Április 1.

Április 1.

Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre

Felütötte fejét a kétségbeesés. Sajnálom. Nehezen bírom az órák hosszat tartó telefonokat. A családom még nehezebben. Nevetnek és bosszankodnak rajta. A gyerekek még nem értik, nekik még valahol fekete és fehér a világ. Nem értik, hogy egyik napról a másikra romba dőlhet minden. Nem szabadna kétségbeesnem, mert valahogy úgyis lesz. De a kilátástalanság, az a helyzet, amikor találgatsz a jövődet illetően, amikor nem tudod, hogy bizonyos lépéseket megtegyél vagy mégsem a fennmaradásodért, hogy mégsem legyen elhamarkodott.. És mindez jelen esetben nem rajtam múlik.. Nagyon nagy probléma…. És most kisírom magamból. Mert már rámegy az éjszakám, nincs pihentető alvás, zsonganak a gondolatok. De erős vagyok, felülkerekedek ezen is. Na kérem ez a való világ: itt a lét a tét. J

Mert még létezünk és élünk. Mert azzal is szembesülni kell nap, mint nap, hogy emberek, ahogy születnek közénk, úgy távoznak is sorainkból. Tegnap is mellbevágott egy nálam talán 1-2 évvel idősebb ismerősöm halála…. Neki csak ennyi adatott… Ég áldja…

Úgyhogy, fog összeszorít, és bár próbálok küzdeni a közösségért, ez jellemző volt rám mindig is, érzem a romboló erőket, a hitetlenséget és ez szívja az erőmet. Arra kell, döbbentsen talán, hogy magamért maradjak porondon? Rég éreztem ilyen dühödt elkeseredést….

Próbálok azokra a volt kollégákra gondolni, akiknek évekkel ezelőtt a távozás volt az útjuk. Megtalálták a következő állomást. Nekem miért ne sikerülne? Nehezen engedek el dolgokat…tudom..tárgyakat… embereket… Mégsem fog másként működni, az eszemmel tudom, csak ha elvágom eme köldökzsinórokat… De néha olyan szükségem lenne valakire, aki átölel és megszorít, és azt mondja, hidd el, megoldódik minden. Ahogy én tettem éveken át… Azt hiszem, még nem kerültem ilyen helyzetbe a saját részemről. A lehetőségekben hittem mindig, de most, hogy rólam szól a dolog egyes szám első személyben….fogy az erőm… Kérlek…..segíts!!!!! Lassan letörlöm a könnyeim és kifújom az orrom… Odakint is kivilágosodott közben, mert a sötétséget mindig a fény követi..Rajta!!! J

Március 31.

Március 31.

Alkudj meg! Csak egyszer. Mit számít az? - Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább - és az ember végül leszaladt szemekből áll.
Galgóczi Erzsébet

Hordoztam gyereket a szívem alatt. Aludtam úgy,hogy kisbaba feküdt a mellkasomon . Pusziltam bibiket ,gyógyítottam megtört kis szívet,lepukiztak ,lepisiltek és éjszakákat töltöttem karosszékben. De most sem tenném másként!!! A testem bár nem tökéletes ,de ha belenézek a tükörbe egy anyukát látok ,aminél nincs nagyobb dicsőség vagy áldás.

Március 30.

Március 30.

" Valahányszor barátokkal vagy, szánhattok egy kevés időt az energiacserére. Adnunk kell egymásnak és kapnunk kell egymástól a magunk egyszerű és jelentőségteljes eszközével. Az érintéssel, amely kifejezi: törődöm veled. Talán nem hozunk helyre semmit, de legalább törődünk a másikkal. Itt vagyok melletted és szeretlek. Együtt könnyebben megtaláljuk a válaszokat." L.L. Hay

Zajlanak az események, miközben az ember úgy érzi, nem történik semmi. Semmi olyan, ami előre mozdítja a dolgok menetét. Telefonok jönnek-mennek, már nem is tudom van-e értelme. Már nem tudom, ki az, aki őszintén szól, kérdez, válaszol. Nagyon szomorú, mégis a hitemet nem engedem. A gond csak az, hogy igen, jár az agyam, de a rengeteg kavargó gondolat is sok(k). Valami olyan fáradtságot idéz elő, ami számomra furcsa. Nem keltem fel ma sem a szokásos időben, pedig felébredtem. Úgy éreztem szükségem van a pihenésre, mert fáradt vagyok. Egyre fáradtabb, holott fizikálisan nulla a teljesítmény. Látom és hallom a többiek kétségbeesett vergődését, ugyanakkor sodornak magukkal. Tudom, hogy nem kellene, de ott van a kérdés, vajon mitől legyek nyugodt? Mikor ott lebeg a fejünk felett bármikor a tény, hogy „katt” és bezárul az ajtó, nincs tovább. Nem engedhetem meg azt a luxust magamnak, hogy ülök ölbe tett kézzel és erre várok. Viszont mindig rossz ajtókon kopogtatok. Vagy , öööööö….. az eddig nyitott ajtók bezárulnak? Vagy, öööööö…. az eddig barátnak vélt emberek közönyös ismerőssé válnak? Vagy még hogyan ragozzam? Már nem tudom. Szeretném azt hinni, gondolni, hogy mindenre van, létezik megoldás oly módon, hogy az jó legyen. Nem tudok elég higgadt, közömbös lenni. Meg kell találnom a megoldást, magamnak. Kitartás! Ja, varázsszó? Türelem? Türelem!

Március 29.

Március 29.

A vérem forrt, s a szívem sajgott - olyan édes és nevetséges búval: mindig vártam valamit, s féltem valamitől, mindenen csodálkoztam, s mindenre készen álltam, képzeletem játéka eleven volt, mindig ugyanazon képek körül csapongott, mint a partifecskék hajnalban a templomtorony körül; tűnődő lettem, szomorkodtam, sőt sírtam is; de a könnyeken és a szomorúságon át, melyet hol egy dallamos verssor, hol egy szépséges este lopott a szívembe, a fiatal pezsgő élet örömérzése úgy ütközött ki, mint a tavaszi fű.
Ivan Szergejevics Turgenyev

Március 28.

Március 28.

“Hajlandó küzdeni? Mert rögtön az elején megmondom, hogy eljutni onnan, ahol van, oda, ahová el akar jutni: harc. Önmagával kell megküzdenie.

Mi magunk vagyunk a súly, amit a saját érdekünkben odébb kell tennünk – amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét. A legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést. Miért? Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat, még akkor is, ha valami jobb felé tartunk? Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk, kényelmes.”

(Judith Sills)

Hallom kintről a tavaszt. A madarak valami eszméletlen szimfóniát dalolnak. Az embereknek is ezt kellene tenniük, érezni a megújulást, az egyre hosszabbodó napokat, a fényt, a meleget. De e helyett még olyan ember is csalódást tud okozni, akiről nem hittem volna. Pedig már megtette régebben is. Mostanában szenilis vagyok? Nem óhajtok a mostani rossz dolgokra emlékezni, és törlődik is az agyamból, nem, nem törlődik, hanem nem raktározódik el a fejemben, ha pl. rosszat, panaszt mondanak. Meghallgatom, de itt be, ott ki. Farkastörvények uralkodnak, mindenki küzd a talpon, és életben maradásáért, az állásáért. Megértem, én is ezt teszem ezután. Csak azt gondoltam, hogy akivel kvázi barátként megbeszélünk dolgokat, az úgy is áll hozzá. Nos, a példa nem ezt igazolja, de mindenből tanul az ember. Felnőhetnék végre, mint ahogy megbocsátom, de nem feledem.

Szomorú konklúzió… De ez van. Az ember folyton változik, változásra kényszerül. Olyan „maskarákat” vesz magára, amiről úgy gondolta, őt nem jellemzi. Be kell látni, hogy mégis. Jó akarok lenni, de nem minden áron. Ehhez kell viszonyulnom, mert én vagyok az én, az első, aki segíteni tud nekem, aki a gondolataimat helyre rakhatja. Hosszú lesz ez a nap, és ez a hét. Vízválasztó. J De nem adom fel!!!

Március 27.

Március 27.

Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyűvé , a dermedtet szárnyalóvá varázsolja!
Hermann Hesse

Tesóm 40 éves. Neki szól nak a következő sorok!

Múló élet
(Születésnapra)
Egyre csak peregnek a napok az évek homokóráján,
Lassan fogyó kanócként az élet égő gyertyáján.
Amit máig megéltél, majd emlékké kövülnek,
Akár jók, rosszak, keserűek, vagy szépek.

De felejtsd el mi fájt, csak a jókra emlékezzél,
Letévén a terheidet, az utadon továbblépjél!
Lásd nem hiábavaló a céltudatos, küzdő élet,
Ha minden rezdülését áthatja az igaz szeretet.

Íme, újabb mérföldkőhöz érkeztél eme mai napon,
Kívánom Neked, hogy továbbra boldog légy nagyon!
Örülj szívből mindannak, amit Isten Neked adott,
S fogadd most köszöntésem: Boldog Születésnapot!
Fazakas Imre

Március 26.

Március 26.

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Ady Endre

No comment…majd hétfőn…

Március 25.

Március 25.

A piros kendő mindig ott virít előttünk. (...) Megszületik a gyermekünk, alig várjuk, hogy fölálljon, ha föláll, hogy szaladjon, ha szalad, hogy beszéljen; majd arra vagyunk büszkék, hogy tud végre olvasni; szurkolunk, hogy a vizsgái, hogy sikere legyen, érje el a célját, legyen egyre gazdagabb, ismertebb, hatalmasabb, és találja meg nagy nehezen a párját, aki előtt szintén ott lóg egy Piros kendő, amit ő sem tudott idáig elérni. És immár együtt loholnak tovább. Nem élvezik sem önmagukat, sem egymást, sem az életüket... Mert hol van még a kendő?!
Müller Péter

Mindenhol. Bizonyítani mindenkinek, és közben tényleg elsuhanunk a fontos, bár aprónak tűnő dolgok mellett. Erre vagyunk helytelenül programozva és azt hisszük ez a jó. J

Pedig olyan jó volt tegnap olvasni egy volt tanárom mondatát: Ma este eltévedtem a Zengő tövében este. Láttam két őzet, egy szarvast és egy rókát! Mesevilágban voltam.

Kellene időt szánni sokkal több mindenre…

Március 24.

Március 24.

... ahogy az erős fény árt a látásnak, és az erős hang a hallásnak, éppígy az erős sérülések elveszik a lélek erejét. Jakob Pavlovics Kozelszkij

Tegnap. Valahogy javult, aztán romlott… Minden. Éles szúró fájdalom, görcs, iszonyatos érzés. Tehetetlenség… Gyógyszer, enyhülésre várás… Visszatért a régi, rossz betegség. Meg is rendeltem a kenőcsöt, ami javulást hozott régebben. Miért hiszi azt, az ember, ha javulás lép fel, hogy akkor már minden rendben van? Persze reménykedik! És sajnálja a pénzt az egészsége megőrzésére… vagy már nem is tudom. De nagyon rossz volt. A kedélyem most sem fényes, és érdekes módon valahogy összefüggésben áll azzal, hogy a munkahelyemen problémák adódnak. Azonnal előjön a fájdalom.

Ezért fohászkodom, és igyekszem a problémák ellenére derűsen élni. Nem egyszerű. De a türelem, kitartás, hit, megint segít! Köszönet és hála érte! J Az utam pedig járom tovább, mert ha rátértem, többé nem hagyom el! Erősíteni kell magam, nagy kövek, kavicsok kerülnek utamba, de átmosom őket és akkor a sodrás felerősödik, megtisztul! És mosolyog a világ!!!

Március 23.

Március 23.

Ha valamit szívvel-lélekkel csinálunk, akkor megsokszorozódik az energiánk, szinte kifogyhatatlanná válik. De ha kételyeink vannak, és nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor szorongani kezdünk. Az a fizikai és érzelmi energia, amelyet a szorongás emészt fel, elképesztő mértékű.
Helen De Rosis

Ma nem „kell” menni, dolgozni. Ez jó. Kényszerszünet. Ez nem jó. Sőt. Félelemre ad okot. Egyszer már írtam arról, hogy a „körülmények” szót nem szeretem, olyan körülményes. Lehet, hogy mi kreáljuk őket, de ebben az esetben határozottan kijelentem, hogy NEM. Viszont mi vagyunk egy bizonyos részben szenvedő alanyai. Én azt álmodtam az éjjel, hogy minden rendbe jött. Nos így legyen. Nincs több hozzáfűznivalóm. Struccpolitika? Na és….? Mindenki fél, a hogyan továbbtól. A legrosszabb, hogy magasabb szinteken is. Nem tudok ma többet írni….

Március 22.

Március 22.

Nincs hazugabb szó, mint az elfogadás! Egy kertet sem fogadok el ha gazos, ha teli van szeméttel. Egy kutyát sem, ha loncsos, bolhás, és büdös. Bármit és bárkit, ha szeretek: gondozom. Mert "fölfelé" látom! És oda akarom emelni, ahol látom. Ez nem örökös elégedetlenséget és bírálgatást jelent, hanem a szív szemének a természetes igényét. Müller Péter

Március 21.

Március 21.

A kapcsolatok, amelyekre az életünket, a személyiségünket építjük, nem véletlenszerűen adottak, hanem szabad választás tárgyai. Joggal érezhetjük magunkat közelebb egy baráthoz, mint, mondjuk, egy szülőhöz. Előfordulhat, hogy valaki, aki a múltban elárult minket, része lesz a jövőnknek, amit együtt építünk.
Jodi Lynn Picoult

Ma van a tavasz első napja. Ehhez képest hűvös, csak 2 fok van kint. Azért minden nappal közelebb kerülünk hozzá, remélem, hamarosan tényleg tavasz lesz!!! Szeretem ezt az évszakot, bár évek óta csak alig-alig van szerencsénk benne. Elhúzódik a tél, és utána azonnal nyár lesz. Vagy csak én látom annak, nem tudom. Emlékszem, gyermekkoromban olyan hosszú, szép tavaszok voltak, anyák napjára minden tele volt tulipánnal, orgonával, nefelejccsel, gyöngyvirággal, ma hamar elnyílnak ezek a virágok. Nem is érik meg május első vasárnapját. Milyen sokszor „loptam” az anyukámnak virágot! J Mert virágot lopni nem bűn! És ezek majdnem mindig kihajoltak a kerítéseken felém! Majd amikor egy kis pénzem is volt, akkor vettem neki a szomszéd néniktől! Istenem! Amikor megláttak, olyan szeretettel fogadtak! Ma meg elrohanunk minden mellett. Lehet, hogy a tavasz mellett is. Pedig nincs is szebb látvány a szirmaikat bontogató fáknál, amikor fehér és rózsaszín virágokkal vannak tele! És az illat!!!! A tavaszé, a melegé! Ma van a tavaszi napéjegyenlőség, a csillagászati tavasz kezdete. Legyen a lelkünkben is! J

Március 20.

Március 20.

Mert mindig megalkuszunk azzal, ami elkerülhetetlen. Mi nem búza vagyunk, hanem pohánka. Ha a vihar jön, lefekteti az érett búzát, mert száraz, és nem tud a széllel hajladozni. Ha aztán a szél elvonul, újra felüti a fejét, és ugyanolyan erős, mint vihar előtt volt. Mi sem vagyunk megmerevedett nyakú emberek. Hajlékonyak vagyunk, és ha viharos szél fúj, hajladozunk, mert tudjuk, hogy majd elmúlik. Szájalás nélkül térünk ki az árral, és rajta vagyunk, hogy hasznát lássuk. Elég erősek vagyunk, és boldogulunk azoknak az embereknek a bőrén, akiknek a nyakára tudtunk mászni. Gyermekem, ez a titka annak, az ember mindent túlél, és mindenen felülkerekedik.
Margaret Mitchel

Március 19.

Március 19.

‎"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.
Müller Péter

Március 18.

Március 18.

Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL! Müller Péter

Kinyitottam az ablakot és beengedtem a tavasz hajnali dalait, illatait. A madarak ma frissek voltak és sokan tiszteltek meg a dalukkal. Megtaláltam a csillagocskámat is, pedig a téli hajnalokhoz képest már a szürkéskék égboltra tekinthettem. Aztán elcsodálkoztam, valaki összefirkálta az eget, olyan alakzatot öltöttek a felhők, nekem úgy tűnt. Igen ám, de mostanra ki is színezte ezt, hiszen pirkad és a kelő nap rózsaszínes árnyalatot vetít az égre. Csodaszép. Mindezt már nyitott ablaknál figyelhetem. Nem is olyan régen sötétben és mínuszokban gondolkodtam itt. Ez jobban tetszik. Főleg a tegnapi szürke, esős nap után.

Ami zavar, hogy mindenütt felfordulás van. Hogy az emberek nem tudják, hol áll a fejük, hangosak és agresszívak. Tegnap elhagyta a számat az mondat, hogy utálok tanítani. Mármint a kamaszokat, mert egyre inkább csak jogaik vannak, mintsem kötelezettségeik. Tisztelet a kivételnek. De ezt a hirtelenségem tette velem, és már meg is bántam. Mert én sem tudom, mit akarok? De tudom. Szeretném a munkámat úgy végezni, hogy fontosnak is érezzem. Fontosnak azt, amit mondok, hogy meghallgatásra talál a gyerekek felől és nem kifogásokat idéz elő. Sajnálom a szemléletmódjaikat, ahogy a dolgokhoz hozzáállnak. Pedig semmi külön óra nem kötelező. De ha már azzá teszi magának, akkor valamit tegyen is érte. Nem sok az, amit kérek, de sajnos ezek miatt kudarcként élek meg egy-egy ilyen órát. Főleg, ha már úgy állítanak be, hogy, jaj, mérges tetszik lenni, ha megint nem tudom az anyagot? Jaj, ez is volt? Jaj én ezt nem tudom,és hosszan sorolhatnám… Tudom-tudom, türelem… J Varázsszó, csak olykor iszonyatos nehéz. Mert túl vannak terhelve, mert mindent akarnának ők is, és hiába a fiatalos lendületük, valami elmarad… A felkészülés.. No, így jártam. J

Azért persze nem vagyok hitetlen, reménykedem, hogy azért néha mégis készülnek, tudnak meglepetést okozni!

De a fejetlenség máshol is szembetűnő. Ez rossz. Kapkodnak, vigyázban állva telefonálnak, vitáznak, rohangálnak és sérelmeket okoznak másoknak. Ezektől elhatárolom magam. Megpróbálok higgadt maradni és nem hagyom, hogy eluralkodjon a pánik, holott lenne miért. Viszont próbálok haladni tovább, mert ezt kell tennem. a többi meg siránkozzon. Ha megkérdeznek, válaszolok, de nem gerjesztek vitákat, nem megyek bele az ilyen jellegű társalgásba. Attól véleményem természetesen van.

Örüljünk a csodaszép, tavaszi reggelünknek, már próbálkozik a napocska a felhők mögül!

Ráadásul holnap szombat!!!! Hurrá!!!

Március 17.

Március 17.

“Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” (Seneca)

Felül kell emelkednünk sok dolgon. Még nagyon hajlamos vagyok „ régi” beidegződéseimet természetesnek venni, holott el kellene hagynom őket. De emiatt sem türelmetlenkedem, majd alakul ez is.

Ma további lépéseket teszek a céljaim érdekében. Felemelő érzés! Mindkettő. A további lépés és az, hogy vannak céljaim, terveim! Persze az is, hogy ötletekkel egyre közelebb jutok a megvalósításához!

Köszönöm ezt, és kérek még újabb ötleteket!! J

Március 16.

Március 16.

“Csak azoktól tanultál, akik csodáltak téged és kedvesek voltak hozzád?
Nem tanultál fontos leckét azoktól, akik elutasítanak téged és ellened szövetkeznek?” (Walt Whitman)

Talán front van? Nem tudom, mindenesetre nincs az a kirobbanó jó kedvem. Pedig semmilyen okom nincs rá. Megint magamnak kreálom a gondot. Olyan butaság. De az a nagy igazság, hogy nincs kedvem dolgozni menni sem. De ez sem jó meghatározás, egyszerűen olyan semmilyen a hangulatom. Tudom, nekem kell alakítanom, hogy jó legyen, majd rajta leszek a dolgon! J Igyekszem, becsszó!!

Március 15.

Március 15.

Mindannyian saját sorsunk kovácsai vagyunk. Gondolataink körülményeket vonzanak és teremtenek. Ahogyan mi változunk, úgy változnak a körülményeink is… Amíg nem tanuljuk meg a leckéket az eladósodásról, a munkáról, a partnereinkről, addig vagy

a) ugyanannál a leckénél ragadunk le, vagy

b) ugyanazokat a leckéket kapjuk különböző csomagolásokban.

Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: “Miért pont én…?”

(Andrew Matthews: Hallgass a szívedre)

A sűrű napok után ma egy kis pihi… Gondolom én, de tudom, hogy még mindig hajt a vasalni kell , pakolászni, stb…stb…

Örültem a tegnapi szép időnek, kint tudtunk lenni az udvaron. A sok „bezártság” után nagyon jó volt. Igazán teljesen tavasz lehetne már, hogy az emberek többsége is ugyanígy érezzen! Megújulni, csicseregni, napsütésnek örülni, beleszagolni a tavasz illatába! Elfeledünk mindent… Pedig az emberi léleknek szüksége van ezekre a dolgokra! J

Március 14.

Március 14.

“Abban nincs semmi csodálatos, ha valaki másnál kiválóbbak vagyunk. Igazi csoda a korábbi önmagunkhoz képesti kiválóbbságban mutatkozik meg.”
(hindu közmondás)

Március 13.

Március 13.

Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül. Ha kétségeink vannak önmagunkkal valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos dolog az, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül győzelmeket is arathatnánk. Norman Vincent Peale

Nem írtam az elmúlt napokban. Több okból. Mert eltöszögtem az időt, mert nem tudtam érdemben összeszedni a gondolataimat, és mert sajnáltam magam. Sajnáltam, mert megint olyan dolog miatt bántottak, amiről nem tehetek, de nem haragszom, csak rosszul esik. Fáj, mert olyannyira vigyázok, hogy azokat a dolgokat kerüljem, ami tudom, hogy egyeseknél kényes téma, hogy úgy fogalmazzam meg. És derült égből villámcsapás, egy tőlem távol álló dolog miatt rám orrolnak meg. Sajnálom, ha ez így jön le. A hülye gondolatok itt kavarognak a felemben, mert nem tudom őket kiverni. Két napja. Pedig eltökéltem, hogy nem foglalkozom velük, de egy barát vádló szavai fájnak. Akkor most itt van a pont, úgy döntöttem. Husss, megint, majd megbékél, önmagával.

Ma elég sűrű lesz a program. De én akartam, úgyhogy állok elébe… Jövő héten pedig folytatása következik az eddig elvégzett munkának. Mert menni kell tovább, haladni. Különben az egészet megette a fene… Tényleg nem tudok ölbe tett kézzel a fenekemen ülni… J

Tegnap végre, illetve pénteken már kitavaszodott!!! Már a madarak is előmerészkedtek, csiszolgatták hangjukat. Látszik az embereken a vágy, a természet felé. Meglepően benépesedtek a terek, utcák, jó volt látni!! Igenis, vágynak az emberek a melegre, a napfényre, a társaságra, a szabadba!!! Viszont, ha a szép idő adott, akkor megint természetesnek vélik. Pedig adjunk hálát a napsütéses, szép időnknek, hiszen a világ másik tájékán, Japánban micsoda iszonyatos katasztrófa tombol… Szörnyű, még nézni is. Emberek, életek dőlnek romokba pillanatok alatt… Iszonyú… Igaz, nálunk is voltak, Devecseren legutóbb, meg a disco-katasztrófa… Éljünk úgy, hogy ne idézzünk elő semmi hasonlót!! Hogy álljunk meg a bimbózó virágok előtt és csodáljuk meg!! Feledkezzünk bele a kéklő ég messze végtelenébe és fordítsuk arcunkat a szikrázó napsütésbe!!! Adjunk esélyt a pillanatoknak és magunknak!!! Köszönet érte!!! J

Március 12.

Március 12.

Csak mert nem látunk semmiféle megoldást, még nem jelenti, hogy nincs megoldás. Bízz benne, hogy rendbe jönnek a dolgok, mert ez az élet rendje. Így lesz. Ne feledd, együtt érzek veled, és bármit megtennék érted, hogy melegebben süssön rád a nap újra. Míg elvonul az eső, gondolj rá, van egy biztos ember, akivel megoszthatod szíved terhét, s akinél oltalmat találsz szeretetben.
Jason Blume

Március 11.

Március 11.

“Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb. Senki nem győzhet meg minket arról, hogy az üveggolyó – ha földhöz vágjuk – nem szilánkokra pattan, hanem soktornyú palotává változik, és már régen nem hiszünk a jó tündérben, aki egyszer csak megjelenik és teljesíti három kívánságunkat. Mégis: néha szorongunk a sötétben, megborzongunk, ha fekete macska szalad át előttünk az úton… Az érett, illúzióktól megszabadult (vagy megfosztott?) felnőttekből is előbújik néha a csodákat sejtő gyermek…” Dr. Ranschburg Jenő

RIP dr. Ranschburg Jenő

Március 10.

Március 10.

Van benned egy rész, amit átlagosnak, szürkének gondolsz, úgy tekintesz rá, és elhanyagolod. Ez lehet egy tehetség, egy tudás, valamilyen belső tartalmad. Ez a részed most szomjazik arra, hogy foglalkozz vele, hogy feléleszd, megszeretgesd, hiszen szárnyai vannak, és ha életre kelted, vele szárnyalhatsz.
Ara Rauch

Meg kell állapodnom magammal. Meg kell találnom a belső békém, a nyugalmam. Ma például ébredésnél nagyon örültem, hogy szinte teljesen átaludtam az éjszakát, pihentető volt az alvásom. Mert ez sincs mindig így. Sokszor nyugtalan, forgolódós, reggel pedig leverten ébredős. Igaz, el is aludtam. Nem, rosszul fogalmazok. Reggel 5-re van beállítva az ébresztés és ezt nekem sikerült átaludnom. 6-kor ébredtem és mégse maradtam le semmiről. De széles kedvem van és kipihentnek érzem magam. Sajnos tegnap megint értek olyan dolgok, amiket nehéz elfogadni, pedig apróságok ám, de érzem, hogy a magánszférámba rombol. Tényleg nem vagyok hajlandó magam idegesíteni és agyaltatni olyan dolgokon, amiben nincs rálátásom és megoldást sem tudok rá. Próbálom elengedni, elhárítani magamtól ezeket, de tudom, amíg duruzsolják a fejembe, nehéz elszakadnom, de azért többnyire sikeresen veszem az akadályokat!!! J

Viszont a tanítás sokszor nehezemre esik. Ez zavar. Nem a kicsikkel való, azt szeretem…. ellenkezőleg … A nagyok hozzáállása… Persze, tudom, ezen is túl leszek. J

Március 9.

Március 9.

Tanulj, keresd a fényt, de másik szemed az örökmécsesen legyen! Hallgasd a tudósokat, de csak az egyik füleddel! Írj, de csak az egyik kezeddel, a másikkal fogd Isten kezét, mint gyermek az apjáét.
André-Marie Ampere

Sosem lehetsz elég okos. Sosem lehetsz elégedett. Én most nagyon nem is vagyok az. Tényleg az egy helyben való toporgást érzem, pedig tudom, nekem kell lépnem! Nosza…

Semmi sem egyszerű…

Márcis 8.

Március 8.

Egy tiszta kis lélek meglepett fölismerése: hogy az emberek jók. Hogy mindazon sok rossz mellett, ami a világban történik, az emberek mégis jók. Valahol mélyen bent. Csak éppen hogy ritkán mutatják meg azt, ami ott bent van.
Wass Albert

Oly nehéz is néha. Na ezt most nem is tudom megfogalmazni rendesen. Törekszem, hogy jó legyek, türelmes. De a suliban is kicsinálják a türelmem a kamaszok, szemtelenek, persze ők azt hiszik jópofák. Az a gond, hogy nem veszik észre a különbséget. S ha rájuk szólok, akkor megsértődnek, és még nekik áll feljebb. És ugye oly sok joguk van, kötelezettségük meg 0. Konkrétan. Behívtam a koncert miatt előbb egy leányzót, aki persze nem tudta a darabokat, és csak ment a komment. Majd jött a másik, akitől erőt kapott, és az amúgy sem kicsi szájával rátett még egy lapáttal. Csúnya szót használt, meglepődésként, amire rászóltam. Persze ment a rihegés-röhögés. Majd a másik leány bohóckodott skálázás közben, többször rászóltam. Majd amikor közöltem, hogy egy rakás szar, amit csinál, akkor ugye, nahát, én aztán hogy beszélek. Közöltem velük, hogy bocsi, a tanár én vagyok. Majd az első leányt kitessékeltem a teremből, aki bájosan megköszönte a negyed órás órát. Válaszoltam, már az elején ki kellett volna, küldjelek. Mivel közölte, hogy fáj a torka, el-elmegy a hangja. De én gondoltam akkor átnézzük a dalokat, hogy érdemben csináljunk is valamit. Viszont (már meg sem lepődöm, sajnos) azokat persze nem tudta, folyton nekem kell vele énekelnem, és ugyanúgy más esetben a többiekkel, mert nem hajlandóak. Dacosan hallgatnak, mert mi az, hogy ők blattoljanak, holott 1-2 hete már fel van adva. De az kit érdekel? Egyszóval a hangom és a türelmem is rámegy. Aztán bejött kollegina, hogy énekeljek el egy dalt a koncerten beugróként, mire poénból megjegyeztem, majd a leány elénekli, úgyis azt tanulja. Óóóóóóó…. Erre volt ám durci, könnyes szem, hallgatás, összeszorított száj, hogy micsoda!!! Ő nem !! És nem volt hajlandó énekelni!!! Cérnácskám már hajszálon van. Tudom, persze, ezt is én rontottam el, a barátkozós, hülyéskedős viselkedésemmel, de valahogy olyan mások a mai gyerekek. Az igazság az, hogy én meg fáradok. Bizony fáradok a folyton küzdelemmel, de nem hagyhatom rájuk!!! Így is tojnak az egészre, tisztelet a kivételnek, de az oly ritka…. Tudom azt is, az én viselkedésem is szélsőséges olykor, de tényleg sok mindent tolerálok velük szemben, azonban a tiszteletet elvárom. Szerintem nem nagy kérés, csak nem tudják mi is az.

Nem, egyáltalán nincs rossz kedvem, viszont ezek a dolgok zavarnak, mert csak hátráltatják a munkámat. Illetve toporgunk egy helyben, mert jó kifogás, hogy érettségizni fogok, meg kórus, meg ez meg az, a zeneiskola sem kötelező…megsúgom és magam ellen beszélek. Na… trallala… J

Március 7.

Március 7.

Csak a szívében boldog ember képes nagy dolgokra. A nagy dolgok: mosolyogni a világra, szeretettel nevelni a gyermeket, elfogadni a szeretetteljes közeledést. Az ilyen ember észreveszi a tavasszal növő kisvirágot, Isten mosolyát, amit felé küld. A súlypontokat kell áthelyezni, s pár kedves szóval megváltozik az életed. Jakab István

Fáradt vagyok. Vannak napok, amik kimerítenek, bár nem tudom, miért érzek egészen más tüneteket. Nem nagyon pihentem a hétvégén, és hajnalban felébredtem, forgolódtam, melegem volt, fáztam, majd mire elaludtam, addigra fel kellett kelnem. Persze jó fáradtan, ami ugye mostanában nem jellemző. Persze, ne akarjak mindig azonos hőfokon égni, mert az nem megy, főleg, ha nem szítják a tüzet. De a parazsam nem aludt ki, csak nem kapott lángra. J Milyen érdekes, már világos van kint, eltűnnek lassan a hosszú, sötét hajnalok. Most már azt várom, hogy mikor tudok nyitott ablaknál írni itt a konyhában, amikor a madarak hajnali csicsergése is behallatszik!!! Ez is eljön hamarosan. Már márciust írunk, szaladnak a napok, hetek. Már nem sötétben jövök haza, de még téli hideg van. Tudat alatt keresgélem önmagam, nem baj, megnyugszom majd. Tudom, napok óta erről írok, de ez teljesen természetes. Megint fókuszálnom kell valamire nagyon, mert ezt is szeretném csinálni, meg azt is, ez is jó lenne, meg az is. Pedig egyszerre teljes szívvel-lélekkel egyet tudok igazán. Persze, tudok egyszerre többfelé koncentrálni, de meg kell leljem a további irányt. Ami előre visz. Nem nehéz, csak le kell csendesíteni a nyüzsgő lelkem, és csendben figyelni. Másokra és magamra egyaránt. Azt is megtanulom, hogy ne legyen kényszerem a beszéd. Belátom ám. Pedig szeretek hallgatni, mégha nem is ez a jellemző. Sebaj. J Fő a bizalom, a hit, a mosoly, a szeretet!!!

Március 6.

Március 6.

„Minden emberi alkotókészség forrása és központja a képalkotás tehetsége. Vagyis a képzelőerő.” Robert Colié

Tudom, hogy nagyképűségnek hangzik, de annyira akartam. Annyira láttam magam előtt az állva tapsoló közönséget, a színpadot, a díszleteket és mindent. Rossz szó az, hogy elképzeltem, mert láttam, kivetítettem magamnak. És egyszer csak állva tapsoltak. Egoizmusnak tűnik, hogy még mindig erről írok, de bocsátassék meg, még nem telt el egy hét sem, még bennem kavarognak az érzések, a dicsérő, erőt adó, bíztató szavak. Lám, az elmúlt napokban, akartam írni, de nem jöttek a szavak. Most is lassacskán jönnek elő belőlem, de újra töltekeznem kell. Sok ötletem van, de nem lehet belevágni esztelenül a dolgokba. Nem, szó sincs róla. Ezt az Ezer arcot kell stabillá tennem, a hanganyagot kevertetnem, hogy minél kevesebb munka háruljon a technikusra. Új szponzorokat keresek, mert lesz egy mikroportom, ezen kívül saját hangfalaim. Megteremtem magamnak a további feltételeket, hiszen meg tudom tenni!! Lám, az élet és az idő engem igazol!!! Tehát van dolgom bőven, csak gatyába rázom kicsit magam! Köszönöm! J

Március 5.

Március 5.

Nagyon sok célom,tervem és vágyam volt,de sokszor megtörtént,hogy teljes erővel küzdöttem értük,és mégis minden másképp alakult.(...)Megtanultam bízni abban,hogy az előttem álló,még ismeretlen útszakasz az egész utazás legszebb része lehet. Hogy a következő útelágazásnál ismét vár egy lehetőség, amelyet megragadva megérthetem, hogy mi az, ami valóban fontos,és ami boldoggá teszi az életemet. Eva-Maria Zurhorst

Március 4.

Március 4.

Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg. Az Én megteremtésének ez utóbbi a tudatos változata. Ennek megtapasztalása során valósul meg az Én.
Neale Donald Walsch

Majd lassacskán visszatérek magamhoz, el kell engedjem a kedd egyik felét, és rálelnem a következő lépésre. ma azt hiszem meglesz a felvétel, nagyon kíváncsian várom.

Újra erőt kell gyűjtenem, hogy a „hogyan tovább”-ot megteremtsem magamnak. Mert ki más teremtené meg? J Nincs is ezzel semmi probléma. Ahogy eddig, egyik gondolat hozza a másikat. Egyik kapcsolat hozza a másikat, és mint tudjuk, mindennek ára van. A mérlegelést nekem kell megtennem, megéri-e avagy mégsem. Kaptam felkérést egy rádióműsorba. Azt hiszem, elmegyek, befizetem magam rá. J És így tovább, lassan a sárga úton… Egyébként jól érzem magam. Köszönöm!!

Március 3.

Március 3.

Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.
Paulo Coelho

Megtörtént. Nem tudom leírni. Még friss az élmény. Hihetetlen, fantasztikus érzés. Most furcsa nyugalom, valamiféle üresség. Nem negatív értelemben, hanem valami másfajta összefüggésben. Tényleg igaz, hogy az út sokkal több izgalommal jár, mint a végcél. A kettő annyira más és összehasonlíthatatlan. Persze nagyképűségnek tűnhet, ha azt mondom, én ezt láttam már. Láttam az állva tapsoló közönséget, a sikert! Köszönet érte!!!

A munka egyik fele megvalósult, majd jön a másik fele. J

Március 2.

Március 2.

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.
Hioszi Tatiosz

A tegnap estéhez annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy Köszönöm! Köszönöm azt, hogy eljöttetek, megtiszteltetek vele, hogy elárasztottatok tapsokkal, virágokkal, ajándékokkal és legfőképpen szeretettel! Hihetetlenül jó érzés, kívánom Mindenkinek!!!
Élje át legalább egyszer az Élet(é)ben!! :)

"A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát."

Kornis Mihály