Május 03.
Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden
változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős
munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben
más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik
nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken
mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk.
Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És
sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás
közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog.
Gárdonyi Géza
Gárdonyi Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése