Május 23.

Május 23.

Az ember hajlamos úgy kezelni ezt a három idősíkot - múltat, jelent és jövőt -, mintha egyenértékűek lennének, miközben az élet csak a jelenben tud megnyilvánulni, ezért igazán csak annak van értéke. A másik kettő csak gondolatok halmaza, mentális projekció. Nem mondom, hogy nincs helye a kreatív gondolkodásnak, annak, hogy az ember tervez, de amikor fontosabb lesz a holnap, mint a mostani pillanat, akkor baj van - és az emberek 90 százaléka így éli az életét. Mester Tamás

Csend

Leírva öt betű,

kimondva öt hangzó….

mely oly sokat jelent.

Hallgasd csak:

csend.

C, mint cirógat,

S, mint selymesen,

E, mint elmélázva,

N, mint napsütésben,

D, mint derűsen.

Alig várod a lüktető zajból,

hogy átöleljen,

 s megnyugvást hozzon.

Hogy dallamával körbefonjon,

hogy ott belül szétáradjon.

Mily jó is, és hallgatod, milyen békés a csend.

Aztán hallgasd csak:

csend!

C, mint cinikusan,

S, mint sikoltva,

E, mint egyedül,

N, mint nélküled,

D, mint dideregve.

Belesikít az éjbe,

lelked marcangolva,

nincs aki szólna,

megfojt a csend.

A síri, a néma,

vonyít és taszít és hangot keres…

Üvölt a csend, dobhártyát szaggatóan,

mélyen keserűen….

Feszít és hallgat egyre erősebben…

Mélye húz magával feketén, sötéten….

Mígnem elpihen és rád tör újból a csend.

Hallgasd csak:

C, mint céltalan,

S, mint sóváran,

E, mint, elhagyottan,

N, mint némaságban,

D, mint dacosan…

Üres, kongó fájdalomban

társad lesz…a csend…