Február 16.
A halogatás leküzdésének és a kiemelkedő eredmények elérésének ugyanaz a titka: lépésről lépésre kell megoldani az utunkba kerülő feladatokat, méghozzá mindig az adott dologra összpontosítva, amivel épp foglalkozunk. Brian Tracy
Ez is egy azok közül, amiket meg szeretnénk valósítani. Egyszerre úgysem sikerül minden, az csak kapkodáshoz vezet, a kapkodás tévesztéshez, összevisszasághoz. Mi is kell még? Hát türelem. J
Már megint, még mindig itt tartok. J Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Érdekes, egyben szívet facsaró dolog, ahogy észreveszem az emberek elkeseredettségét. Azt, hogy egyre kevésbé találnak kiutat adott helyzeteikből. Azt, hogy elmenekülnek. Más életteret keresnek maguknak. Megértem ezt. Váltanak, végül is bevállalják a váltást. Igaz, nekem ez megfutamodásnak tűnik, az ittlévő problémák elöl. Sajnálom. Olyan jó lenne segíteni, de már arra is rájövök, nem mindenáron. Segítőkészségem, amint észrevettem, van, akinél már visszaütött. Természetesnek vélnek egy gesztust, egy szándékot, aztán már visszaélnek vele.
Ez is elszomorít, és megint csak arra int, vegyek vissza. Sajnálatos. Pedig emellett a saját önbizalom romboló, kósza gondolataimat is le kell győznöm, meg a régi, rossz agyalásokat, beidegződéseket. Mintha ebben találnék valami halogatás-félét. Mint a főiskolán, valamikor szigorlatokra való készülésnél. Jaaaaj, hát van még rá 3-4 hetem, majd beosztom, óóóó, még van 2-3 hetem, majd beosztom, míg végül eljutottam addig, hogy juuujjjjj, már csak 3 napom van, hogy osztom be? Akkor jött a pánikolás, kapkodás, a rohanás. Persze megoldódott mindig minden, de kell az a stressz, amit magamnak okozok a halogatással? Van, akinek talán igen, nekem nem. Milyen megnyugtató érzés, amikor elvégzek egy adott fázist! Mennyire vágyom a rendszerességre! Mondjuk nem ez a tökéletes megfogalmazás, mert elég szigorúnak hangzik. Törekszem, nem a skatulyákra, hanem a magam által betáblázott időbeosztásokra!! Azok betartására! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése