Március 18.

Március 18.

Lejátszani csak azt a kottát tudod, melyet magaddal hoztál. Sok mindent variálhatsz. Elronthatod. Rosszul játszhatod. Szépen játszhatod. Rögtönözhetsz. Szólamokat megváltoztathatsz benne; oda is vághatod a hegedűdet, hogy darabokra törjön, (...) - de a Nagy Kottádtól nem térhetsz el lényegesen. Elronthatod az életedet, és kihozhatsz belőle gyönyörűséget is: de akár csúnyán, akár szépen, sőt csodálatosan játszod: a TE DALOD SZÓL! Müller Péter

Kinyitottam az ablakot és beengedtem a tavasz hajnali dalait, illatait. A madarak ma frissek voltak és sokan tiszteltek meg a dalukkal. Megtaláltam a csillagocskámat is, pedig a téli hajnalokhoz képest már a szürkéskék égboltra tekinthettem. Aztán elcsodálkoztam, valaki összefirkálta az eget, olyan alakzatot öltöttek a felhők, nekem úgy tűnt. Igen ám, de mostanra ki is színezte ezt, hiszen pirkad és a kelő nap rózsaszínes árnyalatot vetít az égre. Csodaszép. Mindezt már nyitott ablaknál figyelhetem. Nem is olyan régen sötétben és mínuszokban gondolkodtam itt. Ez jobban tetszik. Főleg a tegnapi szürke, esős nap után.

Ami zavar, hogy mindenütt felfordulás van. Hogy az emberek nem tudják, hol áll a fejük, hangosak és agresszívak. Tegnap elhagyta a számat az mondat, hogy utálok tanítani. Mármint a kamaszokat, mert egyre inkább csak jogaik vannak, mintsem kötelezettségeik. Tisztelet a kivételnek. De ezt a hirtelenségem tette velem, és már meg is bántam. Mert én sem tudom, mit akarok? De tudom. Szeretném a munkámat úgy végezni, hogy fontosnak is érezzem. Fontosnak azt, amit mondok, hogy meghallgatásra talál a gyerekek felől és nem kifogásokat idéz elő. Sajnálom a szemléletmódjaikat, ahogy a dolgokhoz hozzáállnak. Pedig semmi külön óra nem kötelező. De ha már azzá teszi magának, akkor valamit tegyen is érte. Nem sok az, amit kérek, de sajnos ezek miatt kudarcként élek meg egy-egy ilyen órát. Főleg, ha már úgy állítanak be, hogy, jaj, mérges tetszik lenni, ha megint nem tudom az anyagot? Jaj, ez is volt? Jaj én ezt nem tudom,és hosszan sorolhatnám… Tudom-tudom, türelem… J Varázsszó, csak olykor iszonyatos nehéz. Mert túl vannak terhelve, mert mindent akarnának ők is, és hiába a fiatalos lendületük, valami elmarad… A felkészülés.. No, így jártam. J

Azért persze nem vagyok hitetlen, reménykedem, hogy azért néha mégis készülnek, tudnak meglepetést okozni!

De a fejetlenség máshol is szembetűnő. Ez rossz. Kapkodnak, vigyázban állva telefonálnak, vitáznak, rohangálnak és sérelmeket okoznak másoknak. Ezektől elhatárolom magam. Megpróbálok higgadt maradni és nem hagyom, hogy eluralkodjon a pánik, holott lenne miért. Viszont próbálok haladni tovább, mert ezt kell tennem. a többi meg siránkozzon. Ha megkérdeznek, válaszolok, de nem gerjesztek vitákat, nem megyek bele az ilyen jellegű társalgásba. Attól véleményem természetesen van.

Örüljünk a csodaszép, tavaszi reggelünknek, már próbálkozik a napocska a felhők mögül!

Ráadásul holnap szombat!!!! Hurrá!!!