Július 26.

Július 26.

A legtöbb ember fél komoly döntést hozni és fél megvalósítani az álmát. Egész életében álmodozik, de amikor ott van a lehetősége, hogy meg is valósítsa, megijed és nem mer lépni. Pedig a lehetőséget a változtatásra, az előrelépésre mindenki megkapja az élettől. A nagy lehetőség általában észrevétlenül jön, de mindig megérkezik.    

Szalai Vivien

Milyen érdekes. Ma többen, velem együtt, magukénak gondolták ezt az idézetet. Türelem kell hozzá, olyan lelkiállapot, ami elősegíti, hogy észrevedd, amikor is ott áll előtted a lehetőség. Néha nyújtóznunk kell egy kicsi, hogy elérjük, de ez már csak rajtunk múlik. Itt vagyok példának én. Nem találok állást, mert mint korábban írtam is, az MLM-re , biztosításra, pénzügyre épülő feladatköröket nem érzem magaménak. Válogatósnak tűnhetek, pedig csak tudom, mire vagyok alkalmas. Mert amit nem csinálok tiszta szívből, annak nem sok értelmét látom. Márpedig ezeket volt szerencsém kipróbálni, így tapasztalatból beszélek. Ma két telefont kell elintéznem, szintén ez ügyben, az egyikben látok is fantáziát, bár jutalékos rendszerű az is, a másik pedig megint csak kamuzósnak tűnik. De felhívom mindegyiket, meglátjuk….

És mi lett?  Egy írásmű….

Légzésgyakorlatok egy álláshirdetés kapcsán

Nagy nyári szabadságomban találtam végre egy magamfajtának való álláshirdetést. Vettem egy nagy levegőt és elküldtem az önéletrajzom és a jelentkezésem e-mailben! Mit ad Isten, hamarosan meg is érkezett a válasz, hogy elfogadták a jelentkezést, valamint küldtek egy tájékoztatót, amiben a munka részleteit  osztották meg velem. Levelükben felhívták a figyelmem arra, ha ezek után is érdekel az állás, telefonon vegyem fel velük a kapcsolatot. Ekkor vettem a második nagy levegőt, és telefonáltam. Kellemesnek mondható férfi hang tájékoztatott, hogy éppen egy városom béli céggel tárgyalnak hamarosan, akik átvennék az egész munkafolyamatot, érdeklődjek pár nap múlva ismét. De ha érdekel komolyabban az állás, akkor küldenek további tájékoztatást arra vonatkozólag, még aznap! Mondtam, természetesen küldjenek információt bátran! És vártam... Gyermekeim meglátása szerint, kocka lévén, elég sűrűn nyitogattam e-mail fiókomat, de a várva vált küldemény csak nem érkezett meg. Ekkor vettem a harmadik nagy levegőt és írtam egy köszönőlevelet az ígért információkra várva. Láss csodát, hamarosan válasz érkezett, pedig már sötét este volt..... Eltelt türelemben a néhány nap, amikor is negyedik nagy levegőt véve, miszerint most majd többet megtudok, telefont ragadtam. A kellemesnek mondható férfihang közölte, hogy nagy a valószínüsége annak, hogy megegyeztek városom béli vállakozással, akik viszik tovább a munkafolyamatot. Természetesen közös megállapodásként, hogy az előzőleg, valamint a  továbbiakban hirdetésükre érdeklődőket ezen céghez irányítják. Rákérdeztem, van-e lehetőség akkor majd megállapodni a munkát illetően az új érdekeltekkel, mire természetesen igenlő választ sikerült kapnom.Elkértem annak rendje s módja szerint az új elérhetőséget, és ekkor vettem az ötödik nagy levegőt. Felhívtam az új számot, aminél a helyi vonal folyamatosan foglalt volt, így mobil elérhetőséggel próbálkoztam. Sikeresen. Kellemesnek (?) mondható férfihang kissé bizonytalannak tűnve, ecsetelte, hogy igen, folytatnak tárgyalásokat a fővárosi partnerrel, de szerződést még nem kötöttek, így nem igazán tud érdemben válaszolni. És különben is az esküvője lesz hétvégén, majd jövő héten telefonáljak, addigra többet tud mondani. Persze, ezerrel az ügyön van! Mondtam neki, hogy éppen munkanélküli zenetanár vagyok a végzettségemet illetően, mire sajnálattal felelte, hogy az nekik éppen nem is kell. Kedvesen közöltem, nem is arra jelentkeztem, a munka jellegét tekintve, hiszen a hirdetésben nem is azt keresetek. Végezetül megegyeztünk a jövő hét elején telefonálok, addigra minden a helyére kerül(het).Ma vettem egy hatodik nagy levegőt és hét eleje lévén újrahívtam az illetékest. Természetesen a helyi szám ismét foglaltat jelzett így mobiloztam. Forgalom kellős közepén ülő éppen az esküvőjére készülő, kellemesnek (?) mondható férfihang közölte, még folynak a tárgyalások, de fővárosi illetőségű megbízójuk nem tudja pontosan, mi is a konkrétum. Ezért ha lehet, mert a hétvégén lesz az esküvője  ( hetente?), hívjam már fel jövő hét elején, addigra már ő is többet tud mondani... ekkor vettem a hetedik nagy és mély levegőt, amivel udvariasan megköszöntem szíves tájékoztatását, és letettem a telefont. Konklúzió? Szerintem felesleges....a további erőfeszítés... de nem adom fel, hátha rájönnek, mivel is foglalkozik a cégük, mit is akarnak valójában... Így egy hét múlva veszek egy nyolcadik még nagyobb levegőt és újból tárcsázok.....