Február 7.
Valamennyi eseményt, amelyeket ez idáig átéltünk, a múltból hozott gondolataink és meggyőződéseink hívták létre. Ne gondoljunk vissza életünkre szégyenkezve. Tekintsük a múltat életünk gazdagságának és teljességének részeként. E gazdagság és teljesség nélkül most nem lennénk itt. Értelmetlen fölróni magunknak egykori hibáinkat. Akkori tudásunk birtokában minden tőlünk telhetőt megtettünk. Bocsássuk el a múltat szeretettel, és legyünk hálásak, amiért általa tudatosabbá lehettünk.
A múlt csupán az elménkben él tovább, olyan minőségben, amilyet tulajdonítunk neki. Ez az a pillanat, amelyben élünk. Ez az a pillanat, amelyben érzünk. Ebben a pillanatban éljük át új élményeinket. Amit itt és most cselekszünk, teremti meg az alapját a jövőnknek. Tehát ez az a pillanat, amelyben döntenünk kell. Nem tehetünk meg valamit holnap, nem tehetjük meg azt tegnap sem. Egyedül ma cselekedhetünk. Ami fontos, az, hogy mit akarunk gondolni, hinni és érezni itt és mos.
Louise L. Hay
Az új hét, az új nap, a hétfő. Apukám 71 éves ma. J Isten éltesse még sokáig! J
Szóval az a fontos, mit akarunk gondolni, hinni és érezni itt és most!
Milyen sokszor észreveszem magamon a régi beidegződéseket, akaratlanul, rossz megszokásból törnek elő belőlem a magam ócsárló szavak. Valamiféle védekezésként, viccesen odabökve, mert én jajj úgyis olyan kövér, öreg stb vagyok már. Pedig nem. Mit nem? Nem akarom, hogy így legyen. Se az állapot, sem pedig a becsmérlés. Valahogy mégis így alakítottam ki az évek során. Persze észreveszem, amint kimondtam. És tudom, ez nekem nem jó, sem az, hogy kimondtam, sem az, ahogy érzek. Igyekszem ezt is kiiktatni. J
De most nosza, vár a hétfő!!! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése