Március 3.
Néztem a nőt, aki addig voltam, és láttam, hogy gyenge, bár próbálja azt a látszatot kelteni, hogy erős. Mindentől fél, de elhiteti magával, hogy ez nem félelem, hanem annak az embernek a bölcsessége, aki ismeri a valóságot. Befalazza az ablakokat, nehogy besüssön a nap a szobájába: kifakítaná a régi bútorokat.
Láttam, ahogy a Másik a szoba sarkában ül: gyenge volt, fáradt és kiábrándult. Uralma alá hajtotta és rabszolgaságban tartotta azt, aminek mindig szabadon kéne szárnyalnia: az érzelmeit.
Paulo Coelho
Megtörtént. Nem tudom leírni. Még friss az élmény. Hihetetlen, fantasztikus érzés. Most furcsa nyugalom, valamiféle üresség. Nem negatív értelemben, hanem valami másfajta összefüggésben. Tényleg igaz, hogy az út sokkal több izgalommal jár, mint a végcél. A kettő annyira más és összehasonlíthatatlan. Persze nagyképűségnek tűnhet, ha azt mondom, én ezt láttam már. Láttam az állva tapsoló közönséget, a sikert! Köszönet érte!!!
A munka egyik fele megvalósult, majd jön a másik fele. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése