Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

November 29.

November 29.

Titokzatos, megfejthetetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny, olyan változó. Egy gyenge fuvalom nehéz lavinákkal zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja kelteni.
Ady Endre

Majd egyszer felnövök. Talán. Vagy sosem? Józan eszem azt mondatja velem a tapasztalatok alapján, éppen itt lenne az ideje, a gyermeki énem pedig csak rácsodálkozik a dolgokra, hogy megint megtörténhetett velem az, ami… Mert annyira hiszek és hinni akarok abban, hogy az emberek jók, ha valaki szavát adja, ígéretet tesz valamire, akkor azt be is tartja…. Ha valaki barátként viseltetik irányodba, akkor azt őszintén teszi, szíve melegével. Mégis, nap mint nap történik valami apró jel, ami megcsorbítja ezen hiedelmeimet. Nem vagyok az a fajta, aki másokon átgázolva küzd a maga útján… Anyukám és Apukám, imádlak Benneteket, de ezt valahol jól elcsesztük… Mert a tisztelet az elöljáróid, feljebbvalóiddal szemben, az őszinteség és az egyenesség ma olyan feleslegesnek bizonyul. Hiábavalónak? Nem, nem ez a pontos meghatározás, inkább az, hogy nem célravezető. Ha a kis világomban akarok meghúzódni, félve az emberek reakcióitól és véleményeitől, akkor jó. Akkor toporoghatok egy helyben, és tágra nyílt szemmel rácsodálkozhatok azokra a dolgokra, amelyek ugyan az én fejemben keltek életre, de naivitásom és kigondolásuk által érzett örömöm folytán, világgá kürtölése nyomán, másnak adatott az érdem. Egyszerűbben? Folyton elpofázom az ötleteimet, amiből mások profitálnak. Hmmm… Emlékszem, amikor sok évvel ezelőtt, szintén eszembe jutott valami frappáns, amit exfőnököm reagálásra sem méltatott, majd hetekkel később egy értekezleten saját ötleteként adott elő. Hogy akkor fejlesztettem- e ki magamban a szem tágranyit- pofa befog- nagyotnyel c. magatartást, vagy csak erősítettem mindinkább, nem is tudom. Mert családi hagyományai vannak a hülyeségnek. Apu, az adott kor és a családi hátterének lehetőségeihez mérten annak idején a lakatos szakmát tanulta ki. Nem is akármilyen módon. Az csak hab a tortán, hogy Anyuval való házassága révén bekerült az Eiter lakatosdinasztiába, ahol is ugye nagypapám volt a főnök. Dolgozott is nála valameddig, aztán kiváltotta az ipart, maszek lett belőle. Emellett mindig érdekelte a történelem, a csillagászat, a technika, és szívta magába az ismereteket, információkat könyvekből, tv-ből, rádióból. Mindig szólt a rádió a műhelyben, és munka közben is elraktározta az ott hallottakat. Be is iratkozott a gépipari technikumba, aminek elvégzését az én érkezésem szakította meg. A családot kellett eltartani. Talán az egyik meghatározó momentum az is lehetett, hogy az egyik órán a nagybetűs TANÁR egy mozdulattal áthúzta és egyesre értékelte azt a szakrajzát, amit munka után órák hosszat szerkesztett, készített. Pedig ebben a mai napig verhetetlen!!! Arról nem beszélve, hogy rajzolásban, festésben is, autodidakta módon, de jó. Na, szóval Apu követett el olyan klassz kis dolgokat, hogy ihaj! Mindig újított, mindig voltak ötletei, találmányai, ha valamihez nem volt megoldási lehetőség, hát kitalált egyet. Lett légyen az egy célszerszám, egy új munkafolyamat, szinte nem ismert lehetetlent. Addig agyalt, amíg rá nem jött megoldásra. Nagyszerű újításai voltak, találmányai! De sajnos megmaradtak az íróasztalában, illetve, milyen érdekes, mások éltek vele. Hogyan? Volt olyan eset, hogy dolgozni jött hozzá alkalmazottként egy fiatalember. Nagyon jóravalónak tűnt, éveket dolgozott a műhelyben, segített is a ház körül, ha arról volt szó. Majd elment, és silány utánzatát kezdte el gyártani annak a híres „detektív-rácsnak”, amit Apu csinált a városban egyedül kézi-munkával(!), minden egyes ív hajlítása kézzel történt. Idővel be is vallotta valakinek, hogy azért jött oda dolgozni, hogy megtanulja a fortélyokat. Mondjuk ez valahol elismerés is. Mi is több ilyen rács kivitelezésében segítettünk, sőt volt olyan időszak, hogy az elektromos esztergapadon dolgoztam egész nyáron, sokszor könyékig a gépolajban… Volt olyan munkása, aki nagy sporttáskával járt dolgozni, aztán mikor kilépett, akkor vette észre, hogy eltűntek dolgok… Történt, hogy egy „barát” felkérte egy gázkazánnal kapcsolatos dologra. Apu, agyalt, rajzolt, szerkesztett, tervezett, és a kész dolgot persze kiadta a kezéből, áttekintésre a megrendelőnek. Na, ezt nem kellett volna. Bizonyos idő múltán az illető himmegett-hümmögött , megköszönte visszaadta a papírokat. Ja, és ezenkívül egy mérnökkel, aki lemásolta a tervrajzokat és a projektet, meg is csináltatta és szabadalmaztatta…. A BARÁT…. Jajjj édes szép apukám, ezeket a naivitásra hajlamos génjeidet jól átörökítetted nekünk!! Mondjuk persze, lehet belőle építkezni a jövőt illetően, csak ki kell böjtölni azokat a körülményeket, amik keletkeznek a folyamatok során…. Magam is, aki már megtapasztaltam ezen dolgok sokaságát, még mindig nem adtam fel! Legfontosabb, hogy higgyünk magunkban, mert a nélkül nem jutunk előrébb. Aztán higgyünk magunkban, mert ez megerősít abban, van keresnivalónk. Majd higgyünk magunkban, mert az bátorságot ad a következő lépés megtételéhez! Ez nagyon fontos! A következő lépés! S ha megtettük ezt, akkor higgyünk magunkban, hogy képesek vagyunk újra emelni a lábunkat, egy újabb lépés megtételére! Azután higgyünk magunkban, hogy lesz elég kitartásunk, hogy véghezvigyük azt, amit elterveztünk! Jönnek közben a pofonok, mert olyan nincs, hogy nem jönnek, de ha jönnek, akkor is higgyünk magunkban, mert ezen áll vagy bukik minden! Ha feladom, akkor mi marad? Nem sok. De ehhez hinni és bízni kell!!! Nem várni… Illetve türelmesnek lenni, de észrevenni az apró lehetőségeket, amiben meg tudunk kapaszkodni!
Kedveseim! Lehet, hogy ma magam erősítésének írtam le ezeket a dolgokat, mert nekem is nagy szükségem van rá! Kívánok nagyon szép napot mindenkinek!!!

November 28.

November 28.

Jelenleg túl sokat foglalkozunk a kompetenciával, a motivációval, és az akarattal, ugyanakkor nem jut elég figyelem az értékekre, az erkölcsre és az emberségre.
Edgar Henry Schein

Reggel van, vagy hajnal… nem tudom minek nevezzem….hat óra és sötét. Gyermek már rég elment rorátéra, amellett, hogy iskolai kötelessége, nem csak azért teszi. És bevallom, valahol irigylem.  Nagyon örülök, hogy amit annak idején gondoltam, nála sikeredett. Na, nem tudom megfogalmazni? Lényege, engem is beírattak annak idején hittanra, elkezdtem templomba járni, de az akkori politikai körülmények nem tették lehetővé… vagyis a szüleimet behívatták az iskolába és közölték velük, ez bizony nem lesz így jó. Így aztán nem járhattam tovább. De a szívemben-lelkemben a hajlandóság (milyen bután hangzik) megmaradt. Nem volt a neveltetésünk olyan nagyon, vallásos, sőt…. Azt tudtam, hogy szüleim hívő embereknek mondják magukat, de nem jártak templomba  csak elvétve. Így aztán ez a fajta életmód nem is lett jellemző nálunk. Hanem a középiskolába kerülve olyan közösség tagja lettem, ahol nagyon sok (ha a max 21-es osztálylétszámon belül sok-ról lehet beszélni), vallást gyakorló osztálytársam lett. Ez köztudott volt, és egy szegedi osztálykirándulás alkalmával meg is érintett bennünket a Csoda. Történt ugyanis, hogy az elszállásolásnál két különböző épületbe kerültünk. Az egyikbe a társaság nagy része, a másikba pedig két vagy három szoba erejéig mi. Unatkoztunk és azt találtuk ki, hogy paplanhuzatba bújva szellemesdit játszunk a többieknek a másik fertályon. Át is lopóztunk a nagy sötétben, de ahány szobába benyitottunk, az mind üres volt. Persze addigra be is mérgesedtünk, hogy ezek a szemetek hol vannak, minket kihagynak, mire az egyik szobában rájuk találtunk. Akkori komoly szlogenünkkel nyitottunk rájuk: bagoly mondja verébnek, hogy kuvik-kuvik, és erre a válasz, ne megjött a Schrämpf…. Ott ültek egy rakáson, egy gyertya fényénél…. Persze nekünk sem kellett több, jól megsértődve viharzottunk vissza, és gyártottuk az elméleteket, hogyan is toroljuk ezt meg,  miként nem állunk velük szóba másnap. A főhadiszállás a mi szobánk lett, (Iván Katival) a nagy stratégia után pedig mindnyájan egy szobában próbáltunk aludni , mert összetartottunk ( Kaszás Karcsi, Keszler Jancsi, Hammer Gábor, Schubert Dóri, Kati meg én), de olyan szűk volt a konvektor, ami nekem jutott, hogy a Katával kilopóztunk a fiúk szobájába, és a Csubit otthagytuk a pasikkal. Mondjuk, nem tudom a Kordé Ágika ezalatt hol volt???   Reggel elmentünk felfedező útra, majd a többiekkel próbáltuk a távolságot tartani. Aztán elmesélték, mikor engedékenyebbek lettünk, hogy felolvastak a Bibliából és beszélgettek, és ebbe a meghitt állapotba kuvikkoltunk bele… Megbeszéltük, hogy este már mi is csatlakozunk, és igen, akkor érintett meg ott bennünket a Csoda. Valami felejthetetlen élmény  volt számomra, ami azóta is tart. Illetve már előbb kezdődött, hiszen egy németországi zenekari út alkalmával kaptunk ajándékot, és ez a helyi közösség magyar nyelvű kiadványait tartalmazta. Azt hiszem egy Bibliát, valamint a Kereszt az aszfaltdzsungelben c. könyvet, amit még szakiban a Németh Dávidnak kölcsönadtam, és nem került vissza hozzám.. Ez a könyv volt az, ami elindított bennem valamit. Többször elolvastam. Valaki, esetleg nem tudja, hol bukkanhatok rá?                                                                                                                                                                         Aztán akkor valami kialakult az osztályban. Bár a többiek ( Magay Judit, Vörös Györgyi, Megyesi Dóri, Sutyinszky Bea) már jártak annak előtte Bíró Lacihoz, most én is velük tartottam. Voltam is nála a Püspöki Palotában, és ereklyeként őrzök egy könyvet, amit tőle kaptam. Ő most a tábori püspök. Mint ahogy jártak fel Gyárvárosra is, ahol Bókai Zoli nagybátyja volt a plébános, szigorú, de jó ember, és ott volt akkoriban kispap Garadnay Balázs, aki ma a püspöki helynök. Zoli ott kántorkodott, és kántorkodott még az osztályból a Sill Gábor is. Kirándulás után egy darabig nagyon összetartó kis társaság voltunk, óraközi szünetekben nem is mentünk ki a teremből, hanem énekeltünk. Voltunk együtt beatmisén Pécs-Szabolcson, meg a Havi hegyen, jönnek elő az emlékek. Aztán egyszercsak ez is szétzilálódott. De bennem megmaradtak az emlékek, élmények, látom, ahogy fogjuk egymás kezét, a könnyek, az őszinte vallomások… Ez is eszembe jutott egy hónapja, mikor a 25 éves osztálytalálkozónk volt. Az a jó, hogy van mire emlékezni, még ha a mának is kell élnünk.  Mert ezek az emlékek késztetik az embert arra, milyen irányba is vegye, vagy ne vigye az életét. Visszatérve a gyermekemhez például. Hiszen advent vette kezdetét, ami a gyermekkorunkban nem volt „divat”. Nem volt adventi koszorú, és fogalmam sem volt arról mi is az a roráté. És talán felnőttként is most először gyújtottam meg az első gyertyát úgy, ahogy azt kell…..nem a gyufára gondolok…hanem itt bent…

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben
mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj,
szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon,
szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni
szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel
ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen
hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló
télapóktól, leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas
szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.
Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak,
mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny,
törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell
elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség
fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől,
bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát
maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindannyiunknak Uram!
( Tamásy Éva)

November 27.

November 27.

Meggyötörten állni
a decemberi
fagyos ködben
csodát várni
a csillagtalan
néma csöndben
titkot lesni
a lélek ablakára karcolt
jégvirágban
eltűnődni
zúzmarás hajnalok
szívet melengető homályában
próféciák nyomán
hitre cserélni
a kételyt
csillagjelet
látni a legsötétebb
éjben

és hinni

hinni
a szívekben
születő Fényben.

(Kovács András: Advent)

November 26.

November 26.

Időbe telik (...), mire az ember felnő, és olyannyira éretté válik, hogy igent mondhat, és akkor is szabad marad; igent mondhat, és akkor is egyedi marad, igent mondhat anélkül, hogy szolgává válna.
Osho

November 25.

November 25.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenkire gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől nyomtalan.
Wass Albert

Békére szomjazó lelkem nyugalmát mindig megtöri valamilyen esemény… Ez önmagában teljesen természetes folyamat, hiszen a világ változó, változnak az emberek, az élethelyzetek, a körülmények, minden, ami mozgásban van… Azt viszont szomorúan tapasztalom, hogy egyvalami nem változik, a gonoszság és a rosszindulat. Vagyis dehogynem változik, rosszabbodik. Megdöbbenve hallom a hazug rágalmakat, szembesülök azzal nap, mint nap, hogy az emberek nem vállalják fel a tetteikért a felelősséget. Akkor máris akad bűnbak, aki t lehet okolni saját erkölcsi nyomorunkért… Nevezhetjük gonoszságnak, irigységnek…. Megnézném ezen lények lelkét, vajon milyen állapotban vannak? Nem kívánok én rosszat senkinek, hisz mindenkit utolér a végzete, de tényleg….  Annyira beletekintenék tekervényes agyszövevényeikbe, mi is játszódik le abban, amikor valamilyen ötlettől vezérelve elindul ama folyamat, mely kimondatja vagy cselekedteti velük azt, amit tesznek…  Már tudom, hogy hatalmas ego-val rendelkeznek, ha így jobban utánagondolok, hasonló karakterű emberek… Csak azt nem tudom megfejteni, mi a büdös fene hajtja őket egyre, hogy másokat befeketítsenek, másokat szidjanak, megalázzanak, kárt okozzanak…  Hiányzik belőlük a szeretet…  Ez nagyon sajnálatos dolog..  Beteg a lelkük, sérült, vagy eleve… Mindenesetre elgondolkodtat, persze csak azután, hogy magamból kikelve őrjöngök, mint az állat, hatalmas károkat okozva ezzel magamban!!  Olyan vagyok, mint Déva vára…. amit felépítek magamban hosszú hetek során, egy pillanat alatt le tudom rombolni, igaz, utána könnyebben építkezem.. Azon kellene dolgoznom, hogy ezek a pillanatok ne tegyenek ilyenné, könnyebben tudjam kezelni a helyzeteket.  Még akkor is, amikor arról hallok, hogy az az illető, aki milliós nagyságrendekkel tartozik emberek sokaságának, ügyvéddel hajtat be olyan pénzeket, amiből fedezhetné ugye a tartozásait… De nem teszi, mert törvény adta lehetősége van. Állambácsi eddig is szépen megoldotta, felé lévő tartozását úgy hajtotta be, hogy az inkasszózott számláról visszavette azt a pénzt, amit hónapokon át utalt, és egyik zsebéből a másikba tette.. Ez mondjuk dolgozók bére volt, de ez olyankor nem érdekes…. Jaj , tudom, semmi közöm hozzá… Illetve valami mégiscsak van… És ezen illető, aki évekig káoszban élt, nem látta át saját anyagi bázisát és helyzetét, most ügyvédet küld évek múltán emberekre, saját hanyagságát megfejelve borsos ügyvédi munkadíjjal. Ezzel szemben bíróság által megítélt adósságát pedig nem fizeti ki „nincs” címszóval.  Ez a tisztesség manapság..  Mert a tőle részletfizetést kérő leveleket nem válaszolta meg, nem bírálta el, mert nem tudta már a feje felett lévő hullámokat irányítani, de megoldotta!  Végrehajtókkal!!! Ezért háborog a lelkem és fordul ki a gyomrom… Ráadásul kompromisszumos megoldásra sem volt hajlandó… Kérem… Ezért tartunk itt.
DE…. Hozzáteszem, azon vagyok, hogy az ilyen és ehhez hasonló dolgok ne hozzák ki belőlem az állatot… Azt meghagyom nekik, hisz ők viselkednek úgy… mármint ezek a fent említett egyedek…    Bár az állatnál ösztönös némely cselekedet, így nem piszkolnám be őket az efféle hasonlítgatással…
És közben megfeledkezünk az apró örömökről? Nem, nem szabad, mert az visz előre. És ezeket az embereket félreállítják az utunkból….

November 24.

November 24.

 Búvóhelyet keres az ember, és megtalálja
önmagát, szétnéz, mint tűz mellől az ősember,
elég-e ez? Nem kell kerítés, nem kell
biztonsági zár, riasztó sem kell,
nem kellenek őrök, emberi és gépi
szemek, emberi és gépi falak, nem
kell a másik félelme, nem kell a másik
irigysége, hogy saját magunktól önmagunkig
eljussunk.
Vörös István

Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert.
Berkesi András

November 23.

November 23.
Ha prédikátor vagy moralista lennék, azt mondanám, hogy próbáljuk meg kihasználni életünk minden másodpercét. A pillanat gyermekei vagyunk valamennyien. Belénk van kódolva ugyan a nagyravágyás, a büszkeség és a dac, de belénk van kódolva a segítőkészség és a szeretet is. Talán úgy kellene élnünk - hiszen ki tudja, meddig élhetünk? -, hogy széppé tegyük a magunk, és lehetőleg a mások életét is mindaddig, amíg ez lehetséges.
Lőrincz L. László


November 22.

November 22.

 Nem kell ahhoz semmi különleges ok, hogy jól érezd magad - egyszerűen elhatározod, hogy azonnal boldog leszel, egyszerűen csak azért, mert élsz, egyszerűen azért, mert így akarod.
Anthony Robbins

Persze kaptam ezért kétkedő szavakat… erre volt a válaszom:


Okom panaszra? nincs, hiszen a Lényeg:
hogy lehetek, mint milliárdnyi lények;
így-úgy-amúgy. (Sokaknál sokkal jobban,
s van, ki ha rám néz: szíve szebben dobban.) Fodor Ákos

November 21.

November 21.

Gondoljuk egy kőtisztítóra vagy forgódobra, ami napi huszonnégy órában, megállás nélkül jár, és tele van vízzel, kavicsokkal meg homokkal. Forog körbe-körbe, és mindent felőröl. Ékkövekké fényesíti a koszos kavicsokat. Ez a Föld. Ezért forog. Mi vagyunk a kavicsok. Az életünk részei - a dráma, a fájdalom, az öröm, a háború, a betegség, a győzelem és az erőszak - pedig csak a minket koptató víz és homok. Felőrölnek bennünket. Kifényesítenek, hogy szépen csillogjunk.
Chuck Palahniuk

November 20.

November 20.

Ígérd meg, hogy fordítasz arra időt, hogy szerencsésnek, boldognak és sikeresnek érezd magad. Ne pazarold az időd arra, hogy kétségbeesetten vágyakozz dolgok után.
Tuti gimi c. film

November 19.

November 19.
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kinek a lelke élettől vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
És himnuszt zeng az élet hajnalán.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt
Az élet sínjén győztesen robog,
Minden szikláról virágot fakaszt?
Csak az tud élni: aki mosolyog...
Sándor Dénes

Jól vagyok. Ez a pillanatnyi helyzet, valamiféle fura jó érzés. Nem tudom szavakba önteni. Fényeimet kitettem, megvan a sajátos hangulata. Gyertyám is ég, szeretem. A mások által szapult, ködös, szürke idő is kedvemre van, helyesebben, most van itt az ideje. J Olyan igazi novemberi. Nézem, ahogy minden már a karácsonyról mesél… Az újságok, a kirakatok, a boltok áruválasztéka. Igazság szerint ritkán mozdulok ki itthonról, akkor is autóba be, és irány a színház, vagy vásárlás, vagy anyuék. Nincs nagyon más. Ma lesz kivétel, lesz muzsikálás is. Múlt héten is volt, ritka pillanatok egyike. És nézegetem az embereket, rövidke útjaimon, de nézegetem és olvasom őket a közösségi oldalakon. Ott nem vélem felfedezni a karácsonyi hangulatot. Olyan sokszor leírtam már, az emberek keserűek, kilátástalanok, tegnap egy barátunk azt mondta, burokban élek. Lehet. De ezt a burkot mindenki maga köré vonhatja! Hitből, szeretetből és pozitív szemléletmódból. Nekem most a jelenemben van, mert így akarom. Nagyon jó érzés, akkora energiamezőt érzek magam körül, mint …nem is tudom…  Úgy adnék belőle mindenkinek, hogy megérezze, megértse!!!

November 18.

November 18.
 Ha arra összpontosítunk, hogy milyen szörnyű a helyzetünk, egyre rosszabbul fogjuk érezni magunkat. Irányítsuk figyelmünket a pozitívumokra, és egyre több pozitív dolgot fogunk észrevenni.
Gary Chapman

Hideg, dér, „télszag”, köd. Ráereszkedik az emberek hangulatára is. Észlelem, érzékelem és próbálom vidítani. No persze a magam kis sajátos módján, több-kevesebb sikerrel. De ugyanakkor a magam életében is észlelem apró jeleit. Közömbösség, szürkeség, tunyaság, brrrrr, nem szeretem ezeket, mégis belelopóznak a napjaimba.  Tavaly ilyenkor, már felfényeztem a lakást, vagyis mindenhol a fényfüzérek már esténként ünnepi hangulatot varázsoltak. Már októberben, persze az kicsit korai volt, mégis akkor éreztem szükségét. Most is érzem, de az előbb felsorolt jelzők, még késleltették ezt. Ma lesz a napja , hogy előkeresem őket.
Végignéztem a minap a házunkon, és nem először vettem észre, hogy a mi ablakunkon árválkodik csak virág. Ma őt is megsajnáltam, mert apró kis őszirózsám virágait a dér borította. Tavaly vettem, és a volt munkahelyemen vészelte át a z őszi szünet szárazságát, aztán újraéledve az egész tanévet, majd hazahoztam. Kiültettem a konyhaablakba, és virágot hozott. Most féltem a fagytól, pedig ez az élet rendje…..
Aztán mennyi minden megváltozott egy év alatt. Nem részletezem. Csak pislogok, mert magam sem hittem volna.
Meleget kell „csinálni”, itt belül magunkban, hittel, szeretettel. Elfogadással és elengedéssel. Amikor nem látunk túl a mán, csak a holnapig esetleg, nem szabad elkeserednünk és semmivé válnunk. Nem szabad feladni a hitünket, önmagunkat! Persze a legborzasztóbb dolgok történnek meg velünk, igen, de miért? Valamiért bizonyosan, hogy észre térítsen, felnyissa a szemünk, nem jó felé haladunk, valamit nem jól csinálunk. Hogy történtek dolgok, amiket megelőzhettünk volna, ha előbb kinyílik a tudatunk? Most már nem tudom, hiszen múlt… De a jövőre nézve adhat ötletet, hogy mi legyen másképp, hogy ne ismétlődjenek meg azok a dolgok. Sokszor nagyon nehéz, éppen tegnap írtam egy kedves volt ez is olyan fura, mert nem érzem annak, nem érzem azt, hogy ő csak volt) kolléganőmnek, hogy a két mosoly közti perceket élem meg nehezen… Pedig sokan nem hinnék rólam. Ez van.  De a sok szerencsétlenség (?) között, ami ebben az idei évben történt észre kell vegyem a sok jót is, azt a rengeteg új élményt, ami ennek során, ezek következménye okán, ez alatt, és ennek folyamán történt velem!! Az önálló estem, az feeling, ami ott a színpadon adatott meg nekem! El nem mondható érzés! Aztán az új ismeretségek, kapcsolatok! Ezekből adódóan az új tapasztalatok! Azok a tanulságos mondatok, amiket barátaim, szeretteim mondanak, Istenem!! Mennyi igazság van bennük, még ha nem is mindig szép gondolatok!!!  Vagy az új szerepköröm, ami szó szerint szerepkör!! Amire titkon mindig vágytam! A színpadon lehetek! Nahát! Olyan lépéseket megtettem, amiket sosem hittem volna!!! Hogy azt mondtam, én már nem akarok tanulni!!! És most vágyom a tudásra, azokra a dolgokra, amiket szeretnék és el is fogok sajátítani! Hogy mégis a folytonos, állandó tanulást választom? Na, persze nem a bürokratív, iskolai keretek között, hanem az életben, az utamon!! Néha annyira más szemszögből ítélem meg a dolgokat, hogy tényleg, magam is elcsodálkozom, de tetszik! Látom azokat az apró kis gyöngyszemeket, amiket felszedegetve készül a gyöngysorom! Csak észre kell vegyem őket, és kézbe kell vennem! Persze nagyon jó, amikor valaki lámpást ad a kezembe, hogy a szürkületeknél, a sötétedésben is rátaláljak a kis gyöngyeimre. Na és még valami nagyon fontos…. A hála. Azért, amit elértem, ami megadatott. Ez bizony hiányzik az életünkből, mert gyarló az ember, és csak a hiányt emlegeti folyton! Azt elfelejti, ami van, mert az természetes! Hát nem! Én már azért is hálás vagyok, ha egy jót alszom! De bizony ám!!! J És hálás vagyok mindenért, ami velem történik, mert javamat szolgálja. Na igen, az adott pillanatban persze én sem mindig gondolom ezt, de ha már visszapillantóból nézem a történéseket, bizony rá kell jöjjek, a miértekre…  Mert nekem kell tennem azért, hogy másképp alakuljon az, ami nem tetszik. De ehhez el kell fogadnom az új dolgokat és el kell engednem azokat, amikre már nincs szükségem. Ez az egyik legnehezebb dolog. Mert gyűjtögető vagyok, szellemi, fizikai síkon egyaránt. Viszont legalább bevallom. J Pedig meg kell tanulni elengedni ahhoz, hogy az újnak helyet adjunk. Csak le kell vetkőzni a berögzött megszokásainkat. Sokkal több szeretetet kell engednünk az életünkbe, akkor is ha falakba ütközünk! Én például mostanában nem haragszom, inkább teszek rá…. arra, azokra, akik megbántanak. Persze ez sem megy egyik pillanatról a másikra, de már könnyebben megy, mint eddig. Csak magunk tudjuk az agyunkat irányítani, programozni!!! Nagyon nehéz, tudom. De célravezető!!! És nem elég az agyunkat használni, ott a szívünk és a lelkünk, ami segítségére van, csak nem merjük őket eléggé igénybe venni!!! Pedig abból nagyon szép dolgok jöhetnek létre! Higgyétek el!  Ugye, lehet a jóról is beszélni, csak ki kell nyílni a szürke hétköznapok rabságából!
Kedveseim! Szeretetteljes napot kívánok!

November 17.

November 17.

Önmagából senki sem léphet ki, senki sem adhat mást, mint ami lényege, legfeljebb ha idegen lényeget akar produkálni.
Móricz Zsigmond

November 16.

November 16.

 A ma embere vagy tudattalanul, vagy kényszerből hoz áldozatokat, ha a sors - vagy nevezzük bárhogyan ezt az instanciát - bekopog hozzá. Ha úgy teszünk, mintha nem hallanánk a kopogtatását, még erősebben kopog, és ha még ennek ellenére is közönyösek maradunk, ránk töri az ajtót. Az élet olyan, mint egy iskola: arra is lehetőségünk van, hogy önként tanuljunk és arra is, hogy rákényszerítsenek bennünket. Bár az előbbi jóval könnyebb és több sikerrel is kecsegtet, a többség sajnos az utóbbit választja. Aki a törvények segítségével megtanul megfelelni a sorsnak és kihívásainak is, és az őselvek ismeretében megfejti az előtte álló feladatokat, azt a sors nem fogja sorscsapásokkal tanulásra kényszeríteni. Bár az utóbbi esetet sokan büntetésként értelmezik, egyszerűen csak az áll mögötte, hogy ellenálltunk az előttünk álló feladatoknak.
Ruediger Dahlke

November 15.

November 15.

Lehetséges, hogy az az energia, ami szeretetünkben, jobbra való törekvésünkben, hasznos munkánkban testesül meg, az nem vész el - mint ahogy az energia sem vész el, hanem valami magasabbrendűvé alakul, egy olyan világgá, amit Isten célul tűzött ki maga elé. Nagyon sok szeretet, nagyon sok jó cselekedet, nagyon sok hasznos munka át fogja alakítani a világot, a mainál magasabbrendűvé. Ez a megváltás. És aki tesz a megváltásért, az részesül is benne. Aki meg nem, az visszahull az anyagba. Por lesz. Fény helyett.
Lázár Ervin

November 14.

November 14.

Hiszek abban, hogy az embernek van egy magasabb küldetése, amit rábíztak. Értéknek azt tartom, ami ebből a világból olyan dolgot tud felmutatni, amely a bármikor érkező elmúlás pillanatával együtt nem enyészik el. Hiszem, hogy van, ami túléli az embert, van, ami túléli az írót. És ez nem minden esetben a könyve. Lehet, hogy egy mondata, lehet, hogy egy megérintő sugallata, ami egy másik emberben megfogan.
Jókai Anna

November 13.

November 13.

A lelki béke abból származik, ha megértjük és elfogadjuk, hogy kevesen látják pont olyannak a világot, mint amilyennek mi.
Andrew Matthews

November 12.

November 12.

A rendes emberi életben az időnek nagyon színes és változatos jelentősége van. Az ember felébred reggel és élni kezdi az idő millió kis tarka fejezetét. S ahogy telik a nap, az idő mindig jelent valamit, mindig hoz valami újat és meglepőt az ember életébe. Percről percre fűződnek egymásba a történések gyöngyszemei s még akkor is, amikor semmi sem történik, maga az időben rejlő lehetőség elég ahhoz, hogy érdekessé tegye az életet. A váratlanra való várakozás teszi az ember életében izgalmas élménnyé az időt.
Wass Albert

November 11.

November 11.

 Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.
Paulo Coelho

November 10.

November 10.

 Bármilyen megmérettetés megoldása mindig azzal kezdőik, hogy elfogadom azt az állapotot amiben vagyok.
Csernus Imre

November 09.

November 09.
 Még élünk, gyermekek vagyunk, s mégis látod, mindig haladunk
Az úton, mert menni kell még akkor is, ha maradni akarunk.
Itt egy év, és ott egy újabb, de embertől ne várj újat,
Korlátaikat hagyd nekik, te híd is vagy, és folyó is vagy.
Rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak, kinevethetnek,
Szárnyad is van, repülni tudsz, így föléjük emelkedhetsz.
Vanilla Ágnes/ József Attila

November 08.

November 08.

 Te ki vagy? Mit akarsz? Mit remélsz? (...) Egyik pillanatban azt gondolom, most már semmi lényeges nem történik velem, minden rendben lesz, rendben, és kíméletlenül halad majd minden a maga útján, és ezt a rendet és kíméletlenséget hívom az életemnek; a másik pillanatban meg ismeretlen, homályos jövő mered rám, farkasszemet néz velem, kicsit félek, mi lesz ebből, és remegőn gondolok arra, mi minden történik még velem.
Esterházy Péter

November 07.

November 07.

 A gyáva faj, a törpe lelkek...
Nem tudják, amit mi tudunk.
Míg ők a tegnapot alusszák,
mi a holnap felé futunk.
Új hajnal ví a régi éjjel
s a ma küzdelmükből terem
és bármilyen sötét az éjjel,
a hajnalé a győzelem!
Babits Mihály

November 06.

November  06.

 Az élet így működik: van egy "aggódáspiramisunk", és a legfontosabb dolgok miatt aggódunk. Ha eltörik a lábunk, nem aggódunk a fejfájásunk miatt - míg a törött láb össze nem forr. A horkoló férjek csak addig irritálnak bennünket, míg a fürdőszoba lángokban nem áll. Hogyan aggódjunk kevesebbet? Ismerjük fel, hogy stresszünket a fejünkben létező szabályok irányítják. Amint félreteszünk néhány szabályt, vagy megszabadulunk tőlük, rögtön nem bosszankodunk annyira, amikor az élet nem veszi figyelembe a szabályainkat. Tudatosan eldönthetjük: "Senki nem fogja a napomat elrontani." Kiegyezhetünk magunkkal úgy, hogy: "Arrogáns bankalkalmazottak, parkolóőrök, marcona rendőrök, citromba harapott pincérlányok nem fogják a napomat megkeseríteni!" Emlékeztessük magunkat arra, hogy a világ drámai eseményeinek tükrében egy udvariatlan pénztárossal való konfliktus nem is annyira drámai!
Andrew Matthews

November 05.


November 05.

 Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja :a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot űz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni : megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja.
Ezért van annyi középszerűség a világon.
Bársony István

November 04.

November 04.

Van, ami nem számít sikernek. Mondjuk a hírnév, vagy a pénz, vagy a hatalom. A siker az, ha reggel felébredve olyan izgalommal készülsz a teendődre, hogy szinte kirepülsz az ajtón. Ha olyanokkal dolgozol, akiket szeretsz. Ha kapcsolatba lépsz másokkal, és hatással vagy rájuk. Ha képes vagy megérinteni olyanokat, akikkel csupán az álmotok közös. Ha este úgy fekszel le, hogy elégedett vagy a munkáddal. A siker öröm, szabadság, és barátság. És a siker szeretet.
Fame - Hírnév c. film

…és a napok futnak-szaladnak, és egyik pillanatban nem csinálok semmit, legalábbis olyat, ami hasznosnak tűnik, a másikban pedig ezért szidom magam.  J Persze rajtam múlik. De van bennem egy adag elkényelmesedés, sajnos tudom. A temetőbe is „majd” kimegyek… még gyertyát sem gyújtottam aznap, de gyújtok máskor. Valamiféle tudatalatti dacoskodás? Nem tudom. Most jól esik az ágyon ülve, laptoppal előttem írni, nem csinálni semmit. És az a lényeg, hogy nagyon kicsi a lelkiismeret-furdalás emiatt. Sőt, akkor lesz az igaz, ha már nem is lesz! Ki írja elő, hogy mit tegyél, és azt mikor tedd? Csak saját magad, ha magad ura vagy. Mert bizony én most az vagyok, és valahol tetszik.  Közben pedig zajlik az élet, hipp-hopp beugrás egy darabba egy héttel előbb, igen, tetszik.

November 03.


November 03.

Az idő nem gyógyít, csak tartogatja számodra az átértékelhetőség képességét a fontossági sorrend módosítására.
Csontos Márta

November 02.

November 02.

 Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy "megteremteni", aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes belső bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb-utóbb a fizikai világban is megjelenik.
Balogh Béla

November 01.

November 01.

leka :Halottak napjára

Barna csipkét fest a fáknak
Lombok vörös színre várnak
Arany fény még cirógatja
Avar halkan hívogatja

Mikor hideg szelek fújnak
A lelkemben gyertyák gyúlnak
Szeretteim velem vannak
S az élethez erőt adnak

Ködfátyolban a temető
Belesimul a teremtő
Imát mondat minden holtnak
Kik szívemhez közel voltak

Koszorúba kötött szavak
Hamvas csokrok virrasztanak
Elcsendesülnek a hangok
Megszólalnak a harangok

Október 31.

Október 31.
Az emberek teljesen kiszámíthatatlanok. Hiába ismersz harminc éve egy embert, nem tudod megjósolni, hogyan viselkedik majd sikerben vagy a balsorsban. Hasztalan ismered egy ember jellemét, köznapi szokásait, értelmét, szívét, reflexmozdulatait - az ember csodálatos és titokzatos marad.
Márai Sándor

Október 30.

Október 30.

Az emlékezés akár az álom: átkölti a dolgokat, fölnagyítja, kiszínezi, eltorzítja életünk eseményeit, vagy tündéri széppé varázsolja őket. Föltámasztja a holtakat, megöli az élőket, agyunknak valamely rejtélyes rekeszéből elővarázsol elfelejtett arcokat, érzéseket. Hangokat hallunk: zenét, dallamot, szavakat, soha el nem mondott vallomásokat, és sokszor feledteti velünk azt, ami valóban megtörtént.
Várnai Zseni

Október 29.


Október 29.

 Boldog embertől boldogsága okát tudakolni olyasmi, mintha az ember kilencven esztendős aggastyántól akarná hallani a hosszú élet titkát. Nem tudja. Mégis, ha sarokba szorítanak, valahogy ilyesmit mondanék: ,,A barátság és a szerelem állandó jelenléte és a hatalomvágy, a kapaszkodás és a pénzszerzés ingerének állandó távolléte már maga is boldogság. Jelentős segítséget ad a boldogsághoz a fontos, vagy fontosnak képzelt tevékenység. Mindegy, akár testi vagy szellemi aktivitásról van szó. Nehéz depressziót érezni, ha az ember kertjében rózsafákat ültet vagy éppen verset ír. És mindez akkor is aktivitást jelent, ha passzív formában jelentkezik - vagyis, ha az ember zenét hallgat, könyvet olvas, figyeli a természetet, festményekben gyönyörködik. Akármerre indulok, egy-egy nagy lépést teszek mérföldes, mesebeli csizmában a boldogság felé."
Faludy György