Február 26.

Február 26.

A szűkagyúság megöli a képzeletet. Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok, merev rendszerek. Én ezektől félek. Rettegek tőlük és gyűlölöm őket. Természetesen nagyon fontos az, hogy mi a helyes és mi nem az. A hibákat, tévedéseket felül kell bírálni, és még korrigálni lehet őket. Ha van bátorságunk beismerni a tévedést, változtathatunk a dolgokon. De a képzelőerő hiányából fakadó értetlenség és könyörtelenség olyan, mint az élősködő féreg. A gazdát is átváltoztatja, maga is változik, hogy terjeszkedhessen. Erre nincs mentség.
Murakami Haruki

Megérintett a tavasz szele… Mondhatni fejbe vágott. Nem baj, amúgy sem vagyok teljes mértékben beszámíthatónak mondható, nem sokat ront az állapotomon. Bár, azt mondják, amíg az ember azt mondja magáról, hogy bolond, addig nincs vele semmi baj, majd amikor tagadja… na, ott kezdődnek a bajok. Tehát egyelőre vállalom a széllel-béleltségemet, de aki ismer, tudja, a folyton mosolygós-vigyorgós, hangosan nevetős, olykor hebrencsnek tűnő viselkedés mögött érző és felelősségtudó szív rejtőzik. Tele ötletekkel, tervekkel, álmokkal! Még akkor is amikor összecsapnak a fejem felett a hullámok, hiszen akkor van a legnagyobb szükség rájuk. De most félre ezekkel, hiszen tavaszodik! Vagyis csalóka, de annyira klassz a sok hideg fehérség után, az ablakon kinézve látni az út szürkeségét, a felolvadt hó okozta sár barnaságát, a tavalyi év ott felejtett fűmaradványainak fakó zöldjét, az ébredező nap gyenge erejének sugarait!! Ki innen!! Mármint a panelrengetegből! Mondtam is az uramnak, menjünk-menjünk-menjünk….de ő …. Úgyis kirángatom!!!  J

Látom kedves ismerőseim, barátaim is mind-mind nagyon várják, csalogatják, idézik különböző fotókkal, zenékkel a tavaszt! És annyira jó érzés, hogy él még bennünk a hit, a várakozás öröme, a remény! Sosem felejtem el, annak idején a szakiban, nem tartoztam a magyartanárunk kedvencei közé. Helyettesítő volt, mert Vatai Évi akkor ment szülési szabadságra…. Az én nagyszájú, temperamentumos viselkedésem meg persze nem volt mindenkinek túl szimpatikus… Nem az ő hibája, nem vagyunk egyformák. Szóval azért emlékezetes ez az esemény, mert sokszor ért a vád igazságtalanul, hogy éppen magával nem bíró eminens osztálytársam mellett ülve, én voltam a bűnbak, hogy beleviszem a hülyeségbe. És ez nemcsak a középiskolában volt így, már általánosban is. Sajnos megmaradtak bennem, bár el kellene engednem már ezeket a rossz élményeket, igaz megbocsájtottam már a tanárok tévedését velem szemben. Szerencsére kevesen voltak, akik így gondolkodtak felőlem, ( konkrétan három ilyen tanár volt az életemben, pedig tanítottak néhányan ) de ők nyomot hagytak. Szóval visszatérve a magyar órára, talán ezek miatt is volt emlékezetes az az eset, amikor is novellaelemzést kellett írnunk Déry Tibor: Szerelem c. írásáról. Miért különleges ez nekem? Mert akkor egyszer, véletlenül ki lettem emelve (meglepetésemre) pozitívan, mely szerint én voltam az egyetlen az osztályból, aki meglátta a párhuzamot  a börtönből szabadult ember életének újrakezdése, és a tavasz között. Mármint valami ilyesmi volt, bár jobban visszagondolok, akkor sem nevesítettek, csak azt mondta a tanárnő, hogy egyetlen ember volt, aki ezt észrevette, mégis örültem.  Nem egy nagy dolog, mi?  Nem baj, megint itt a tavasz lassacskán! Ma már kitártam (kissé felelőtlenül) sarkig a konyhaablakot beengedve a madárcsicsergést, és a kinti +6 fokot! J  Tegnap ledobtam a csizmát és körömcipőben virítottam….  J Sajnos  téli kabát még marad, bár ápol s eltakar, de nem kell alá még két réteg, ez is már öröm!!! Aztán elkelne már a mosoly is az embereken, mert elég lehangoló élményeim vannak. Bált játszottunk pénteken… Nos…  Tavaly is hasonló volt az összetétel, ami a vendégeket illeti, csak idén a felére apadt a társaság, a kedvüket meg … nos néhány embert kivéve, (egy kezemen össze tudom számolni) otthon felejtették… Szomorú megállapítás… Egy zenésznek meg főleg, mert játszhatsz bármit, stílusban, tempóban változatosat, alig-alig billenti ki őket az egykedvűségből. Nem óhajtok most a bennünket körülvevő tényezőkről kiselőadást tartani, mert mindenkit érint, mindenki észleli, mindenki átéli nap, mint nap. Eszembe jutott a „fergeteges” bál közben, hogy aznap hivatalos vagyok egy farsangi bálra, ami évek óta nagyon jókedvű és sikeres! Ott kötöttem ki, pont az utolsó számra érkeztem, de még sikerült egy-két számot kikönyörögnöm a zenészkollégáktól!  Nekem már az is kis kikapcsolódást nyújtott!  Kérlek Benneteket! Találjátok meg a mindennapi kis örömöket! Adjunk egymásnak több mosolyt! Visszajön, nem kell vele fukarkodni! Látom azt is néha, hogy furcsán néznek rám az emberek a buszon, mert a kis mosoly ott bújik a szám szegletében, ahogy zötyög a busz. Nem tudják, minek örülök! Nem is az ő dolguk, de ha véletlenül valakire rámosolygok, látom, hogy félénken és csodálkozva visszamosolyog. Na, ezért várom a tavaszt, mert ez kicsalogatja az emberekből jókedvet!! Úgyhogy ha találkozunk, kérek egy mosolyt! Nem kerül semmibe, mégis olyan sokat jelent!!! Köszönöm!!!  J