Útközben

November 11.

Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában.
Én vagyok az, aki egy kicsit dagi.
Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi.
Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondulok a számítógépekért.
Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél.
Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik.
Én vagyok az, akit mindenért hibáztatnak.
Én vagyok az, aki hazafelé fél a buszon.
Én vagyok az, aki amikor siet, mindig megbotlik.
De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet.
Andrew Matthews

Kimaradt néhány nap. Nem gond, nem éreztem indíttatást. Viszont intéztem ezt-azt. J Megvolt a műtét, minden rendben ment és azóta is rendben van vele. Hála!!!

Rákérdeztem a csütörtök délutánra, nem engedett a 21-ből. Mosolygok ...

Megoldom a dolgaim nélküle is. Örülök, hogy nem dühöngtem mérgemben, mosollyal jöttem ki.

J

November 10.

Egy lényeges dologra felhívom a figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet. Nem lefelé, csakis fölfelé.
Senkit sem szeretünk azért, mert buta, gonosz, aljas, csúnya, büdös, kellemetlen, gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor. Még akkor is, ha nem ilyen - ha szeretjük, belelátjuk vagy beleképzeljük mindezeket az értékeket. Ha azt mondod: "olyannak szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg többnek látod. Mai kifejezéssel azt mondhatnánk, hogy a szeretet nem objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát.
Müller Péter