Március 25.
A piros kendő mindig ott virít előttünk. (...) Megszületik a gyermekünk, alig várjuk, hogy fölálljon, ha föláll, hogy szaladjon, ha szalad, hogy beszéljen; majd arra vagyunk büszkék, hogy tud végre olvasni; szurkolunk, hogy a vizsgái, hogy sikere legyen, érje el a célját, legyen egyre gazdagabb, ismertebb, hatalmasabb, és találja meg nagy nehezen a párját, aki előtt szintén ott lóg egy Piros kendő, amit ő sem tudott idáig elérni. És immár együtt loholnak tovább. Nem élvezik sem önmagukat, sem egymást, sem az életüket... Mert hol van még a kendő?!
Müller Péter
Mindenhol. Bizonyítani mindenkinek, és közben tényleg elsuhanunk a fontos, bár aprónak tűnő dolgok mellett. Erre vagyunk helytelenül programozva és azt hisszük ez a jó. J
Pedig olyan jó volt tegnap olvasni egy volt tanárom mondatát: Ma este eltévedtem a Zengő tövében este. Láttam két őzet, egy szarvast és egy rókát! Mesevilágban voltam.
Kellene időt szánni sokkal több mindenre…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése