Tervezgetések

Október 27.

Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell. Jean Webster

Mai nap? Hmmmm…

Reggel megint korai ébredés és kelés volt. Aztán volt táboros tanítás, aminek nagy részét átbeszélgettük a lányokkal, de utóbb elmondták, nagyon jó volt nekik. Örültem. J Ennek is. Meg annak is, hogy kényszer áramszünet miatt nem kellett mennem a suliba.J Meg annak is, hogy a többiekkel holnap találkozunk és megbeszéljük a tervezett dolgok menetét. JMeg annak is, hogy ma majdnem egy tízessel fiatalabbnak néztek a koromnál, és NŐK!!!! J

Nos, ennyi jó egy napra. Ha jobban belegondolok, néhány ötlet ezek közül a sajátom. Nem most vetettem fel őket, de most startolnak. Ugye-ugye a türelem!!! Még akkor is, ha nincs garantálva semmi.

És holnap? Holnap 10.00 fiúkkal találkozó, megbeszélés. 12.30 Találkozó, megbeszélés. J

Majd pénteken ..... ! Így legyen! J

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.József Attila

Október 26.

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is. Marcus Aurelius

Két napja az jár a fejemben, hogy két napja nem írtam. Valamiféle eltávolodást veszek észre magamon. Csapongok. Eltávolodás attól a zajos megnyilvánulástól, ami jellemző volt rám. Persze fáj a torkom. Na, jó, ez a vicc része volt. De tényleg fáj a torkom. Szeretnék írni tudni (is), meg egyéb sok dolgot. Ma voltam masszázson, közben azt a reflaxációt hallgattuk, amit letöltöttem, kiírtam.

Ma már kinevettek a gyerekeim és a tanítványaim is, mert fényfüzérekkel szereltem fel a lakást.

De olyan otthonos, meleg. Megkérdezték, nálam már karácsony van? Mondtam is, nekem mindig karácsony van, mert a szeretet nem csak karácsonykor aktuális, hanem minden nap. És különben is, jönnek a korai sötét esték, mennyivel hangulatosabb egy fényfüzér, mint a lámpafény.

Október 24.

A hajnal sötétjét már az őszi reggel derengése váltja fel lassan… Olvasgatom azokat az oldalakat, amiket új barátném küldött át. És megint mosolygok, közben könnyes a szemem. Amiket nem tudtam magam megfogalmazni, azokat az érzéseket leírja a Csillagtitkok egyik írása. Az elmúlt hetek eseményeit, történéseit ízlelgetem magamban. Van mit… J

Tesómnak....

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során. Pam Brown