Személyiség???

November 17.

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.
	Osho

Hoppá. Most beugrott valami. Tegnap beszélgettünk valaki tanítási módszeréről, és bizony azt kell, mondjam, próba nélkül nem tudom elsajátítani. Nem tudom alkalmas lennék-e rá. Megingott kissé a hitem a saját tanítási elveimben is. Erre megkaptam, nehogy már kétségeim legyenek magam felől. Ez persze így vigasztaló. De miért is alakult ez így? Na, itt jön a hoppá! Elmondtam már ezeket a dolgokat számtalanszor. Azt, hogy volt idő, amikor önbizalomtipró tréningnek voltunk alávetve. Nap, mint nap, éveken keresztül. Természetesen az is ki volt hangsúlyozva mindig, hogy Ő a Nagy ... Sajnos, elég megalázó helyzet, amikor ketten vagytok képviselve ugyanazon a területen. Valahogy mindig használt olyan kifejezést, amivel ezt érvényre juttatta.(Közben gyertyát gyújtottam, hogy lássam a billentyűzetet. J Mosolyfakasztó hangulat: gyertyafénynél írás: laptopon. Napjaink romantikája. J )

Egyszóval, mindig megtalálta a módját, hogy kishitűségbe döngöljön, ez látszik azon is, hogy, ha hallok egy másik módszerről, akkor már megkérdőjelezem a sajátom. Mert soha nem volt igazolva, hogy jó az, amit csinálok. De akkor most felteszem magamnak a kérdést: mióta tanítasz? Ja, hogy éppen húsz éve… Hát kedvesem, akkor mi itt a probléma? Az a fránya önbizalom, ismét. Úgy látom, most jött el az ideje, hogy búcsút intsünk egymásnak a kishitűséggel. El KELL őt engednem, így tehát kishitűség: Au revoire! Mert tetszik ez a dallamos francia búcsúszó! Nos így KELL napról napra továbbmenni az úton, nem hagyom, hogy magukat felsőbbnek vélt hatalmak eltántorítsanak. Mint ahogy tudtam, hogyha most kinézek az ablakon, meglátom a csillagocskámat. És megláttam! Miért oly érdekes ez? Mert egy órával ezelőtt felhő takarta, kerestem, de nem láttam. Most kinéztem, igazol-e engem. Igazol! Meg kell világosodni a dolgok felől, a kellő irányból. Természetesen a tanításban érdekelnek az újfajta módszerek, ha célra vezetőnek találom, akkor alkalmazom. Szeretek újat tanulni, ha látok benne értelmet. Így vagyok ezekkel e személyiségfejlesztő oldalakkal, hírlevelekkel is. Ha látok benne építő jellegű írást, akkor elraktározom, hogy a későbbiekben is segítségemre legyen. De ezekben is egy idő után megjelenik az üzlet, ami kicsit bosszantó, de teljesen természetes. Hiszen mindenki abból akar pénzt csinálni, amihez ért. Ha ez tanácsadás formájában nyilvánul meg, akkor úgy. Én pedig énekelek! J

Milyen érdekes. Sokszor napokig egyáltalán nem érzek késztetést arra, hogy írjak. Most viszont igen. Na persze, fogalmam sincs, miről fogok írni, de úgyis jön belőlem.

Érdekesek az emberek. Persze, máskor is érdekeltek, de most valahogy másfajta szemszögből látom őket. Azt persze hozzáteszem, nem mindig az én szájízemnek való, amit látok, hallok. Majd az emberek úgyis rájönnek, kire van szükségük, hogy kire számíthatnak, ki az, aki nekik fontos.. A rengeteg problémán való tépelődés elveszi az erejüket a megoldáson való gondolatoktól. Most persze beszólok magamnak, hogy te könnyen beszélsz, megcsinálod az ested, van célod, érzed valamiben a lehetőséget. De visszakérdezek: a lehetőségek tárháza neki is adott. Akármi kedvére valót kitalálhat, amíg azon aggódik, jaj, most mi lesz. Csináltam én is, rossz hatások értek, tudom. Már másképp látom, még ha elfog a kétség néha most is. Megoldom!