Július 28.

Július 28.

Rajtam áll, mivel töltöm az időmet, kivel lépek kapcsolatba, kivel osztom meg a testem, az életem, a pénzem, az energiám. Kiválaszthatom, mit eszem, olvasok, tanulok. Eldönthetem, hogyan reagálok a kedvezőtlen életkörülményeimre - rajtam áll, hogy átoknak vagy lehetőségnek tekintem-e őket (és azon alkalmakkor, amikor túlságosan tele vagyok önsajnálattal, és nem tudom lelkesen nézni a dolgokat, még mindig megpróbálhatom megváltoztatni a szemléletmódomat). Megválogathatom a szavaimat és azt, hogy milyen hangnemben beszélek másokkal. És legfőképpen megválogathatom a gondolataimat.

Elizabeth M. Gilbert

Azt hittem, ma is kellemes nap lesz, ami az időjárást illeti. Hát nem jött össze… Esik az eső, persze ennek is lehet örülni, csak mezőgazdaságilag én nem tudom megállapítani, hogy most éppen jó , vagy már nem. J Azt viszont tudom, hogy végigaludtam az éjszakát, és ez nálam igen ritkán fordul elő!  Egy újabb állásinterjú vár rám! Bár kezdem kicsit megelégelni, hogy nem írják bele a hirdetésbe azt, amiről szó van. A tegnapi is…. Jáááj, mikor a hölgy kiejtette a cég nevét a száján, az első reakcióm az volt, te most szépen nyugodtan a fenekeden maradsz és udvariasságból meghallgatod!!!! Lehet, látták rajtam, de azt hiszem utána sikerült elmondanom, hogy ezt miért is nem szeretném. Sajnáltam, hogy rabolom az idejüket, de vannak korlátaim és a pénzügy ehhez tartozik. Valószínűleg nem vagyok elég üzletember, vagy mi, de azt hiszem, az lenne a korrekt, ha ténylegesen megírnák azt az állásról, ami. Ja, hogy akkor nem jelentkezne rá senki, mert a bemutatkozó (rábeszélő) beszélgetéseken lehet az embereket manipulálni? Egyszer (-párszor J ) én is beugrottam a csőbe, köszönöm, elég volt!!! Én olyan vagyok, hogy nem tudom rábeszélni az embereket arra, amiben magam sem hiszek. Már megint bennem van a hiba? A frászt. Azokban, akik ezt elősegítették, akik belevittek a hülyeségbe, rászedvén a tudatlan ifjakat, dobálózva a milliókkal, hogy milyen klassz biznisz, és utána azt sem tudtuk honnan teremtsük elő az árát, mert úgy szaladt az ég felé, mint manapság a deviza hitelünk. Nos, ezek persze biztosítók voltak, példának okáért, amikor valaha, egy másik városban megvettük az első lakásunkat, érdekes módon este már csöngettek, hogy lakááásbiztosítás, meg hogy kötelező megkötni!!! Honnan tudtuk volna, hogy mi a módi? Na mindegy, rég volt, csak az utóhatások még megvannak a mai napig. És mégis elkezdtem biztosítózni? Ja!!!! Bíztam magamban és bíztam abban, amit mondtak. Kár volt. Közvetlen főnökségem aranyos és készséges volt, de azt, hogy velem bárki úgy beszéljen, ahogy ezt ott sikeresen megtapasztaltam felsőbb körökből? Na neeeem. És nem csak ott, azóta nyitott szememmel nagyon érzékenyen figyelem a viselkedést, a testbeszédet, a kommunikációt.  Múltkor is (milyen véletlen), éppen egy állásinterjúra várva tapasztaltam hasonlót. Ahogy egy „vezető”-nek kikiáltott egyén, a biztonsági őrt tudálékosan, lekezelően és nagyképűen „kiosztotta”, amikor az udvariasan kérdezett valamit. Ugyanez „úriember” (ismét micsoda véletlen) tartotta az előadást (holott interjúra mentem), és amikor már előzőleg említett biztonsági személyzet behozott neki dolgokat, elfelejtette megköszönni, sőt lekicsinylő arckifejezéseket öltött. Na, kérdezem én, akkor a továbbiakban milyen viszonyt képzeljen el a leendő munkavállaló? Esetemben semmilyet, ugyanis akkor is csak a jólneveltségem tartott vissza attól, hogy a cég nevének említésekor a fenekemen maradjak. Végigültem az egy órás tájékoztatót, és közöltem távoztamkor, hogy köszönöm szépen, tanulságos volt. Nem baj, jó pap is holtig tanul. J

Kicsit visszakanyarodok az előző témához, mielőtt nyilvánosan nekem esnétek. Félreértés ne essék, tegnap is elhagyta az ajkamat az a mondat, hogy tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik ezen munkakörökben dolgoznak. Nem is erről szól a mondandóm, sokkal inkább arról, amit én érzek ezzel kapcsolatban. Tegnap is döbbentem, amikor próbálták elmagyarázni, hogy amivel én is rendelkezem ( egy szolgáltatás), annak funkciója egészen más jellegű, mint én hiszem. Amit annak idején kedves ügyintéző nem mondott el,  vagy, mert nem tartotta  ( vagy engem) érdemesnek, vagy, mert nem is tudta. Tulajdonképpen megpróbálom a saját kis világomra átvetíteni: pl a gyereknek nem tanítjuk meg az összes abc-s hangot, elég, ha csak néhányat ismer, és azt mondjuk, ez már elég a kottaolvasáshoz, aztán ha kap egy kottát, akkor halvány lila gőze sem lenne, mi van oda leírva…. Na ez elég bénára sikeredett, de a lényegét elmondja. Persze, én is azt mondtam, ismerem a szolgáltatást… Hát gőzöm sem volt. Mehetek panaszra? Nem. Nem is áll szándékomban. Csak úgy mondogatom magamban. Példának okáért nem is óhajtok ilyen területen próbálkozni.

Majd ma kiderül, hova is jelentkeztem ismét…  J

Nos, ott tartottam, hogy szükségét érzem az írásnak, mert az elmúlt év során is sokat segített. Az pedig, hogy tetszést arat a stílus, vagy a szóhasználat, vagy pedig az adott téma, annak örülök. Mondtam már, engem a siker inspirál, míg a kudarc….. 

Talán ma sikeredett egyfajta lehetőséget megkedvelnem és nyakon csípnem. Mondom, lehetőség, nem állás. Mert, mint beszélgettem barátnémmal, nem mondhatok mindenre nemet, csak, mert nekem nem tetszik. Sok mindenre igen, de mindenre nem. Követhető gondolatmenet? Aztán tudom, egyik hozza a másikat, csak egyszer kell azt mondanom, igen, megpróbálom. Mert akarom.  Mondjuk, hozzáteszem a reakciók megint elkeserítőek voltak a környezetemben, de továbblépek rajtuk. Nekik sem jó semmi. Sajnos azt a munkahelyet még nem fedeztem fel, ahol szórják a lóvét az ölembe, és végeredményben nem sok tennivalóm van, vagy tán be sem kell menni. J Nem lenne rossz? Bár meglehetősen unatkoznék, azt hozzáteszem.  A kapcsolati tőkét ápolni illenék, és bár rengeteg előnye van a világhálónak, a személyes kontaktus azért elengedhetetlen. Szeretem az embereket, szeretek az emberekkel foglalkozni, segíteni nekik, beszélgetni velük, megismerni másokat. Persze nem vagyunk egyformák. Az sem jó, ha valaki túlontúl erőszakos, ragadós. Az elmúlt egy év rengeteg tapasztalatot adott jó és rossz értelemben egyaránt. Annyira másképp látok sok mindent, mint egykor… ez jó nekem. Igen. Köszönöm, ismét jól vagyok. Nem, nincs munkahelyem, nincs állásom. Fontos dolgok. De legfontosabb a belső békém, mert addig nem tudok reálisan gondolkodni, amíg ezt nem teremtem meg. Most ezen munkálkodom, és nem engedek a sok visszahúzó erőnek. Mert vannak. Sokan. Nagyon erősnek kell lennem, mert ez rendeltetett.  J