Május 07.

Május 07.

A fény harcosa abban a pillanatban, hogy elindul rajta, felismeri az Ösvényt. Minden kő, minden kanyar üdvrivalgással köszönti. Azonossá válik a hegyekkel és a patakokkal, a saját lelkét látja a növényekben, állatokban és a mező madaraiban. Aztán, elfogadva az Isten és Isten Jeleinek segítségét, engedi, hogy Személyes Története elvezesse a feladatokhoz, amelyeket az élet tartogat a számára.
Paulo Coelho

Ma elindulnak az érettség útján....Felnőttek...

Margó….

Nem a női névre gondoltam… Az elmúlt hét ihlette, és a születésnapom, aminek a margójára készülök. Olyan érdekes. A múlt hét annyira sűrű volt, olyan sok minden történt, és ötvöződött a múlt a jelennel, a jövővel.  Kezdődött egy szabadnappal, aminek az estéjén ugyan jelenésünk volt a munkahelyen, de utána ereszd el a hajamat-ra sikeredett az este...  A másnap ebből kifolyólag csendes pihenővé alakult át, hála a munka ünnepének. Majd folytatódott a szerdával, amikor is már agyam a péntekre fókuszált. Ó, persze, nem a hétvégét várva, hanem a ballagást.  És az agyam azon pörgött-forgott, hogy mikor és mit is fogok az ebédhez beszerezni és megalkotni… De akkor még csak szerda volt, kis tanítással fűszerezve, majd jött a csütörtök, amikor már a tettek mezejére kellett lépnem. Munka után, kis hivatali ügyintézés, vásárlás, majd főzés-alkotás. Közben persze a hivatalos munka is, mert az élet nem áll meg. Nagy nyögve azért csak elérkezett a péntek, a klasszikus: „mit húzzak fel?” női kérdéssel , majd a : televanaszekrényedruhákkal, nemigazhogynemtalálszegyet… követő válasszal. Aztán családom otthon lévő férfijai a kanapén ülve azon nevettek, hogy anya divatbemutatót tart, és mint a mérgezett egér, ide-oda rohangászik a szekrény és a tükör között, mert ők mindenre azt mondták, peeersze, jó lesz! Na de kérdem én, hogy mondhatják, hogy jó, mikor látom, hogy a pécsi víztől összementek a ruháim, és bár előröl még elfogadható, hátul kissé ráncolt lett!! Férfiak! Végül azért csak megalkudtam magammal, meg a fiúkkal is és elindulhattunk a ballagásra. Lezajlott szépen annak rendje-módja szerint, mint ahogy az utána esedékes ebéd a családdal, aztán hamarosan szombat lett. Ez miért érdekes? Mert aznap volt a 30 éves általános iskolai találkozónk, ami majdnem kiment a fejemből a ballagás miatt. De még időben észbe kaptam, így természetesen együtt örülhettem volt osztálytársaimnak és osztinknak.  A srácok nagyon belevalóak, ötévente rendre megszervezik a találkozót mindenféle egyéb felhívás nélkül. És nincs apelláta, bár idén kevesebben voltunk, mint ahogy szoktunk lenni. De nagyon jó volt annyit nevettünk, igaz az már a nevetés fogalmát túllépte, néha ötvöződött a hahotázás a vonyítással . Elszaladt ez a nap is és így belegondolva a múlt és a jelen a jövő felé mutatva egész héten kergették egymást. Érdekes, nem tudom a csillagok konstellációja mennyire játszott ebben közre, hiszen szombaton még a szuperholddá alakult égi jelenség is beragyogta az eget. Na és, hogy ne legyen elég még a hét történéseiből, vasárnap anyák napja köszöntött ránk, a születésnapomon.

Kissé megfáradt hetemet sikerült a családomnak és a barátaim, ismerőseim köszöntésének sokaságával feldobni. Olyan sok jókívánságot kaptam, hogy panaszra nem lehet okom! Verseket, dalokat, képeket és rengeteg, közel 300 köszöntést. Ugyan nem számoltam meg, de az új profil a közösségi oldalon, láttatni engedi ezek számát. Igen jólesett, és igen, tudom, hogy nem magától jut eszébe az embereknek, hiszen nekem is a közösségi oldal alkalmazása teszi lehetővé az ünnepek dátumának észben tartását. És ebben sem ez a lényeg, hanem az, hogy veszik, vettétek a fáradságot arra, hogy néhány szóval mosolyt és könnyeket csaljatok az ember, az ünnepelt arcára. És ezt köszönöm szépen, szeretettel!