Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Fáradtság....

November 28.

Ez a mai iromány a tegnaphoz tartozik, tulajdonképpen. Mert még ma van a holnapban. Hajnali 1:58.

Tulajdonképpen el kell mondjam, fergeteges bált játszottunk. Ebből a szempontból már jó volt az este, zenélés szempontjából is, mivel, a tegnap esti langyos fogadtatás után igazán jól jött, amikor tapsolva táncoltak. Tehát pozitívum! És akkor még nem említettem, hogy úgy néz ki, megvan a meglepetés!! Ez sem semmi!!! Nem teljesen saját érdem, de saját ötlet! Meglátjuk mi lesz belőle!!! Jó éjt!!! J

Már délelőtt van... J

A hit varázslata a világmindenség legnagyobb erőinek, mégpedig a gondolat erejének a megtestesülése. Norman Vincent Peale

De bizony ám! Kitartásra tudok csak bíztatni mindenkit. A pénteki napom úgy volt pocsék, ahogy….

Megint a hajnali négyes ébredés, majd utána a forgolódás. Reggel hétre már a rendelőben, kis műtétke, majd értekezlet, tanítás, és így tovább….. Még a meditálás sem ment úgy,ahogy kellene, mert az érintkezés a fejhallgatóval valamikét hibádzik, így nem érthető mindig, ez pedig nagyon zavart. De nagy-fiam megtalálta az ideiglenes megoldást. J Aztán kisebbik is felébresztett közben, vagyis nem tudtam rendesen pihenni. A bál maga, mint már írtam, langyos volt, mindig akkor jön rájuk a táncolhatnék, amikor a kellő maligánfok meg van, na de addigra meg vége a bálnak. De mondtam is a fiúknak, tegnap éjjel is ugyanaz a zenekar muzsikált, és szuperre sikeredett!!

A pénteki fáradtság nagyon rányomta részemről a bélyegét az estére. Fájt a lábam, ugye friss volt a vágás élménye, fáradt voltam, nem ment az éneklés úgy, ahogy ezt elvártam volna, természetesen bepánikoltam, hogy már ez sem megy.. Ezért a szombatra megpróbáltam rápihenni. Kin múlott nagyrészt? Rajtam… Aztán a hír, ami szárnyakat adott, nos… Mosoly! A hangom, dalom mellett ezt tudom még adni, ha valakinek szüksége van rá. Tudom, hogy van, mert akárkié, ha szívből jön, örömet okoz!!

November 27.

Tápláljuk gyermekeink testét: de milyen ritkán tápláljuk az önbecsülésüket! Ha valami tetszik, készségesen ismerd el és nyilvánosan dicsérd meg - és az emberek dédelgetni fogják, kincsként őrzik majd, egész életükön át ismételgetik a szavaidat - évtizedekkel azután is, amikor te magad már régen elfeledted őket.

Dale Carnegie


Fáradtság. Az utóbbi napok korán ébredése meghozta gyümölcsét. Be kell látnom, fáradok. Most fejben is le vagyok lassulva, még az íráshoz is.

Siker?

November 26.

Tegnap csináltam ezt a blogot. Biztos az exhibicionizmusom késztetett erre. J Vagy az, hogy megmutassam másoknak is, nem szabad feladni! Bár a siker még várat magára. Na, álljunk csak meg. Mi is az a siker? Kinek mit jelent? Hírnevet? Pénzt? Csillogást? Rangot? Hatalmat? Dicsőséget? De még hosszan folytathatnám a sort… mert mindenkinek mást. Ha jobban belegondolok, akkor nálam a szakmai előrelépést jelentené, illetve egyfajta bizonyosságot a felől, hogy van keresnivalóm. És ha van keresnivalóm, akkor az pénzt hoz! Jajjjj de randa anyagias teremtésnek tűnhetek így első olvasatra. Pedig álljunk csak szembe a tükörrel, és válaszoljunk a következő kérdésekre!

Miért lett olyan a bennünket körülvevő világ, amilyen? Miért laposodnak el az emberi kapcsolatok? Miért jut egyre kevesebb időnk egymásra, barátainkra, családtagjainkra, gyermekeinkre? Miért van annyi keserű ember? Elszaladunk egymás és magunk mellett az úgynevezett szürke hétköznapokban.

De mitől szürkék ezek a napok és miért válunk mi is egyre szürkébbekké? Mert hajszoljuk azt a bizonyost: A pénzt. Sírunk és rívunk, panaszkodunk, mert kevés, mert nem futja, mert nem elég.

S közben nem vesszük észre, hogy milyen jó, hogy novembert írtunk és odakint 20 fok volt, nem kellett annyit fűteni. Hogy a gyermek jól tanul, nem kell külön tanárra fizetni. Vagy, hogy a napsugártól mosolyra szaladt a szánk, nem kellett a keserű ráncokat annyit krémezni ránctalanítóval. J ÓÓÓÓ, ez a poén része volt…. Egyébként még sorolhatnám. De mi emberkék, hajlamosak vagyunk mindezt természetesnek venni, mert ez nekünk jár. Pedig néha csak egyetlen pillanatra kellene felemelni a fejünket és észrevenni az apró szépségeket, örömöket, amelyek körülvesznek bennünket. Boldogsághormont tartalmaznak!!!! J

Egyszóval, én örülök annak, hogy lehetőségem van icike-picikét előre haladni, jelentsen ez pénzt, tapsot, mosolyt,köszönömöt, mert már jelzi azt, nem volt hiába! Ugye, ez is egyfajta siker? Már megint csak rajtunk múlik, mit nevezünk annak.

Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak. Vavyan Fable

A mag,a dal, a mosoly...

November 25.

A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. (...) A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíraszámára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.

Nap, mint nap megtapasztalom ezt az érzést. De vannak „eredmények”. De milyen hülyén hangzik ez így. De akkor minek is nevezzem? Nem tudom. Talán sikerélmény. J

Tegnap egy szülővel való beszélgetésem is megerősítette sok mindenben. Hogy a mosolynak ereje van! Az én mosolyomnak! Köszönöm ezt, hogy a mosolyom jut rólam eszébe az embereknek! Rosszul fogalmaztam? Akkor másképp, ha rólam van szó, akkor a mosolyom jut eszükbe először! Azt hiszem, ez igazán nagy szó! És hálás is vagyok érte! Amikor egy számomra alig ismert ember belekapaszkodik?! Ezt most világgá kellene kürtölnöm, de….. nem teszem… vagy mégis? Még nem tudom. Ha valakinek el kell, hogy mondjam, akkor elmondom. Megint fel van dobva a labda, hogy belevágjak valami olyasmibe, ami csak körvonalazódik. De nem kezdek most bele, mert még nem fejeztem be az előző feladatom.

November 24.

Nincs NET, ugye komoly érvágás. J Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor dohányoztam és nem volt gyufám vagy éppen cigim. Elvonási tünetek. J De szeretem a kapcsolatokat tartani és a híreket meg tudni. Tudom, ez meg kíváncsiság. Viszont így a nagy magányomban, napi kapcsolatban vagyok a világgal. Néha kicsit nehezen veszem az akadályokat, mert letör a gyerekeim hozzáállása, vagy az, hogy idegen emberek segítőkészebbnek mutatkoznak, mint a környezetem. Pedig olyan egyszerű a dolog. Ha szeretnék valamit elérni, és ők is szeretnének valamit, akkor ahhoz áldozatokat kell hozni. Most, hogy le vagyok rekedve, nekem is jobb lett volna csendben maradni, mint végigtanítani a délutánt. Istenkém! Kérek szépen még nagyobb türelmet! Mert a fáradtsággal, a fájdalommal (jelen esetben fizikai: a lábam…) fogy a türelem, tolerancia is. De ez is hamarosan megoldódik, elmegyünk a dokihoz, ha vágni kell, hát vágja…. Persze akkor még itt van a torkom. Ami aggaszt, mert erőtlen a hangom. Valami ott sem stimmel. DE ezt is megoldom!!!

Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka. Közmondás

…és akkor valaki feltette a Szélkiáltó egyik dalát, amit Bertók László versére írtak:

Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,

Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

November 23.

Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy.
Müller Péter

Tegnap beájultam rendesen, persze nem csoda, hiszen a szombati m
uzsikálás után nem aludtam ki magam, vasárnap is pörögtem késő délutánig, tegnap meg hajnalban felébredtem és utána már alig aludtam. Ma is bírtam volna tovább. Nálam ez szokatlan. De mindig egy új nap, új kihívás. Mindig más élmények, hol pozitív, hol negatív. .... természetesen a gyerekeim szerint nekem nem jó semmi. Kicsit más az értékrendjük.

November 22.

Felébredtem hajnali fél 3 körül, és teljesen éber voltam. Nyűglődtem vagy fél 5-ig, aztán elaludtam. Majd megint felébredtem, hogy megint nem kapcsolt be a tv…de nem késtem le semmiről. J


Indulatok villámai fenyegetnek otthonodban vagy munkahelyeden? Ne harcolj ellenük! Ne szegezz nekik éles, fémhegyű fegyvert, mert akkor villámhárítóvá alakulsz át, amely magához vonzza a mélységi elektromosságot. Vonulj vissza a belső Templom biztos menedékébe. Ott nem eshet semmi bántódásod. Szepes Mária

Persze tegnap elfújták a gyertyámat, mondván : egyszer úgyis leége

ted a lakást. De nem adom ám fel! Jól van, persze néha morgok és durcázok, de nem vagyok sem Teréz anya, sem a Dalai Láma, hogy mindent szó nélkül, mosolyogva tűrjek. Amikor meg negatívan beszél, na azt meg pláne.

November 21.

A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember. Csernus Imre

Tegnap muzsikálni voltunk, végül is jól sikeredett. Bár a hangom kissé nagyon elfáradt, mégis azért jó, hogy végre énekeltem. Jövő héten kettő ilyen este is lesz. Naná, hogy örülök neki!

Ma Telihold van. A Telihold a maga sugárzó kerekségével a létezés bőségét közvetíti felénk, ezt kell tudatosítani. Fontos is lesz, hiszen tegnap megint az örök kétkedők képviselői, jó szándékkal ugyan, de kérdéseket tettek fel a terveimmel kapcsolatban. Hogy jó és szép, hogy meglesz, de mi lesz utána, hogyan tovább? Mintha az én fejemben ezek nem fordultak volna meg, csak a különbség az, hogy ők pesszimistább szemléletűek, de azért néhány dologban egyet értenek. Megváltozott a magam útjának képe is bennem. Eddig keskeny ösvénynek véltem egy sziklákkal körülvett úton. Ma már folyón megy az utam, hol sodrásban, hol pedig szépen csörgedezve. És amik sziklakövek voltak előttem az úton, amiket el kellett gördítenem, azok most is jelen vannak. De másképp látom, nem elgördítenem kell, hanem a vízzel átmosnom, megtisztítanom őket. Hogy ne az utamban legyenek, hanem rajtuk keresztül, egyengetve velük az utam, tovább léphessek. Még több kitartás kell, hisz próbálnak megingatni. Hiába, a magamba vetett hitet kell megerősíteni, az önbizalmat, a türelmet. Magammal és másokkal szemben is.

Elengedem a félelmeket, a szorongásokat, a kétségeket, és vonzom a jót, a szépet, a sikert és a pénzt, vonzom és árasztom a szeretetet, a boldogságot, a nyugalmat. Ezt nem lehet nem észrevenni! Tudom, apránként haladok, de ezt sem lehet nem észrevenni, az apró sikereket, a bíztató jeleket.

Kedveseim! Gyönyörködjetek a Teliholdban egy pillanatra aztán álmodjatok szépeket! Bátran! :)

Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik. Sean Thompson

November 20.

Ma kicsit megtáltosodtam, ami a házimunkát illeti, de nem baj.

Hűvös napok...

November 19.

Egy jó idézet gyémánt a bölcs ember ujján, de kavics a bolond kezében. Joseph Roux

November 18.

Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra. Anthony Robbins

Egyre hűvösebb van reggel. Hiába tetszik a késő őszi, kora téli verőfény, tél lesz. Ez a világ sora..(nincs mit tenni…. J ) Most van itt az ideje.

Érdekes a jelenség, amit napok óta észreveszek az embereknél. Engem kinevettek, hogy már október közepén-végén feldíszítettem a fényekkel a lakást. Mosolyognak rajta, szóvá teszik, de maguknak nem merik bevallani, hogy ők is ugyanerre vágynak! Vagyis rosszul fogalmazok. Eleinte megmosolyogják, de aztán idővel kinyilvánítják, hogy de jó lenne, ha már Karácsony lenne. De mi tartja őket benne vissza? Hogy megteremtsék maguknak a körülményeket. Apró dolgok, a fényfüzéreim, amiket az évek során, apránként vásároltam. A gyertyák, mécsesek, melyek sejtelmes fénye beragyogja a lakást. A füstölők, illóolajok illata. Néha egy-egy sütemény, egy meghitt hangulat, és sok-sok szeretet. Magunk felé először, hogy aztán kicsorduljon mások felé. Igen, először idáig kell eljutnunk, a magunk elfogadásához. Ehhez kell sok-sok kitartás, erő, de mennyivel békésebb jóban lenni önmagunkkal! J Persze, akadnak tényezők, amelyek ezt a türelmet próbára teszik. De hát örök kihívás az Élet! Sokszor vagyok dühös, az én dolgom eldönteni, hogy indokkal vagy a nélkül. Mert a saját indokaim másnak nevetségesek, mégis én vagyok, akinek bosszúságot okoz. Miért kellene hagynom, hogy mások beleavatkozzanak az életünkbe? .... Persze elfogadom a jó oldalát, de ő is a saját törvényei szerint él, és ha úgy tartja kedve, akkor úgy tesz, ahogy gondolja. Nekem is megvannak a törvényeim, és a saját életem. ÉN fogom alakítani az ÉN családommal. Mert a gyerekek hamar kirepülnek, most kezdem észrevenni....


Személyiség???

November 17.

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Osho

Hoppá. Most beugrott valami. Tegnap beszélgettünk valaki tanítási módszeréről, és bizony azt kell, mondjam, próba nélkül nem tudom elsajátítani. Nem tudom alkalmas lennék-e rá. Megingott kissé a hitem a saját tanítási elveimben is. Erre megkaptam, nehogy már kétségeim legyenek magam felől. Ez persze így vigasztaló. De miért is alakult ez így? Na, itt jön a hoppá! Elmondtam már ezeket a dolgokat számtalanszor. Azt, hogy volt idő, amikor önbizalomtipró tréningnek voltunk alávetve. Nap, mint nap, éveken keresztül. Természetesen az is ki volt hangsúlyozva mindig, hogy Ő a Nagy ... Sajnos, elég megalázó helyzet, amikor ketten vagytok képviselve ugyanazon a területen. Valahogy mindig használt olyan kifejezést, amivel ezt érvényre juttatta.(Közben gyertyát gyújtottam, hogy lássam a billentyűzetet. J Mosolyfakasztó hangulat: gyertyafénynél írás: laptopon. Napjaink romantikája. J )

Egyszóval, mindig megtalálta a módját, hogy kishitűségbe döngöljön, ez látszik azon is, hogy, ha hallok egy másik módszerről, akkor már megkérdőjelezem a sajátom. Mert soha nem volt igazolva, hogy jó az, amit csinálok. De akkor most felteszem magamnak a kérdést: mióta tanítasz? Ja, hogy éppen húsz éve… Hát kedvesem, akkor mi itt a probléma? Az a fránya önbizalom, ismét. Úgy látom, most jött el az ideje, hogy búcsút intsünk egymásnak a kishitűséggel. El KELL őt engednem, így tehát kishitűség: Au revoire! Mert tetszik ez a dallamos francia búcsúszó! Nos így KELL napról napra továbbmenni az úton, nem hagyom, hogy magukat felsőbbnek vélt hatalmak eltántorítsanak. Mint ahogy tudtam, hogyha most kinézek az ablakon, meglátom a csillagocskámat. És megláttam! Miért oly érdekes ez? Mert egy órával ezelőtt felhő takarta, kerestem, de nem láttam. Most kinéztem, igazol-e engem. Igazol! Meg kell világosodni a dolgok felől, a kellő irányból. Természetesen a tanításban érdekelnek az újfajta módszerek, ha célra vezetőnek találom, akkor alkalmazom. Szeretek újat tanulni, ha látok benne értelmet. Így vagyok ezekkel e személyiségfejlesztő oldalakkal, hírlevelekkel is. Ha látok benne építő jellegű írást, akkor elraktározom, hogy a későbbiekben is segítségemre legyen. De ezekben is egy idő után megjelenik az üzlet, ami kicsit bosszantó, de teljesen természetes. Hiszen mindenki abból akar pénzt csinálni, amihez ért. Ha ez tanácsadás formájában nyilvánul meg, akkor úgy. Én pedig énekelek! J

Milyen érdekes. Sokszor napokig egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy írjak. Most viszont igen. Na persze, fogalmam sincs, miről fogok írni, de úgyis jön belőlem.

Érdekesek az emberek. Persze, máskor is érdekeltek, de most valahogy másfajta szemszögből látom őket. Azt persze hozzáteszem, nem mindig az én szájízemnek való, amit látok, hallok. Majd az emberek úgyis rájönnek, kire van szükségük, hogy kire számíthatnak, ki az, aki nekik fontos.. A rengeteg problémán való tépelődés elveszi az erejüket a megoldáson való gondolatoktól. Most persze beszólok magamnak, hogy te könnyen beszélsz, megcsinálod az ested, van célod, érzed valamiben a lehetőséget. De visszakérdezek: a lehetőségek tárháza neki is adott. Akármi kedvére valót kitalálhat, amíg azon aggódik, jaj, most mi lesz. Csináltam én is, rossz hatások értek, tudom. Már másképp látom, még ha elfog a kétség néha most is. Megoldom!

Csillagocska

November 16.

Tegnap, amikor jöttem haza a buszon, olyan érdekes gondolatok jutottak eszembe. Az őszről, a langymeleg szellőről, a kora őszinek tűnő, mégis novemberi estéről. De ugye aki nem írja le rögtön, annak husssss! elszáll minden a kis fejéből. Nem baj, az érzet azért megmaradt ma reggelre is. Pláne, hogy végigaludtam az éjszakát! Illetve azt a kb hat órát, ami erre volt hivatva. Most kicsit megcsodáltam a hajnali képet a konyhaablakból, a buszok, autók ideszűrődő zaját, a novemberi kedd ébredését. Olyan jó volt este, az uram érdeklődött a szponzorálás ügyében, aki azt mondta, rákérdez. Nem tudom, hogyan zajlanak ezek a dolgok, de el kell indítani, és tök jó, hogy az uram partner volt ebben. Talán lassan látja ő is, alakul a dolog. Na ez azért még több hitet ad, kitartást!!

Angyalkáim, kérlek Benneteket, segítsetek, hogy még türelmesebb, még szolidabb legyek! De valamit észrevettem. Mégpedig, hogy sok bátrabban kimondom, ha valami nem tetszik, néha meg is lepődök magamon. Pedig utána könnyebb, mert az Én érzéseim a fontosak, utána jöhetnek mások! Kicsit egoistának hangzik, de magamnak a magam boldogulása és „jól érzése” az első. Bezony. Nagyobb nyugalommal tölt el.

Most megint kinézek az ablakon, és a már világos égboltról egy csillagocska rám néz!! Nekem ragyog! És erről eszembe jutnak a tegnapi gondolataim, mert a buszról belefeledkeztem a Hold látványába. Mellette ott volt a csillagom is, és a Holdacska éppen félúton van, hogy kiteljesedjék. Az jutott akkor ott eszembe, hogy nem is olyan rég, még arról írtam, hogy a lenyugvó napot csodáltam, és alig egy hónapra rá, már a Hold fényét csodálhatom ugyanazon a buszon, ugyanazon időpontban. J

Most lefotóztam csillagocst, majd egy apró fénylő pontocska lesz a felhők felett.

A délután felaprózódott, mert nem jöttek páran. Majd lassan eljutok odáig is, hogyha nem jönnek a magánnövendékek, nem pánikolok, majd ami elment a vámon, bejön a réven. J

Szépen, lassan, türelemmel. Igen és a jelenben, már egész jól megy.

Barátném ma arról írt, hogy a nők többsége nem tudja elfogadni, a testalkatát, a milyenségét. Persze , én is tudom, tapasztalom. Próbálkozom vele, és ha elfogadni teljesen nem is sikerül, azért megbékélek magammal, és arra törekszem, hogy a jelenlegi állapotom tegyem olyanná, ami vonzó. Mai eszemmel és meglátásommal már arra is rájöttem, ami mellett eddig elmentem. Nevén nevezve ezt az állapotot: a lelkem tükre. Mármint, hogy az néz vissza rám a tükörből. Találtam is egy ide illő idézetet:

Ha éppen közömbösen hagyott az élet, ha egy időre bensőleg is a köznapokhoz szürkültem, női aurám sem ragyogott köröttem: olyankor csupaszon is járkálhattam volna, az eb se pillant rám. Hanem mikor zúgott a vérem, és ruganyosnak éreztem porcikáimat, s szálldosva lépkedtem, és áttündökölt rajtam az életvarázs, megpörgettem magam körül pasasokat, nőket egyaránt. Miként mindenki más, ki épp e kivételes ajándék állapotában leledzik. Vavyan Fable

Vagyis rájöttem, megtapasztaltam, amikor, rendben, jóban vagyok magammal, akkor a tükörből is egy csillogó szempár néz vissza. De a gondolataimat magamnak kell alakítanom ahhoz, hogy ez így is legyen. Nem, nem egyszerű dolog, de működik. Oly sok minden más és mégis ugyanaz. Ha türelemre intem magam, akkor is ugyanannyit tudok elvégezni, mint idegeskedve, kapkodva, csak esetleg kiegyensúlyozottabban. Persze-persze még nagyon kezdő stádiumban vagyok, rengeteget kell még fejlődnöm, de már az elért állapot is nagyon ínyemre van. annyira jó lenne, ha mások is okulnának belőle, ha elhinnék amit mondok.

Annyira hajlamosak vagyunk korunk beállított szépség ideáljainak megfelelni. Megfelelni próbálni. És természetesen nem sikerül. És akkor mi van? Hát kudarc ugye… Ami után jön az elkeseredés, a lehangolódás, a rosszkedv, és a reménytelenség. Szépen, libasorban követik egymást, mintha nem is tudnának egymástól elszakadni. Pedig csak magunkon múlik, hogy hagyjuk őket belemászni az életünkbe, vagy kinyitjuk az ajtót nekik és búcsút intünk: Au revoir!Beleéljük magunkat a szappanoperákba, ez eddig nem is baj, mert az embernek kell, legyen beleérző képessége! Csak tudnunk kell utána elvonatkoztatni. Addig kikapcsol az agyunk, tengerparton, hajón, vízen, levegőben vagyunk, de a Fine feliratnál ki kell nyitni a szemünket a szobában. Nem nehéz ám! J

Aki túl komolyan veszi önmagát, könnyen nevetségessé válhat, aki viszont mindig képes nevetni önmagán, az soha.

Václav Havel


November 15.

Milyen kivételes ajándék a mosoly! Hiszen nem kerül semmibe, de szívmelengető. Csak egy pillanatig él, de az emléke megmarad. Örömet szerez, és táplálja a jóindulatot. Kiváló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen. Biztatást ad a csüggedőnek, erőt önt belé. Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi javakat senkinek mindaddig, amíg önként és jó szívvel meg nem ajándékoznak vele. Ha valaki túl fáradt ahhoz, hogy rád mosolyogjon, nézz rá derűsen, mert senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyra, mint annak, aki már nem tud mosolyogni.
Dale Carnegie

Pénz, pálya, siker, munka: az élet értelmének elbírásánál alig is jönnek számba. Az érzés az, ami megtölti az embert, jóval és rosszal, széppel és csúnyával. S az érzések felszínén páraként lebeg a hangulat s váltakozó színeit rávetíti mindenre, ami körülöttünk van. Gondolatainkra, szavainkra, beszédünk ritmusára, mindenre, ami belőlünk való. És így magára a világra is. Mert igaz, hogy minden, ami van, idegen tőlünk, egyforma rideg anyagiság s túlél bennünket, embereket. De amilyennek látjuk azt, ami van: az belőlünk való.
Wass Albert

Türelem


November 14.

Elég csak nyitott lélekkel figyelni a világra. Befelé meg elcsöndesedni. Mindenki remélheti, megérkeznek a válaszok. Schäffer Erzsébet

Az előzőeket elkezdtem írni, de valami közbejött… Rövid agyammal, már nem tudom mi. Folytatni akartam, tudom kiről szólt, de nem érdekes… Az ő kis hazugságairól, hogy nem enged a huszonegyből, mert ő akkor így és úgy,közben pedig.... Kicsinyes, hazudozó, öntelt….

Remélem, gondolataimmal tudok segíteni tesónak a józanabb gondolkodásban, a pozitív szemléletmódban. Én tudom, hogy nem egyszerű dolog, főleg ha nem érez késztetést erre. Csak őrajta múlik. Igen, én is ki mertem tegnap mondani, hogy sokszor egyedül vagyok, mert a kis családom nem mutat olyan megértést irányomba, amit én szeretnék, Lehet, hogy az én elvárásaim túl nagyok? Nem tudom, majd ez is kiderül. Persze ők olyanok, hogy kellene már nekik a kézzel fogható, szemmel látható bizonyosság, hogy amire készülök, az igenis sikeres. Igen, nekem is. De szemben velük, én tudom, hogy az. J Varázsszó: türelem. J Tegnap elhatározásra jutottam abban is, hogy az önálló estemet, majd csak jövő év elején mutatom be.. Varázsszó: türelem. Miért?

Mert az előttünk álló adventi időszak már tele van programokkal, program hegyekkel, az emberek a Karácsonyra készülnek már. Majd ha minden letisztult, elcsendesedett, akkor az új év sikereként könyvelhetem el, az egyik célom, álmom megvalósítását! Addig pedig a honlap elkészítése és annak népszerűsítése a cél! J

Na most megyek teregetni… (..mily prózai váltás…)

November 13.

Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből.
Wass Albert

November 12.

Némelyik ember öltözik bársonyba, selyembe, s rangja, méltósága minden más fölött hordozza, s mégis, mikor vele beszélünk, mindjárt érezzük, hogy őkegyelme csak emberi testben élő állat. Más ember meg öltözik kopott plundrába, jár feslett köntösben és félretaposott saruban, de ha megszólal, mindjárt érezzük, hogy állati testben élő angyal. Némelyik ember akárhány iskolát jár is, akárhány könyvet olvas is, az értelme homályos. Tud szavakat, könyvcímeket, dátumokat, de ha a véleményét kérdezzük, elámulunk az ostobaságán. Másik ember, ha analfabéta is, világos értelmű, jó érzésű. Áldás azoknak, akik vele, mellette élnek.
Gárdonyi Géza


Lassan majd megyek, de annyira örülök a pénteknek. Apró, pici, hazugságokon keresztül…

Útközben

November 11.

Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában.
Én vagyok az, aki egy kicsit dagi.
Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi.
Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondulok a számítógépekért.
Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél.
Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik.
Én vagyok az, akit mindenért hibáztatnak.
Én vagyok az, aki hazafelé fél a buszon.
Én vagyok az, aki amikor siet, mindig megbotlik.
De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet.
Andrew Matthews

Kimaradt néhány nap. Nem gond, nem éreztem indíttatást. Viszont intéztem ezt-azt. J Megvolt a műtét, minden rendben ment és azóta is rendben van vele. Hála!!!

Rákérdeztem a csütörtök délutánra, nem engedett a 21-ből. Mosolygok ...

Megoldom a dolgaim nélküle is. Örülök, hogy nem dühöngtem mérgemben, mosollyal jöttem ki.

J

November 10.

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.
Müller Péter


Remény

November 9.

Rengeteg út van és rengeteg zsákutca. Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha... Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.

Szex és New York c. film

November 8.

Nagy bajban nincs jobb társ az erős szívnél; ha gyöngeség fogná el, pótolják a közelébe eső szervek. Kisebb a vesződség, ha segíteni tudunk magunkon. Ne adjuk be derekunkat a sorsnak, mert ettől egészen elviselhetetlen lesz. Némelyek keveset tesznek bajaik ellen, és megkétszerezik azokat, mert nem képesek elviselni. Aki már ismeri magát, meggondolással pótolja gyöngeségét: az okos mindent legyőz, még a csillagokat is.

Gracián Baltasar

November 7.

Képzeld el, hogy az élet egy játék, amiben öt labdával zsonglőrködsz. A labdák neve: munka, család, egészség, barátok és tisztesség. Mindegyiküket a levegőben tartod. Ám egy nap megérted, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, felugrik. A többi - a család, az egészség, a barátok és a tisztesség - üvegből van. Ha az egyik lepottyan, megmásíthatatlanul megkarcolódik, megreped vagy akár ezernyi darabra is törhet. Csak akkor kezdheted megteremteni az egyensúlyt az életedben, ha valóban megérted az öt labda leckéjét.
James Patterson

Kezd formát, alakot ölteni hallhatóan, amit elképzeltem, és ez tök jó! Büszke vagyok és boldog, mert nem adtam fel! Na, ezek után meg pláne!!

Nos lelkem, hajrá!!

November 6.

Na tessék, már csak egy nap a szünet és nem csináltam meg mindent, amit szerettem volna. De, azért ma ott voltam ezen a első ezoterikus napon, amit a Nevkóban tartottak. Voltak érdekes dolgok ma, nem is érzem magam felkészültnek, hogy leírjam.

November 5.

Itt áll a gyámoltalan virág és virulni akar;ez az egyetlen,amit tehet,virulni tud csupán, s ezzel valóban nem akar zavarni senkit,és mégis mindenki ellene van: a fekete feltalaj,amely őt csak hosszas kérlelés után engedi át,a nappalok, mik vaktában zúdítanak rá meleget és esőt és szelet, no és az éjszakák,melyek lassacskán lopódznak oda hozzá,hogy jeges ujjaikkal fojtogassák.Ám ez a gyáva, gyászos harc,ez a tavasz. Reiner Maria Rilke

Egy nap híján, egy hónap múlva jön a Mikulás. A fiúk lassan felnőnek, de én nem. J Ugyanúgy megvárom, míg elalszanak, és akkor lopózok be, és a szobájukba a kis ajándékkal. Bár azt hiszem akkor lesz disznóvágás, úgyhogy apjuk nem lesz itthon. Tényleg, nem ártana lassan azokat is beszerezni, a kicsiknek, meg az én „kicsinyeimnek” is. De ma meg kell írnom a levelet a rendőrségnek, és neki kell durálnom magam a vasalásnak. L Persze, mindig csak nekiállni nehéz. Majd keresek valami jó filmet, fejemre teszem a fülest, aztán hadd menjen! Na, igen,ahhoz meg kell várnom, míg kis családom felébred. Most reggel nyolc óra van, ma én is későn keltem, csak hatkor… azt hiszem.

November 4.

A szeretet türelmes, minden más türelmetlen. És amint egyszer megérted, hogy türelmesnek lenni annyi, mint szeretni, és türelmesnek lenni annyi, mint imádságban lenni, akkor mindent megértettél. Meg kell tanulnod várni. Osho

Várakozó állásponton vagyok. Tegnap reggel SOS hívásom volt új barátnémmal, azóta jobb. Helyrerakta kicsit letargiával átitatott agyamat.

Muszáj volt, mert kezdett rajtam valami elhatalmasodni, és nagyon utáltam a helyzetet. Szóval kockafordulás volt, és most már jobb. Magad uram, maga ura… csak ez, és csak így működik. Most tök jót dumáltunk messzi barátnémmal, csekély két órát telefonon, de kell! Ő kell, mert erősít, mert sok a párhuzam, a hasonlóság, és mert szeretem. Közös dolgok, kreativitás, tenni vágyás jellemez mindkettőnket. És a hasonló férjek, akinek kettő darab fiúgyermeket bírtunk szülni.J Igen, lelki társ..

Más.Ma kiderült a véreredményéből, hogy negatív, nem rosszindulatú daganat, már anyu keresztapja is ezt erősítette levelében, tehát ez már jó! J

Mostani, tegnapi és mai alkotásaim, kalácsocska és croissant. Ez is jó. J A többi meg majd alakul.

November 3.

Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tűnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár. Elbert Hubbard

Nem tudom, mi van. Úgy egyszerűen. Herpesz a számom, tök hülye gondolatok, nem tudom, hol van az elmúlt hetek jó érzése. Kérem szépen vissza! Tudom, rajtam múlik, de olyan sok akadály, megoldásra váró probléma kerül elém… Látok magam előtt egy utat, ami valamilyen sziklás, de növényekkel övezett ösvény, és azt látom, hogy a sziklákról gördülnek le hatalmas kövek, amik az utamat torlaszolják. El kell őket gördítenem, de most nem érzem magam elég erősnek hozzá, agyilag. Rémít, hogy nem tudok segíteni a Tesómnak, és ezek hozzák a sötét gondolatokat. Szóval keményen próbára vagyok téve. Megint csak saját magamra számíthatok, mert ebben nem lesz senki segítségemre, hogy az agyamban rendezze a gondolataimat. Nem tudom, hol rontottam el. Csak azt tudom, hogy ki akarok szabadulni ebből!!!

November 2.

Kérlek, törd össze ezt a poharat - és szabadíts meg bennünket az átkozott előítéleteinktől, és a hülye mániától, hogy mindent meg kell magyarázni, és hogy csak azt merjük megtenni, amit a többiek helyeselnek. Paulo Coelho




Rossz érzések

November 1.

Nem szegény az, akiben ébren él a hit, még ha ideig-óráig alulmaradt is. Cronin, Archibald Joseph

Megint korán ébredtem, illetve nem is aludtam jól. Biztos összeettem mindent este. Éjjel meg vehettem be a szódabikarbónát, mert égett és feszített a gyomrom.

Most pedig hirtelen felpillantva csupa narancssárga minden… Na, nem a politikai hovatartozásomat jelzi, hanem a napfelkeltét. Ugrottam is az ablakhoz, de a házak eltakarják a napot, csak a fénye jut el ide. Pont olyan érzés, mint ami két napja rajtam uralkodik. Nem találom a helyem. Valami húz vissza, de nem akarom. Ízelítőt kaptam abból az állapotból, ami nekem tetszik, azt szeretném továbbra is. Lehet valamiféle próbatétel ez is? Kis apró csalódások, ami megint a türelmesség igazolása.. Még türelmesebbnek kell lennem. Húúúú de nehéz. És a hit… inog... a magamba vetett hitem, mert sokszor elbizonytalanodok a külső hatások által. ÖNBIZALOM! Gyere vissza, kérlek!!

Azért, mert találkozok emberkékkel, akik a szakmában többre vitték eddig, akkor én már miért érzem azt, hogy kevés vagyok?? Miért nem hiszem el, hogy van keresnivalóm közöttük? Nem adom fel, amit mostanáig megcsináltam. Itt ülök és bőgök, de nem baj, jöjjön ki az elmúlt napok feszültsége.. Még jó, hogy alszik mindenki, biztos hülyének néznének. Apró csalódások, amikor azt hiszem, OK, mehet a munka, mert van segítség, akkor beüt valami krach, és megint blokkok alakulnak ki a dolgok menetében és magamban! NEM ENGEDEM! Na! Nőszemély! Kapd össze magad! Mosoly! Békesség belül…

Október 31.

Nagyfiam olyan okos. Elmeséltem neki, hogy mi van a kicsivel, és azt mondta, anya, lehet, hogy csak egy születési rendellenesség. Úgy legyen… Annyi mindennel tisztában volt, amikor mondtam a dolgokat, csak ámulok. Van esze ennek a gyereknek, meg is marad benne sok minden. Szerencsére.

Voltunk ma meccsen sógoromékkal . Jó volt kimozdulni, mert legalább nem agyaltam. Szépen lassan lenyugszom én is. Tényleg nehéz türelmesnek maradnom és ma sikerült is úgy beszélnem, ahogy az magamnak nem tetszett.. .


Angyalhang

Október 30.

Ma valami megint nem tudom milyen fáradtság, bizonytalanság uralkodok rajtam. Nem tudom hova tenni…

Viszonylag későn keltem fel, mert felébredtem a szokásos fél ötös időpontban, de nyugalomra intettem magam, hogy tulajdonképpen minek is keljek fel? Pedig az kellett volna… Amikor többet alszom, mint 7-8 óra, akkor vagyok ilyen szottyadt… Nem a kipihentséget érzem, hanem ellenkezőleg, a fáradtságot. Persze felkelés után elmentem vásárolni és csak fél 12 után értem haza, azóta főzök. Már félig megettük a virslis-kukoricás- csirkecombos –spenótos lasagnét, már hűtőben a holnapi baconba tekert, füstölt sajttal töltött, filézett csibecomb, a hagymás kukoricasaláta, most sül a fokhagymás-olívaolajas sütőtök, de még föl szeretném rakni a töltött káposztát. Bár most látom, hogy négy óra van.. Akkor pakolok a hűtőbe, ez holnapra marad.

Nem tudom, a rossz érzéseim megérzések voltak-e… Mint ahogy a szomszéd bácsi halála napjának reggelén, amikor az álmaim után olvastam. Az pedig több helyen is a halált hozta ki. Persze elhessegettem, és azt reméltem tévedés, mert az ember rögtön a szűkebb pátriárkájára gondol.. Mégis megtörtént, de lakóházon belül…

…most pedig tesóm írta, hogy a kisfia. kezében egy röntgen során valószínűleg tumort találtak.. Édes jó Istenem! Hát az a pici gyerek mit vétett? Tudom, mindennek oka van, de az én evilági agyam ezt nem tudja feldolgozni, megérteni.. Kérlek szépen, segíts, mert az én tesóm sem érdemel ennyi súlyt cipelni.

Ez a megérzés is egy érdekes dolog… Ma reggel, mikor a fiúk elmentek meccsre, én is elindultam néhány perc múlva vásárolni. Gondoltam egyet, hogy elviszem kocsival fiamat és a buszmegálló felé mentem, de nem láttam ott. Így a másik megállóhoz hajtottam, de ott sem volt. Na, mondom, most megfordulok, és ahol bekanyarodtam, látom ám, hogy ott bandukolnak az apjával. Éppen be akartak szállni egy ismerős kocsijába, mikor melléjük értem. Meglepődve kérdezték, hogy mit keresek ott. Mondtam, jöttem a gyermekért. Az uram tágra nyílt szemmel kérdezte: honnan tudtad? Mire én: mit? Hát azt, hogy az én nagyfiam lekéste a buszt, így az apjáék vitték volna el a pályára, de jöttem én. Az a híres anyai megérzés… J


Nyugalom

Október 29.

Már fent vagyok megint lassan két órája, negyed hét van és kint sötét.

Ma elengedem a szorongásaim, erősítem a pozitív gondolataim, erősítem magam, a hitem. Hiszen ma van a nagy nap. Milyen érdekes. Sok tervem van mára, aztán mindjárt őszi szünet! Istenem! De jó! Nem, nem vagyok fáradt, csak így több időm marad az elvégzendő feladataimra. Meg kell terveznem most már pontosan, mit is akarok a honlapomon, kell írnom egy tanmenet-féleséget, jó lenne találkozni valakivel, aki ígért CD-n anyagokat, ezeket böngészni, új barátnémmal találkozni, Mamiékhoz kimenni, temetőbe is kimenni. De a takarítás is, vasalás is vár, majd szépen beosztom!!

Október 28.

Olyan fiatal vagy, mint a reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid. Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed.

Na, igen. Tudtam előre, valami úgyis közbejön a melóhelyen természetesen , ami miatt nem jött össze a találkozó.Ja, és nem nálam...ugye...

Pedig nem bántam volna. Viszont találkoztunk a srácokkal, és nagyjából megbeszéltük a tanodára vonatkozó továbbiakat. Remélem, minden jól megy. Most itt ülök a suliban és próbálom hasznossá tenni a délutánomat. Egy hete ezt láttam az ablakból… J


Megint késő van, nem érzem magam álmosnak. Holnap a nagy nap, a 10milliószoros teremtő nap. Kérés volt, így leírom, amit a szívem súg, alkossuk meg saját életünket!

Nos…

Nem hittem volna, hogy közel 43 évesen máris az egészség lesz az elsődleges, aztán a boldogulás –boldogság - nyugalom. Ezek mind hozzák magukkal az olyan dolgokat, amik ennek segítői, mint a munka, a jó munka, az arra való lehetőség. Megtalálni azt az örömöt okozó munkát, ami továbbvisz. Ha örömöt okoz amit csinálok, ha alkotok, akkor BOLDOG vagyok. Ha pedig BOLDOG vagyok, akkor NYUGODT is. Aztán a kapcsolatok, a bennünket körülvevő világgal. A hozzáállásunk, a hozzánk állásuk. Megteremteni azt az egyensúlyt, ami lehetővé teszi a továbblépést. A következő lépést a még szebb élethez. A belső megnyugváshoz, türelemhez. A jósághoz, és a tisztánlátáshoz. A segítségnyújtáshoz és a segítő kezek elfogadásához. De hol a pénz? Vártam, mikor is írom le. Talán nem szeretném? Dehogynem. Hiszen energia, energiaforrás. Töltődünk érte, vele, általa. Ki tudja simítani az ember arcán a ráncokat, segít a görcsöket oldani. Persze meg kell találni a megfelelő orvost, aki ezt a gyógyszert felírja. A hitünket. Merjünk hinni magunkban, a bennünk rejlő lehetőségekben! Legyünk a magunk orvosai, kopogtassunk be olyan ajtókon, amit eddig nem nyitottunk ki! Magunkon is. Milyen folytonos körforgás ez? Hiszen megint az egészségnél tartok! Mert rájöttem, nélküle nehezen boldogulok, mert felemészti tartalékaimat, lelki, idegi és fizikai síkon egyaránt. Mindegyik fontos, és teljességet kíván, hiszen egymás nélkül nem működnek. És nélkülük nem működöm én sem. Pedig működnöm kell, hiszen egyre több tervem van és éppen a jó úton haladok. Ezen az úton megyek tovább, segítve ezzel szeretteimet, barátaimat, ismerőseimet.

Áldás – bőség - szeretet

Néha elcsodálkozom magamon… Most is. Miket nem írok! :)


Tervezgetések

Október 27.

Nem az élet nagy bajai azok, melyek próbára teszik a jellemet! A nagy tragédiákkal bátran szembenézni és vállalni a szenvedést, az könnyebb feladat, de a mindennapi élet kicsinyes kellemetlenségeit elviselni és mosolyogni rajtuk, az már sokkal nehezebb, ahhoz már erős jellem kell. Jean Webster

Mai nap? Hmmmm…

Reggel megint korai ébredés és kelés volt. Aztán volt táboros tanítás, aminek nagy részét átbeszélgettük a lányokkal, de utóbb elmondták, nagyon jó volt nekik. Örültem. J Ennek is. Meg annak is, hogy kényszer áramszünet miatt nem kellett mennem a suliba.J Meg annak is, hogy a többiekkel holnap találkozunk és megbeszéljük a tervezett dolgok menetét. JMeg annak is, hogy ma majdnem egy tízessel fiatalabbnak néztek a koromnál, és NŐK!!!! J

Nos, ennyi jó egy napra. Ha jobban belegondolok, néhány ötlet ezek közül a sajátom. Nem most vetettem fel őket, de most startolnak. Ugye-ugye a türelem!!! Még akkor is, ha nincs garantálva semmi.

És holnap? Holnap 10.00 fiúkkal találkozó, megbeszélés. 12.30 Találkozó, megbeszélés. J

Majd pénteken ..... ! Így legyen! J

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.József Attila

Október 26.

Tanulj meg mosolyogni. A mosolyban mágikus erő rejlik. Amíg az ember mosolyogni tud, addig képes a további harcra. És aki harcol, az győzhet is. Marcus Aurelius

Két napja az jár a fejemben, hogy két napja nem írtam. Valamiféle eltávolodást veszek észre magamon. Csapongok. Eltávolodás attól a zajos megnyilvánulástól, ami jellemző volt rám. Persze fáj a torkom. Na, jó, ez a vicc része volt. De tényleg fáj a torkom. Szeretnék írni tudni (is), meg egyéb sok dolgot. Ma voltam masszázson, közben azt a reflaxációt hallgattuk, amit letöltöttem, kiírtam.

Ma már kinevettek a gyerekeim és a tanítványaim is, mert fényfüzérekkel szereltem fel a lakást.

De olyan otthonos, meleg. Megkérdezték, nálam már karácsony van? Mondtam is, nekem mindig karácsony van, mert a szeretet nem csak karácsonykor aktuális, hanem minden nap. És különben is, jönnek a korai sötét esték, mennyivel hangulatosabb egy fényfüzér, mint a lámpafény.

Október 24.

A hajnal sötétjét már az őszi reggel derengése váltja fel lassan… Olvasgatom azokat az oldalakat, amiket új barátném küldött át. És megint mosolygok, közben könnyes a szemem. Amiket nem tudtam magam megfogalmazni, azokat az érzéseket leírja a Csillagtitkok egyik írása. Az elmúlt hetek eseményeit, történéseit ízlelgetem magamban. Van mit… J


Tesómnak....

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során. Pam Brown


Érzések

Október 23.

Napok óta nem írtam. Pörögnek az események, sodor az ár, és KÖSZÖNÖM, jól érzem magam.

Valami hihetetlen új és mégis ismerős állapotban vagyok. Deja vu, vagy valami olyasmi.

Nem tudom megfogalmazni, még nem. De mivel jó érzés, ezért még nagyobbra tárom minden befogadó képességemet, hogy jöjjön a JÓ!

Most leírom, amit két napja szerettem volna. Hazafelé a buszon az ősz esős arcát mutatta.

Ahogy az ablakon kinéztem, azt vettem észre, az esőcseppek kottaképet alkotnak az üvegen.

Csak az ötvonalas rendszer hiányzott

, mégis olyan felemelő látvány volt, azt gondoltam az ősz így muzsikál. Majd másnap, ugyanott, szeszélyesen, másik arcát mutatva pirosló naplementébe csodálkoztam.

Színek, dallamok, illatok, ma és a múlt. Ez vesz körül. Most a rádióban olyan zenék szólnak, amik mind valamilyen emléket idéznek meg bennem. Bár ezen nem csodálkozom, mert bármilyen szituáció legyen, azonnal asszociálok egy dalt. Kavarog a fejemben a sok dalszöveg, dallam, de ettől olyan gazdagnak érzem magam.

Csapongok… Mint a gondolataim is…

A tegnapi beszélgetésem újdonsült barátnémmall is… kellett…

mindegy ki kezdeményezte a találkozást, az már úgy zajlott, mintha legalább évek óta ismernénk egymást. Mondjuk nekem ezek a dolgok azért nem hatnak újdonságként, mert mindig azt hittem, aki meghallgat, az meg is ért. És velem van… Pedig húúú d e nem így volt. Megnyíltam, mint a virág, aztán visszaéltek vele. De ezeknek mind így kellett történniük ahhoz, hogy rátaláljak olyan emberekre… akikkel ezután találkozok. De említ

hetném azokat az embereket, akik „ismét” beszélgetnek velem. Pedig én vagyok, de valami mégis más.

Mosolyog a szívem. Annyira

hihe

tetlen… Alapvetően egy vidám, temperamentumos nőnek tűnök és úgy gondoltam, az is vagyok… De sosem tudtam elengedni a gondokat, a múltat, ezek szép csendben emésztették fel az egészségem és az egyéniségem. Ma

gam árnyéka lettem lelkileg, egészségileg, a súlyommal pont fordítva történt. Az csak gyarapodott. Jó… jó… hozzásegítettek a hormonkészítmények is. Be is fejeztem a gyógyszereket márciusban, a cigitől februárban köszöntem el, most a szorongásaim vannak soron. Valami már alakul, valahogy szabadabbnak, könnyebbnek érzem magam, és BOLDOGNAK. Mondjuk az is elég furcsa, hogy itt ülök és írok. Mindig szerettem volna, de valahogy elmaradt. Hát, íme… Most van. J


Október 22.

"Reggel, elindulván a világba utcai ruháival együtt mindenki magára ölti a páncéljait is. Eleve védekezni akar mindenféle tüske, bántalom ellen. De mekkora öröm, ha valaki olyannal találkozunk, akinek jelenlétében legalább páncéljaink egy részétől megszabadulhatunk!" Lázár Ervin

Október 18.

"Olyan sok dolog létezik, ami érzelmeket elevenít fel: a föld lágysága tavasszal, felhők a nyári égbolton, az őszi szellő illata, az esőcseppek hangja ........... Csak meg akartam osztani veled ezeket az érzéseket. " Hoshi no Koe c. film

Október 13.

Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Október 12.


A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert

Október 10.

Érdemes lemenni a halpiacra, és megnézni a rákokkal teli hordókat. Soha nem kell fedelet tenni rájuk, mert ha az egyik rák megpróbál kimászni, a társai belekapaszkodnak, és visszahúzzák. A rossz társaság is pontosan így hat a gyerekekre. Ben Carson

Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem;Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem;Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés;Merész leszek, mert annak kell lennem;Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak;Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot;Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet;Felnézek, és nevetek, és szeretek, és magasba emelek. Howard Arnold Walter

Október 9.

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."Mohamed Ali

Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne, ha csak azok a madarak énekelnének benne, akik a legjobban tudnak énekelni. Henry Van Dyke

Október 8.

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Wass Albert

Október 6.

„A pedagógus nem lehet elkeseredett, megtorpant ember, mert a pedagógusnak egyetlen karizmája van: a jövőbe vetett hit optimizmusa”.