Június 01.
Akinek van kellő akaratereje, önmagába
vetett tántoríthatatlan hite, na és persze némi szerencséje is - a szerencse
pedig mindig tudja, hogy hová, milyen mértékben kell mennie -, az egészen
biztosan jól fogja érezni magát a bőrében. Rá fog érezni az élet ízére,
értelmére, önmaga helyére és szerepére.
Reményik László
Reményik László
Fogócska
Fáradt
fények cikáznak körben,
bár lehet,
hogy magamban én látom így.
Talán
belül a nyughatatlan gondolatok kergetik egymást,
lámpással
kezükben, s ez a szürkeállományomra fényt vetít.
Nincs
megállás, sodorják egymást,
az erősebb
kutya érvényesül megint,
és bár a
test pihenne, a tekervények perpeetum mobilét
játszadoznak
saját törvényeik szerint.
Hol egy
szó hiányzik még, egy hang
vagy egy apróság, mely átlendít,
de ha nem
érkezik, konok daccal megállás nélkül
az összes
még töri magát, még erőlködik,
erejük hol
gyengít, hol hevít.
S a fények
csak szaladgálnak, nehéz őket követni mind.
Nincsen
kapcsoló, mely egy mozdulattal
mindent
betöltő sötéthez és némasághoz segít….
Majd elég
egy-egy pillanat vagy mozdulat
és a
békesség közöttük úrrá lesz megint.
Megpihennek,
elülnek,
mind pajkosan egymásra tekint ,
s a kis
fények lassan egymást kézen fogva
bevilágítják,
s kísérik utamat,
egy
türelmes, mindent adó,
Mindenható
szerint….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése