Február 9.
"Ha képes vagy úgy működni, mintha nem lennének gondjaid, akkor rá fogsz döbbenni, hogy nincsenek gondjaid! Minden gond csupán látszat; hiszel bennük, ezért vannak ott. Nagyon eldobhatod gondjaid, ha megérted, hogy te vagy az, aki ragaszkodik a gondhoz, nem az ragaszkodik hozzád."Osho
Tegnap megint besokalltam. Magamtól és a körülményektől. Estére magam voltam a panaszláda, kitehettem volna a megtelt feliratot. Magamtól. Önsajnálat és a társai keveredtek. Pedig pontosan ez indított el az utamon, hogy ezektől kezdtem megszabadulni. Ezután is ezt teszem. Bosszantott az igaztalanság. Nincsenek hatalmas elvárásaim senkivel szemben sem. De ha én pontos vagyok, megjelenek az adott időre, és ígért körülményekre, akkor ezt nagyjából elvárom viszont is. Azt hiszem, amikor beteg leszek, mert a minimális dolgok sem adottak, akkor reklamálhatok. Nem hagyom, hogy az egy éves munkám más miatt befuccsoljon. Igen, szükség van a keresetre, a pénzre, de nem mindenáron. S ha az az ára, hogy akkor nem én fogom azokat a bizonyos órákat megtartani, akkor nem én fogom. Ez volt, ami a tegnapi napomat megmérgezte, a torok és fejfájáson kívül. Na meg az, hogy a vasárnap írt levelem tegnap délután lett megválaszolva, amikor már a dolgok aktuálissá váltak. Amikor már lépni sem tudtam másként, mint ahogy terveztem. Mert nyitott vagyok úgy érzem, a tervezett pénteki napot is átvariáltam keddre, de itt a pont. És nem nagyon szeretnék erre több szót vesztegetni. Ha nem lesz kifizetve az eddigi munkám, akkor nem lesz. Teljes gőzzel hajtok március 1-re!
Persze könnyű ezt leírni, de erőt veszek magamon, nem leszek beteg sem. Mert félek tőle, ezért is jelenik meg a fájdalom. És nem hagyok utat annak sem! J ÉN vagyok az erősebb!!! J
Kicsit összetorlódtak a teendőim, azért vagyok én is kusza. Rendezem soraimat!!!! J Itt és most!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése