Mosolydal: október 2011

Október 28.

Az nagyon fontos, hogy olyan munkád legyen, amitől boldog vagy. Persze vannak jó napok meg rossz napok, teljesen normális, hogy egyik nap lejjebb van az energiaszinted, a másik nap feljebb, de ha megnézem az egész életemet visszafelé, akkor ez mindig boldogsággal tölt el.
S. Hegyi Lucia

Akkor újból kezdem. Mármint a mai napra vonatkozó írásomat, mert leállt a gépem, és elveszett, amit írtam…

Hmmm. Szóval igen, az egy meghatározó dolog, hogy az ember szeresse, amit csinál. Mert sajnos közeli az élmény, amikor hányingerrel és gyomorgörccsel küszködve mentünk minden reggel, azon idegeskedve, ma éppen mi nem fog tesseni a frusztrált, mindig mindent mindenkinél jobban tudó, magát tévedhetetlennek és mindenhez értőnek gondoló főnökünknek. Mert ha lila volt a ruha színe, akkor: kielégítetlen nők hordanak ilyet, ha fekete: akkor gyászolsz tán?, a parfüm vagy spray mindegy milyen: büdös, az ázott kutyájának a szaga: még mindig jobb, mint a tiétek. Ha nevettél, vagy szóltál a másikhoz, szerinte csak a munka rovására ment, ha neki volt beszélgethetnékje, nem volt gond, ha állt is a munka, másnap mégis te voltál, aki ugye nem végezte el.. Vagy ha mégis sikerült, akkor az biztos nem volt jó, minden alkalommal utána ellenőrzött, hiszen fő a bizalom.. Nem sorolom… Már múlt idő. Mondjuk nem hittem volna 2-3 évvel ezelőtt. Egy éve igen nagynak láttuk az esélyt arra, ami történt végül is, de nem ilyennek képzeltük. Slussz. Téma lezárva.

Most viszont az, ami van, szívet melengető. Egyrészt… Másrészt, elképesztő. Hazamenni a színházba, úgy, hogy tudod színpadon vagy. Szereped van, bizonyíthatsz! Igen felemelő érzés, és nem tudom hova tenni, ha akad olyan, aki ezt nem használja ki, nem él a lehetőséggel. Igen, elhangzik a darabban is, hogy mi a fenét keresel itt, „hogy mersz belépni a portán, ha nem izzik minden sejtedben:ma szétrobbantom a színpadot, a világot, mindent?! „( T. K.)

Igen. Vagyis nem vagyunk egyformák. Nekem létkérdés. Szívemben és életemben.

Október 27.

A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni.
Henri Charriére

Október 26.

A valósághoz vezető út nem könnyű. Először is, az ember nem a térképpel együtt született, előbb meg kell rajzolni, ez pedig erőfeszítést kíván. Minél nagyobb erőfeszítés megtételére vagyunk hajlandóak, annál nagyobb és pontosabb térképünk lesz. Ám sokan nem hajlandóak semmilyen erőfeszítésre. Mások befejezik a rajzolást kamaszkoruk végére. Az ő térképük kicsi marad és vázlatos, a világról alkotott képük egyoldalú és félrevezető. Életük delén az emberek rendszerint fölhagynak térképük rajzolásával. Úgy érzik, térképük teljes, világnézetük helyes (sőt: szent és sérthetetlen), és semmi szükségük nincsen újabb értesülésekre. Mintha kifáradtak volna.
Morgan Scott Peck

Október 25.

Jó, ha hagyjuk, hogy a szívünk szép lassan meggyógyítsa a maga sebeit. De az nem jó, ha azért vonulunk el és merülünk mély meditációba, nehogy gyengének gondoljanak. Mindannyiunk lelkében él egy angyal és egy ördög, akik nagyon hasonlítanak egymásra. Ha valamilyen nehézség előtt állunk, az ördög a magányos töprengést javasolja, hogy megmutathassa, milyen sebezhetőek vagyunk. Az angyal viszont gondolkodásra serkent, és néha emberi szájat vesz igénybe, hogy azon keresztül szólhasson hozzánk. A fény harcosa megtalálja az egyensúlyt a magány és a másokra utaltság között.
Paulo Coelho

…és egy kis Tóth Árpád:

ELEJTETTED A NAPOT

Rád gondoltam délután,

Fönn az arany nap sütött,

S lehunyt szemhéjaimon

Rózsaszínnel átütött.

Fáradt arcom szeliden

Tüzesítette a fény,

S szemlehunyva a szokott

Utazásra vártam én,

Arra, mikor - halk hajó

Titokzatos tengeren -

Fekvőszékem útrakél,

S lázam sodrán ring velem

Felelőtlen, gyönyörű

Fantázia-tájakig,

Ahol romló életem

Némely bús álma lakik:

Mindaz, ami sohse lesz,

Mindaz, ami sohse volt -

Így indultam ma is el,

Húnyt szemekkel, mint a holt,

Álmodozni: életet.

És úgy hajlott rám a nap,

Mintha pilláimra a

Rózsaszínű parazsat

Az a szent fény ejtené,

Mit még ott látott a szem

Isten-atyja kebelén,

S melyre szomjas szüntelen.

És egyszerre úgy esett,

Telin, forrón, hirtelen

Rád gondoltam s arra, hogy

Messze vagy, és jaj nekem.

És megriadt szemeim

Felpattantak: a hegyek

Csúcsain már pirosan

Búsultak a fellegek.

És egy furcsa vízió

Vad erővel elkapott.

Úgy éreztem: kezeid

Tartották ma a napot.

Azért volt oly különös,

Minden fénynél édesebb,

És én ezt csak most tudom,

Amikor már este lett,

Mikor kezed fáradtan

Elejti már a napot,

S szívemben is csöndesen

Elhallgatnak a dalok.

Október 24.

Lehet, hogy érzelgősnek fogok tűnni, de mindig is úgy gondoltam, vannak olyan emberek, akik kitörölhetetlen nyomot hagynak a lelkeden. Egy bevésődést, ami sosem tüntethető el.
A rejtély c. film

Október 23.

Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.
Márai Sándor

Október 22.

Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban.
Paulo Coelho

Október 21.

Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.
Kodolányi János

Október 20.

Az ember szeret végigmenni azon az úton, amit maga választott. Akkor is, ha számtalan buktató várja, ha a keserűség könnyeit is kell nyelnie útközben, ha a kétségbeesés számtalanszor térdre rogyasztja, ha elátkozza százszor is, hogy útra indult. Minden keserű pillanat önmaga becsülésének a lehetőségét gazdagítja.
Nagy István Attila

Október 19.

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja.
Csernus Imre

Október 18.

Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darabka kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem szeretete, gyűlöletem; és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, ,,terepfelverőnek", lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek.
Latinovits Zoltán

Október 17.

Folyvást rohanunk, soha meg nem állunk. Még arra sincs időnk néhanap, hogy a tenyerünkbe rejtsük arcunk, összeszedjük magunkat egy-egy percre és szembenézzünk a kérdéssel: mi végre tesszük? Napjaink vágtató tempója, felfokozott életritmusa feszült nyugtalansággal tölt el bennünket. De nem a fizikai fáradtság az igazi baj, hanem a lelki rendezetlenség. Már-már a belső megsemmisülés érzése. S ennek hiába ismerjük a diagnózisát, a gyógymódot nem tudjuk receptre felíratni. Az orvoslással mi szolgálhatunk egymásnak. Az ember az ember patikája.

Latinovits Zoltán

Október 16.

Biztos sokszor tapasztaltad már: egy jó beszélgetésnek, egy meghitt együttlétnek, egy szerelmes ölelésnek mintha zenéje lenne! Szinte hallani lehet. Nem füllel. Lélekkel. Ahol nincs harmónia, ott összevissza fecsegnek. Rumli van, zűrzavar. Ahogy egy zsebünkben felejtett mobiltelefon rögzíti néha; hallgasd meg, milyen hangzavarban élünk, ha nincs közöttünk szeretet. Mint egy majomházban: mindenki fújja, rikoltja, darálja a magáét.
De ha egy baráti beszélgetés! Hallgasd vissza! Az egymásra figyelő emberek csendjét, jókor megszólaló mondatait. A nevetéseket. A hang erejét. Amikor van miről beszélni - megtelik lélekkel a levegő.
Müller Péter

Érdekes kis szerkezet az emberi lélek. Főleg, amikor magamon tapasztalom meg a azokat a hatalmas mozgásokat, amikre képes. Példának okáért az elmúlt napok. Péntek, a maga zsúfolt és aktív próbáival és fáradtságaival mennybemenetel, majd a tegnap, a hatalmas lendületű nekiindulásával, mélyzuhanás… talán a fáradtságtól, talán a bosszúságtól, hogy nem mennek a tánclépések egyből… De mitől mennének, hiszen sosem csináltam ilyet… Mondjuk, ez nem érdekel senkit… Nem is akarok kifogásokat keresni, csak szégyellem magam… Megint hülyeség, tudom… Nem tudtam még levetkőzni a kövér nő problémáját… Pedig lement már hét kiló…. de még van vagy 10-15, amit le kellene dobnom… Örök küzdelem, bár nem élem meg annak, csak nehezebben boldogulok, ennyi felesleges kilóval és még ott a térdem is… Persze, majd ezen is túljutok, csak felteszem a kérdést, ha nehezen tanulod a táncot, meg problémás a térded, mit akarsz a színpadon??????

Hülyeség…. Megoldom. J

Október 15.

Ne hagyd, hogy a tűz kialudjon benned. Egyik szikra pattanjon a másik után. Még a kételyek mocsarában is. Ne hagyd, hogy a lelkedben élő hős elpusztuljon. A vágyak, melyekre életed magányos pillanataiban gondoltál, de soha nem érted el őket. Valóra válthatod a megálmodott sorsot. Mert létezik. Mert valóság. Mert lehetséges. És a tiéd.
Ayn Rand

Október 14.

Észrevetted azt a két barázdát a homlokodon, és hogy a vastag szemöldök középen lekonyul, ahelyett, hogy fölfelé ívelne? És alattuk azok a fekete csillogó démonok mélyen megbújnak gödrükben, és sunyin leselkednek kifelé, ahelyett, hogy bátran kitárnák ablakukat a világra? Tanuld meg elsimítani a komor ráncokat, nyíltan fölemelni a pilláidat, és bizakodó ártatlan angyalokká változtatni a fekete démonokat, akik nem gyanakszanak és kétkednek folyton, hanem mindenkiben barátot, nem pedig rögtön ellenséget látnak. Az arckifejezésed ne legyen olyan, mint a gonosztevőé, aki tudja, hogy kiérdemelte a csapásokat, mégis az egész világot, nem csak a szenvedései okozóját gyűlöli.

Emily Bronte

Október 13.

Figyeljetek, és ne tegyetek semmi mást. És ha nem ítélkeztek, ha nem alkottok véleményt, ha nem akarjátok megmondani, mi a jó, és mi a rossz, ha nem vagytok puritán erkölcscsőszök, ha csupán megfigyelők vagytok, látni fogtok majd - felismeritek a bennetek rejlő energiát. És ha egyszer ráleltek erre az energiára, elkezdhetitek munkára fogni.

Osho

Október 12.

De a nevek nem is fontosak. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt.

Fekete István

Október 11.

Ne hagyd, hogy pillanatnyi viharok elhomályosítsák életed kék egét! Maradj nyugodt és kiegyensúlyozott minden helyzetben, és rövidesen úgy fogod vonzani az embereket, mint a Nap a Földet.
Meg Cabot

Ősz
Szürke ködöt lehel az ősz

mohón szívja a fák zöld vérét.

Tótágast áll a tócsákban

napbarnított tükörképem.

Még napfoltos a délelőtt is

de az illatok lassan-lassan

gesztenyeburokba bújnak.

Makacsul hullatja október

fakó ,vékony hajszálait.

Lábam alatt ropog a sok szín,

illat , elfáradt bogárka,

emlék ,és felfokozott remény…

Szemérmesen mind avar alá ,

biztos rejtek alá lapulnak ,

és várják, hogy egy váratlan reggelen

az izmos nyugtalan szél

új nyár felé repítse őket!

Gyermán Júlia

Október 10.

Ha a fecske levert fészkét ismét újra és újra tudja rakni, s legföljebb az üldözésen okulva más eresz alatt keres védelmet, rommá dőlt életterve vagy vesztett vagyona mellett miért csüggedne el éppen az ember, ki egyedül bír értelemmel, s egyedül hisz a gondviselésben?

Kemény Zsigmond

Nos, elfeledkeztem valamiről. Mégpedig arról, hogy már több mint egy éve írom a blogomat. Isten éltesse sokáig!! Hihetetlen, és mégis igaz. Ha naponta nem is írtam megjegyzést, vagy hozzáfűznivalót, de idézet nem maradhatott el. S ha másként nem, hát pótlólag. És ez alatt az egy év alatt mekkorát változott minden! Az egész életem… Mert a sors már csak ilyen, kiszámíthatatlan, és kegyetlen tréner. Nem is gondolná az ember. És mégis itt vagyok, bár egészen másképp, másként, mint eddig. Kesze-kusza gondolatillesztések, nekem így jó, én értem az összefüggéseimet, cikáznak a gondolataim. Meglepődök még mindig az emberek különös viselkedése okán, nem tudom sokszor a helyükre tenni, vagy inkább elhelyezni őket az élet polcain. Mindenesetre furcsa dolgok és megnyilvánulások történnek. Furcsállom, hogy a megkeresett, megjáró, mások már zsebre vágták rég c. keresetem jutalékát, több mint egy hónapja nem utalják. Azokban az emberekben is megbíztam. No, ez nem panasz, csak észrevétel. Él még bennem a naivitás, és azt az apró kis lángját, nem is hagyom elhamvasztani.

Október 09.

Ha elsajátítottad a lépéseket, elkezdheted megtölteni lélekkel.

Philip Toshio Sudo

A mostani helyzetem….. a maga gyomorforgató és fejreállt, összevissza világával is gyönyörű! Nem akartam tanulásra adni a fejem, és valamilyen formában, bizonyos iskolai keretek között nem is teszem, mégis a folytonos tanulás talált meg, hiszen ide napról napra készülni kell. Tegnap először volt egy olyan pillanatom a próbán, hogy játszom. Hogy azonosultam a környezettel. Én legalábbis így éreztem, hogy nem volt a görcs, jaj, most mi is következik mozdulatban, szövegben, hanem adta magát. Sok ilyen pillanatot kell megtaláljak és alkalmat kell adnom nekik, hogy ők megtaláljanak engem. Nos, ezen vagyok, meg kell tanulnom és meg akarom tanulni ezt az életformát. Nem egyszerű, na de mi az manapság? Viszont ezt akartam, tessék, éljek vele!!! És most megragadom a grabancát és remélem folyt. köv... Lehet, hogy átmentünk és megyünk sok olyan dolgon, amihez nem fűlik a fogunk, de a könnyek között erősít, ha tetszik, ha nem. Majd ha túl leszünk a bemutatón,akkor talán lesz visszaigazolás is.

Helyt állok? Remélem! És remélem tényleg más mesét mesél már az életünk!!!

Sok minden kavarog bennem, az emberek felelőssége vagy felelőtlensége éppen. A tolerancia, a fontossági sorrendek felállítása… Az üzenet, a nőiesség kiteljesedése terén, amire én asszociálok, amiben érzem a helyét. Csapongok ide-oda, de én értem az összefüggéseket. J Most jól érzem magam, tényleg, energiát érzek magamban, vágyat, ösztönző erőt, és nem szeretnék elébe menni semminek.

Október 08.

Annyi áldást hozhatunk a saját életünkbe pusztán azáltal, hogy észrevesszük: sosincs késő. Mielőtt elfordítanád a mai nap lapját, köss egyezséget magaddal, hogy kibontod a szalagokat, és felnyitod az élet adta ajándékok csomagjait. Tégy mindennapos dolgokat különlegesen. Légy egészséges, reményteli és boldog! Élj teljes életet ezen a földön, értsd meg a való világot, és kívánj minden hulló csillag láttán! S ne feledd el, mindennap mennyire különleges vagy.

Douglas Pagels

Igen, élem az életem és remélem immár a jó úton, ami abszolute nem sima és könnyű, de tetszik. Remélem, maradok ebben az irányban, majd ha már szabad is beszélni a dolgokról, akkor bővebben kifejtem. Még mindig zavar persze, hogy nem látok tovább heteknél, nem látom biztosítottnak és biztosítva a dolgaim, de meg kell tanulnom hagyni, hogy a dolgok follyanak a maguk medrében. És minden időben érkezik, csak kell hozzá a türelem.... Hát igen...

Október 07.

A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemünkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Robert Louis Stevenson

Nem értek dolgokat, mondjuk azt, bennem van a hiba. Pedig tudom, hogy nem, legyen így mégis. Tudom, hogy kicsit konzervatívak a nézeteim, szeretem szervezettebben élni a napjaimat. Én már csak ilyen vagyok. Igyekszem a feladataimat ellátni, de ez nem csak a munkára vonatkozna, illetve nem csak arra a munkára, amit az ember házon kívül végez. Itthon is lenne mit. De nem tudom betájolni. Magánügy. Megoldom. J És elmarad, hogy reggel, mikor felkeltem sötét volt, csak néztem az eget, a csillagokat, láttam egy repülő fényeit és elképzeltem, kik és miért utaznak most rajta, s vajon merre tarthatnak, honnan indultak…. Sosem ültem még repülőn. Vannak vágyak, és furcsa az Élet, mert ha elég türelemmel viseltetünk, ami persze a rossz pillanatokban nagyon nehéz, akkor valóra váltja a vágyakat. J

Október 06.

Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki. Hogy miért? Mert csak a testnek van ideje - a léleknek nincs.

Müller Péter

Október 05.

Van egy pont, ahol az ember kénytelen szembenézni a kőkemény tényekkel. Látja, hogy olyan út áll előtte, amely az ismeretlenbe viszi, de nincs más választása, mint előremenni. Amíg nem lép előre, csak egy helyben fog toporogni.

Jodi Lynn Picoult

Október 04.

A tegnap csak árny a holnapról álmodó ma fényében...

Wladyslaw Stanislaw Reymont

Október 03.

Mindig olyan mértékig ismerjük meg önmagunkat, amilyen mértékig próbára tesszük saját erőnket. Ugyanakkor épp az ilyen próbatételhez van szükségünk folyton-folyvást új, kockázatot vállalni tudó önbizalomra.

Wolfhart Pannenberg

És tessék. Kísért a múlt, ami azt jelenti, azt hittem a sebek már gyógyultak. Hülye megfogalmazás. Most éppen nem bántottak, tehát nincs okom panaszra, mégis azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy zavar a konfliktus. És a rengeteg régi konfliktusélmény zavar be. Mégpedig azért, mert most nem tudok segíteni. Illetve, nem tudom, hogy mivel segítek, avval, ha beleszólok és akkor megint minden lébe kanálnak titulálnak, vagy azzal, ha csöndbe maradok, de akkor az olyan egyfajta meglapulásnak tűnik részemről. Viszont nem érzem magam ezen a helyen meghatározó embernek (csókolom önbizalom, merre vagy?) ahhoz, hogy szóljak. Dilemma, de feleslegesen. Tényleg oldják meg, akikről szól, nekem a dolgom, az alkalmazkodás és a teljesítés. Mondjuk ezzel is problémám volt és ezért is voltam dühös. Mert nem készültem fel a tegnapra, mert más menetrend volt megadva. És e miatt kellemetlenül éreztem magam, hogy nem azt nyújtottam, amit esetleg elvártak. Magammal szemben sem. És megpróbáltam mások szája íze szerint énekelni, amitől nagyon tré lett, és ez betette a kiskaput. Megint a megfelelni akarás…. Hiába, nem tud az ember kibújni a bőréből, visszatérnek a beidegződött dolgok. Mégsem hiszem, hogy ez lenne számomra a megfelelő. Maradok ÉN.

Október 02.

A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.

Csernus Imre

Október 01.

Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. Az ún. "birkatürelem" azonban már nem erény - hanem önleépítés. A mérték - ez a kulcsa mindennek.
Jókai Anna

Magamról