Március 18.
Álmodozunk,
és szédülünk. Úgy érünk földet, hogy igazán el sem hisszük, hogy valaha lebegtünk.
A fogadalmakat szétrágja a rozsda. Mégis újra kezdjük. Szívdobbanást érlelünk,
kérés nélkül osztogatjuk. Elesünk. Egyedül legvégül mindig elesünk.
Átlényegülünk. És valami ismeretlen oknál fogva, hiszünk. Nem bevallottan, de
hiszünk. Albert Tímea
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése