Június 06.

Június 06.

A fiatalok azt hiszik, az életnek célja van. (...) Az élet egy soha véget nem érő utazás. Amint elérik a vágyott célt, mindig kiderült róla, hogy az csak egy újabb kiindulópont. Lehetetlenség célba érni. Csak végezni lehet valamivel. És amikor végre-valahára megérkezel valahová, túl sok dolgot hagysz magad mögött örökre.
Karin Alvtegen

Függöny.

Érdekes dolgok jutnak eszembe. Tulajdonképpen mi célt szolgál? Végül is több funkciója lehet. Nem, nem zavarodtam meg (teljesen), de idemásolom a wikipédia meghatározását, miszerint:

A függöny az a lepel, melyet az ablakok elsötétítésére, a szobák díszítésére használnak; illetve az a színpadi vászonlepel avagy vasredőny, amely a nézőteret a tulajdonképpeni színpadtól elválasztja. Ezt a függönyt napjainkban fölülről bocsátják alá, régebben kétoldalt vonták szét. Úgy régen, mint ma is, a függönyt gyakorta allegorikus képekkel ékesítik.

Igen. Elsötétítés- díszítés-elválasztás. Használjuk nap, mint nap, ha egy kis nyugalmat akarunk, ha nem akarjuk, hogy valaki rálásson a dolgainkra, behúzzuk a függönyt, és megbújunk óvó leple mögött. Ha a nap vakító fénye elől keresünk menedéket, ugyanezt tesszük, és árnyat adó hűsében húzódunk meg. Használjuk a hang tompítására is, mert ha vastag és sűrű szövésű, akkor arra is alkalmas, elnyeli a hangokat, bezárja magába. De díszítésként, dekorációként pompázatos színekben, anyagokban és mintákkal szemet gyönyörködtetőek. És vannak napok, mikor én is úgy érzem magam, mint egy függöny. Mintha függöny lennék, amely mindig ott van a helyén, nem szembetűnő, csak akkor az, ha olykor leszedik, mert kimossák és nincs ott. Egyébként használják, ahogy azt kell, vagy nem kell. Ha szükség van rá, elsötétítésnek, vagy éppen enyhet adónak. Vagy hangelnyelőnek, mert elvesznek benne a mások által kiadott hangok, de ha nincs rá szükség széthúzzák, és ismét ott lóg a helyén, annak rendje, s módja szerint. Majd a kellő pillanatban újra összehúzzák, hogy eltakarjon dolgokat, ami más szemének nem kívánatos látvány. Aztán durván megint szétrántják, mert neki úgysem fáj hisz majd néhány kósza libbenés után újra megáll a helyén. Vagy egy óvatlan pillanatban piszkos tenyerek kéztörlőnek használják, feledve funkcióját, gondolván, erre is jó lesz, úgysem látja senki . Aztán ha vendég téved arra, büszkén mutogatják, milyen ékes, díszes, milyen jól mutat. És a függöny, amíg új szelek nem fújnak a divatban lóg a helyén rendületlenül. Néha, ha ablakot nyitnak a világra, meg-meglibben, önálló táncba kezd, hagyja, hogy a légáramlat vigye jobbra és balra, aztán becsukják az ablakot, a szél elül, és a függöny ismét ott lóg magára hagyva, míg valaki össze nem húzza ismét, kénye-kedve szerint.