Október 29.
Már fent vagyok megint lassan két órája, negyed hét van és kint sötét.
Ma elengedem a szorongásaim, erősítem a pozitív gondolataim, erősítem magam, a hitem. Hiszen ma van a nagy nap. Milyen érdekes. Sok tervem van mára, aztán mindjárt őszi szünet! Istenem! De jó! Nem, nem vagyok fáradt, csak így több időm marad az elvégzendő feladataimra. Meg kell terveznem most már pontosan, mit is akarok a honlapomon, kell írnom egy tanmenet-féleséget, jó lenne találkozni valakivel, aki ígért CD-n anyagokat, ezeket böngészni, új barátnémmal találkozni, Mamiékhoz kimenni, temetőbe is kimenni. De a takarítás is, vasalás is vár, majd szépen beosztom!!
Október 28.
Na, igen. Tudtam előre, valami úgyis közbejön a melóhelyen természetesen , ami miatt nem jött össze a találkozó.Ja, és nem nálam...ugye...
Pedig nem bántam volna. Viszont találkoztunk a srácokkal, és nagyjából megbeszéltük a tanodára vonatkozó továbbiakat. Remélem, minden jól megy. Most itt ülök a suliban és próbálom hasznossá tenni a délutánomat. Egy hete ezt láttam az ablakból… J
Megint késő van, nem érzem magam álmosnak. Holnap a nagy nap, a 10milliószoros teremtő nap. Kérés volt, így leírom, amit a szívem súg, alkossuk meg saját életünket!
Nos…
Nem hittem volna, hogy közel 43 évesen máris az egészség lesz az elsődleges, aztán a boldogulás –boldogság - nyugalom. Ezek mind hozzák magukkal az olyan dolgokat, amik ennek segítői, mint a munka, a jó munka, az arra való lehetőség. Megtalálni azt az örömöt okozó munkát, ami továbbvisz. Ha örömöt okoz amit csinálok, ha alkotok, akkor BOLDOG vagyok. Ha pedig BOLDOG vagyok, akkor NYUGODT is. Aztán a kapcsolatok, a bennünket körülvevő világgal. A hozzáállásunk, a hozzánk állásuk. Megteremteni azt az egyensúlyt, ami lehetővé teszi a továbblépést. A következő lépést a még szebb élethez. A belső megnyugváshoz, türelemhez. A jósághoz, és a tisztánlátáshoz. A segítségnyújtáshoz és a segítő kezek elfogadásához. De hol a pénz? Vártam, mikor is írom le. Talán nem szeretném? Dehogynem. Hiszen energia, energiaforrás. Töltődünk érte, vele, általa. Ki tudja simítani az ember arcán a ráncokat, segít a görcsöket oldani. Persze meg kell találni a megfelelő orvost, aki ezt a gyógyszert felírja. A hitünket. Merjünk hinni magunkban, a bennünk rejlő lehetőségekben! Legyünk a magunk orvosai, kopogtassunk be olyan ajtókon, amit eddig nem nyitottunk ki! Magunkon is. Milyen folytonos körforgás ez? Hiszen megint az egészségnél tartok! Mert rájöttem, nélküle nehezen boldogulok, mert felemészti tartalékaimat, lelki, idegi és fizikai síkon egyaránt. Mindegyik fontos, és teljességet kíván, hiszen egymás nélkül nem működnek. És nélkülük nem működöm én sem. Pedig működnöm kell, hiszen egyre több tervem van és éppen a jó úton haladok. Ezen az úton megyek tovább, segítve ezzel szeretteimet, barátaimat, ismerőseimet.
Áldás – bőség - szeretet
Néha elcsodálkozom magamon… Most is. Miket nem írok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése