Magamról
- smaragdmandala
- Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.
Július 28.
Július 27.
Július 26.
Légzésgyakorlatok egy álláshirdetés kapcsán
Július 25.
Július 24.
Július 23.
Július 22.
Július 21.
Július 20.
Július 19.
Arnold Bennett
Július 18.
Július 17.
Július 16.
Július 15.
Július 14.
Július 13.
Július 13.
Semmi sem feszíti annyira túl, semmi sem teszi annyira tönkre az idegeket, mint a várakozás.
Anton Pavlovics Csehov
…és egy idézet, egy vélemény rólam: ….volt egy szuper önálló ested,ahol önmagad voltál!!!!!!!!Meg még ki tudja mi minden,amiket én nem is tudok..... néztem youtube-on, és csak úgy ragyogtál. Te voltál az üde színfolt a K.-ban, a nagydumás, tip-top, mindenkit lehengerlő Marcsi...
Köszönöm Enikő!!!
Július 12.
Július 12.
Az embernek mindig reménykednie kell. Ez az élet legnagyobb ajándéka. A remény. Én mindig is reménykedtem.
Agatha Christie
Az ígéretek földje
Itt élünk. Ez valami fantasztikus! Gondolná az ember lánya….. Hiszen annyi volt az ígéret, mint égen a csillag! Megpróbálom én is megígérni, hogy ez az írásom lesz az utolsó, amely hangot ad az elmúlt hónapok történéseinek.
Elmúlt hónapok? El vagyok tévedve…Elmúlt évek… Tizenéve összefutottam volt főiskolás társammal, aki hívott tanítani az iskolájába. Hosszú-hosszú évek teltek el azóta. Amit az ember lányai és fiai igyekeztek becsületesen végigdolgozni. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Ígéret betartva… fizetés kategóriának való, könyvpénz, 13. havi fizu… Mint a közszférában! Hozzáteszem, adva volt a lehetőség, hogy papír nélkül tanítsuk azt, amihez azért konyítottunk. Így lettem szolfézstanár. Becsülettel utánajártam, felkészültem, óráról – órára. Igyekeztem érdekessé, színessé tenni az órákat. Tanítottam zongorát, hozzáteszem, kezdőknek. Lehet felszisszenni, de akiben a muzsika benne van, és valamelyest játszik, tanult a hangszeren, hozzásegítheti a gyerekeket a hangszeren való játszáshoz. Jó, talán a kéztartást nem erőltettem annyira, mint kellett volna…. J
Aztán elkerült kolléga helyett kapóra jöttem klarinétos múltammal… Évekig… Jó, ez váltotta a szolfézskarrierem. J
Aztán ott volt a könnyűzene. Sajnos mai iskolarendszerű zeneoktatásunkban kétféle zene létezik: a komolyzene és a jazz. Na kérem… megoldható volt a könnyűzenei ének oktatása. Remek gyerekanyaggal, gyermekkorom óta gyűjtött kottaanyagommal, igen szép eredményeket értünk el.
Majd jöttek a szigorítások. Mindenhol. Először szépen lassan papírhoz kötötték a tanítást. Számos olyan kollégával rendelkezem, akik papír nélkül tanítottak, hozzáteszem, velem együtt. Viszont ragyogó zenészek, a hangszereiket jobban ismerik, művelik, mint némelyik papírral rendelkező, de ez kit érdekelt? Semmilyen lehetőség nem adatott, hogy ezt javu(n)kra írják, vagy bebizonyíthassák/suk. Akkor kezdett a lehetőségek tárháza beszűkülni. Közben munkáltatói azonossággal, különböző intézményekben volt lehetőségünk dolgozni. Aztán kiderült, olyan, hogy könnyűzenei ének, olyan nincs…. Megcsappant az érdeklődés… Egyszer csak felkérést kaptam, legyek következő évben igazgató, de addig is segítsem a helyettesek munkáját, tanuljak bele a tennivalókba. Nos, ezt tettem egy egész éven keresztül, szabadidőmben segítettem, amit tudtam, betanulásként. Nos, eljött az ősz, és egy újabb elnevezésű intézmény igazgatóhelyettese lettem. Szép titulus nem? Természetes velejárója volt, az óraszámok csökkentése, illetve a tanulók szelektálása… Azt hiszem ebben az időszakban a 13. havi fizetés már nem játszott szerepet. Hozzáteszem, a tanulói létszám bőven az 1000 felett volt, tennivaló volt bőven, bár a feladatkör inkább adminisztrátori volt, mint helyettesi… Sőt adott esetben mosó-és vasalónői, takarítói és utcaseprői, csikkszedői munkákat is el kellett végeznünk. Zokszó nélkül. Még adottabb esetekben éjjel is rendelkezésre kellett állni, kisgyerekes lévén a felügyeletüket: old meg! felszólítással… Ha anyanapot akartam kivenni, elhangzott a :neked ez nem jár meg! - közlemény. Sőt … Nőgyógyászati nagyműtét után, aminek során sikeredett egy tüdőgyulladást is benyelnem, tíz nap után dolgoztam… Tíz hét táppénz járt volna… De elhangzott a bíztató mondat ekkor is: ilyen műtét után három nappal dolgozni lehet!
Sorolhatnám…. nem teszem….
Aztán elkezdődött…. egyszer csak közölték velünk, hogy mindenki bére az F1 kategóriának megfelelő szintre fog lemenni, mert…mert csökkent az állami támogatás,stb…stb… De halleluja! Lesz cafeteria!! És lesz minősítés év végén, ami plusz pénzt jelenthet!!! és a cafeteria kiegészíti a bért arra szintre, ami a besorolásnak megfelelő lenne!! Talán ekkor még volt könyvpénz….
Aztán három év „Isauraság „ után egyik napról a másikra nem tartottak igényt helyettesekre…. Egyre sem!!! Igaz, a létszám akkor már 1000 fő alá csúszott jócskán, talán a felére… és akkor már túl voltunk néhány kollégán, akiket szintén egyik napról a másikra küldtek el…. Ma már azt mondom, szerencsések. Bár még így is volt némely kolléga, akik végzettség nélkül tanítottak. Jómagam „csak” furulyát, de hozzáteszem, helyettesnek taníthattam fél évig klarinétot! Ó az a Jolly Joker formám!
Mert az élet ilyen volt velem, soha nem adatott meg az elsőség! Ami a munkát illeti! Gyerekként általános iskolában nem én voltam, akit kijelöltek versmondásra. de ahogy barátnőm megbetegedett, azonnal ott volt a megoldás: hívtak engem, gyorsan tanuljam meg és mondjam el… Megtettem. Majd a zenekarban, ha nem volt cintányéros, vagy nagydobos, nem jelentett problémát, ott voltam, be lehetett tenni bármilyen posztra a klarinétsorban, vagy az ütősöknél. Várományosa voltam ígérettel a tamburmajorságnak is! Ugye nem meglepő, hogy nem én lettem? Majd három évig jártam a szakiba, meghallgatásokra, hogy klarinétszakra felvételizvén megismerhessenek. Nyáron elvégeztem egy évet szolfézsból, szüleim zongorát vettek, különórára jártam, ez anno nem volt olyan megszokott dolog, mint manapság. Nem is említettem meg azt a tényt, ami hatalmas szívfájdalom volt, az imádott Es-klarinétot fel kellett cserélnem B-re. Pedig azon a csepp, irtózatosan hamis kis hangszeren tanultam meg a tiszta intonációt, a társas muzsikálást, magát a zenét. Nem leszek nagyképű, ha kijelentem, jó voltam. a nagy fővárosban rádiófelvételen Hollós Lajos zenei szerkesztő, ha találkoztunk, ismerősként üdvözölt, és szólt, ennek a kislánynak külön mikrofont kérek. Sosem felejtem el , Hunyadi nyitányban szólócskám volt. Ja…. a szakiba már felvételizni nem kellett elmennem, valami mondvacsinált ürüggyel, amire érdekes módon csak a harmadik év végén derült fény… Hát…. megrogytam… Erre akartam feltenni az életem. Nos, akkor drága szolfézs tanár nénim, Magdikám azt mondta, szép hangom van, próbáljam meg az énekszakot. Nagyon, de nagyon nem akartam, ma már hálás vagyok érte. Ja… amikor már szakis voltam, már járhattam klarinétra is… Így lettem zenekaros. És újra Es-klarinétos a Vasutas Zenekarban. Bár, ha jobban visszagondolok, ott is végigjártam a klarinét pultokat. A legszebb az volt, amikor a Hidas Szvitben Es csurákoztam, majd a Rosamundában kellett valaki, aki basszus klarinétozik. Hát voltam valaki. Siklósi várfesztivál…de rég is volt…
Főiskolai évek… Drága Mária néni! Szerettem és szeretett, de nála sem én voltam a No.1. Nos szégyellnivalóm nincs, hiszen ma már az operaház művésze, aki helyett énekelnem kellett, amikor lebetegedett… Bár el kell mondjam, az ügyeletes konferanszié viszont én voltam. A 200 éves Pécs zeneoktatása c. városi rendezvényt is én konferáltam végig.
Aztán diploma után volt iskolámba, a szakiba kerültem tanítani. Mint óraadó… De… Amikor volt tanárom külföldre ment kicsit pénzt keresni, akkor én lettem a tanszakvezető, felvételiztettem, vizsgáztattam, tanítottam. Felvettem, majd tanítottam azokat a lányaimat, akik ma ott tanítanak. J
Persze kényes szitu volt, mikor érettségiztetés előtt egy hónappal visszajött a tanárnő…és visszakérte-kapta a növendékeit. Nos, csak egyik érettségizőm ment vissza hozzá, természetesen ezért 4-re sikeredett az érettségije. Mily fura.
Sőt, velem azt is meg lehetett tenni, hogy azokat a növendékeket, akiket negyedik éve tanítottam, elvették tőlem, mondván, zenei pályára készülnek…és a hangképzésüket szolfézs szakos kapta meg… Az igazság az, hogy ez akkor annyira nem rázott meg, mert babát vártam.
Persze időközben hatalmas karriert vittem véghez a báli zenélést illetően, alapító tagja voltam egy együttesnek. J Majd utána bárhol megjelentem zenés rendezvényen, ott hamarosan végigénekeltem a rendezvényt. Szerelemből!!!!
Aztán, éveken át többször összefutottam volt főiskolás társammal, aki hívott tanítani az iskolájába. a történet innen már ismert. Persze voltak közben kisebb történetek, amikor volt osztálytársam felhívott, hogy kellene neki egy csaj, aki kövér és tud rockot énekelni, és ő rám gondolt. Mily bájos felkérés egy aprócska színházi szerepre. Természetesen ezt is megoldottam úgy, hogy hétfőn eldöntötte, én leszek a befutó, kedden ruhapróbára mentem, szerdán megnézett a rendező, pénteken megkértem a segédrendezőt, azért legalább a színpadot mutassa meg, vasárnap délelőtt volt egy próba az én jelenetemnek, volt egy nagy felújító próba, majd délután előadás…. És végig egy évadon én voltam a Pécsi Nemzetiben a Macskafogóban a Dízőz…közben letudva a nagyműtétet….
Természetesen a további együttműködésre megkaptam az ígéretet. Mint ahogy kisegíteni mentem számtalan esetben különböző együttesekhez, ahol mind-mind volt szó folytatásról….
Aztán a sok ígéret után kaptam egy mondatot: csak magadra számíthatsz…. Ebből született az önálló estem…. Az CSAK rólam szólt, én voltam benne egyedül!!!! És büszke vagyok rá!
Nos….az élet megy tovább…akkor is, ha az ígéretekből nem tudom fizetni a számlákat, ha a ledolgozott utolsó hónapom bérét, valamint a további járandóságaimat nem kaptam meg. Pedig megígérték!!!!! Ha szánalmasnak vélik egyesek, hogy ide kiírjuk a fájdalmainkat, sérelmeinket, pedig csak azt írjuk meg ami megtörtént. Hogy jótett helyébe jót ne várj! Hogy 43 évesen, diplomásként nem tudok elhelyezkedni, hogy ígértek munkahelyet, lehetőséget, biztonságot, lehetőséget!!! Hogy mindezzel szembesülnöm kell, hogy a gyerekemnek azt kell mondanom, hogy NINCS? Érdekel ez valakit?
Padló…. De barátnőm szokta idézni férjét: „Aki nem tud lesüllyedni, az nem tud honnan felemelkedni… „ Nem idéztem pontosan, valahogy így van.
Hát Kedveseim!
Így tudok én is ígéretet tenni arra, hogy többet nem hozom szóba ezeket a dolgokat…
Pedig mocskos módon rühellem már, utálok erről beszélni… Arról is, hogy lehetőségét sem látom az elhelyezkedésnek, pedig nem ragaszkodom a tanításhoz.
Talán nem tudom biztosan, mit is akarok? Lehet.
Azt tudom , hogy énekelni, mosolyt adni, jó szót, szeretetet, azt szeretnék!
Ha valaki tud ilyen állást, szóljon bátran!
Köszönöm a türelmet!
Július 11.
Július 11.
Én boldog pillanataimban gyermeknek érzem magamat és akkor derűs a szívem, ha munkámban játékot fedezek föl. Félek a játszani nem tudó emberektől és mindig azon leszek, hogy az emberek játékos kedve el ne lankadjon, hogy azok a szűkös életfeltételek, melyek a játék kedvét és lehetőségét szegik, megszűnjenek.
József Attila
Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából.
Müller Péter
….hát ez van…..
Július 10.
Július 10.
Körülnéz és látja, hogy csakugyan sártenger van körülötte... de tudja, hogy ki fog evickélni belőle, mert nincs olyan sok sár, hogy fel ne száradjon egyszer, ha a nap soká süt rá... és a legnehezebb őszi felhő is kiürül egyszer, ha nem hamarább, jövő tavasszal... és ez is el fog múlni... minden, minden... és akkor olyan szépség következik, amire nem is gondoltam, mert jön az emlékezés: az ember csak azért él, hogy emlékezhessék: arra, ami volt, a legnagyobb fájdalom is belehull az emlékek kincstárába és kap egy nagy fiókot, telehordva apróságokkal, s az ember aztán, ha ebbe belenéz, a szalagokról és tövisekről szépen felszedegeti az emlékeket...
Móricz Zsigmond
....mert az élet megy tovább....
"A múlt és jelen között hasadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyelhet. Kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkő, hol egyet előre hol egyet hátra lépsz, de mész és csak mész előre és egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol, visszatekintesz, néha hátra lépsz. És egyszer elérsz a kötél túlsó oldalára. Kalandos utad volt, ez az élet Visszaemlékezünk, a múltba előre nézünk a jövőbe. Mi táplálja énünket? Mi visz előre a múlt vagy a jövő? Az emlék, vagy a megálmodott jövő? Mindkettő, hisz így teljes az élet."
Július 09.
Július 09.
Van néhány szabály, amit tisztelnünk kell. A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.
Július 08.
Július 08.
A véletlen titkos erői tőled függenek, te tudod kormányozni őket, mert ha ezt a hitedet elveszíted, a véletlenek reád rohannak és eltaposnak. A véletlent mindig a saját szolgádnak tekintsd, még akkor is, ha ez csak illúzió.
Zilahy Lajos
Július 07.
Július 07.
Senki sem ismerheti magát, míg szíve nem állta ki a kétségbeesés próbáját. Igyekezz elérhetetlennek tűnő célod felé, oda, ahol a valóság lakozik, és csak a kétségbeesés képes felkúszni a legmagasabb falakra. Időről időre sokkok kólintanak fejbe, és visszatérítenek a valóságba. Próbálj nem azonosulni olyan eseményekkel, amiket nem változtathatsz meg. Kétségtelen, hogy sokkot kapni szokatlan módja a menekülésnek, de szerencsések vagyunk, hogy ez az út egyáltalán létezik.
Robert Earl Burton
Július 06.
Július 06.
Mikor valami aggaszt, jobban teszed, ha nem gondolsz rá túl sokat. (...) Nos például, képzeld el, hogy szennyes ruhák hegyei vesznek körül, annyi, hogy mozdulni sem tudsz. (...) Mikor végzel vele? Meg tudod csinálni egyáltalán? Minden kérdéssel egyre bizonytalanabb leszel. De egy idő után azt gondolod majd, "végül is, nincs mit tenni", és felveszed azt a ruhát, ami ott van a lábadnál. Azt kimosod, aztán majd lesz valami. Persze közben szemmel tartod az egész szennyeskupacot is, de ha csak a távolba nézel, könnyen megbotlasz abban, ami pont előtted van. Úgyhogy fontos, hogy gondolj a mára is, és arra, hogy mit csinálsz itt és most, mert ha szép lassan, egyesével látsz neki a munkának, egyszer csak azt veszed észre, hogy készen vagy. Így könnyebben meglátni a napfényt, nem igaz?
Takaya Natsuki
Július 05.
Július 05.
Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.
(Müller Péter)
Ma talán a jó idő is marad, nyár lesz! És tízmilliószoros teremtőnap, tehát csak jó gondolatok!
Mert ha egy nap képesek vagyunk ezt megtenni, akkor a többin sem lesz nehéz!!! Kérek hozzá erőt, kitartást, türelmet és mosolyt!!!
Július 04.
Július 04.
A boldogság nem a gondtalanság és a kényelem érzete. A boldogság az a mélyebb megelégedés, amelyet akkor tapasztalunk meg, amikor alkotunk: amikor megkonstruálunk egy tárgyat, létrehozunk egy műalkotást - vagy felnevelünk egy gyermeket. Akkor tapasztaljuk meg a boldogságot, ha hozzányúlunk a világhoz, és akaratunk szerint megváltoztatjuk. A legnagyobb boldogságot pedig akkor, ha azzal, hogy hozzányúlunk, jobbá tesszük.
Naomi Alderman
Nohát. J
Ez a pihenés és a barátok között töltött idő szaka.. J
De az agyam itt is jár, nem tud teljesen kikapcsolni… Sajnálom… Látom máshol is azokat a mindennapos apró bosszúságokat, amiből nagy lesz, ami megmérgez sok mindent.. most nem írok, nem érzem ildomosnak. Magam portáján nehezen tudom összekapni magam… A tanfolyam a neten nem mindig egyszerű számomra, vagy nem világos, vagy nem fogom fel, vagy nem is tudom… Pedig érdekes, mégsem érzem magaménak teljesen. Olyan sok minden dolgon átmentem már, amit leír, érzem, mi az, amit meg tudok valósítani, mi az, amit nem. Tudom, megint ellenkezek, pedig nem…
Mindegy, most ez van.
Július 03.
Július 03.
Vannak történetek, amelyek félbeszakadtak. Ezek a történetek sokkal inkább jelen vannak, mint a többi, és amíg nem zárjuk le őket, addig nem tudunk továbblépni. (...) Ezért olyan fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni.
Paulo Coelho
Július 02.
Július 02.
Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsó szándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem. Laurell Kaye Hami
MA RÉSZEM LESZ BEN(N)E!!!
Július 01.
Július 01.
Akárki mondta, hogy pénzen nem lehet megvenni a boldogságot, szerintem az illető már eleve boldog volt, és nem tudta, mit beszél. Mert ha nem is a boldogságot magát veszi meg rajta az ember, a boldogság megtalálásának lehetőségét igenis megveheti.
Nora Roberts
Június 30.
Június 30.
Még mindig nem tanulta meg, (...) hogy soha semmi, sem kellemes, sem kellemetlen, igazán vérünkké vált emléktől nem szabadulhatunk. Hogy ami a miénk volt, ami a lelkünkbe, az idegeinkbe, az emlékezetünkbe rágta magát, ha el is hagytuk, ha el is dobtuk magunktól, mint az árnyék jön velünk, követ bennünket és sohase tudhatjuk: melyik magános pillanatunkban nyitja ránk az ajtót. Hogy nyomtalanul egyetlen nevet sem radírozhatunk ki magunkból, mert ahogy a papíron megmarad a radírozás helye, megmarad rajtunk, bennünk is.
Bozzay Margit
Június 29.
Június 29.
Amikor súlyos érzelmi válságon vagy túl, ne a nehéz pillanatokra emlékezz, hanem arra gondolj, milyen jó, hogy ezt az akadályt is legyőzted. (...) Örök életedre vésd az eszedbe a jó dolgokat, amik a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják, hogy erős vagy, és önbizalmat adnak, hogy ezután bármilyen akadályt át tudj ugrani. Paulo Coelho
Június 28.
Június 28.
A mosollyal az ember fényt gyújthat önmagában. Reménnyel töltheti el a lényét, és ezt a reményt másokra is átsugározhatja.
Tisch Ferenc
Június 27.
Június 27.
Az új hét jegyében:
"Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra - s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket."
Teréz anya
Június 26.
Június 26.
Egy ember méltósága nem azon méretik le, hogy hányan vannak körülötte, amikor sikeres, hanem azon, hogy nem feledkezik-e meg a kezekről, amelyeket akkor nyújtottak felé, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
Paulo Coelho