Március 17.
“Ilyen a nagy ember: nem nyög a bajban; nem panaszkodik a végzetéről; tudja, honnan jött, és hová tart, méltányos istennel-emberrel-természettel szemben, lelkét nem háborgatják a kellemetlenségek, nem zúgolódik rozoga teste miatt.
A romlott lélek legárulóbb jele a hullámzás, a szüntelen hánykódás az erények tettése és a bűnök imádata között, míg a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” (Seneca)
Felül kell emelkednünk sok dolgon. Még nagyon hajlamos vagyok „ régi” beidegződéseimet természetesnek venni, holott el kellene hagynom őket. De emiatt sem türelmetlenkedem, majd alakul ez is.
Ma további lépéseket teszek a céljaim érdekében. Felemelő érzés! Mindkettő. A további lépés és az, hogy vannak céljaim, terveim! Persze az is, hogy ötletekkel egyre közelebb jutok a megvalósításához!
Köszönöm ezt, és kérek még újabb ötleteket!! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése