Február 18.
"Noha a legtöbben szeretnénk előre jutni az életben, mégis folyamatosan ott van az egyik lábunk a féken. Ahhoz hogy szabad légy, meg kell tanulnod hogyan engedd el magad. Szabadulj meg a sérüléseidtől. Engedd el a félelmet. Ne szórakoztasd magad újra és újra a régi fájdalmakkal. Az az energia, amit a régi életedbe kapaszkodva töltesz el, tart vissza attól, hogy új életet kezdhess. Mi az amit el fogsz engedni mától?" (Mary Morrissey)
Végre péntek! Az olyan „de jó, itt a hétvége!!” nap. Ma még telihold is lesz. J
Tegnap is szeretet vett körül. Törekszem erre ma is. Ma egy órával később ébredtem, mint szerettem volna. De egy órával többet pihentem. Szükségem van rá. J
Igen. Tegnap is történt olyan dolog, amin nem tudok segíteni. Mások életét nem tudom megváltoztatni, jobbá tenni, ha merev falakba ütközök, ha egyoldalú a dolog és el sem fogadják a nézeteim. Pedig nem ilyenek voltak, csak ilyenné lettek. Sok keserű harcot vívtak, sokszor értelmetlenül, mert nem hittek benne eléggé, mert erősek voltak ugyan, de nem értették meg miért alakultak a dolgok másként. Béklyózzák egymást, és magukat is. Kezdek sok mindent megérteni, és egyre jobban nem tudom elfogadni a miértjeiket. Kemény is vagyok sok esetben, tudom, fájdalmat okozok vele, kicsit magamnak is, de az én életem. Már én irányítom! És köszönöm a lehetőséget! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése