Február 28.
A
lélek heves benső viharában a gondolat úgy csapkod, mintha folyadék lenne.
Ide-oda hányódik, megdagad, s néha a hullámok tompa moraját hallatja. Apály,
dagály, hullámhegy, örvénylés, a zátony előtt megtántorodás, dara és zápor,
szétszakadó felhők mögött kicsapó villanások, a henye tajték meddő csapkodása,
vad, de nyomban összeomló nekizúdulások, rettenetes és elpocsékolt
erőfeszítések, kísértetiesen felderengő hajótörés, árnyak és összevisszaságok
és minden, amit a végtelen tud, megvan az emberben is.
Victor Hugo
Victor Hugo
...és megint a torkom is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése