Powered By Blogger

Magamról

Saját fotó
Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.(Douglas Pagels) Szeretnék idézetekkel, dalokkal, gondolatokkal segíteni. Bárkinek, aki úgy érzi, soraim mosolyt csalnak az arcára.

Július 14.

Július 14.
Hogyha az emberek összefognak, elképesztő, hogy mi mindent elérhetnek. És sok mindenre rá tudnak venni másokat is .
Agatha Christie
A hatalom birtokában szörnyen nehéz megőrizni az arányérzéket, a mérsékletességet, na és persze az emberi méltóságot. Ugyanis a hatalom akkor sem a tied, ha úgy véled, megszerezted, mert mindig is ő tart a markában téged. Vavyan Fable
Ugye ismeritek a kútba esett szamár meséjét?
Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.
  Mindegyik kézbe kapott egy lapátot és elkezdtek a földet  a kútba hányni. A szamár megértette mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán,mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később mikor már elhallgatott a paraszt kíváncsian hajolt a kút fölé.
Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami furcsát csinál. Lerázza magáról a ráeső földet, letapossa  és egy lépéssel feljebb mászik. Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az ismét lerázta magáról és egyre feljebb és magasabbra került.. Hamarosan mindenki azon ámuldozott, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet  válogatás nélkül minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, az életben maradásért az, hogy lerázd magadról! Ne hagyd magad betemetni! Tegyél egy lépést a szabadságod felé!
Minden probléma  egy lehetőséget ad a továbblépésre. Bármilyen nehézségből  van kiút, és  ha nem adod fel, nem állsz meg akkor megnyílik a szabadulás útja. 
Rázd meg magad és lépj egyet feljebb!

 Valahogy így érzem magam….                                                                                                                                 
Persze a rám dobott föld most az a sok jó szó, amit kaptam. Mondtam is, engem ez inspirál… Az elismerés, egyfajta exhibicionizmus, de kell, hogy ez engem érdekeljen? Mármint az, hogy annak tartják, esetleg? Nahát, nem. Nem is érdekel, hiszen hallgattam, meg akartam felelni éppen 43 éven és keresztül… Mindig azt lesni, hogy mások mit szólnak, és ennek megfelelően viselkedni. Nem azt mondom ezzel, hogy felejtsünk el minden hagyományt, szabályt, hanem azt, hogy adjunk, engedjünk teret magunknak.
Itt van például az írás. Blogomban megemlítettem, hogy mindig is érdekelt, de addig variáltam, radíroztam, újrafogalmaztam, míg végül abbahagytam, mielőtt bármi kialakulhatott volna. Persze a mai világban sokkal mi egyszerűbb a billentyűket használni. És rájöttem arra is, amit gondolok, azt leírom, nem kell túl variálni a dolgokat. J
Pontosan egy évvel ezelőtt indultam el az úton. Olyan jó dolog volt nyomon követni fejlődésem a saját írásaim tükrében. Nem volt, most is az. J Természetesen voltak napok, amikor semmi sem akart működni úgy, ahogy én azt elterveztem.
Olyankor felütötte fejét az elkeseredés, a régi rossz kétségbeesés… Most ismét ide akar telepedni mellém, sőt, félig már lelökött a székemről…  De engem sem olyan fából faragtak, aki ezt szó nélkül hagyja! Nem, hogy szó nélkül, de egyáltalán nem hagyom.
Most segítségemre voltak azok a kommentek, amiket a két nappal ezelőtti írásomhoz kaptam.     folyt. köv…..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése