Április 12.
Nézd
csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít.
Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében
változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek,
miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a
hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely
harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerűtlen hangversenyének
kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember.
Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg
reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak,
szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy
pillanatra megfeledkezni a nyűglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás
látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy
él.
Marc Lévy
Marc Lévy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése