi lényeges nem történik velem, minden rendben lesz, rendben, és kíméletlenül halad majd minden a maga útján, és ezt a rendet és kíméletlenséget hívom az életemnek; a másik pillanatban meg ismeretlen, homályos jövő mered rám, farkasszemet néz velem, kicsit félek, mi lesz ebből, és remegőn gondolok arra, mi minden történik még velem.
Esterházy Péter

November 07.

A gyáva faj, a törpe lelkek...
Nem tudják, amit mi tudunk.
Míg ők a tegnapot alusszák,
mi a holnap felé futunk.
Új hajnal ví a régi éjjel
s a ma küzdelmükből terem
és bármilyen sötét az éjjel,
a hajnalé a győzelem!
Babits Mihály

November 06.

Az élet így működik: van egy "aggódáspiramisunk", és a legfontosabb dolgok miatt aggódunk. Ha eltörik a lábunk, nem aggódunk a fejfájásunk miatt - míg a törött láb össze nem forr. A horkoló férjek csak addig irritálnak bennünket, míg a fürdőszoba lángokban nem áll. Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira, amikor az élet nem veszi figyelembe a szabályainkat. Tudatosan eldönthetjük: "Senki nem fogja a napomat elrontani." Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: "Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!" Emlékeztessük magunkat arra, hogy a világ drámai eseményeinek tükrében egy udvariatlan pénztárossal való konfliktus nem is annyira drámai!
Andrew Matthews

November 05.

Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja :a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot űz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni : megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja.
Ezért van annyi középszerűség a világon.
Bársony István

November 04.

Van, ami nem számít sikernek. Mondjuk a hírnév, vagy a pénz, vagy a hatalom. A siker az, ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a teendődre, hogy szinte kirepülsz az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, akiket szeretsz. Ha kapcsolatba lépsz másokkal, és hatással vagy rájuk. Ha képes vagy megérinteni olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal. A siker öröm, szabadság, és barátság. És a siker szeretet.
Fame - Hírnév c. film

…és a napok futnak-szaladnak, és egyik pillanatban nem csinálok semmit, legalábbis olyat, ami hasznosnak tűnik, a másikban pedig ezért szidom magam. J Persze rajtam múlik. De van bennem egy adag elkényelmesedés, sajnos tudom. A temetőbe is „majd” kimegyek… még gyertyát sem gyújtottam aznap, de gyújtok máskor. Valamiféle tudatalatti dacoskodás? Nem tudom. Most jól esik az ágyon ülve, laptoppal előttem írni, nem csinálni semmit. És az a lényeg, hogy nagyon kicsi a lelkiismeret-furdalás emiatt. Sőt, akkor lesz az igaz, ha már nem is lesz! Ki írja elő, hogy mit tegyél, és azt mikor tedd? Csak saját magad, ha magad ura vagy. Mert bizony én most az vagyok, és valahol tetszik. Közben pedig zajlik az élet, hipp-hopp beugrás egy darabba egy héttel előbb, igen, tetszik.

Magamról