A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. (...) A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíraszámára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.
Nap, mint nap megtapasztalom ezt az érzést. De vannak „eredmények”. De milyen hülyén hangzik ez így. De akkor minek is nevezzem? Nem tudom. Talán sikerélmény. J
Tegnap egy szülővel való beszélgetésem is megerősítette sok mindenben. Hogy a mosolynak ereje van! Az én mosolyomnak! Köszönöm ezt, hogy a mosolyom jut rólam eszébe az embereknek! Rosszul fogalmaztam? Akkor másképp, ha rólam van szó, akkor a mosolyom jut eszükbe először! Azt hiszem, ez igazán nagy szó! És hálás is vagyok érte! Amikor egy számomra alig ismert ember belekapaszkodik?! Ezt most világgá kellene kürtölnöm, de….. nem teszem… vagy mégis? Még nem tudom. Ha valakinek el kell, hogy mondjam, akkor elmondom. Megint fel van dobva a labda, hogy belevágjak valami olyasmibe, ami csak körvonalazódik. De nem kezdek most bele, mert még nem fejeztem be az előző feladatom.
November 24.
Nincs NET, ugye komoly érvágás. J Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor dohányoztam és nem volt gyufám vagy éppen cigim. Elvonási tünetek. J De szeretem a kapcsolatokat tartani és a híreket meg tudni. Tudom, ez meg kíváncsiság. Viszont így a nagy magányomban, napi kapcsolatban vagyok a világgal. Néha kicsit nehezen veszem az akadályokat, mert letör a gyerekeim hozzáállása, vagy az, hogy idegen emberek segítőkészebbnek mutatkoznak, mint a környezetem. Pedig olyan egyszerű a dolog. Ha szeretnék valamit elérni, és ők is szeretnének valamit, akkor ahhoz áldozatokat kell hozni. Most, hogy le vagyok rekedve, nekem is jobb lett volna csendben maradni, mint végigtanítani a délutánt. Istenkém! Kérek szépen még nagyobb türelmet! Mert a fáradtsággal, a fájdalommal (jelen esetben fizikai: a lábam…) fogy a türelem, tolerancia is. De ez is hamarosan megoldódik, elmegyünk a dokihoz, ha vágni kell, hát vágja…. Persze akkor még itt van a torkom. Ami aggaszt, mert erőtlen a hangom. Valami ott sem stimmel. DE ezt is megoldom!!!
Ha énekelnél, de a hangod nem bír szárnyalni, mindig jön valaki, akinek a hangja már szabadabban szól, és veled énekel. És ekkor a te hangod is szárnyalni kezd. Ez a lelkek közötti kapcsolat titka. Közmondás
…és akkor valaki feltette a Szélkiáltó egyik dalát, amit Bertók László versére írtak:
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
November 23.
Olvass el naponta néhány igaz szót, bölcs gondolatot, szép verset. Olyant, amit neked írtak. Hallgass olyan zenét, melyet nem a káosz, hanem egy magasabb rend szült. Könnyű megkülönböztetni, mert az utóbbi szép. Hozd helyre magad naponta. A légkör, amelyben élsz, szennyes. Tele van negatív adással, fullasztó, boldogtalan, koszos gondolattal. De te nézz a magasba, s hangold magad a nap sugarára. És ne felejts el esténként fölnézni az égre, hogy újra és újra eszedbe jusson: a végtelen gyermeke vagy.
Müller Péter
November 22.
Felébredtem hajnali fél 3 körül, és teljesen éber voltam. Nyűglődtem vagy fél 5-ig, aztán elaludtam. Majd megint felébredtem, hogy megint nem kapcsolt be a tv…de nem késtem le semmiről. J
Indulatok villámai fenyegetnek otthonodban vagy munkahelyeden? Ne harcolj ellenük! Ne szegezz nekik éles, fémhegyű fegyvert, mert akkor villámhárítóvá alakulsz át, amely magához vonzza a mélységi elektromosságot. Vonulj vissza a belső Templom biztos menedékébe. Ott nem eshet semmi bántódásod. Szepes Mária
Persze tegnap elfújták a gyertyámat, mondván : egyszer úgyis leége
ted a lakást. De nem adom ám fel! Jól van, persze néha morgok és durcázok, de nem vagyok sem Teréz anya, sem a Dalai Láma, hogy mindent szó nélkül, mosolyogva tűrjek. Amikor meg negatívan beszél, na azt meg pláne.
November 21.
A legtöbb ember azt gondolja, hogy ha őszinte, akkor ezzel mások visszaélhetnek. Pedig ez nem így van. Ha én őszinte vagyok, és kimondom, ami velem történt, megszabadulok a tehertől. Egy. Kettő: ha valaki ezt így vagy úgy kiferdíti, és elmondja másnak, akkor abból megtudom, hogy valójában milyen ember. Csernus Imre
Tegnap muzsikálni voltunk, végül is jól sikeredett. Bár a hangom kissé nagyon elfáradt, mégis azért jó, hogy végre énekeltem. Jövő héten kettő ilyen este is lesz. Naná, hogy örülök neki!
Ma Telihold van. A Telihold a maga sugárzó kerekségével a létezés bőségét közvetíti felénk, ezt kell tudatosítani. Fontos is lesz, hiszen tegnap megint az örök kétkedők képviselői, jó szándékkal ugyan, de kérdéseket tettek fel a terveimmel kapcsolatban. Hogy jó és szép, hogy meglesz, de mi lesz utána, hogyan tovább? Mintha az én fejemben ezek nem fordultak volna meg, csak a különbség az, hogy ők pesszimistább szemléletűek, de azért néhány dologban egyet értenek. Megváltozott a magam útjának képe is bennem. Eddig keskeny ösvénynek véltem egy sziklákkal körülvett úton. Ma már folyón megy az utam, hol sodrásban, hol pedig szépen csörgedezve. És amik sziklakövek voltak előttem az úton, amiket el kellett gördítenem, azok most is jelen vannak. De másképp látom, nem elgördítenem kell, hanem a vízzel átmosnom, megtisztítanom őket. Hogy ne az utamban legyenek, hanem rajtuk keresztül, egyengetve velük az utam, tovább léphessek. Még több kitartás kell, hisz próbálnak megingatni. Hiába, a magamba vetett hitet kell megerősíteni, az önbizalmat, a türelmet. Magammal és másokkal szemben is.
Elengedem a félelmeket, a szorongásokat, a kétségeket, és vonzom a jót, a szépet, a sikert és a pénzt, vonzom és árasztom a szeretetet, a boldogságot, a nyugalmat. Ezt nem lehet nem észrevenni! Tudom, apránként haladok, de ezt sem lehet nem észrevenni, az apró sikereket, a bíztató jeleket.
Kedveseim! Gyönyörködjetek a Teliholdban egy pillanatra aztán álmodjatok szépeket! Bátran! :)
Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak, és nem arra, amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel, de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogy ha elindultál az utadon, ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek, hogy jó abban hinni, hogy nincs "nem tudom", hogy nincs "úgyse sikerül" vagy "lehetetlen". Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni, a lehetetlen nem létezik. Sean Thompson
November 20.
Ma kicsit megtáltosodtam, ami a házimunkát illeti, de nem baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése