Február 13.

Február 13.

Helyesen tették a költők, hogy egyesítették a zenét a gyógyítással, mert a gyógyítás feladata az, hogy felhangolja az emberi test különös hárfáját.
Francis Bacon

Pihenő. Erről szól a napom, és érzem, hogy szükségem van rá. Péntek este egy kis kiruccanás, kis tánc. Majd tegnap bál, ahol szintén igyekeztem állva-táncolva végigénekelni az éjszakát. A végére azért engedtem a szigorból, és olykor leültem. Már kérték a lábak. J De jókedvvel és derűsen igyekeztem végigcsinálni. Nagyjából sikerült is és igen, visszaköszön. J

Haladok apránként, utaltam a tárhely árát. Vártam a levelet már a héten, persze ezt dobta máshová a postás, de szerencsére határidőn belül voltam még. Majd a köntös licitem is bejött, azt is utaltam és a fizetés is „bejött”, azt meg utalták. J Meg kell tanulni a pénzt is forgatni, örömmel kiadni, tudván azt, hogy megtérül és visszatér hozzám.

Tegnap. Ma ért véget, és adódnak felismerések, tudatosodnak dolgok. Én köszönöm ezeket. De igyekszem még türelmesebb lenni, mert nehezen viselem, ha a mondandóm kezdetén már falakba ütközöm. Meg letromfolásba, meg vádaskodásba. De kissé karakán módon szókimondok. Magam is meglepődök, mert nyers a stílusom. Ezzel elnyerem nemtetszését néhány embernek. Majd ez is változik, most egyenlőre így van. Sajnálom, de nem bánom. J