Július 15.

Július 15.

A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják.

Csernus Imre

Folytatva a tegnapi gondolatmenetemet…..   Valamit ki kell találni, ami továbblendít. Továbblendít azon, amit benyeltünk itt az elmúlt idők során. Csak nőtt-nőtt bennünk, mint egy rosszindulatú daganat. Hmmm... ugye milyen érdekes párhuzam… És mennyire igazat szól, hiszen a megbetegedések ilyen formái sokszor lelki okokra vezethetőek vissza… Elszomorító. Tisztában vagyok vele én is, hogy sok betegségem innen ered. El akarom őket már felejteni, szeretném a szívgyógyszereket is letenni! Van honnan felgöngyölíteni ezt a lavinát, de le akarom zárni a múltat. Vagyis LEZÁROM A MÚLTAT! Lesz még vele néhány húzós köröm. Tisztában vagyok vele, de nem engedhetem meg, hogy vég nélkül rám telepedjen, az tegye ki minden gondolatomat, kiszorítva az újra való törekvést! LEHÚZ! Szépen, türelmesen hagyom, hogy rám dobálják a „földet”, és azokat letaposva, magam alá tudva emelkedek feljebb, egyre feljebb, míg el nem érem a gödör szélét. És egy laza mozdulattal kilépek belőle…. Győztesként!!!!  

Tényleg annyi jó szót kaptam az elmúlt napokban, talán ezért is ülök itt, és teszem azt amire bíztattatok. Írok. Kiírom magamból (valahol terápiaként) ami felgyülemlik bennem. Segített már máskor is, remélem, ez megint egy út kezdete!!!

Szerintem még folytatom, de most van egy kis dolgom…..   J                                 

 Nos, igen, folytatom…. Azért délutánra kijutott a múlt árnyaiból, megint. Azért köszönöm, jól vagyok, csak a ketyegőm ma nehezen viselte….. Ez viszont korai…   L

Túlteszem magam rajta!...éppen valami kemény zenét hallgatok, abban éneklik:

Ne mondd, hogy megint félsz!

Ne mondd, hogy semmit nem érsz!

Ne mondd, hogy feladod!

Ne mondd azt, hogy nem a te harcod!

A szemed a pályán, most te vagy a tét,

mindent-mindent, csak magadért.

Annyi hajtson, ami megőrít,

ha nem pusztít el, megerősít.

Nnna….

Mára ennyi!!!