Július 10.
Körülnéz és látja, hogy csakugyan sártenger van körülötte... de tudja, hogy ki fog evickélni belőle, mert nincs olyan sok sár, hogy fel ne száradjon egyszer, ha a nap soká süt rá... és a legnehezebb őszi felhő is kiürül egyszer, ha nem hamarább, jövő tavasszal... és ez is el fog múlni... minden, minden... és akkor olyan szépség következik, amire nem is gondoltam, mert jön az emlékezés: az ember csak azért él, hogy emlékezhessék: arra, ami volt, a legnagyobb fájdalom is belehull az emlékek kincstárába és kap egy nagy fiókot, telehordva apróságokkal, s az ember aztán, ha ebbe belenéz, a szalagokról és tövisekről szépen felszedegeti az emlékeket...
Móricz Zsigmond
....mert az élet megy tovább....
"A múlt és jelen között hasadék tátong, ami ingatag és bármikor elnyelhet. Kötéltánc a szakadék szélén, melyen te vagy a táncos, minden lépésed egy mérföldkő, hol egyet előre hol egyet hátra lépsz, de mész és csak mész előre és egy pillanatra megtorpansz, megállsz, gondolkozol, visszatekintesz, néha hátra lépsz. És egyszer elérsz a kötél túlsó oldalára. Kalandos utad volt, ez az élet Visszaemlékezünk, a múltba előre nézünk a jövőbe. Mi táplálja énünket? Mi visz előre a múlt vagy a jövő? Az emlék, vagy a megálmodott jövő? Mindkettő, hisz így teljes az élet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése