Siker?

November 26.

Tegnap csináltam ezt a blogot. Biztos az exhibicionizmusom késztetett erre. J Vagy az, hogy megmutassam másoknak is, nem szabad feladni! Bár a siker még várat magára. Na, álljunk csak meg. Mi is az a siker? Kinek mit jelent? Hírnevet? Pénzt? Csillogást? Rangot? Hatalmat? Dicsőséget? De még hosszan folytathatnám a sort… mert mindenkinek mást. Ha jobban belegondolok, akkor nálam a szakmai előrelépést jelentené, illetve egyfajta bizonyosságot a felől, hogy van keresnivalóm. És ha van keresnivalóm, akkor az pénzt hoz! Jajjjj de randa anyagias teremtésnek tűnhetek így első olvasatra. Pedig álljunk csak szembe a tükörrel, és válaszoljunk a következő kérdésekre!

Miért lett olyan a bennünket körülvevő világ, amilyen? Miért laposodnak el az emberi kapcsolatok? Miért jut egyre kevesebb időnk egymásra, barátainkra, családtagjainkra, gyermekeinkre? Miért van annyi keserű ember? Elszaladunk egymás és magunk mellett az úgynevezett szürke hétköznapokban.

De mitől szürkék ezek a napok és miért válunk mi is egyre szürkébbekké? Mert hajszoljuk azt a bizonyost: A pénzt. Sírunk és rívunk, panaszkodunk, mert kevés, mert nem futja, mert nem elég.

S közben nem vesszük észre, hogy milyen jó, hogy novembert írtunk és odakint 20 fok volt, nem kellett annyit fűteni. Hogy a gyermek jól tanul, nem kell külön tanárra fizetni. Vagy, hogy a napsugártól mosolyra szaladt a szánk, nem kellett a keserű ráncokat annyit krémezni ránctalanítóval. J ÓÓÓÓ, ez a poén része volt…. Egyébként még sorolhatnám. De mi emberkék, hajlamosak vagyunk mindezt természetesnek venni, mert ez nekünk jár. Pedig néha csak egyetlen pillanatra kellene felemelni a fejünket és észrevenni az apró szépségeket, örömöket, amelyek körülvesznek bennünket. Boldogsághormont tartalmaznak!!!! J

Egyszóval, én örülök annak, hogy lehetőségem van icike-picikét előre haladni, jelentsen ez pénzt, tapsot, mosolyt,köszönömöt, mert már jelzi azt, nem volt hiába! Ugye, ez is egyfajta siker? Már megint csak rajtunk múlik, mit nevezünk annak.

Néha azért jusson eszedbe: az évek múlásával te is visszaadogatod a díszeidet. Ám ha közben lélekben gyarapodsz, nem érhet veszteség, mert e csinosságok vonzatai - szeretet... - megmaradnak, felkavarhatatlanná mélyülnek, más értelmet nyernek, és kiderül, sosem a külsőnek, hanem a teljes lényednek szóltak. Vavyan Fable