Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Július 28.

Július 28.
Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.
Elizabeth M. Gilbert
Azt hittem, ma is kellemes nap lesz, ami az időjárást illeti. Hát nem jött össze… Esik az eső, persze ennek is lehet örülni, csak mezőgazdaságilag én nem tudom megállapítani, hogy most éppen jó , vagy már nem. J Azt viszont tudom, hogy végigaludtam az éjszakát, és ez nálam igen ritkán fordul elő!  Egy újabb állásinterjú vár rám! Bár kezdem kicsit megelégelni, hogy nem írják bele a hirdetésbe azt, amiről szó van. A tegnapi is…. Jáááj, mikor a hölgy kiejtette a cég nevét a száján, az első reakcióm az volt, te most szépen nyugodtan a fenekeden maradsz és udvariasságból meghallgatod!!!! Lehet, látták rajtam, de azt hiszem utána sikerült elmondanom, hogy ezt miért is nem szeretném. Sajnáltam, hogy rabolom az idejüket, de vannak korlátaim és a pénzügy ehhez tartozik. Valószínűleg nem vagyok elég üzletember, vagy mi, de azt hiszem, az lenne a korrekt, ha ténylegesen megírnák azt az állásról, ami. Ja, hogy akkor nem jelentkezne rá senki, mert a bemutatkozó (rábeszélő) beszélgetéseken lehet az embereket manipulálni? Egyszer (-párszor J ) én is beugrottam a csőbe, köszönöm, elég volt!!! Én olyan vagyok, hogy nem tudom rábeszélni az embereket arra, amiben magam sem hiszek. Már megint bennem van a hiba? A frászt. Azokban, akik ezt elősegítették, akik belevittek a hülyeségbe, rászedvén a tudatlan ifjakat, dobálózva a milliókkal, hogy milyen klassz biznisz, és utána azt sem tudtuk honnan teremtsük elő az árát, mert úgy szaladt az ég felé, mint manapság a deviza hitelünk. Nos, ezek persze biztosítók voltak, példának okáért, amikor valaha, egy másik városban megvettük az első lakásunkat, érdekes módon este már csöngettek, hogy lakááásbiztosítás, meg hogy kötelező megkötni!!! Honnan tudtuk volna, hogy mi a módi? Na mindegy, rég volt, csak az utóhatások még megvannak a mai napig. És mégis elkezdtem biztosítózni? Ja!!!! Bíztam magamban és bíztam abban, amit mondtak. Kár volt. Közvetlen főnökségem aranyos és készséges volt, de azt, hogy velem bárki úgy beszéljen, ahogy ezt ott sikeresen megtapasztaltam felsőbb körökből? Na neeeem. És nem csak ott, azóta nyitott szememmel nagyon érzékenyen figyelem a viselkedést, a testbeszédet, a kommunikációt.  Múltkor is (milyen véletlen), éppen egy állásinterjúra várva tapasztaltam hasonlót. Ahogy egy „vezető”-nek kikiáltott egyén, a biztonsági őrt tudálékosan, lekezelően és nagyképűen „kiosztotta”, amikor az udvariasan kérdezett valamit. Ugyanez „úriember” (ismét micsoda véletlen) tartotta az előadást (holott interjúra mentem), és amikor már előzőleg említett biztonsági személyzet behozott neki dolgokat, elfelejtette megköszönni, sőt lekicsinylő arckifejezéseket öltött. Na, kérdezem én, akkor a továbbiakban milyen viszonyt képzeljen el a leendő munkavállaló? Esetemben semmilyet, ugyanis akkor is csak a jólneveltségem tartott vissza attól, hogy a cég nevének említésekor a fenekemen maradjak. Végigültem az egy órás tájékoztatót, és közöltem távoztamkor, hogy köszönöm szépen, tanulságos volt. Nem baj, jó pap is holtig tanul. J
Kicsit visszakanyarodok az előző témához, mielőtt nyilvánosan nekem esnétek. Félreértés ne essék, tegnap is elhagyta az ajkamat az a mondat, hogy tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik ezen munkakörökben dolgoznak. Nem is erről szól a mondandóm, sokkal inkább arról, amit én érzek ezzel kapcsolatban. Tegnap is döbbentem, amikor próbálták elmagyarázni, hogy amivel én is rendelkezem ( egy szolgáltatás), annak funkciója egészen más jellegű, mint én hiszem. Amit annak idején kedves ügyintéző nem mondott el,  vagy, mert nem tartotta  ( vagy engem) érdemesnek, vagy, mert nem is tudta. Tulajdonképpen megpróbálom a saját kis világomra átvetíteni: pl a gyereknek nem tanítjuk meg az összes abc-s hangot, elég, ha csak néhányat ismer, és azt mondjuk, ez már elég a kottaolvasáshoz, aztán ha kap egy kottát, akkor halvány lila gőze sem lenne, mi van oda leírva…. Na ez elég bénára sikeredett, de a lényegét elmondja. Persze, én is azt mondtam, ismerem a szolgáltatást… Hát gőzöm sem volt. Mehetek panaszra? Nem. Nem is áll szándékomban. Csak úgy mondogatom magamban. Példának okáért nem is óhajtok ilyen területen próbálkozni.
Majd ma kiderül, hova is jelentkeztem ismét…  J


Nos, ott tartottam, hogy szükségét érzem az írásnak, mert az elmúlt év során is sokat segített. Az pedig, hogy tetszést arat a stílus, vagy a szóhasználat, vagy pedig az adott téma, annak örülök. Mondtam már, engem a siker inspirál, míg a kudarc….. 
Talán ma sikeredett egyfajta lehetőséget megkedvelnem és nyakon csípnem. Mondom, lehetőség, nem állás. Mert, mint beszélgettem barátnémmal, nem mondhatok mindenre nemet, csak, mert nekem nem tetszik. Sok mindenre igen, de mindenre nem. Követhető gondolatmenet? Aztán tudom, egyik hozza a másikat, csak egyszer kell azt mondanom, igen, megpróbálom. Mert akarom.  Mondjuk, hozzáteszem a reakciók megint elkeserítőek voltak a környezetemben, de továbblépek rajtuk. Nekik sem jó semmi. Sajnos azt a munkahelyet még nem fedeztem fel, ahol szórják a lóvét az ölembe, és végeredményben nem sok tennivalóm van, vagy tán be sem kell menni. J Nem lenne rossz? Bár meglehetősen unatkoznék, azt hozzáteszem.  A kapcsolati tőkét ápolni illenék, és bár rengeteg előnye van a világhálónak, a személyes kontaktus azért elengedhetetlen. Szeretem az embereket, szeretek az emberekkel foglalkozni, segíteni nekik, beszélgetni velük, megismerni másokat. Persze nem vagyunk egyformák. Az sem jó, ha valaki túlontúl erőszakos, ragadós. Az elmúlt egy év rengeteg tapasztalatot adott jó és rossz értelemben egyaránt. Annyira másképp látok sok mindent, mint egykor… ez jó nekem. Igen. Köszönöm, ismét jól vagyok. Nem, nincs munkahelyem, nincs állásom. Fontos dolgok. De legfontosabb a belső békém, mert addig nem tudok reálisan gondolkodni, amíg ezt nem teremtem meg. Most ezen munkálkodom, és nem engedek a sok visszahúzó erőnek. Mert vannak. Sokan. Nagyon erősnek kell lennem, mert ez rendeltetett.  J

Július 27.

Július 27.

 Nevess magadon, és nevess az életen. Ne gúnykacaj vagy önsajnálattól tocsogó nevetés legyen ez, hanem gyógyír, csodaszer, amely enyhíti a fájdalmat, kigyógyít a depresszióból, és segít megfelelő távolságból kezelni az adott pillanatban szörnyűnek látszó kudarcokat.
Og Mandino
Jó lenne. Vagy : jó lesz. Megtenni, igyekezni, ennek megfelelően viselkedni. Kezdek megint besokallni a panaszoktól, közlöm a sajátoméból is. De nem kerülhetem ki, mondjuk például, bocsánat, a saját családomat! Tegnap például egy beszélgetés során, fennkölten próbáltam ecsetelni a jó gondolatokat, a pozitív szemléletmódot.   Megmosolyogtak, és azt mondták, tulajdonképpen nagyon jó a meglátásom, de vegyem észre, az emberek nem tudnak másról beszélni, beszélgetni, mint a gondokról, a problémákról a nehezen fizethető hiteleikről. Tények, elszomorítóak.  Pedig olyan szépen süt kint a nap, nincs az a tikkasztó kánikula! Hoppá, mondjuk már fél kilenc és én is úgy ülök itt, mint egy jóllakott napközis, pedig lenne mit tennem-vennem….  J  Viszont írni sem tudok mindig, hiszen valamiféle affinitás kell hozzá. Az most van. J Naná, főleg, ha esetleges takarítás vár rám….
Rohannak a napok, azon veszem észre magam, hogy július 27-e van, még egy hónap a munkanélküli lehetőségből, aztán már csak valamiféle alacsonyabb alamizsna jár. Nem tudok elvonatkoztatni ettől, hiába fogadtam meg, nem gondolok a munkára, az állásra, de ez a szürkeállomány itt felül csak pörög, mint a motolla.. Na, kisanyám, most próbálj meg nevetni, de lassan ez lesz a vége, kinevetem magam! Hátha könnyebb lesz idebent! Mondjuk, csökken a nyomás… Már megint hol is tartok? A türelemnél. Istenem! Sosem növök fel, hogy megtanuljam, de hát a saját bőrömből kibújni nem tudok….. Pedig néha jó lenne! Nekivágni, csak úgy a vakvilágnak, elindulni, nem törődni semmivel, ahogy azt gyermekként, hányszor elgondoltam! Rácsodálkozni a természet adta szépségekre! Ha elmegyünk egy búzatábla mellett, mindig egy dal jut eszembe, amit egykor tanultam: „Amerre én járok, nagy tábla mezőkön, virágot aratnak…. keresztet, asztagot, illatos virágokból raknak. Kicsépelték dalos szerelemmé, aranycséppel nyomban… mindenütt felszedtem, szívembe rejtettem, szívembe rejtettem, s néked hazahoztam!” Hát nem gyönyörű? Rögtön mosolyogni van kedvem tőle! A pipacsok, búzavirágok, vagy a tarlókon a szalmabálák… Vagy a magasan szárnyaló madarak, övék az egész égbolt! Vagy a kedvencem, egy tó vizére felfeküdni, lebegni, ahogy a víz hullámai sodornak és nézni  az eget! Hát ezt imádom! Nemrég próbálkoztam ugyanezt egy strandmedencében…. Nos…
J  Látványnak sem lehettem kutya, de nem mertem sokáig reszkírozni a „lebegést”, nehogy beugorjanak értem, és gyorsan kimentsenek…
Nos, szerintem visszatalálok lassan a Földre, s végzem napi teendőimet…     
Ettől még a gondolataim közlekedhetnek különböző tájak, vizek, felé! Hiszen a lehetőségek tárháza végtelen!!! Kívánom Nektek is, mosolyogva ezt, és a mosolyokat is, hiszen tényleg távolabb visz a gondoktól!!!  Vagy legalábbis más fényben világítja meg azokat! 

Július 26.


Július 26.
A legtöbb ember fél komoly döntést hozni és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik.    
Szalai Vivien
Milyen érdekes. Ma többen, velem együtt, magukénak gondolták ezt az idézetet. Türelem kell hozzá, olyan lelkiállapot, ami elősegíti, hogy észrevedd, amikor is ott áll előtted a lehetőség. Néha nyújtóznunk kell egy kicsi, hogy elérjük, de ez már csak rajtunk múlik. Itt vagyok példának én. Nem találok állást, mert mint korábban írtam is, az MLM-re , biztosításra, pénzügyre épülő feladatköröket nem érzem magaménak. Válogatósnak tűnhetek, pedig csak tudom, mire vagyok alkalmas. Mert amit nem csinálok tiszta szívből, annak nem sok értelmét látom. Márpedig ezeket volt szerencsém kipróbálni, így tapasztalatból beszélek. Ma két telefont kell elintéznem, szintén ez ügyben, az egyikben látok is fantáziát, bár jutalékos rendszerű az is, a másik pedig megint csak kamuzósnak tűnik. De felhívom mindegyiket, meglátjuk….

És mi lett?  Egy írásmű….

Légzésgyakorlatok egy álláshirdetés kapcsán

Nagy nyári szabadságomban találtam végre egy magamfajtának való álláshirdetést. Vettem egy nagy levegőt és elküldtem az önéletrajzom és a jelentkezésem e-mailben! Mit ad Isten, hamarosan meg is érkezett a válasz, hogy elfogadták a jelentkezést, valamint küldtek egy tájékoztatót, amiben a munka részleteit  osztották meg velem. Levelükben felhívták a figyelmem arra, ha ezek után is érdekel az állás, telefonon vegyem fel velük a kapcsolatot. Ekkor vettem a második nagy levegőt, és telefonáltam. Kellemesnek mondható férfi hang tájékoztatott, hogy éppen egy városom béli céggel tárgyalnak hamarosan, akik átvennék az egész munkafolyamatot, érdeklődjek pár nap múlva ismét. De ha érdekel komolyabban az állás, akkor küldenek további tájékoztatást arra vonatkozólag, még aznap! Mondtam, természetesen küldjenek információt bátran! És vártam... Gyermekeim meglátása szerint, kocka lévén, elég sűrűn nyitogattam e-mail fiókomat, de a várva vált küldemény csak nem érkezett meg. Ekkor vettem a harmadik nagy levegőt és írtam egy köszönőlevelet az ígért információkra várva. Láss csodát, hamarosan válasz érkezett, pedig már sötét este volt..... Eltelt türelemben a néhány nap, amikor is negyedik nagy levegőt véve, miszerint most majd többet megtudok, telefont ragadtam. A kellemesnek mondható férfihang közölte, hogy nagy a valószínüsége annak, hogy megegyeztek városom béli vállakozással, akik viszik tovább a munkafolyamatot. Természetesen közös megállapodásként, hogy az előzőleg, valamint a  továbbiakban hirdetésükre érdeklődőket ezen céghez irányítják. Rákérdeztem, van-e lehetőség akkor majd megállapodni a munkát illetően az új érdekeltekkel, mire természetesen igenlő választ sikerült kapnom.Elkértem annak rendje s módja szerint az új elérhetőséget, és ekkor vettem az ötödik nagy levegőt. Felhívtam az új számot, aminél a helyi vonal folyamatosan foglalt volt, így mobil elérhetőséggel próbálkoztam. Sikeresen. Kellemesnek (?) mondható férfihang kissé bizonytalannak tűnve, ecsetelte, hogy igen, folytatnak tárgyalásokat a fővárosi partnerrel, de szerződést még nem kötöttek, így nem igazán tud érdemben válaszolni. És különben is az esküvője lesz hétvégén, majd jövő héten telefonáljak, addigra többet tud mondani. Persze, ezerrel az ügyön van! Mondtam neki, hogy éppen munkanélküli zenetanár vagyok a végzettségemet illetően, mire sajnálattal felelte, hogy az nekik éppen nem is kell. Kedvesen közöltem, nem is arra jelentkeztem, a munka jellegét tekintve, hiszen a hirdetésben nem is azt keresetek. Végezetül megegyeztünk a jövő hét elején telefonálok, addigra minden a helyére kerül(het).Ma vettem egy hatodik nagy levegőt és hét eleje lévén újrahívtam az illetékest. Természetesen a helyi szám ismét foglaltat jelzett így mobiloztam. Forgalom kellős közepén ülő éppen az esküvőjére készülő, kellemesnek (?) mondható férfihang közölte, még folynak a tárgyalások, de fővárosi illetőségű megbízójuk nem tudja pontosan, mi is a konkrétum. Ezért ha lehet, mert a hétvégén lesz az esküvője  ( hetente?), hívjam már fel jövő hét elején, addigra már ő is többet tud mondani... ekkor vettem a hetedik nagy és mély levegőt, amivel udvariasan megköszöntem szíves tájékoztatását, és letettem a telefont. Konklúzió? Szerintem felesleges....a további erőfeszítés... de nem adom fel, hátha rájönnek, mivel is foglalkozik a cégük, mit is akarnak valójában... Így egy hét múlva veszek egy nyolcadik még nagyobb levegőt és újból tárcsázok.....

Július 25.

Július 25.
 Lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. Remélem, te tele leszel jóval. Remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. Remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. Remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. Remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. De ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.
Benjamin Button különös élete c. film

Július 24.

Július 24.
Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá! Sosem tudhatjuk épp milyen alakot ölt, egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem, hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett!      Álomháború c. film

Július 23.

Július 23.
 " Aki reggel 6-kor a tejes dobozon lyukat akar bökni nagyollóval, az reggel fél 8-kor már neki is tud állni főzni, az összevarrt kezével!!! Gumikesztyűben!!!" én

Azért kaptok a szokásosból is:

"Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait."
Victor Hugo

Július 22.

Július 22.

“Megtanultam, hogy azok a források, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy valóra váltsuk álmainkat, bennünk vannak, csupán arra a napra várnak, amikor úgy döntünk, hogy felébredünk, és igényt támasztunk velünk született jogainkra.”
(Anthony Robbins)

Július 21.

Július 21.

Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mért rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejemet, a haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek, utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom!
Invictus - A legyőzhetetlen c. film

Július 20.

Július 20.
Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében.
Victor Hugo

Július 19.

Július 19.
Ha valakit a sors tóba kényszerített, csodákat művelhet, ha kétéltűvé válik. Bámulatba ejtheti a világot azzal, mire képes a sikeres alkalmazkodás érdekében. Mégis azt hiszem, ésszerűbben jár el, ha azon igyekszik, hogy kimásszon a tóból, és tartósan a parton rendezze be életét - kopoltyúk nélkül.
Arnold Bennett
Azt hiszem, ma egy –két lépést megtettem. Mondhatnám, olyan mintha járni tanulnék ismét. Pedig már nem egyszer fordult ez velem elő, a szó szoros értelmében. A mostani, csak jelképes, de azt hiszem célra és lényegre törő!!!

Hiába hittem, hogy kétéltű lehetek…hát nem…. Vettem a levegőt a víz alatt, gondoltam én, de csak nyeltem a vizet, és húzott egyre lejjebb. Mindig féltem a fulladástól. Lehet, ezért lettem asthmás? Hmmm…. ki tudja…  De ennek vége…. Amikor érdeklődnek felőlem emberkék, hogy jobban érzem-e magam, találtam-e már munkát, hogy vagyok, akkor nem süllyedhetek lejjebb!!! De nem ám!
Néhány napja böngészve az egyik közösségi portálon meglepődve vettem észre saját klipjeim egyikét, CSODÁLATOS kommenttel… Nos…Kívánom az érzést mindenkinek!!  J
Ma ismét rábukkantam, ugyanaz az ismerősöm megint feltette, és még elnézést is kért érte, de nagyon szereti hallgatni! Én köszöntem meg neki természetesen! Én azt, hiszem ezek azok a dolgok, amelyek segítenek egyre nagyobbakat lépni, egyik lábunkat rakosgatva a másik elé…. 

Július 18.

Július 18.
Van, hogy évekre szeretnénk megállítani a pillanatot és van, hogy évekig várunk egy pillanatra, de olyankor nem várnak velünk. Egyedül maradunk, magunkban, a saját igazságunkkal. Lehetetlenül remélve, hogy az fog győzni, de mindig csak veszít. Azután egyszer csak elérkezik a pillanat, de addigra az a pillanat már sorsfordító is lehet, és amit elvesztettnek hittünk, újra felbukkant előttünk. Amit addig átoknak gondoltunk, az ellenkezőjére fordul, és azok között találsz új családra, akik veled együtt elvesztették azt.
Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

Július 17.

Július 17.
 Még az a jó, hogy vannak kivételek, bár nagyon kevés....          

       "Ó, csupa szív emberek! Készséges szomszédok! Zörgess csak be hozzájuk egy kis parázsért, egy csipet sóért, egy korsó vízért, biztos lehetsz benne, hogy becsapják az ajtót az orrod előtt. De a nyelvük álnok, mint a viperáé. Ha felebarátjuk segítségre szorul, ők nem elegyednek más dolgába, de ha veszett eb módjára bele kell marni valakibe, akkor bezzeg napestig rajta rágódnak."
Émile Zola

Július 16.

Július 16.
Belevágni valamibe úgy,hogy nem tudom, mi lesz belőle? Igen! Képzeljék el: ez az a pillanat,amikor szabadon tudnak dönteni. És ezzel köszönt önökre a függetlenség napja. Amikor szabadon eldöntik, hogy lépnek. Ez mindig csak egy lépéssel kezdődik,soha nem többel. Abban a pillanatban ugyanis megérzik, hogy önök képesek bármire. Bármire. És amikor ezt megérzik, akkor el fognak kezdeni mosolyogni. Csernus Imre

Igazán bizakodóan nézek a jövőbe, csak nem látok tovább az orrom hegyénél. Nem vagyok rövidlátó, bár a kor és az évek elég sok nyavaját kihoznak az emberből. Egyszóval, amiért itt megint írásgyakorlok, az a régi nóta: MUNKÁT KERESEK! Bocs, ha nem érdekel a jutalékos rendszerű, biztosítós, MLM és piramis! Nem hiszem el, hogy ma csak ilyen lehetőségek vannak?!!!

Július 15.


Július 15.
A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.
Csernus Imre
Folytatva a tegnapi gondolatmenetemet…..   Valamit ki kell találni, ami továbblendít. Továbblendít azon, amit benyeltünk itt az elmúlt idők során. Csak nőtt-nőtt bennünk, mint egy rosszindulatú daganat. Hmmm... ugye milyen érdekes párhuzam… És mennyire igazat szól, hiszen a megbetegedések ilyen formái sokszor lelki okokra vezethetőek vissza… Elszomorító. Tisztában vagyok vele én is, hogy sok betegségem innen ered. El akarom őket már felejteni, szeretném a szívgyógyszereket is letenni! Van honnan felgöngyölíteni ezt a lavinát, de le akarom zárni a múltat. Vagyis LEZÁROM A MÚLTAT! Lesz még vele néhány húzós köröm. Tisztában vagyok vele, de nem engedhetem meg, hogy vég nélkül rám telepedjen, az tegye ki minden gondolatomat, kiszorítva az újra való törekvést! LEHÚZ! Szépen, türelmesen hagyom, hogy rám dobálják a „földet”, és azokat letaposva, magam alá tudva emelkedek feljebb, egyre feljebb, míg el nem érem a gödör szélét. És egy laza mozdulattal kilépek belőle…. Győztesként!!!!  
Tényleg annyi jó szót kaptam az elmúlt napokban, talán ezért is ülök itt, és teszem azt amire bíztattatok. Írok. Kiírom magamból (valahol terápiaként) ami felgyülemlik bennem. Segített már máskor is, remélem, ez megint egy út kezdete!!!
Szerintem még folytatom, de most van egy kis dolgom…..   J                                 
 Nos, igen, folytatom…. Azért délutánra kijutott a múlt árnyaiból, megint. Azért köszönöm, jól vagyok, csak a ketyegőm ma nehezen viselte….. Ez viszont korai…   L
Túlteszem magam rajta!...éppen valami kemény zenét hallgatok, abban éneklik:
Ne mondd, hogy megint félsz!
Ne mondd, hogy semmit nem érsz!
Ne mondd, hogy feladod!
Ne mondd azt, hogy nem a te harcod!
A szemed a pályán, most te vagy a tét,
mindent-mindent, csak magadért.
Annyi hajtson, ami megőrít,
ha nem pusztít el, megerősít.
Nnna….
Mára ennyi!!!

Július 14.

Július 14.
Hogyha az emberek összefognak, elképesztő, hogy mi mindent elérhetnek. És sok mindenre rá tudnak venni másokat is .
Agatha Christie
A hatalom birtokában szörnyen nehéz megőrizni az arányérzéket, a mérsékletességet, na és persze az emberi méltóságot. Ugyanis a hatalom akkor sem a tied, ha úgy véled, megszerezted, mert mindig is ő tart a markában téged. Vavyan Fable
Ugye ismeritek a kútba esett szamár meséjét?
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.
  Mindegyik kézbe kapott egy lapátot és elkezdtek a földet  a kútba hányni. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később mikor már elhallgatott a paraszt kíváncsian hajolt a kút fölé.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami furcsát csinál. Lerázza magáról a ráeső földet, letapossa  és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az ismét lerázta magáról és egyre feljebb és magasabbra került.. Hamarosan mindenki azon ámuldozott, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet  válogatás nélkül minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, az életben maradásért az, hogy lerázd magadról! Ne hagyd magad betemetni! Tegyél egy lépést a szabadságod felé!
Minden probléma  egy lehetőséget ad a továbblépésre. Bármilyen nehézségből  van kiút, és  ha nem adod fel, nem állsz meg akkor megnyílik a szabadulás útja. 
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

 Valahogy így érzem magam….                                                                                                                                 
Persze a rám dobott föld most az a sok jó szó, amit kaptam. Mondtam is, engem ez inspirál… Az elismerés, egyfajta exhibicionizmus, de kell, hogy ez engem érdekeljen? Mármint az, hogy annak tartják, esetleg? Nahát, nem. Nem is érdekel, hiszen hallgattam, meg akartam felelni éppen 43 éven és keresztül… Mindig azt lesni, hogy mások mit szólnak, és ennek megfelelően viselkedni. Nem azt mondom ezzel, hogy felejtsünk el minden hagyományt, szabályt, hanem azt, hogy adjunk, engedjünk teret magunknak.
Itt van például az írás. Blogomban megemlítettem, hogy mindig is érdekelt, de addig variáltam, radíroztam, újrafogalmaztam, míg végül abbahagytam, mielőtt bármi kialakulhatott volna. Persze a mai világban sokkal mi egyszerűbb a billentyűket használni. És rájöttem arra is, amit gondolok, azt leírom, nem kell túl variálni a dolgokat. J
Pontosan egy évvel ezelőtt indultam el az úton. Olyan jó dolog volt nyomon követni fejlődésem a saját írásaim tükrében. Nem volt, most is az. J Természetesen voltak napok, amikor semmi sem akart működni úgy, ahogy én azt elterveztem.
Olyankor felütötte fejét az elkeseredés, a régi rossz kétségbeesés… Most ismét ide akar telepedni mellém, sőt, félig már lelökött a székemről…  De engem sem olyan fából faragtak, aki ezt szó nélkül hagyja! Nem, hogy szó nélkül, de egyáltalán nem hagyom.
Most segítségemre voltak azok a kommentek, amiket a két nappal ezelőtti írásomhoz kaptam.     folyt. köv…..

Július 13.

Július 13.

Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
Anton Pavlovics Csehov

és egy idézet, egy vélemény rólam: ….volt egy szuper önálló ested,ahol önmagad voltál!!!!!!!!Meg még ki tudja mi minden,amiket én nem is tudok..... néztem youtube-on, és csak úgy ragyogtál. Te voltál az üde színfolt a K.-ban, a nagydumás, tip-top, mindenkit lehengerlő Marcsi...

Köszönöm Enikő!!!

Július 12.

Július 12.

Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.
Agatha Christie

Az ígéretek földje

Itt élünk. Ez valami fantasztikus! Gondolná az ember lánya….. Hiszen annyi volt az ígéret, mint égen a csillag! Megpróbálom én is megígérni, hogy ez az írásom lesz az utolsó, amely hangot ad az elmúlt hónapok történéseinek.

Elmúlt hónapok? El vagyok tévedve…Elmúlt évek… Tizenéve összefutottam volt főiskolás társammal, aki hívott tanítani az iskolájába. Hosszú-hosszú évek teltek el azóta. Amit az ember lányai és fiai igyekeztek becsületesen végigdolgozni. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Ígéret betartva… fizetés kategóriának való, könyvpénz, 13. havi fizu… Mint a közszférában! Hozzáteszem, adva volt a lehetőség, hogy papír nélkül tanítsuk azt, amihez azért konyítottunk. Így lettem szolfézstanár. Becsülettel utánajártam, felkészültem, óráról – órára. Igyekeztem érdekessé, színessé tenni az órákat. Tanítottam zongorát, hozzáteszem, kezdőknek. Lehet felszisszenni, de akiben a muzsika benne van, és valamelyest játszik, tanult a hangszeren, hozzásegítheti a gyerekeket a hangszeren való játszáshoz. Jó, talán a kéztartást nem erőltettem annyira, mint kellett volna…. J

Aztán elkerült kolléga helyett kapóra jöttem klarinétos múltammal… Évekig… Jó, ez váltotta a szolfézskarrierem. J

Aztán ott volt a könnyűzene. Sajnos mai iskolarendszerű zeneoktatásunkban kétféle zene létezik: a komolyzene és a jazz. Na kérem… megoldható volt a könnyűzenei ének oktatása. Remek gyerekanyaggal, gyermekkorom óta gyűjtött kottaanyagommal, igen szép eredményeket értünk el.

Majd jöttek a szigorítások. Mindenhol. Először szépen lassan papírhoz kötötték a tanítást. Számos olyan kollégával rendelkezem, akik papír nélkül tanítottak, hozzáteszem, velem együtt. Viszont ragyogó zenészek, a hangszereiket jobban ismerik, művelik, mint némelyik papírral rendelkező, de ez kit érdekelt? Semmilyen lehetőség nem adatott, hogy ezt javu(n)kra írják, vagy bebizonyíthassák/suk. Akkor kezdett a lehetőségek tárháza beszűkülni. Közben munkáltatói azonossággal, különböző intézményekben volt lehetőségünk dolgozni. Aztán kiderült, olyan, hogy könnyűzenei ének, olyan nincs…. Megcsappant az érdeklődés… Egyszer csak felkérést kaptam, legyek következő évben igazgató, de addig is segítsem a helyettesek munkáját, tanuljak bele a tennivalókba. Nos, ezt tettem egy egész éven keresztül, szabadidőmben segítettem, amit tudtam, betanulásként. Nos, eljött az ősz, és egy újabb elnevezésű intézmény igazgatóhelyettese lettem. Szép titulus nem? Természetes velejárója volt, az óraszámok csökkentése, illetve a tanulók szelektálása… Azt hiszem ebben az időszakban a 13. havi fizetés már nem játszott szerepet. Hozzáteszem, a tanulói létszám bőven az 1000 felett volt, tennivaló volt bőven, bár a feladatkör inkább adminisztrátori volt, mint helyettesi… Sőt adott esetben mosó-és vasalónői, takarítói és utcaseprői, csikkszedői munkákat is el kellett végeznünk. Zokszó nélkül. Még adottabb esetekben éjjel is rendelkezésre kellett állni, kisgyerekes lévén a felügyeletüket: old meg! felszólítással… Ha anyanapot akartam kivenni, elhangzott a :neked ez nem jár meg! - közlemény. Sőt … Nőgyógyászati nagyműtét után, aminek során sikeredett egy tüdőgyulladást is benyelnem, tíz nap után dolgoztam… Tíz hét táppénz járt volna… De elhangzott a bíztató mondat ekkor is: ilyen műtét után három nappal dolgozni lehet!

Sorolhatnám…. nem teszem….

Aztán elkezdődött…. egyszer csak közölték velünk, hogy mindenki bére az F1 kategóriának megfelelő szintre fog lemenni, mert…mert csökkent az állami támogatás,stb…stb… De halleluja! Lesz cafeteria!! És lesz minősítés év végén, ami plusz pénzt jelenthet!!! és a cafeteria kiegészíti a bért arra szintre, ami a besorolásnak megfelelő lenne!! Talán ekkor még volt könyvpénz….

Aztán három év „Isauraság „ után egyik napról a másikra nem tartottak igényt helyettesekre…. Egyre sem!!! Igaz, a létszám akkor már 1000 fő alá csúszott jócskán, talán a felére… és akkor már túl voltunk néhány kollégán, akiket szintén egyik napról a másikra küldtek el…. Ma már azt mondom, szerencsések. Bár még így is volt némely kolléga, akik végzettség nélkül tanítottak. Jómagam „csak” furulyát, de hozzáteszem, helyettesnek taníthattam fél évig klarinétot! Ó az a Jolly Joker formám!

Mert az élet ilyen volt velem, soha nem adatott meg az elsőség! Ami a munkát illeti! Gyerekként általános iskolában nem én voltam, akit kijelöltek versmondásra. de ahogy barátnőm megbetegedett, azonnal ott volt a megoldás: hívtak engem, gyorsan tanuljam meg és mondjam el… Megtettem. Majd a zenekarban, ha nem volt cintányéros, vagy nagydobos, nem jelentett problémát, ott voltam, be lehetett tenni bármilyen posztra a klarinétsorban, vagy az ütősöknél. Várományosa voltam ígérettel a tamburmajorságnak is! Ugye nem meglepő, hogy nem én lettem? Majd három évig jártam a szakiba, meghallgatásokra, hogy klarinétszakra felvételizvén megismerhessenek. Nyáron elvégeztem egy évet szolfézsból, szüleim zongorát vettek, különórára jártam, ez anno nem volt olyan megszokott dolog, mint manapság. Nem is említettem meg azt a tényt, ami hatalmas szívfájdalom volt, az imádott Es-klarinétot fel kellett cserélnem B-re. Pedig azon a csepp, irtózatosan hamis kis hangszeren tanultam meg a tiszta intonációt, a társas muzsikálást, magát a zenét. Nem leszek nagyképű, ha kijelentem, jó voltam. a nagy fővárosban rádiófelvételen Hollós Lajos zenei szerkesztő, ha találkoztunk, ismerősként üdvözölt, és szólt, ennek a kislánynak külön mikrofont kérek. Sosem felejtem el , Hunyadi nyitányban szólócskám volt. Ja…. a szakiba már felvételizni nem kellett elmennem, valami mondvacsinált ürüggyel, amire érdekes módon csak a harmadik év végén derült fény… Hát…. megrogytam… Erre akartam feltenni az életem. Nos, akkor drága szolfézs tanár nénim, Magdikám azt mondta, szép hangom van, próbáljam meg az énekszakot. Nagyon, de nagyon nem akartam, ma már hálás vagyok érte. Ja… amikor már szakis voltam, már járhattam klarinétra is… Így lettem zenekaros. És újra Es-klarinétos a Vasutas Zenekarban. Bár, ha jobban visszagondolok, ott is végigjártam a klarinét pultokat. A legszebb az volt, amikor a Hidas Szvitben Es csurákoztam, majd a Rosamundában kellett valaki, aki basszus klarinétozik. Hát voltam valaki. Siklósi várfesztivál…de rég is volt…

Főiskolai évek… Drága Mária néni! Szerettem és szeretett, de nála sem én voltam a No.1. Nos szégyellnivalóm nincs, hiszen ma már az operaház művésze, aki helyett énekelnem kellett, amikor lebetegedett… Bár el kell mondjam, az ügyeletes konferanszié viszont én voltam. A 200 éves Pécs zeneoktatása c. városi rendezvényt is én konferáltam végig.

Aztán diploma után volt iskolámba, a szakiba kerültem tanítani. Mint óraadó… De… Amikor volt tanárom külföldre ment kicsit pénzt keresni, akkor én lettem a tanszakvezető, felvételiztettem, vizsgáztattam, tanítottam. Felvettem, majd tanítottam azokat a lányaimat, akik ma ott tanítanak. J

Persze kényes szitu volt, mikor érettségiztetés előtt egy hónappal visszajött a tanárnő…és visszakérte-kapta a növendékeit. Nos, csak egyik érettségizőm ment vissza hozzá, természetesen ezért 4-re sikeredett az érettségije. Mily fura.

Sőt, velem azt is meg lehetett tenni, hogy azokat a növendékeket, akiket negyedik éve tanítottam, elvették tőlem, mondván, zenei pályára készülnek…és a hangképzésüket szolfézs szakos kapta meg… Az igazság az, hogy ez akkor annyira nem rázott meg, mert babát vártam.

Persze időközben hatalmas karriert vittem véghez a báli zenélést illetően, alapító tagja voltam egy együttesnek. J Majd utána bárhol megjelentem zenés rendezvényen, ott hamarosan végigénekeltem a rendezvényt. Szerelemből!!!!

Aztán, éveken át többször összefutottam volt főiskolás társammal, aki hívott tanítani az iskolájába. a történet innen már ismert. Persze voltak közben kisebb történetek, amikor volt osztálytársam felhívott, hogy kellene neki egy csaj, aki kövér és tud rockot énekelni, és ő rám gondolt. Mily bájos felkérés egy aprócska színházi szerepre. Természetesen ezt is megoldottam úgy, hogy hétfőn eldöntötte, én leszek a befutó, kedden ruhapróbára mentem, szerdán megnézett a rendező, pénteken megkértem a segédrendezőt, azért legalább a színpadot mutassa meg, vasárnap délelőtt volt egy próba az én jelenetemnek, volt egy nagy felújító próba, majd délután előadás…. És végig egy évadon én voltam a Pécsi Nemzetiben a Macskafogóban a Dízőz…közben letudva a nagyműtétet….

Természetesen a további együttműködésre megkaptam az ígéretet. Mint ahogy kisegíteni mentem számtalan esetben különböző együttesekhez, ahol mind-mind volt szó folytatásról….

Aztán a sok ígéret után kaptam egy mondatot: csak magadra számíthatsz…. Ebből született az önálló estem…. Az CSAK rólam szólt, én voltam benne egyedül!!!! És büszke vagyok rá!

Nos….az élet megy tovább…akkor is, ha az ígéretekből nem tudom fizetni a számlákat, ha a ledolgozott utolsó hónapom bérét, valamint a további járandóságaimat nem kaptam meg. Pedig megígérték!!!!! Ha szánalmasnak vélik egyesek, hogy ide kiírjuk a fájdalmainkat, sérelmeinket, pedig csak azt írjuk meg ami megtörtént. Hogy jótett helyébe jót ne várj! Hogy 43 évesen, diplomásként nem tudok elhelyezkedni, hogy ígértek munkahelyet, lehetőséget, biztonságot, lehetőséget!!! Hogy mindezzel szembesülnöm kell, hogy a gyerekemnek azt kell mondanom, hogy NINCS? Érdekel ez valakit?

Padló…. De barátnőm szokta idézni férjét: „Aki nem tud lesüllyedni, az nem tud honnan felemelkedni… „ Nem idéztem pontosan, valahogy így van.

Hát Kedveseim!

Így tudok én is ígéretet tenni arra, hogy többet nem hozom szóba ezeket a dolgokat…

Pedig mocskos módon rühellem már, utálok erről beszélni… Arról is, hogy lehetőségét sem látom az elhelyezkedésnek, pedig nem ragaszkodom a tanításhoz.

Talán nem tudom biztosan, mit is akarok? Lehet.

Azt tudom , hogy énekelni, mosolyt adni, jó szót, szeretetet, azt szeretnék!

Ha valaki tud ilyen állást, szóljon bátran!

Köszönöm a türelmet!

Július 11.

Július 11.

Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.

József Attila

Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.
Müller Péter

….hát ez van…..

Július 10.

Július 10.

Körülnéz és látja, hogy csakugyan sártenger van körülötte... de tudja, hogy ki fog evickélni belőle, mert nincs olyan sok sár, hogy fel ne száradjon egyszer, ha a nap soká süt rá... és a legnehezebb őszi felhő is kiürül egyszer, ha nem hamarább, jövő tavasszal... és ez is el fog múlni... minden, minden... és akkor olyan szépség következik, amire nem is gondoltam, mert jön az emlékezés: az ember csak azért él, hogy emlékezhessék: arra, ami volt, a legnagyobb fájdalom is belehull az emlékek kincstárába és kap egy nagy fiókot, telehordva apróságokkal, s az ember aztán, ha ebbe belenéz, a szalagokról és tövisekről szépen felszedegeti az emlékeket...

Móricz Zsigmond

‎....mert az élet megy tovább....

"A múlt és jelen között hasadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyelhet. Kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkő, hol egyet előre hol egyet hátra lépsz, de mész és csak mész előre és egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol, visszatekintesz, néha hátra lépsz. És egyszer elérsz a kötél túlsó oldalára. Kalandos utad volt, ez az élet Visszaemlékezünk, a múltba előre nézünk a jövőbe. Mi táplálja énünket? Mi visz előre a múlt vagy a jövő? Az emlék, vagy a megálmodott jövő? Mindkettő, hisz így teljes az élet."

Július 09.

Július 09.

Van néhány szabály, amit tisztelnünk kell. A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.

Ezel - Bosszú mindhalálig c. film

Július 08.

Július 08.

A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.

Zilahy Lajos

Július 07.

Július 07.

Senki sem ismerheti magát, míg szíve nem állta ki a kétségbeesés próbáját. Igyekezz elérhetetlennek tűnő célod felé, oda, ahol a valóság lakozik, és csak a kétségbeesés képes felkúszni a legmagasabb falakra. Időről időre sokkok kólintanak fejbe, és visszatérítenek a valóságba. Próbálj nem azonosulni olyan eseményekkel, amiket nem változtathatsz meg. Kétségtelen, hogy sokkot kapni szokatlan módja a menekülésnek, de szerencsések vagyunk, hogy ez az út egyáltalán létezik.

Robert Earl Burton

Július 06.

Július 06.

Mikor valami aggaszt, jobban teszed, ha nem gondolsz rá túl sokat. (...) Nos például, képzeld el, hogy szennyes ruhák hegyei vesznek körül, annyi, hogy mozdulni sem tudsz. (...) Mikor végzel vele? Meg tudod csinálni egyáltalán? Minden kérdéssel egyre bizonytalanabb leszel. De egy idő után azt gondolod majd, "végül is, nincs mit tenni", és felveszed azt a ruhát, ami ott van a lábadnál. Azt kimosod, aztán majd lesz valami. Persze közben szemmel tartod az egész szennyeskupacot is, de ha csak a távolba nézel, könnyen megbotlasz abban, ami pont előtted van. Úgyhogy fontos, hogy gondolj a mára is, és arra, hogy mit csinálsz itt és most, mert ha szép lassan, egyesével látsz neki a munkának, egyszer csak azt veszed észre, hogy készen vagy. Így könnyebben meglátni a napfényt, nem igaz?

Takaya Natsuki

Július 05.

Július 05.

Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.
(Müller Péter)

Ma talán a jó idő is marad, nyár lesz! És tízmilliószoros teremtőnap, tehát csak jó gondolatok!

Mert ha egy nap képesek vagyunk ezt megtenni, akkor a többin sem lesz nehéz!!! Kérek hozzá erőt, kitartást, türelmet és mosolyt!!!

Július 04.

Július 04.

A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.

Naomi Alderman

Nohát. J

Ez a pihenés és a barátok között töltött idő szaka.. J

De az agyam itt is jár, nem tud teljesen kikapcsolni… Sajnálom… Látom máshol is azokat a mindennapos apró bosszúságokat, amiből nagy lesz, ami megmérgez sok mindent.. most nem írok, nem érzem ildomosnak. Magam portáján nehezen tudom összekapni magam… A tanfolyam a neten nem mindig egyszerű számomra, vagy nem világos, vagy nem fogom fel, vagy nem is tudom… Pedig érdekes, mégsem érzem magaménak teljesen. Olyan sok minden dolgon átmentem már, amit leír, érzem, mi az, amit meg tudok valósítani, mi az, amit nem. Tudom, megint ellenkezek, pedig nem…

Mindegy, most ez van.

Július 03.

Július 03.

Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.

Paulo Coelho

Július 02.

Július 02.

Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem. Laurell Kaye Hami

MA RÉSZEM LESZ BEN(N)E!!!

Július 01.

Július 01.

Akárki mondta, hogy pénzen nem lehet megvenni a boldogságot, szerintem az illető már eleve boldog volt, és nem tudta, mit beszél. Mert ha nem is a boldogságot magát veszi meg rajta az ember, a boldogság megtalálásának lehetőségét igenis megveheti.

Nora Roberts

Június 30.

Június 30.

Még mindig nem tanulta meg, (...) hogy soha semmi, sem kellemes, sem kellemetlen, igazán vérünkké vált emléktől nem szabadulhatunk. Hogy ami a miénk volt, ami a lelkünkbe, az idegeinkbe, az emlékezetünkbe rágta magát, ha el is hagytuk, ha el is dobtuk magunktól, mint az árnyék jön velünk, követ bennünket és sohase tudhatjuk: melyik magános pillanatunkban nyitja ránk az ajtót. Hogy nyomtalanul egyetlen nevet sem radírozhatunk ki magunkból, mert ahogy a papíron megmarad a radírozás helye, megmarad rajtunk, bennünk is.

Bozzay Margit

Június 29.

Június 29.

Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani. Paulo Coelho

Június 28.

Június 28.

A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.

Tisch Ferenc

Június 27.

Június 27.

Az új hét jegyében:


"Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket."
Teréz anya

Június 26.

Június 26.

Egy ember méltósága nem azon méretik le, hogy hányan vannak körülötte, amikor sikeres, hanem azon, hogy nem feledkezik-e meg a kezekről, amelyeket akkor nyújtottak felé, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.

Paulo Coelho